Hunbrony Fórum: Míg a szárnyad el nem választ - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (7 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 5
  • 6
  • 7

Míg a szárnyad el nem választ

#121 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 27 október 2013 - 11:43

Kezdeményezett párbaj

Párbaj résztvevők: Terra, Halberd

Harci képességek:
(Ha 5 alatt jött ki egy érték, akkor megismételtem a dobást)

Halberd
Élet/ÉP: 16 [3K6]
Támadási erő/TP: 15 [3K6]
Védekezés/VP: 15 [4K6]
Egyéb: Nincs

Terra
Élet/ÉP: 18 [3K6]
Támadási erő/TP: 14[3K6]
Védekezés/VP: 13 [4K6]
Egyéb: (kivételesen) Nem varázsolhatsz, mert nem szeretnél nagy kárt tenni Halberdben.

Szabályok amiket a párbaj levezetése során figyelembe vettem:
  • A támadás akkor lesz sikeres, ha a támadó TP-je és a körben 2K6-tal dobott érték nagyob a támadott fél VP-jénél. Ekkor ha a maradék több vagy egyenlő 3-nál, akkor a páratlan értékekből 2-t leveszünk és a maradék vonódik le az elenfél ÉP-jéből, párosnál pedig 2-vel elosztott érték vonódik le az ellenfél életéből.
  • Elizabeth most a Fiji szigeteken nyaral, néhány izmos csődör kenegeti olajjal a tökéletes idomait, úgyhogy Halberd nem tudja előrántani a semmiből.
  • Ha valakinek elfogy az életereje, akkor vége a párbajnak (de nem hal meg).


Párbajt kezdi: 3 darab hatoldalú kockával fogok dobni. Akinek nagyobb értéket dobok

az lesz az első.
> Halberd dobott értéke: 8
> Terra dobott értéke: 12
A párbajt Terra fogja kezdeni.

Terra - kalandmester
Nővéreid rád bízták a palota vezetését, talán végre hinni fognak neked az őrjelöltek. Eddig szemet hunytál a hitetlenségük felett, de amennyiben ezután sem fognak változtatni a modorukon, nem leszel ilyen elnéző. Miután felolvastad Celestia levelét az ebédlőben, és a csürhe szája tátva maradt, de ráeszméltél, hogy egyetlen egy valaki nem volt ott, hogy hallja... Halberd. Megnyugtató, hogy nem halt meg, de zavaró hogy még életben van. Teljesen biztos, hogyha a szeme elé kerülsz akkor beléd állítja az egész királyi őrség fegyverzetét. Bár szörnyen érzed magad, amiért Halbert a te díjnyertes süteményeid miatt rosszul lett, de senki sem gondolta volna - még maga Halberd sem - hogy allergiás a dióra. Majdnem egy falatka csodálatos diós süti okozta a vesztét, el lehet ezt hinni? De valójában a süteményért kár, hiszen ritkán van időd sütni, ráadásul a dió árát is aranyban mérik itt Canterlotban (mivel a Kristály Birodalomból importálják). Nehezen, de ráveszed magad, hogy elé állj és bocsánatot kérj. És bár elhatároztad magad, ahogy közeledsz a szoba ajtajához, egyre inkább kavarognak benned a vegyes érzések.

"Biztosan jó ötlet lenne elé állni? Hiszen, még élni akarok. Talán úgy 60 év múlva bocsánatot kérek, akkor már úgyis öreg lesz én meg friss és üde épp úgy mint most." Megállsz az ajtó előtt, a kilincshez nyúlsz, és végül lenyomod. Az ajtó nyílik.

- Szervusz Halberd, gondoltam neked is szólo-

Halberd - kalandmester
///KORÁBBAN///

Az ágyon fekszel. Életben vagy, és ez a legfontosabb. Most bosszút tudsz állni ezen a flúgos Terrán, aki "hercegnek" hivatja magát. Még mindig azon a darabka diós sütin töröd a fejedet. Hogy teríthetett padlóra egy ilyen egyszerű mézes-mázas vacak? Ajtó nyikorgást hallassz. Az ajtó szép lassan kinyílik, és egy csinos, fiatal unikornis nővér lép be (nem, nem Terra az), becsukja maga után az ajtót. Egy tálcát hozott, leterítve. Egy ilyen kancával nem morgolódhatsz, aktiválod az úriember módot.

- Szervusz, azt hiszem jó helyen járok.
- Jobb helyen nem is járhatna aranyom.
- Jobban érzed már magad? Küldtek fel velem vacsorát, és kérték, hogy ellenőrizzem,

nincs-e valami bajod.
- Én már jól vagyok, csak egy apró diós süti támadott meg. Olyan érzésem van mintha

ez a Terra direkt akarna megmérgezni.

A nővér kuncog.

- Előbb utóbb úgyis belefutottál volna egy diós ételbe, de jobb előbb mint utóbb,

nemde?
- Az már igaz - nevetsz fel.
- Na tehát minden rendben van? - kérdi aggódva
- Minden.
- Nézd, tudom, hogy egy vérbeli férfi vagy, aki akkor se mondaná meg, hogy valami baja van, ha egy sárkány leharapta volna az összes végtagját.
- Aranyom, igazán nincs semmi baj.

Felülsz, és átveszed a tálcát, rengeteg friss zöldséget találsz rajta. És egy pohár kakaót. A nővérhez szólsz:
- Semmi hű-hó, az otthoni kosztra emlékeztet. És ez nagyon jó. És most mondd el, hogy miért küldött ide Terra.
- Engem nem küldött senki.
- Idejön a legcsinosabb nővér, aki megpróbál velem flörtölni. Egyértelmű, hogy Terra küldött, hogy megpróbálja elterelni a gondolataimat.
- Nem, nem Terra küldött. Van egy üzletem.
- Egy üzleted?
- Bizony. - leül melléd a nővér - Van Terrának valahol egy szobája, ahol növényeket termeszt, de sosem tudtam megtalálni. Van benne egy ritkaság amire szükségem lenne. Te biztosan utálod Terrát, szóval szívesen segítenél.
- És ebbe mi a biznisz?
- Ha sikerül megszerezni azt a növényt ami kell nekem, akkor cserébe bármit

kérhetsz. Kinyírhatjuk akár Terrát is.
- Még megfontolom.
- Ha érdekel a dolog, akkor az 1071-es szobában megtalálsz minden nap 9 és 10 között. Csak takarodókor ki kell lógnod. De legyél ovatos. És lehetőleg egyedül gyere. Ezután elment a nővérke.

"Ha Terra belép azon az ajtón, kinyírom. Minek ezt halogatni?" Befejezted az utolsó zöldség elrágcsálását is, amikor az ajtó kinyílik. Nem hagyod befejezni a mondandóját, és mielőtt még Terra teljesen betehetné a patáját, egyből neki rontassz. Azonban az egyetlen igaz szerelmed, Elizabeth nincs most veled.

Folytatása következik, a párbaj menetével

Párbaj
Eljött az amire oly nagyon vártunk, a párbaj.
1. kör
> Terra: 18 ÉP / TP: 14 / VP 13
> Halberd: ÉP: 16 / TP: 15 / VP 15
Terra dobott értéke: 4
- 14+4=18 > 15
- maradék: 3
- levonódik: 3-2=1
Halberd új életpontja: 15

Halberd dobott értéke: 5
- 15+5=20 > 13
- maradék: 3
- levonódik: 3-2=1
Terra új életpontja: 17

2. kör
> Terra: 17 ÉP / TP: 14 / VP 13
> Halberd: ÉP: 15 / TP: 15 / VP 15
Terra dobott értéke: 3
- 14+3=17 > 15
- maradék: 2
- levonódik: 2
Halberd új életpontja: 13

Halberd dobott értéke: 6
- 15+6=21 > 13
- maradék: 8
- levonódik: 8:2=4
Terra új életpontja: 13

Ne haragudjatok, de a fórum nem engedi feltenni a párbaj maradékát valamilyen okból, ezért leírom ide a nyertest:
Spoiler

Certified fan of the series since 2011.
2

#122 Felhasználó nem aktív   Robbie Rotten 

  • Gázszerelő
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 5.459
  • Csatlakozott: 05-augusztus 12
  • Location:Felcsút

Elküldve: 26 november 2013 - 05:53

Halberd

Spoiler

Esélye sincs, kitérni, már szinte patáim közt érzem bordá-

Mi ez a villaná- hová...?

Gyalázatosan felöklelve az üres levegőt, kirohanok szobából. Megpróbálok megállni, de egy lökést érzek hátsómon mire fejjel egy jókora repedést csinálok a falba.

AZ A KIS SZA...

Egy rántással kiszabadítom koponyámat a vakolatból, megfordulok. Jól sejtettem, a rohadék egyszerűen mögém teleportált. Viszont most rába***tt, mivel jól tudom, ilyen aljas húzások közé nagy pihenéseket kell beékelniük. Nem is sz**akodom tovább, a faltól elrúgva magam ismét felé indulok, miközben ő beszél. Valamit. Nem tudom mit, nem is érdekel, jelenleg csak vérem zúgása és a szívem harci dobja minden, amit hallok.

Spoiler


Úgy látszik pofázása túlságosan is lekötötte ahhoz, hogy kilépjen az útból, nyakam, szügyem, és vállam együttes erejével betonfalként csapódok neki, mire ő gyönyörűen hanyatt esik, és a padlón még csúszik egy darabig.

Földre került, tökéletes alkalom, hogy eldobbantsam a torkát. Fölé emelkedem, hátsó lábaimra, csapásra késze-

Spoiler


Mintha egy erőteljes jeges széllökés találna el, kis híján hanyatt lök valami hideg, néhány lépéssel meghátrálok és újra lehelyezem első patáim. Szemem sarkából látom, hogy szarva világít, majd pedig pislantok egyet...

Viszont mikor újra kitárom szemeimet, gőzöm sincs, merre vagyok. Az orrom előtt levő padló a szemem láttára változtatja színét, benne mintha minták forognának, sőt, mintha maga a rohadt márvány is pörögne! Még füleimre sem támaszkodhatok, a dicsőséges harcimuzsikának egyfajta gúnyolása szólal meg, harsány trombitákat fújnak az agyamban. Mi az üszkös pokol ez?! Gyomrom a puszta látványtól kezd felfordulni...

A nyomorék már megint valami mérget csempészett belém? Gondolom most akar meglógni, majd hívni néhány olyan díszpáncélos talpnyalót. Abból nem eszik!

A szétcsúszó helyérzékemet kihasználva nagyjából betájolom magam, arra próbálván emlékezni, merre lehetett.

Majd pedig vaktában felrántom hátsó csülkeim...

Spoiler


Tapintásom még nem veszett oda, így élvezhetem patámon a csodás érzést, ahogy az orra szilánkosra törik, forró vére kiömlik rá, majd eltávolodva tőle feje minden bizonnyal egy ívet leírva hanyatt rántja őt és a földön landol kielégítő puffanással.

Igen, biztosan ő volt az, mintha a lázálom amit a fejembe táplált is gyengülne.

Szemeimmel felé nézek, és bár még mindig minden villog, kiveszem alakját a zavarosból. Hátán fekszik.

Végre...

Ám ahogy felé indulnék, hogy kivégezzem, hirtelen feldobom a taccsot. Egyre érzem, ahogy saját súlyom alatt patáim remegnek.

A büdös pi-

Nyilván nem valami kiscserkész mágiával kínált meg, sőt, nem is valószínű, hogy mezei unikornis ilyesmire képes lenne. Ha valaki felfedezi, mit is ültetett a búrámba, egyből rájön, hogy eltángáltam a "nagyságos herceget."

Legjobb lépés lesz bezárni valahová és lelécelni innen a francba...

Beráncigálom a seggét egy szekrénybe, majd igényesen rázárom az ajtót. Megindulok a kijárat felé, azonban két lépés után egyszerűen elhasalok.

Lassan minden elsötétül...

Már megint. A picsá
kép
1

#123 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 01 december 2013 - 01:20

Miután bejelentettem az ebédlőben, hogy holnaptól én irányítom egy hétig Equestriát, visszaindultam a szobába, hogy újdonsült barátomnak, Muffinharcosnak is elmondjam a hírt. Elmosolyodok egy pillanatra. A fene gondolta volna hogy egy ilyen erős alkatot is a padlóra küldhet egy egyszerű sütemény. Mikor az ajtó elé érve benyitok, kissé ijesztő látvány fogad. Az izomkolosszus homályos tekintettel rohan felém.
- Szent szitakötő! Kiáltom, majd ösztönösen mögé teleportálok, majd egy rúgással megfelelő távolságba tessékelem.
- Mégis mi a fenét művelsz? Parancsolom hogy azonnal állj… Intézem felé szavaimat, de mintha nem is hallana, nekem rohan és feldönt.
Tudtam, hogy hiba volt Celestiának idehozatnia ezt az őrültet. teljesen megbízhatatlan.
- Áruló! Kiáltom, majd varázslásba kezdek:

Taszító mágia alkalmazása.
Spoiler



Kómába ejtő varázslat alkalmazása.
Spoiler


Siker, most majd lenyugszik. jegyzem meg kicsit elfáradva, elvégre már este van, a tartalékaimból kellett összeszednem a kellő erőt ehhez a varászlathoz .
De örömöm nem tartott sokáig, amikor látom hogy megint támad...
kép
0

#124 Felhasználó nem aktív   Kövesember 

  • Livin' the Dream
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.947
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 09 december 2013 - 12:09

Blind Spot

A herceg bejelentése után, nyomban miután végezetem a vacsorával ott hagytam a kantint és a többieket. Eléggé fáradtnak éreztem magam és nem is akartam csevegni a velük. Még csak három háromnegyed nyolc volt, de úgy döntöttem előbb vonulok vissza a hálótermembe kipihenni a nap fáradalmait. A folyosókon félhomály, csak a fáklyák halvány pislákolása adott valamennyi világosságot.

" A vacsora egész finom volt, " - üzenem gondolatban társamnak, miközben halkan battyogtam szobám felé a palota folyosóinak labirintusában, - " bár a főételt egy kicsikét túlfőzték."

" Ne panaszkodj már folyton. Amikor Manehattenben voltunk, ennél ezerszer rosszabbat is zokszó nélkül megettél. Emlékszel amikor elfogyott a pénzünk és szemetesekből kellett enned egy hétig? Ez ahhoz képest igazi íncsiklandó fogás volt " - válaszolt Hang gúnyosan az árnyékomból.

" Igazad van, de kérlek többet ne hozd fel ezt a témát mert ahányszor vissza gondolok arra az időszakra rosszul leszek " - válaszolok miközben arcomon enyhe zöld árnyalat jelent meg a feltörő emlékek nyomán - " Jut eszembe, elég meglepő fejlemény volt az a bejelentés az ebédlőben. Tényleg herceg, ahogy korábban állította, és most egy hétig ő parancsol Equestriában. Mostantól meg kell lapulnunk, nem szabad hogy bármit is megtudjon, vagy akár a barbár... " - lassan egy halvány mosoly futott az arcomon - " Még mindig alig tudtam kiverni a fejemből azt a látványt, ahogy ott fetreng a földön fulladozva a szerencsétlen... " - halk kuncogás hagyja el ajkaimat - " Káprázatosan groteszk, ahogy legyőzte az az apró sütemény. "

" Igen tényleg az volt, de nem nagyon kéne hangoztatni. Emlékszel mit tett Halberd azzal a mantikorral. Nem szeretnék egy rosszabb pillanatában találkozni vele. "

" Ahogy én se... - a szobáktól csak pár folyosóra voltam, hirtelen megálltam, amikor a herceg kiáltását hallttam.

- Szent szitakötő! - kis szünet - Mégis mi a fenét művelsz? Parancsolom hogy azonnal állj… Áruló!

" Ez meg mi a franc volt? " - méltatlankodtam magamban - " Lehet, hogy valamelyik társam akcióba lépett? "

" Jobb lenne megnézni, hogy mi folyik ott még mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le. "

" Igazad van... "

Körül tekintetem, sehol senki. Egy pillanatra megmerevedtem. Készültem belépni az árnyak közé. Lassan a testem a saját árnyékába omlott. Végül, mint egy fekete massza eggyé váltam a félhomállyal. Egy szempillantás múlva a helyszínen is voltam, ahol szemtanúja voltam a herceg és a Halberd között dúló csetepaté záróakkordjának. Terra épp akkor esett össze, amikor megérkeztem. Pár pillanattal a barbár el kezdte bevonszolni a szobába az ájult unikornist.

" Lehet, hogy tényleg igazad lesz azzal, hogy előbb fognak egymás patája által elhullani ezek a szerencsétlenek, mint, hogy mi is akcióba léphetnénk... " - nem reagáltam Hang gúnyos megjegyzésére, csak az egyik oszlop által keltett árnyékban figyeltem az eseményeket.

Vártam, vártam, de nem történt semmi. Úgy döntöttem közelebb megyek a tárva nyitva álló ajtóhoz. A nagydarab csődör éppen a szoba egyik szekrényébe tuszkolta bele a herceget, majd miután rácsukta az ajtót, egyet fordított a záron. Ezután megfordult és két lépés után halk robajjal terült el a sima kőpadlón. Még valamit motyogott majd teljesen elhallgatott.

Csak álltam ott az egyik árnyékban megbújva és bámultam magam elé.

- Mi a franc volt ez!? – fakadtam ki végül mi közben újra kiléptem az árnyékok közül.

- Nem tudom, de jobb lenne valamit csinálni – válaszolt Hang – Itt lenne az alkalmon, hogy jó pontokat szerezz a szedett-vedett őrségnél.

Némán bólintottam. Oda mentem a szekrényhez. Szarvam ezüstösen felragyogott és kinyitottam a szekrényt, melybe Halberd a herceget csomagolta. Terra teste halk puffanással hullott a földre. Megpróbáltam elkapni, de nem sikerül. Szerencsére nem esett semmilyen bántódása.

Megpróbáltam először a Terrát felemelni saját ágyára, de nem volt elég erőm hozzá, így a barbár emelgetésére már nem is tettem próbát

- Ideje lenne segítséget hívni – sóhajtottam fel halkan, miközben újra egyé váltam a félhomállyal. Gyors akartam lenni és így sokkal gyorsabban tudtam haladni árnyékoktól- árnyékig, mint saját patáimon megtenni a távolságot.

Gyorsan haladtam, mint a szél. Pillanatokkal később az ebédlő bejáratánál voltam. Lendületemben átvedlettem árnyruhámat és az ebédlőbe és zaklatott hangon ennyit közöltem az egybe gyűltekkel:

- Lenne szükség egy minimális segítségre…
kép
2

#125 Felhasználó nem aktív   Kepernyos 

  • Heretikus
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.782
  • Csatlakozott: 22-december 11
  • Location:Az Internet

Elküldve: 09 december 2013 - 02:08

Szarisza

A rögtönzött műtét után kérdőre vontam Terrát és Vakfoltot a történtekről. Végső soron rendőr is voltam, így értettem az információszerzéshez. (persze inkább ahhoz szoktam, hogy én teszem fel a kérdéseket – talán ezért is sültem fel Channelerrel) Azt állították, hogy Halberd egy sütemény tartalmától kapott allergiás rohamot, amit a Terra adott neki.
- Az ilyen vadpónik semmiféle egészségügyi ellenőrzésen nem esnek át… - mondtam a fejemet csóválva. – Örülhet, hogy a szülőhelyén nem terem dió.
Ha Halberd nem tudott a saját allergiájáról, akkor ki tudott volna?
Kénytelen voltam beismerni, hogy minden jel egy egyszerű balesetre mutatott. Jelen esetben azonban nem elégedhettem meg ennyivel.
Terrához fordultam hát, és egyenesen a szemébe néztem.
- Senki sem befolyásolta abbéli döntésében, hogy diós süteményt csináljon, és hogy megkínálja vele Halberdet?
- Ööö… nem. – felelte kissé zavartan. Nem fogalmaztam meg valami jól a kérdést.
- Értem. – mondtam, és lassan elfordítottam a tekintetem róla. Látszott, hogy kissé ideges, de erre szándékos bűncselekmény hiányában is megvolt minden oka; a herceg úr valószínűleg nem szokott hozzá annyira a hatósággal való konfrontációhoz.
Úgy döntöttem, hogy ezt a képzeletbeli aktát még nem húzom ki.

Már indulni készültünk vacsorázni , amikor egy királyi őr lépett közénk. Egy pillanatra merően nézett rám, majd feszesen tisztelgett.
Egy mentális sóhajjal átfutottam a fejemben lévő névsoron.
- Chevalier, igaz?
- Öt éve az őrségnél, asszonyom. – jelentette büszkén, aztán Terrához fordult, és átadott neki egy papírlapot.
Ahogy elolvasta, a herceg arca veszített néhány árnyalatot a színéből.
- Ki kell hagynom a vacsorát – közölte. – Akadt egy kis elintéznivalóm.

*

Mikor leültünk Channeler mellé, az kérdően nézett ránk. Poison Bloom röviden elmesélte a történteket neki, míg én próbáltam nem túl feltűnően nézelődni és hallgatózni. A vacsora remek alkalmat kínált arra, hogy felmérjem kis csapatunk klikkesedését.
Sajnos nem sok mindent tapasztaltam.
Garust szinte rögtön kihúztam a megfigyelendők listájáról – láthatólag senki nem akart a közelében tartózkodni.
Thorg és Sávos maguk voltak a megtestesült ártatlanság. Úgy tűnik, teljesen lefoglalta őket az evés.
Picturia apró balesete természetesen nem kerülte el a figyelmemet, és az sem, ahogy Szendeszárny reagált rá. Egyik leszbi, másik biszex? Ezek a mai lányok…

Ekkor jött a bejelentés, hogy Terra átvette az irányítást. Először azt hittem, hogy palotaforradalom történt, de aztán elhessegettem a gondolatot. Eszembe jutott, hogy Terra kapott egy fecnit, valószínűleg a hercegnők akkor rendelték be. Mindesetre kénytelen voltam megkérdőjelezni a bölcsességüket, hogy erre a jóformán ismeretlen fickóra bízzák a vezetést. Mégis mi lehetett olyan sürgős?

Az édes hármas hamarosan távozott a ebédlőből. Ez kicsit felkeltette a gyanúmat, de reménykedtem benne, hogy a Harmónia egyik Eleme megbízhatóan figyelemmel tudja tartani a dolgokat.
Kivéve persze, ha mindannyian változányok. Sosem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget, főleg nem Picturiánál…
Nem sokkal később Vakegér is lelépett. Valamelyest jó jelnek véltem, hogy nem próbált láthatatlanná válni, és úgy kiosonni.
Lassan a mi adagunk is elfogyott, és én hagytam egy kicsit elkalandozni a gondolataimat. Ez az terem sok emléket hozott elő: először huszonkét éve, a tisztavatómon vacsoráztam itt, és azóta legalább tucatszor, jelentősebb események alkalmával. Milyen szép is volt…
Maradj a jelenben - figyelmeztettem magamat. A múltban csak a fájdalmat lelsz.
- Mehetünk? – kérdezte Posion Bloom.
Még egyszer utoljára végignéztem a termen. Sávos jóllakottan ült a helyén, míg a sárkány és a félsárkány változatlan étvággyal fogyasztották az utolsó falatokat.
Felsóhajtottam.
- Menjünk. Ma már úgysem fog történni semmi.

19:50-et mutatott az óra, amikor elhagytuk a termet.
1

#126 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 02 január 2014 - 12:15

Poison Bloom

Mikor végre beértünk az ebédlőbe elmeséltem Channellernek a történteket a dióval. Nem tűnt valami boldognak, de ő is megérthette, hogy nem hagyhattam veszni a barbárt rögtön miután bejutottunk a palotába. Majd később arra is lesz gondunk. Ezek után a kék csődör lépett be a terembe aki segített nekem, Terra.
10 órakor takarodó és 8-tól a szobába vagyunk zárva?! Már most utálom. Pedig a barbár megmentése során szinte megkedveltem, olyan ügyesen tette a dolgát. Nos, ennyi volt a szimpátia, most már inkább idegesít. Szerettem volna a vacsora után körülnézni a palotában és keresni egy csendes zugot ahol olvashatok, illetve körül akartam nézni a könyvtárban hátha találok valamit Spilled Cauldronról.
A vacsora végeztével visszaindultunk a szobánkba. Vagyis visszaindultunk volna, ha a hadnagy nem kalandozott volna el. Szemei a falra tapadtak, majd hirtelen a fejét megrázva visszatért közénk a szokásos morcos tekintetével.
– Mehetünk? – kérdeztem.
– Menjünk. Ma már úgysem fog történni semmi.
Egyből behuppantam az ágyamba, ahogy beléptem az ajtón. Gondolataim csak a furcsa könyv körül forogtak, amit nemrég találtam. Ki szeretném olvasni most rögtön, minden receptet és feljegyzést át akarok tanulmányozni! De a pónibőr borító nem valami megnyugtató. Bár engem nem zavar, Karótnyelt Hadnagy nem biztos, hogy jó néven venné ha egy ilyennel futkároznék. Még a végén elkobozná tőlem.
Egy ötlet! Ha lenne egy kis foszforeszkáló anyagom egy üvegcsében, tudnám használni lámpásnak a takaró alatt és olvashatnék mikor ezek bealudtak. De... hogy csináljam meg ha egy szobába vagyunk zárva? Azt hiszem ezt máskorra kell halasztanom. De akkor is... El akarom olvasni! Képtelen voltam figyelni, szobatársaim egy szavát sem hallottam ha megszólaltak egyáltalán. Csak forgolódtam az ágyamban és idegeskedtem míg végül nagy nehezen álomba szenderültem.
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
1

#127 Felhasználó nem aktív   Cherry Tea 

  • Gyümölcsös ital és igen, a Macskanő is
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 2.867
  • Csatlakozott: 26-augusztus 12

Elküldve: 06 január 2014 - 08:37

Channeler

Még a szobában is azon morgolódtam magamban, hogy senki nem szólt, mikor allergiás roham tört a baltás gyilkosra. Egyedül az vigasztalt, hogy így talán egymás ellen játszhatom ki a két nagyágyút: az izomagyú barbárt és az igeszóró herceget. Akár van szárnya, akár nem, királyi vér. Ez a korai ágyba bújósdi sem teszi majd épp népszerűvé. Kivéve talán ha mesét is olvas minden szobában.

Ennek gondolatán picit kuncogtam, de azt hiszem, jól álcáztam egy kis köhintéssel. De a francba is, körbe akartam nézni odakint. Ha holnap időm engedi, gyűjtök egy pár állati és növényi nyersanyagot a varázslataimhoz. Ugyan a környezetemből bármikor tudok idézni egy szellemet, jobb szeretek néhányat a nyakékembe zárni és magammal vinni. Talán vehetnék egy botot, az még közelharcban is hasznos és több lélek fér bele.

Összegezvén fontos teendőimet és kizárva elmémből a mesemondó herceg képét lassan én is elaludtam.
1

#128 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 07 január 2014 - 06:13

Garus

"Hurrá hurrá az egyik okostojásra bízzák a helyet. jellemző. Kíváncsi lennék ha véletlenül felgyújtanám a palota ezen, azon részeit akkor hogy rohangászna sikongatva körbe körbe."

Egy félvigyort eresztek meg gondolatmenetem nyugtázása végett, majd betermelem az utolsó falatokat is. Felkelve a helyemről azonnal el is indulok felfele a kijelölt szobámba,hisz még akad egy kis dolgom, és lehetőleg egyedül kéne tartózkodnom.

Nemsokkal később, felérek a szobába. Futólag körbenézek, hogy nincs-e itt rajtam kívül más, de nem veszek észre semmi érdekeset.

A kandalló elé sétálva felrajzolok pár rúnát a padlóra,amik narancssárgán kezdenek el ízzani, majd a közepén féltérdre ereszkedek és kezdem el a hálaadási szertartásomat.

-Kreel Emirah Woohl Ma Kiiras...
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
2

#129 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 08 január 2014 - 08:56

Sávos

"Már rég nem ettem ilyen finom dinnyét! Bár az is lehet, hogy a széna kúrám egy kicsivel tovább tartott, mint kellene..." Jegyzem meg magamnak, visszaemlékezve az elmúlt néhány hét étkezésére, mikor a kék unikornis abbahagyta a felolvasást. Nem nagyon kötött le a beszédébe, inkább ez alatt is ettem néhány gyümölcsöt, hisz nem is volt határozott az a zöldes sörényű szónokféleség, csak egy tekercsből olvasott. Legalább megjegyeztem, hogy a hercegnők távol lesznek, este nyolcra ágyban kell lennünk, na meg valami Terra tartja fenn a rendet.
Innentől fogva alig telt el egy kisebb idő, mikorra láttam, hogy a vacsorázó tömeg lassacskán elhagyja a termet.
"Viszont, ha a hercegnők nincsenek itt, akkor hogy fog véglegesedni a szavazás?" befejezve a vacsorámat az előttem levő tányérra bambulva jöttek a talányok, amelyek az egész testőrséges dolgokról szólt.
"Mert az egy dolog, hogy maga ez a Terra... herceg? Hát, ha a hercegnők rokona, akkor biztos... tehát ez a herceg tartja fenn most a rendet, az egy másik tényező, hogy a félsárkány gyanúsnak fog tekinteni rám, hála a nagy és gondatlan számnak, viszont a szentséges Celesztia hogy látja az elhelyezkedésemet? Minden bizonnyal neki lesz a végleges döntése, ami miatt a szerény bemutatkozásomnak köszönhetően alaposan rá kell húznom, hogy legyen egy testőrségi cukijegy..."
Így lassacskán elmerengtem arról az alig másfél-két hónap eseményeiről, amikor milicista voltam. A végén én magam mondtam fel, mivel nem adtak többet, mint itt, Vágtaszeg környékén levő legbékésebb tanyáinál kellett vigyáznom a helyi gazdák terméseire a helyi tolvajoktól, ami a szolgálati időm alatt nem történt meg...
Elmerengésemet egy, a hátamat nyomogató pata feledtette el. A ruházatáról biztosítható volt, hogy a királyi felszolgálók közé tartozott.
- Elnézést, ön végzett az étkezéssel? – majd a fehér pata tulajdonosa lassan az egyik óra felé mutatott.
- Te jó ég! – hőköltem fel – Mármint igen... köszönöm a figyelmeztetését... Mennem kell!
Gyorsan lepattanva a székemről egy kellemesebb, kevésbé feltűnő sietséget választottam visszamenetelemnek. Alig néhány percem maradt a takarodó időpontjából, ami mégsem lett volna elegendő idő arra, hogy visszataláljak.
"Miért kell ilyen korán takarodót fújni? Testőrök lennénk, vagy mi... lehet, hogy ez egy teszt része?" Suhant át a gondolat, amikor ijedve ugrottam hátra a hirtelen a folyosó elé termő lénytől.
- Lenne szükség egy minimális segítségre... - mondta az újonnan idetermő lény, hangján érződött zaklatottság.
Jobban megnézve ismerős volt: persze, hisz ő is ott volt a válogatáson, a barna sörényű, vaknak valló unikorniskanca.
"Ezt a simán bevágtatva is mondhatta volna..." jegyeztem meg dühösen a gondolataim mélyén "Bár lehet, hogy EZ maga a teszt része lehet!"
- Mégis mi a probléma... öhm… Vakfolt, ha nem tévedek?
"Egy már biztos: nekem tényleg be kellene tanulnom a társaim neveit..."
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
4

#130 Felhasználó nem aktív   Fantos 

  • Feliratmester
  • PipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 36
  • Csatlakozott: 22-december 11

Elküldve: 21 január 2014 - 11:07

Thorg
*omnom nom nom omn*
- pfinom!
1

#131 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 23 január 2014 - 08:57

6. KÖR
Ezzel bő fél év után elérkeztünk a hatodik körhöz. Oké, tudom, hogy furcsa a szerepjáték a körzárások nélkül, de egyenlőre még nincs értelme bevezetni ennyi emberrel. A későbbiekben lesz majd. És bocsánat a jelenleg rövid Alaptörténet miatt, jelenleg még mindig gondolkodok, hogy hogy lenne érdemes elkészíteni a körindításokat.

Tétlen hét - 4. rész (2./7 napból)
Alaptörténet:
Terra herceg és Halberd verekedése rossz kimenetellel záródott, ugyanis a szárnya szegett herceg a ruhásszekrényben kötött ki. Miután Blind Spot rátalált, tehetetlensége miatt az ebédlőbe rohant, hogy segítséget kérjen. Most jönnek csak a pletykák és a talányok, hogy mi történhetett a herceggel.

Kikötések:
- Ebben a körben Terra herceg csak akkor tér magához, mikor ő fog írni.
- Ha sem Blind Spot, sem Terra nem fedi fel, akkor senki sem tudja, hogy Halberd tette.

Kör leosztás:
  • Blind Spot /Verac
  • Channeler /Cherry Tea
  • Thorg /Fantos
  • Picturia /Oliminor
  • Sávos /Darth Gabe
  • Shadow Lightning /Wolfesz
  • Szarisza /Kepernyos
  • Poison Bloom /Ritli
  • Garus /GeN. Garus
  • Halberd /Shidotoku
  • Terra herceg /Terra

Certified fan of the series since 2011.
5

#132 Felhasználó nem aktív   Kövesember 

  • Livin' the Dream
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.947
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 03 február 2014 - 11:13

Blind Spot


- Mégis mi a probléma... öhm… Vakfolt, ha nem tévedek? - kérdezte az egyik, talán Sávos volt a neve?
Most pedig jöhetett a fejben összerakott kis szövegecske, amit rövidke ide utam alatt alkottam Hang aktív közre működésével csak a fél igazságot akartam elmondani, a barbár és Terra kis csetepatéjának kihagyásával. Nem vagyok az ilyesfajta színészkedés mestere, de próbáltam minél jobban előadni magam.
- Eléggé sürgős és orvosi jellegű - mondtam miközben Sávos felé fordítottam a fejem. Hangszálaimra újra zaklatottságot és izgatottságot próbáltam erőltetni és elkezdtem hadarni a betanult szöveget - Sajnos nem ismertem még ki a palotát eléggé, nem tudom, hogy merre van a beteg szoba,ezért azonnal idejöttem, hátha találok még valakit erre. Valami történt a szobatársaimmal... Nem tudom, mi volt pontosan, de amikor beléptem a szobába Halberd eszméletlenül hevert a padlón, majdnem el is botlottam benne. Ezután nyöszörgést hallottam a szekrény felől, ahonnan, miután kinyitottam azt , a herceg pottyant ki belőle... Mindketten eszméletlenek voltak. Próbáltam felrakni őket az ágyukra, de nem volt erőm hozzá, ezért segítségért indultam... Mért beszélek ennyit? Inkább induljunk. Ha nem hiszed el akkor megmutathatom...
Azonnal, se szó, se beszéd, mint egy idióta, elkezdetem vágtázni a lépcsőn a szobák felé, remélve, hogy követni fognak a kantinban tartózkodók.
kép
1

#133 Felhasználó nem aktív   Cherry Tea 

  • Gyümölcsös ital és igen, a Macskanő is
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 2.867
  • Csatlakozott: 26-augusztus 12

Elküldve: 06 február 2014 - 11:42

Channeler

Már javában álmaim mezejét róttam döglött jószágok szellemeivel, mikor hirtelen felriadtam. Másoknak talán kifejezéstelennek tűnő arcom... nos, még mindig kifejezéstelen volt, de felnyíló szemeimben hideg rémület tükröződött. "Várjunk egy percet! Merre van a mosdó?" - gondoltam, amint verejték kezdett gyöngyözni homlokomon. Lassan tudatosult bennem, hogy a kastélyba érkezés óta mennyi folyadékot vittem be szervezetembe, és hogy hányszor használtam azóta a mellékhelyiséget. Utóbbira a válasz: egyszer sem. Óvatosan kimásztam ágyamból, s olyan csöndben lopóztam ki szobánkból, hogy egy csúcsragadozó is megirigyelte volna. Egyedül a zár kattant egy picit, mikor becsuktam magam után az ajtót. Egyetlen lépést tettem a folyosón, mikor paták gyors kopogását hallottam a lépcsők felől. A fáklyák halovány fényében Blind Spot tűnt fel.
2

#134 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 22 február 2014 - 11:19

Módosítás
  • Fantos a sorrend végére került.
  • Következő játékos: Oliminor

// OFF: Mostantól kezdve ez így fog menni, nincs halogatás. Aki nem ír 5 napon belül, az a kör végére kerül. Ha akkor nem ír, kimarad. Ha valaki három körön keresztül nem reagál, és nem ad életjelet sem, azt úgy vesszük, hogy kiszállt a játékból. //
Certified fan of the series since 2011.
4

#135 Felhasználó nem aktív   Oliminor 

  • Applejack <3
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 3.471
  • Csatlakozott: 13-december 12

Elküldve: 26 február 2014 - 12:25

Picturia

Hangos vágtatásra ébredtem fel. Ötletem sem volt, hogy hány óra lehet, csak azt, hogy fáradt vagyok és megbánja aki ezt tette. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy vissza kéne feküdni, de bennem motoszkált a gondolat, hogy talán valami baj történt - végre -, ezért kikecmeregtem az ágyból és elindultam az ajtó felé. A rövid távon még körül néztem a szobában, hogy mindenki itt van-e. A szemem megakadt egy pillanatra a sárga pegazus arcán, elmosolyodtam, majd az ajtóhoz érve kinyitottam azt. A vágtató egyént már nem láttam, de ahogy körbenéztem a folyosón, megpillantottam a különcöt, aki az állatokkal beszél. Odaintegettem neki kedvesen, viszont a reakciót már nem vártam meg, ugyanis még mindig morcos voltam az ébresztés miatt. Lassú léptekkel elindultam az ebédlő fele, amerre a sietségben lévő egyén tartott.
2

#136 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 28 február 2014 - 08:29

Sávos

- ...Mért beszélek ennyit? Inkább induljunk. Ha nem hiszed el, akkor megmutathatom...
Ezekkel a szavakkal zárta mondanivalóját, mire még válaszomat sem hallva rohant arrafele, amerre ez az egész "esemény" megtörtént.
Én egy ideig csak álltam ott, kikerekedett szemekkel, nehezen dolgozva fel az alig fél perce elhangzott dolgokat.
"Szóval akkor lássuk, mit is mondott a kanca... valami baleset, gyilkosság, vagy..."
- Mit álldogálsz itt? Azonnali vészhelyzet van! – szólt egy karikás szemű nappali túlórázó, aki az étkezdében maradtakból szerveződött csapathoz felzárkózva próbálta elérni a herceg szállóját.
"Igaz, inkább ott nézem meg, mégis mi ez a teszt szituáció..." gondoltam, majd fogtam magam és követtem én is a csapatot.
A fáklyákkal tűzdelt folyosók gyenge fénye alatt vettem észre, a szobákból vagy csak kinéző, vagy a csoportosulásunkat kíváncsian követők kicsiny csapatát, amely a hosszas vágtatás alatt végül is megnövekedett további gárdistákkal, a szobája felé haladó földisárkánnyal, valamint két olyan pónival, akik még délután a válogatáson mutatták tehetségüket. Hogy egészen pontos legyek, a médium Channeler mellett a testszínfestő Picturia tartott velünk.
A kíváncsi, valamint meglepődött tömeg végre elérte a végső állomását, ahol alig hittem a szememnek.
A szoba sokban hasonlított arra, amelyikbe elszállásoltak, viszont itt egy nagyobb szekrény jelentette a szépséget... amelyet most rosszabbul festett, mint kellene.
Vakfolt állításai igaznak bizonyultak: a két szobatársa kidőlten, vérző orral feküdtek a szobában, ám ahogy azt józan eszem meg tudta határozni, ennél sokkal rosszabb volt a helyzet... és nem arra a dekorációs rombolásra gondoltam, ami két-három betört vakolatrész, meg padló jelentette.
A szónok, akiről egyből megmondták, hogy maga a herceg – így lassacskán rájöttem, hogy érdemes figyelnem is arra, aki éppen szónokol – a szekrényből kidőlve festette saját veres nedveivel a padlót, míg az alabárdos cukijegyű társunk szinte félholt állapotban, mozdulatlanul - valamint valami anyag a szájából folyva - hevert nem messze a kék hercegtől.
"Vajon mi történt itt? Persze látom, amit látok, ám ellenben rejtélyes, mégis mi történhetett itt... talán valami bérgyilkos lecsapott, ám a barbár elintézésével, majd az árnyolvadós megjelentével nem végezte jól a munkát? Netalántán pont Vakfolt lehet a hunyó? Elvégre ő az egyetlen szemtanunk... Esetleg nem kellene oly sok detektívregényt olvasnom..." Feledkeztem bele magamban, ám hallhattam a mögöttem jövő őröktől az utasításokat.
- Azonnal figyelmeztessék a hercegnőket, valamint a magasabb rangú tiszteket!
- Mi? – kérdeztem elég hangosan ahhoz, hogy felém tekintve az egyik karikás szemű nappali gárdista magyarázta, mégis mi a teendő.
- Ilyen esetekben elsőszámú a tisztek, valamint a hercegnők értesítése, továbbá le kell zárni a helyszínt a következetesebb nyomozás érdekében...
- Mondja, maga süket? Éppenséggel a hercegnők elhagyták az épületet – szólt egy éjjeli gárdista, ám nem úgy nézett ki, mintha tudná pontosan, mégis mit tegyen – és mivel ez az időszak már a mi területünk, így az éjjeli tiszteket kell elsősorban hívni!
Lassan figyeltem a tisztek teljes hiányát ebben a csoportosulásban, mialatt a Lunaristák és a Solarista őrök próbálták eldönteni a saját igazukat.
Ahogy azt láttam, nemcsak nekem volt elegem ebből a szituációból, bár ellentétben a testőrjelöltekkel, nekem felgyűlt annyira a rég összegyűlt idegesség, hogy elordítsam magam:
- Elég!
Ordításom hallatán nemcsak a testőrjelöltek, hanem a tényleges testőrség is rám figyelve várhatták kiborulásom okát.
A rövidke csend jót tett a fejemnek, különösen az emlékeim azon részeinek, mégis mit kellene ténylegesen tenni a sérültek ellátása címszó alatt.
- Akarom mondani... – szólok feléjük – elsőként hívni kellene pár orvost, majd mialatt ideérkeznek, legalább megállapítjuk pontosan mi történt...
Ebben a pillanatban Vakfoltra tekintek. Biztos vagyok benne, hogy elmondta az igazat, viszont egyetlen szemtanúként fontosabb lenne, ha nyugodtabb környezetben mondaná el a történteket.
- Továbbá – folytatom mondandómat, mialatt visszatekintek a többi patásra – mialatt az orvosok kezelnék a két beteget, addig önök hívhatják a tisztjeiket!
A makogásomra az egyik éjjeli őr közeledett hozzám, majd szemembe nézve a következőt kérdezte.
- És te meg ki vagy, hogy parancsokat osztogatna nekem, meg a társaimnak?
- A nevem Sávos, testőrjelölt és talán jobb lenne, ha felvilágosítanám önöket a következőkről – hátrahajtott fülekkel bár, de határozottabb hangokkal folytattam tovább mondanivalómat – én még csak most vagyok először a kastélyban, hasonlóan többen is a csoportosulásban, továbbá ez a két szerencsétlen még nem halt meg, így mégis kellene egy orvosi személyzet. Valamint ahogy mondták, hercegnők hiányában, valamint az ügyeletes helyettesítő eszméletvesztése miatt hívjanak kevésbé feltűnően tiszteket... hisz ki tudja, lehet, hogy itt egy, a hercegre pályázó póni lenne a ludas!
Ahogy elmondtam az utolsó pár szavamat, a királyi őr a többieknek csak a következőt mondta:
- Én megyek az éber tisztekért, a többiek menjenek orvosért, valamint figyeljenek minden gyanús jelre... - majd visszatekintve ötfős társaságunkra mindössze a következőt kérte – addig próbáljátok a herceget, valamint a hercegnői vendéget kezelni, rendben?
- Hát, rendben... - szóltam vissza, ahogy látom, hogy az őrség tagjai szétválva elhagyják a szobát.
- Szóval, nézzük meg, mennyire vannak kiütve! – szólok a többieknek kicsivel vidámabb hangulatban.
"Ez a teszt könnyű volt... eddig!"
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
5

#137 Felhasználó nem aktív   Wolfesz 

  • Nyugdíjas moderátor
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 3.197
  • Csatlakozott: 11-március 12

Elküldve: 14 március 2014 - 12:05

Shadow Lightning


Egész csendesen kezdődött kettejük éjszakája, ám kicsit később már óriási volt a hangzavar. Valami történhetett odakint.
- Kicsim, mi ez a nagy ricsaj? - kérdezte Fluttershy kedvesétől.
- Nem tudom, de mindjárt utánanézek - válaszolta neki Shadow - Te nyugodtan feküdj vissza - nyomott puszit barátnője homlokára.
Miután kiment a szobából látta, hogy az éjszakai őrség tagjai rohangálnak fel és alá Halberd szobájából. Oda próbált menni az egyikükhöz.
- Bocsánat a kérdésért, de mi történt? - kérdezte meg az őrt.
- A herceg és az egyik testőrjelölt eszméletlen állapotban.
Miután meghallotta, elindult a szoba felé. Már nem igazán fért oda, de látta, hogy a hír igaz.
- Skacok, mi folyik itt? - kérdezte az ott levőket.
kép
2

#138 Felhasználó nem aktív   Kepernyos 

  • Heretikus
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.782
  • Csatlakozott: 22-december 11
  • Location:Az Internet

Elküldve: 15 március 2014 - 09:55

Szarisza

Visszatérve a szobánkba, a többiekkel néma konszenzusra jutottunk, és szó nélkül ágyba feküdtünk. Azt hiszem, mindannyian elfáradtunk egy kicsit. Ez hosszú nap volt…
Úgy tettem, mintha máris elaludtam volna, ám természetesen eszem ágában sem volt megelőzni a szobatársaimat. Különben is túl sok minden járt most a fejemben, túl sok mindent kellett átgondolnom: Halberd és dió, a hercegnők hirtelen távozása, az egyes jelentkezők megbízhatósága…
Egy félóra után, amennyire ki tudtam venni, Channeler és Poison Bloom légzése lassan egyenletessé vált – szóval ők is ugyanazt a játékot játsszák? Vagy tényleg ilyen hamar elaludtak? Éreztem, hogy a szempilláim lassan nehezedni kezdtek. Ez tényleg egy hosszú nap volt…
Háromnegyed kilenc körül azonban hirtelen mozgolódást hallottam Channeler irányából, amit egy halk koppanás követett a padlón.
Na ja. Ha lopakodni akarsz, először is fel kéne húzni valamit a patádra, tökfej.
Megvártam, mire kimegy az ajtón és csak azután keltem fel. Vetettem egy pillantást Poison Bloom irányába, aki szemmel láthatóan az igazak álmát aludta. Ki tudja, ő meg talán arra készül, hogy engem kövessen.
Egy pillanatra elbizonytalanodtam. Ha előre eltervezték ezt, akkor a folyosón könnyen csapdába csalhatnak. Fegyvertelenül pedig nincsenek túl jó kilátásaim ellenük.
Azonban vállalnom kellett a kockázatot.

Amilyen halkan csak tudtam, kisurrantam az ajtón, majd szárnyra kaptam, és csendben felrepültem a mennyezetig – így kevesebb zajt csaptam, és a fáklyák sem világítottak meg annyira.
A folyosó végén rögtön megpillantottam a szökevényt, és még valakit – a félhomályban lidércszerű hatást keltő Vakfoltot. A kanca hevesen gesztikulálva magyarázott valamit a szellemidézőnek, de a suttogását ilyen távolságból nem értettem.
Channeler egyszer csak felnevetett.
- Hát ez kész! – mondta hangosan. - Ezek ki fog...
A vakegér azonban hirtelen csendre intette. Megfordult, tett néhány lépést a folyosó másik vége felé, majd lassan felnézett, pontosan az én irányomba.
Hogyan – ó, persze. A világtalanoknak jobb a hallása. Visszafojtottam a lélegzetemet. (bár a szárnycsapásaim úgyis hangosabbak voltak)
- Mi az? – kérdezte jóval halkabban Channeler.
A fehér unikornis leeresztette a tekintetét, és csak a fejét rázta válaszul.
Vajon meglátott? Illetve meghallott? Illetve… ki tudja, milyen érzékszervekkel operál még?
A páros még váltott pár mondatot egymással, majd szétváltak. Vakfolt lement a lépcsőn, míg Channeler a fürdőszoba felé vette az irányt.
Bármennyire is fúrt a kíváncsiság, hogy mi történt, ami az amúgy sztoikus Vakfoltot izgalomba hozta, nem kockázhattam, hogy a nekromanta esetleg észrevegye a távozásomat.
Visszasurrantam a szobánkba, és pár perc múlva hallottam, hogy Channeler is bejött.

Ezek után pláne, hogy nem akartam elaludni. Ezernyi újabb kérdés motoszkált a fejemben.
Újabb félóra telhetett el, amikor halkan megnyikordult az ajtó, és valaki belépett a szobába. A léptei fémes koppanásai azonnal felfedték a hovatartozását. Egyenesen az én ágyamhoz ment.
- Szarisza… asszonyom… - suttogta királyi őr, akinek a hangjában Chevalierre ismertem, és bizonytalanul rázogatni kezdett.
- Igen. – Nem fordultam meg.
- Van egy kis probléma.
2

#139 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 23 március 2014 - 01:46

Poison Bloom

...

Ajtókattanás. Patakopogás. Ajtókattanás. Patakopogás. Sugdolózás... "Francért nem tudnak elkussolni az éjszaka közepén?! Én aludni akarok!" Fejemre szorítom a párnát, hátha segít.
Újbóli járkálás, ajtócsukódás.
– A francba már! – kiáltom miközben elhajítom a párnát a szoba túlsó felébe. – Köszönöm, hogy tönkre vágjátok a pihenésem!
Channeler bámul rám döbbenten az ágya felől.
– Ne haragudj, most már csendben maradok...
– Most már nagyon is késő! Felhúztatok, így nem tudok vissza aludni. Elég problémás alvó vagyok.
Kigurulok az ágy szélére és a maradék álmot is kidörgölöm a szememből.
– Channeler, mi folyik itt? Hová ment a vén szatyor kapitány?
– Hadnagy.
– Felőlem aztán hercegnő is lehet. Szóval?
Társam elmesélte amit Blind Spottól hallott mikor kiment a mosdóba.
– A herceget és azt a mamlaszt kiütötték? – nevetem el magam. – Ez jobb mint vártam.
Majd suttogva hozzá teszem: – Hé, ki csinálhatta? Te nem, Blind sem, én sem... Talán Garus? Micsoda barom! Bár... ha ő akciózik arra valószínűleg felébredt volna az egész kastély.
Meg sem várom Channeler válaszát elindulok az ajtó felé.
– Nézzük meg közelebbről! – és kisietek Szarisza után.
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
2

#140 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 24 március 2014 - 09:38

Gen Garus

Amint végeztem a tiszteletadással, máris gyújtok be a kandallóba, majd kényelmesen elhelyezkedve, neki is állok pihenni.

Telik múlik az idő,ahogy hallom hogy a folyosón motoszkálás van. Nem foglalkozok vele, de egyre inkább megszaporodnak odakintről a zajforrások.

-Talán valaki megelőzött és felgyújtotta a palotát nélkülem?

Jelentem ki normális hangerőn az üres szobában, de ha már nagy a nyüzsi odakint csak történt valami érdekes odakint.

Egy sóhajtás kiséretében felállok,majd a szobából kisétálva elindulok abba az irányban ahonnan a hangokat hallom
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

Téma megosztása:


  • (7 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 5
  • 6
  • 7


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó