Hunbrony Fórum: (Régi) Fagykaland - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

(Régi) Fagykaland A Kristály Birodalom veszélybe került. Equestriának lépnie kell!

#21 Felhasználó nem aktív   Kekman 

  • The one who knocks
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.390
  • Csatlakozott: 29-május 13
  • Location:None of your business

Elküldve: 13 augusztus 2013 - 07:34

Moon Scyhte

Lementünk hát Explorerrel az edzőtérre, és már a többiek is odalent voltak. Miután leértünk, Memory Big inkább visszament a szobájához, mert azt mondta hogy fáradt, meg hogy ő csak egy egyszerű póni, és ezért nem tud semmi különöset se csinálni. De amióta találkoztam vele, rögtön gyanús volt nekem valami: a démonvadászok legtöbbje látja más pónik lélekjelenlétét, amit lélekolvasásnak hívunk. Na most, és mindenki lélekhullámát láttam, csak az övét nem. De inkább nem foglalkoztam vele különösebben, ha pihenni akar, had pihenjen. Viszont nekem edzenem kell a többiekkel. Egy kőkemény két óra gyakorlás után szólok a többieknek:
-Figyeljetek! A jégdémonok gyenge pontjai a lábukban rejlenek. Mindössze annyit kell tennetek, hogyha támadásba lendülnének, akkor jól elgáncsoljátok őket. Innen már csak egy nagy ütést kell mérni a fejükre, és már el is olvadnak a fájdalomtól. De sajnos nem lesz olyan egyszerű csak úgy elgáncsolni őket. A jégdémonok legtöbbször ráugranak az ellenfeleikre, ezzel biztosítva magukat az esetleges lábsérülésektől. Nekem egyszerűbb dolgom van, mert a Halálkaszával elég egy csapást mérnem rájuk. Ha arra vetemednének, hogy rátok ugranának, akkor gyorsan ugorjatok félre, utána pedig egy lórúgással a földre tudjátok őket kényszeríteni.
Ekkor nekem egy akkorát korgott a gyomrom, hogy az egész edzőteremben visszhangzott.
-Azt hiszem most ideje lenne enni is valamit. A sok gyakorlástól megéheztem.
kép
1

#22 Felhasználó nem aktív   Black Horn 

  • Unknown Sith Knight
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 544
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Assisting my masters on Korriban

Elküldve: 14 augusztus 2013 - 06:49

Black Horn


Nem voltam egyedül. Memory Big az ajtónál várt, és együtt mentünk ki. Nem kellett egy perc, és a többiek is kiértek. Memo hirtelen visszament a szobájába, mondván, hogy semmi hasznosat nem tud felmutatni. Moon Scyhte érdekes előadást tartott a jégdémonok gyengepontjairól, majd enni ment. Explorer érdeklődött a képességeimről.
- Nos, én nem a fizikumomról vagyok híres, tehát nem fogok puszta kézzel jeget törni. Az ellenséges területeken a hideg az úr, tehát hőre lessz szükség. -mondtam, majd odamentem egy edzőbábúhoz, lelocsoltam vízzel, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy lefagyasszam. Nem lett tökéletes, de a külső részei rendesen átfagytak.
- Még nem harcoltam jégdémonok ellen, de két valószínű gyengéjük lehet, ha mágiával akarjuk legyőzni őket. Vagy elolvasztjuk őket tűzzel, bagy szimplán kiemelünk egy csinos sziklát a földből, és darabokra törjük őket. Persze a kombinálni is lehet a dolgokat. Ha ügyesen izzítjuk a követ, akkor nem pattan el, és egy ideig használható. De van egy másik ötletem is. Gondolom a kardjaitok edzett fémből vannak. Tedd ide le, kérlek.
Letette a kardját az asztalra, én pedig úgy összpontosítottam a hőt, hogy a penge már izzott, de a kard nyele átlagos hőérsékletű maradt. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt, de miután megvolt, könnyű volt fenntartani. Felkapta a kardot, és könnyeden kettéhasította a bábút, ami a vágás nyomán fel is olvadt.
-Ha mást nem is, a ti fegyvereiteket bizonyosan felerősíthetem. De aggaszt engem valami. Memory big furcsán viselkedik, és nem tudtunk meg semmit róla. Megértem, hogy vannak dolgok, amiket mindannyian szívesen eltitkolnánk, de meg kell tudnunk, mi az, amit ennyire nem akar megosztani.

-Kalandmester-

Míg a fővárosban a szupercsapat készülődött, főgonoszaink egy kisebb nehézséggel néztek szembe. Semmi olyan, amit ne tudtak volna megoldani, de nem volt tervszerű, az biztos. Snow Breath épp eligazítást akart tartani bizalmasainak, mikor észrevette, hogy a szokásosnál több kristálypóni gyülekezett ideiglenes szénfagyasztó lakosztálya előtt. Csákányaik, kalapácsaik, fáklyáik, és morcos tekintetük volt. A jelek arra utaltak, hogy még az őket őrző nyalókákat is sikeresen szétcsapták. A környék túlélői majdnem mind részt vettek ebben a kis lázadási kísérletben.
Peace is a lie; there is only passion.
Trough passion; I gain strength.
Trough strength; I gain power.
Trough power; I gain victory.
Trough victory; my chains are broken.
The force shall free me.
1

#23 Felhasználó nem aktív   Robbie Rotten 

  • Gázszerelő
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 5.459
  • Csatlakozott: 05-augusztus 12
  • Location:Felcsút

Elküldve: 16 augusztus 2013 - 12:27

Snow Breath

A kapu tetejéről tekintettem le az összegyűlt parasztok sokaságára. Kapával, kaszával dühösen kántáltak, tipikus lázadó csürhenép. Ugyanolyan barmok, mint akit az előbb tettem hidegre. Bár a fáklyák még gondot jelenthetnek...
De semmi amit nem tudnék kezelni.
- Elbánok velük egyedül. -szólok a mellettem állóknak. Legtöbben reakció nélkül fogadják, mint Icy és az az egy szál jégdémon, viszont Mirk Nebről érzem, hogy "te hülye vagy?" nézést ad nekem. Főleg azért érzem, mert felé fordulok. - Mirk, neked van valami távolsági pötyögőd, azzal fedezz engem. Persze csak ha szorult helyzetbe kerülnék... Már pedig nem fogok. De a mégis, akkor lőj.
Átfordulok házielementálomhoz.
- Te lejössz velem, de a kapuban megállsz. Ahogy haladok előre, kövess, és minden hullának, ájultnak, vagy neadjisten túlélőnek szolgálj fel egy kis hűsítőt, okés?
Meg sem várva válaszukat lelépdelek a lépcsőn. Perceken belül a kapura helyezem patáim, és kitárom, a nyugtalankodók legnagyobb meglepetésére.
- FIGYELEM, PARASZTOK! Azonnal szüntessétek be a lázadást és távozzatok, különben úgy jártok mint társaitok! -közlöm velük erőteljes hangon, közbe fél patával a falban levő pónikra gesztikulálok.
- És ha feladjuk, akkor talán nem? -kérdez vissza egy reszelős férfi hang valahol a tömeg elejéről. Erre elcsendesedik mindenki...
- De... -válaszolok elgondolkozva, immáron rendes hangerőn. Újabb nehéz másodpercek pazarolódnak el hatásszünetre...
Egyszerre tesszük meg az első lépésünket az első sorral. Én azonban néhány után megállok, felemelkedem hátsó lábaimra és erőteljesen dobbantok a hóba, ami hatalmas dörgést eredményez, és a földből is egy méretes jégtüskékből álló barikád emelkedik ki, megfékezve a rohamot, és néhány szemet talán kiszúrva. Ezután szarvam kigyúl, és a levegőbe materalizálok magam mellé jégcsapokat, majd ívelte fellőve küldök egy jó adagot a néphadseregbe.
Ekkor viszont akadályomon átkászálódnak a föld... izé, hótúrók, és ismét felém rohannak. Egy utolsó jégcsapot küldök a legelső felé, a fejére célozva. Megállíthatatlanul repül felé... Ő pedig meghőköl amikor a szeme közé ér, ott azonban mielőtt koponyájába hatolhatna, szétdurran, és hamarosan egy jégtömbben leledzik ez az elvtárs is.
Megindulok a csoport többi része felé. A következő legközelebbi pácienst puszta patáimmal teperem a földre, majd névadó leheletemmel kínálom meg arcát, mire az meg is dermed, a rajta levő félelemmel együtt. Azonban eme trükkel túl sok időt vesztegettem, egy erőteljes pata érkezik bordáimba, és amint hátamra fordulok a földön, máris egy vasvilla közeledik szemeim közé...
kép
4

#24 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 16 augusztus 2013 - 02:42

Icy

Lázadó pónihad... Azt hittem, már felhagytak az ilyesmivel. Eleinte, mikor a mester megteremtett és elkezdtük elfoglalni a területeket igen gyakori jelenség volt. De ahogy szilárdult a hatalma egyre csökkent ezek száma, majd abbamaradt. Csupán néhány elkeseredett póni mert idejönni, elkeseredett tervekkel. Mint az, aki nemrég a falban végezte.
De ismét itt vannak. Nem tudom mi vette erre rá őket. Miért nem maradnak szép csendben otthon és teszik amit mondunk? Akkor most nem járnának így... Vagy ha annyira jobb élet után vágynak, megpróbálhatnának elbujdosni vagy elmenekülni. De ők csak támadnak.

"Agresszív egy népek... Pedig a pónikról azt hinnénk jámborak és békések." - tűnődök el magamban miközben követem a mestert a csatába és fagyasztom le az elesetteket.

Eleinte feszülten figyelek, hogy az esetleges veszélyektől óvni tudjam mesterem. Később a gondolataim, a monoton fagyasztgatás és az, hogy úgy látom a mester ellen senkinek sincs esélye kissé ellazít, így mikor azt veszem észre, hogy egy csődör ront rá a háta mögül, már nincs elég időm elé ugrani. Keményen megrúgja miközben süvítek felé, ám így sem vagyok elég gyors... Felemeli a vasvilláját és lecsapni készül! Már csak pár lépés...

A póni egy pillanatra habozik. Bizonyára nem ölt korábban semmit meg, csak néhány margarétát. Ez elég időt ad nekem.

Azonban pont mikor odaérek, egy dörrenést hallok. A póni eszméletlenül dől oldalra. Körbenézek és látom, hogy Mirk tartja fegyverét, egyenesen felénk célozva, majd mikor látja, hogy őt nézem felém int a szárnyával.
Szóval ő szedte le ezt a nyomorultat. Egyből le is fagyasztom.

"Még jó, hogy nem minket talált el ilyen távolságból. És remélem nem fog leszidni a mester mert nem voltam itt egyből..." - szomorodom el.

- A francba! - kiáltok fel és leszedek néhány kristálypónit egy támadással.
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
4

#25 Felhasználó nem aktív   Asorg 

  • Griffon Fucktard
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 880
  • Csatlakozott: 25-július 13

Elküldve: 19 augusztus 2013 - 08:39

Mirk Neb
"Pontos és halálos, mint mindig"

A Levegő megtelt a tűzkő utánozhatatlan illatával, ahogy a kis füstpamacs oszlani kezdett a hideg levegőben. Lenézek a földön fekvő diktátorra és Icyra, aki meglepetten bámul vissza rám.

"Igen, igen, griff technika." Intek szárnyammal "Míg ti patások nagyképűen múlattátok az időt gyermeteg mágiátokkal, mi fejlődtünk is."

Újra meghúzom a ravaszt, és mosolyogva szemlélem, ahogy még egy csillogó négylábú esik össze, ki reménykedve próbálta fejbe kólintani a jégpónit egy fáklyával.

"Ez sem nézett túlságosan körül, már lassan megsajnálom kis butusokat. Bár mégsem…"

Röpítem a következő golyót egy hátsó kristálypóni szeme közé. Már Icy is magához tért, és a körülöttük lévő pónikból elkezdte kialakítani Snow Breath legújabb jégszobor kertjét, s közben az unikornis is feltápászkodott. Épp ideje volt. A kék csődör arcán oly agresszív grimaszt vélek felfedezni amiből rögvest rájövök:
"Ezért az életmentésért sem kapok fizetésemelést."

Felemeli két első lábát majd dobbant egyet, mire a maradék lázongó, jégtüskék fogságában találja magát.
5

#26 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 20 augusztus 2013 - 03:27

Midnight Express

Mivel nem tudtam magam eltartani, és a rokonságomról semmit sem tudok, úgy döntöttem, hogy a Canterloti levéltárban kutakodok egy keveset. Pár nap keresgélés után találtam rá egy jó sok generációval (úgy 1000 év) ezelőtti nagybácsikámra, aki még élőnek van elkönyvelve. Tovább kutakodtam, és meg tudtam, hogy hol lakik. És ahogy meglátogatom a jó öreg "szeretett" bácsikámat.

Viszont kész pénzeszsák; én pedig híján vagyok a pénznek. Jobban örülnék, ha mást tudnék lehúzni, de erre nincs módom, ezért ő is tökéletesen megfelel a célra. És ha meglesz a pénz, akkor többet nem is lát! És szerintem magától fog perkálni a hülyéje, csak hogy ne lássa a képemet.

Fillydelfiában egy vonat aluljáróban egy kék szőrű, barna sörényű gitáros csődörhöz, és egy picit fiatalabb kristálypóni kanca utcazenéléséhez csatlakozok. A csődör gitározik, én és a kanca pedig énekelünk. 3 nap alatt elegendő pénz gyűlt össze a vonatjegyemre, a Kristály Birodalomba. A vonatjegy az átlagnál úgy tízszer drágább, mivel különálló birodalomba megy a vonat. Mint kiderült, a két utcazenész is oda tart, de ők csak később fognak indulni.

Megvásároltam a jegyet, majd vonatra szálltam. Mindenhol furcsállják a külsőm a rasszista népek. Pedig még csak nem is akarok vért szí... dehogyis nem. Az egész vonatkabin egy jó 3 fogásos vacsora. Először az A vércsoportúak, majd a B vércssoportúak, és végül desszertnek a 0-ás vércsoportú pónik... az AB vércsoportú pónik nem elég táplálóak.

Fejemet forgatgatom a kabinban, az egész egy pattanásig feszült ideg, ha csak felállnék, már pánikroham törne ki a kabinban. A mellettem ülő kancához fordulok, majd felteszek egy kérdést úgy, hogy csak ő hallja.

- Elnézést asszonyom, milyen vércsoportú?

A kanca sikítva rohan át egy másik kabinba. Én felállok, majd a kabin kát ajtójához vánszorgok, és kulcsra zárom azokat.

- Akkor lakmározzunk! - kiáltok fel, majd egy ördögi kacaj. Úgy teszek, mintha lenyelném a kulcsot, hogy fokozzam a félelmet.

A kabin összes pónija össze vissza rohangál, sikítozik, én pedig egy jót lakmározok a vonatúton. Egyetlen csődör ül higgadtan a helyén. Már az elején szemet szúrt. Talán süket-vak? Hogy nem félhet? Mikor mindenkivel végeztem, oda mentem hozzá, leültem szorosan mellé, egy kicsit hozzásimulva. Nőiesen, egy kis erotikus hangzást csempészve a hangomba, megszólítom?

- Hát te nem félsz tőlem? - kérdem.
- Nem hát, nincs mitől. - válaszol.
- Akkor te biztosan nagyon bátor lehetsz, ugyanis én egy denevér póni vagyok, ha nem látnád a ronda füleimet és a RONDA fogaimat, meg a RONDA fogaimat, meg a RONDA patáimat, meg a RONDA szárnyaimat. - itt már igazi sírásba csapok át - Ez a sok RONDASÁG tette tönkre az álmaimat, és az egész életemet.
- Nézd, nekem erre nincs időm.

Feláll, és a vonat kabin ajtajához megy.

- Itt le kell szállnom, ideadnád a kulcsokat? Tudom, hogy nem nyelted le, nem a te fogadra való. - nevet fel.

Durcásan neki vágom a kulcscsomót.

- Öröm volt megismerni téged, egyszer vacsorázhatnánk együtt, mit szólsz? - mosolygok felé. De ő csak leszáll, szótlanul.

Még két megállót tesz meg a vonat, majd megérkezik a Kristály Birodalomba.
- Hát itt volnák, a legbuzisabban kinéző pónik otthonában! - kiáltom el magam a pályaudvaron. Felkapom a bőröndjeimet, majd szélseesen a nagybátyám lakóhelyéhez repülök, de jóval előtte leszállok a földre. Egy erőd... Egy erődben lakik? Talán számított az érkezésemre. Csak nem ő itt a főmufti? Lehet, hogy egy kicsit tovább maradok itt a kelleténél... (nem bírom megállni, hogy ne ejtsek el egy gonosz kis vigyort). Ahogy közelebb sétálok, hatalmas nagy felbőszült tömeg tűnik elő, akiket eddig eltakartak a fák.

Hirtelen hatalmas verekedés tör ki, és látom, hogy a bácsikámat akarja megverni mindenki. Talán én is csatlakozhatnék.

A bácsikám kikecmereg, és a tömeget jégtüskék ejtik fogságba, én pedig végre odasétálhatok az erődhöz. Azonban a bácsikám egyik társa felém fordul, és úgy tűnik, hogy rám akar támadni...
Certified fan of the series since 2011.
0

#27 Felhasználó nem aktív   Torrit 

  • Chapter Master
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 3.963
  • Csatlakozott: 19-július 12
  • Location:ur mum

Elküldve: 23 augusztus 2013 - 09:13

*
Népszerű

Midnight Shadow

A vonatút a szokásos volt, attól eltekintve, hogy egy őrült denevérpónival utaztam egy kocsiban, aki azzal fenyegette meg a vasúti kocsi népét, hogy 3 fogásos lakomát csap az ereik tartalmából. Reménytelen egy bugris. Azt hiszi mindenkit meg lehet félemlíteni testi erővel. Még emlékszem a penetráns bűzre, amit akkor éreztem, mikor hozzámsimult és azt kérdezte:
- Hát te nem félsz tőlem?-
- Nem hát, nincs mitől.- mondtam neki, nyugodtságot erőltetve a hangomba. Nyugodt, mint egy kicsike tó. Mindig is üdítőnek találtam az állóvizes hasonlatokat.
- Akkor te biztosan nagyon bátor lehetsz, ugyanis én egy denevér póni vagyok, ha nem látnád a ronda füleimet és a RONDA fogaimat, meg a RONDA fogaimat, meg a RONDA patáimat, meg a RONDA szárnyaimat. - itt elcsuklik a hangja. - Ez a sok RONDASÁG tette tönkre az álmaimat, és az egész életemet. -
Mily tipikus. Denevér pónik, a saját nárcizmusukban élik le az egész életüket, azon keseregve, hogy mi lett volna, ha... Ahelyett, hogy meglátnák a lehetőségeket.
- Nekem erre nincs időm. - nyögöm ki még mindig nyugodt hangon, holott egyre irritálóbb a vinnyogása.
- Itt le kell szállnom, ideadnád a kulcsokat? Tudom, hogy nem nyelted le, nem a te fogadra való. - préselek ki egy apró nevetést kiszáradt torkomon. Nem kellett volna elszalasztani azt a büféskocsit.
Nekem vágja a kulcscsomót és így szól:
- Öröm volt megismerni téged, egyszer vacsorázhatnánk együtt, mit szólsz? -
Mekkora idióta.

Szó nélkül leszállok és taxit bérlek a célpontomig. Azt hallottam így gyorsabb.
Ez az út eseménytelenül telik el. Csak a szél süvítését és a pegazusok szárnycsapkodását hallom.
Megérkezem a Kristály Birodalomba, és egyből parasztlázadás üti meg érzékeny füleimet.
Egy arrogáns kék unikornis egy erőd faláról ordít a parasztokra. Nem túl bölcs döntés kiállni egy palánkra, ami védtelen minden támadás ellen. Bátor, de annál kevésbé bölcs.
Az ordibálás közben elvegyülök a tömegben. Mikor a vezér befejezte, elkezdtem szimpatizálna vele. Igen, ennél az embernél hatalom van. Ekkor egy reszelős csődörhang hallatszik fel mellőlem.
- És ha feladjuk, akkor talán nem? -
- Te biztos nem. - suttogom a fülébe. Mielőtt még feleszmélhetne, a stiletto-mat a nyakszirtcsontjai közé csúsztatom. Erőlködés nélkül hatol be. A szúrás helyén egy vékony piros patak kezd csordogálni, ahogy kihúzom a testéből a tőrt. Megtörlöm a ruhájában, és visszacsúsztatom abba a zsebembe, ahol eddig pihent.
Úgy gondoltam, talán ő lehet a vezetőjük, és a halála zavart kelthet közöttük. Ha nem, akkor egy mocskos, engedetlen paraszttal kevesebb.
Hamarosan csata tör ki a parasztok és a furcsa jégszörnyek között. Egy közepesen erős védőpajzsot húzok magam köré, és mágiával ülést olvasztok magamnak egy hókupacba, majd a megmaradt havat jéggé fagyasztom.
A bucka védelmében végre van időm arra, amit elég régóta halasztottam már. Megtömöm a pipámat, rágyújtok, és hátradőlve szemlélem a csata többi részét, egy-egy részletnél elmosolyodva.
- Külföldi bugrisok. -
Magyars is not nácis! Jobbik is the road of Magyars, the last HOPE for fuck the liberalism, the fate of Magyars. Liberalism = trianon. Carpathia = Hungaria!
6

#28 Felhasználó nem aktív   Robbie Rotten 

  • Gázszerelő
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 5.459
  • Csatlakozott: 05-augusztus 12
  • Location:Felcsút

Elküldve: 24 augusztus 2013 - 04:56

Ahol egyszer néplázadás tombolt, parasztok lengették kaszájukat és harcoltak szabadságukért, most egy nagy halom tüske volt, jégtömbbe foglalt hullák, esetleg jégtömbbe foglalt élő pónik. Egyetlen esélyt kaptak, mikor fölülkerekedhettek, de természetesen túl gyengék voltak, hogy kihasználhassák. Viszont második nekifutást már nem hagytam nekik.
Új szoborkert és temető komplexumomban sétálgatva túlélőket keresgéltem, de hűséges jégcsatlósom túlságosan jó munkát végzett. Mégis, szarvamat piszkálta egy varázserő jelenléte. Valaki még élt itt, valaki mozgott, de hol, de ki, és hogy élte túl? És ami a legfontosabb, ha ezek a kristályos plebejusok mind az utolsó szálig földpónik, akkor mi lehet eme új elem aki szokásos equestriai mágiával rendelkezik? Új fél cseppent volna a játszmába?
Hamarosan néhány hidegre tett paraszt között elnézve feltűnt egy, a fakó színek közül barna bundájának köszönhetően kilógó alak. Megindultam felé, kerülgetve áldozataimat és az éles tüskéket, és hamarosan szembekerültem a csődörrel.
Igazam volt, egyáltalán nem a csillogó parasztok egyike. Egy unikornis üldögélt egy hókupacon a legnagyobb nyugalommal, egy pipát szívva, nem messze tőle egy helyi lakos, látható sérülések nélkül, non-mirelit állapotban, mégis holtan.
Mégis mit keres itt? Minden bizonnyal délebbről érkezett, de ha segíteni szándékozott volna a helyieknek, akkor részt vett volna harcban... Vagy ha arra is várt volna, hogy elüljenek a kedélyek, akkor már megtette volna az első lépést. De csak ül ott, azzal a flegma pofával... Esetleg azt akarja, hogy leengedjem védelmem és PUFF, lecsap!
Vagy csak egy turista.
Bárhogy is legyen, igazán veszélyes új darab a nagy játszmában. Még egy unikornis, pont mint én. Ez gondokat okozhat... Az ellenség oldalán. Viszont számomra még rendkívül előnyös lehet.
Először is el kéne kapnom.
-Látom nem idevalósi vagy. -kezdem beszédem. -És egyedül ez mentett meg az előbb. Most viszont többet is kell tenned. Követelem, hogy térdelj le, hódolj be és add meg magad, most!
Mielőtt reagálna, egy üvöltés hallatszik távolabbról.
-Felség!
Irányába nézek. Természetesen egy jégdémon az. Percek alatt ideér, keresztülhaladva egyszerűen a szobrokon és sírokon.
-Elfogtunk egy pónit. Be akart hatolni az erődbe! -közli velem mondanivalóját. Ez most komoly hírértékkel bír?
-Elfogni? Mi az, hogy elfogni? -kezdem a szemrehányást. A saját kreációim ekkora barmok lennének? -Nem ejtünk túszokat az ellenállásból. Fagyasszátok meg, vagy egyszerűen öljétek meg, vagy ami tetszik. -fordulok vissza a túszomhoz.
-Sajnálom uram, de... Nem helyi lakos. Nem kristálypóni, nem csillog és denevérszárnyai vannak. Úgy hittük, szeretné saját szemével látni... De legyen ahogy kívánja.
Mi van?
-Állj.
Ezek a külföldiek csak úgy ömlenek befelé mostanában. Egy denevérpóni, Luna hercegnő személyes testőrségéből. Bérgyilkos lenne, akit Equestria küldött rám? Esetleg mindketten azok?
Akkor miért hagyták, hogy ilyen egyszerűen elfogjam őket? Egy szavamba kerülne, hogy kivégezzem őket, esetleg személyesen megtehetném, és akkor a küldetésük kudarcba fulladt. Ugyanakkor lehet pont arra építenek, hogy lankadjon a gyanúm, és akkor minden további nélkül elnyeshetik a torkomat. Valószínűleg a legbiztonságosabb az lenne, ha mindkettőnek összecserélgetném a végtagjait, majd egy-egy jégtömbbe visszakatapultálnám naposfar hercegnőnek, hogy megmutassam neki, ennyit érnek a vérebei.
...és feldühödne, hogy bántottam az ő kicsi pónijait, és rám küldené az egész hadsereget, és még akkor a patámba adná a hátsómat, mikor még egy marék települést hajtottam csak jég alá. Külpolitikára is figyelni kell...
Hjajj... Mindig ilyen nehéz gonosznak lenni és világuralomra törni?
Egy pillanat...
Talán mégis biztosan az oldalamra állíthatom őket. Egy kis agymosás, vagy akár kínzás. Hohó, tudnék ám csinálni sok mókás játékszert amivel kikaparhatnám belőlük, hogy kinek hűségesek! Igen, igen, fenséges szombat esti mulatságnak!
Baljós mosoly görbül a számon.
-Egyelőre tartsátok fogva a bőregeret, majd beszélek vele. Hess. -osztom ki a parancsot jégből faragott csatlósomnak, aki bólint, s visszaindul Frosthorn felé. Én pedig ismét 180°os fordulatot teszek, ismét szembe nézve az unikornissal, aki még mindig pipáját szívta, Icy árgus figyelme alatt.
-Szóval, hogy döntesz? Hajlítod a térded, vagy nélkülözhető a fejed számodra? -bizalomgerjesztő vigyort húzok számra. Sokkal mókásabb élve hagyni a pónikat. Gyakrabban kéne csinálnom a jövőben...
kép
5

#29 Felhasználó nem aktív   Torrit 

  • Chapter Master
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 3.963
  • Csatlakozott: 19-július 12
  • Location:ur mum

Elküldve: 28 augusztus 2013 - 04:21

Midnight Shadow

A póni már a pipáját sem szívhatja békésen. 'Kutya egy világban élünk' gondoltam.
Ahogy a kék unikornis közeledett felém, megpróbáltam összeszedni, és egy alaktalan masszából racionális hazugsággá tapasztani a kis hazugság-foszlányokat, amik a fejemben kavarogtak. Csináltam már ilyet korábban is, számtalanszor. Hogyne csináltam volna, ez volt a hivatásom, na. De ez az eset kissé más volt. Nagyobb tétre játszottom, ahogy sokszor szeretettem fogalmazni.
Mindenesetre az unikornis odaért hozzám, és gyanakvóan szemügyre vett. 'Hogy rohadna le a patája, és még gyanakszik is' futott át a fejemen. 'Bár nem alaptalanul teszi. Egyáltalán nem.'
-Látom nem idevalósi vagy. - kezdte csevegve. 'Roppant éles meglátás', mondtam majdnem. És abban a pillanatban már átkoztam is magam érte. Nem szabad gyngének lenni. Most nem. Egyelőre nem.
-És egyedül ez mentett meg az előbb. Most viszont többet is kell tenned. Követelem, hogy térdelj le, hódolj be és add meg magad, most!-
A hatalomtól megrészegültek szokásos monológja. Térdelj le, csókold meg a patám, öntözd a virágaimat. Csak erre és ehhez hasonlókra tudnak gondolni. Bezzeg a politika már nem megy nekik. Ott már szükségük van rám.
Egy kiáltás hallatszik a távolból. Egy, azok közül a furcsa jégszörnyek közül, lihegve lohol irányunkba.
-Felség!-
Hát persze. A kék unikornisnak mégiscsak van hatalom a patájában.
-Elfogtunk egy pónit. Be akart hatolni az erődbe! - kezdi sietve.
-Elfogni? Mi az, hogy elfogni? - szakítja meg főnöke. -Nem ejtünk túszokat az ellenállásból. Fagyasszátok meg, vagy egyszerűen öljétek meg, vagy ami tetszik. - ezzel visszafordul hozzám. Ajjaj.
-Sajnálom uram, de... Nem helyi lakos. Nem kristálypóni, nem csillog és denevérszárnyai vannak. Úgy hittük, szeretné saját szemével látni... De legyen ahogy kívánja.-
Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.Nem.
Nem.
Belül szánalmasan felröhögök.
Ez nem történhet meg.
Vagyis...
...lehet, hogy csak koincidens. Majd meglátjuk. Óvatosabbnak kell lennem.
Eközben észrevettem, hogy nem is figyeltem hazugságom célpontjainak párbeszédére.
Ebből már csak rosszabbul jöhetek ki a tervezettnél.
-Szóval, hogy döntesz? Hajlítod a térded, vagy nélkülözhető a fejed számodra? - vigyorog rám idiótán.
Nézzenek oda, fenyeget a kutyafattya. Engem. Majd amikor egy szép reggel nem kel az ágyából többé. Vagy vacsora után nem látja hasznát a tüdejének.
De egyelőre nekem még hasznom van a tüdejéből. Hiába, rögös az út a csúcsig.
- Ugyan uram, hagyjuk a formaságokat! Venture Plan vagyok, Equestriából. Térképész, tudja. És trubadúr. Meg filantropista és szobafilozófus! A Manehattani Földrajzi Részvénytársaság becsületes megbízatásán. - húzok széles, barátságos mosolyt az arcomra.
- No meg a magamén. Tudja, hogy megy ez nálunk. A balladákhoz anyag kell, és hol máshol lehetne jobbat találni, mint ahol a történelem születik?
Mert itt bizony történelem születik jó uram!-
Azt hiszem álcám bevált. Furcsán néz rám, de már nem annyira gyanakodva. És mi volt a cél, ha nem ez? Egyelőre.
- Még egyszer, mi is volt a becses neve?-
Magyars is not nácis! Jobbik is the road of Magyars, the last HOPE for fuck the liberalism, the fate of Magyars. Liberalism = trianon. Carpathia = Hungaria!
2

#30 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 28 augusztus 2013 - 08:52

Icy

A csatamezőn takarítok mesterem után mikor észreveszek valami furcsát. Egy kristály póni hever a hóban, a nyakán egy apró, de valószínűleg elég mély sebbel. Nem hasonlít egy áldozathoz sem, amit a mester produkált az utóbbi két hónapban. Az ő jégcsapjai jóval vastagabbak.

"Vajon mi okozhatta a halálát?"

Azonban nincs idő ezen gondolkozni, mert a mester észrevesz valamit. Odasietek hozzá, majd elindulok utána. Szorosan mellette lépdelek célpontja felé, hogy megvédhessem ha valami nem várt akadályba ütközik. És valóban... Egy unikornist látunk meg a lefagyasztott parasztok között. Már épp támadásba lendülnék, mikor a mester megszólítja.

"Jobb ha várok, míg végez."

Az idegen a második a fajtájából akivel találkoztam.
Beszélgetni kezdenek mesteremmel, közben feszülten figyelem az ismeretlen minden mozdulatát, hogy lecsaphassak amint valami gyanús mozdulatot tesz...
Minden egész jól megy, bár elég nyugtalannak tűnik.

"Mondjuk ki ne lenne egy csapat frissen fagyasztott hulla közt ideges?"

- Ugyan uram, hagyjuk a formaságokat! Venture Plan vagyok, Equestriából. Térképész, tudja. És trubadúr. Meg filantropista és szobafilozófus! A Manehattani Földrajzi Részvénytársaság becsületes megbízatásán. - mondja mosolyogva az unikornis. Nem tudom mit higgyek, sajnos nem vagyok még túl jó a pónik kiismerésében... A mester ösztöneire kell hagyatkoznom aki viszont furcsa módon az erődbe invitálja vendégünket ahelyett, hogy itt helyben elintézné.

"Furcsa. Lehet, hogy a denevérpóni mellé akarja vetni? Mit akarhat vele? Biztos nem puszta kedvességből..."

- Egyébként én Icy vagyok. - mutatkozom be Venture Plannek és patát nyújtok neki.

Hármasban sétálunk vissza az erődbe, ahol egyenesen a fogva tartott pónihoz sietünk. A teremben ahol tartják Mirkkel futunk össze. Intek neki és bólintok felé. Hálásnak kell lennem, mert megmentette a mestert. Bár nem bízhatok benne, ki tudja mikor árul el minket a nagyobb nyereség érdekében.
Meglátom a denevérpónit. Furcsa egy jelenség az már biztos, sose láttam hasonlót. Átlagos pegazust is csak kétszer. Az egyik szárnyán egy kerek kis seb van. Valami átszakította. Mirk...

- Meghívlak vacsorára. - fordulok felé. Tényleg hálásnak kell lennem neki.

- Ki vagy és mit keresel itt? - rivallok rá a mai második gyanús jövevényre.

Beszélni kezd, bár látszik, hogy fájdalmai vannak. Talán máshol is megsérült a zuhanástól.
Aztán hirtelen bevillan valami. Az a póni a furcsa sebbel a nyakán! Talán a két meglepetés közül volt az egyik? A trubadúr gyanúsabb, hiszen ő volt jelen, de a denevér pónit sem zárhatom ki.

"Alaposan meg kell őket figyelnem... Vagy akár kivallatnom."
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
2

#31 Felhasználó nem aktív   Asorg 

  • Griffon Fucktard
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 880
  • Csatlakozott: 25-július 13

Elküldve: 02 szeptember 2013 - 09:31

Mirk Neb

A két vékony pupilla gyűlölettel néz fel rám a rácsok közül. Milyen esetlenül fekszik. Vicsorog csak hogy láthassam fényesre polírozott szemfogait. Azt hiszi megrémít?

- Mi van kérsz még egyet? - nyúlok karabélyom után, mire ő a jégpadlót kezdi el bámulni. Követem tekintetét, ami egy csapat mirelit kristálypónin állapodott meg. - Hidd el jobban jártál hogy én találtalak meg. Mostanában minden szárnyas jószág azt hiszi hogy oda repül ahova akar?

Újra rám néz de mikor kinyitná a száját kitárul az ajtó és beléptet rajta Snow Breath, Icy, és egy kis csapat jégdémon. majd észreveszek még egy vézna kis unikornist is a jégcsapok között.

"Na ne. Még egy önjelölt balkarommal bővült kis pusztító csapatunk?"

- Meghívlak vacsorára. - néz rám kelletlenül Icy, mire akaratlanul is fel lebeg agyamban mamám erjesztett kaviárral töltött tonhala.

"Bár asszem csak mirelit pisztrángot kapok, megint"

- Ki vagy és mit keresel itt? - fordul mindenki a denevérpóni felé .

- Nem rég csak úgy bereppent az erődbe, elég öntudatos. Ha tippelhetek a Hercegnők bérgyilkosa. - krákogom mögülük.

- Ez mind szép és jó Mirk, de jobb szeretném ezt Tőle hallani - lép a rácsok elé fagyos vezérünk.
1

#32 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 02 szeptember 2013 - 10:06

Midnight Express

Miután rám támadtak, elájultam. Mikor magamhoz tértem a szemeim elé rácsok tárulnak. Nem lehet, ez egy valóságos várbörtön, gyorsan felkelek, és a rácsokba kapaszkodok.

- Engedjenek ki! Nem hallják? Engedjenek!

Egy hatalmas ásítás hallatszik, majd egy férfias hang:
- Kussban legyél. - érkezik a válasz a cellám őrétöl.

Ezek után a rácsot próbálom kitörni, de eredményre nem jutok. Az őr elém állt, hogy lássa a szenvedésemet. Visszabaktatok a szőnyegre, és hanyatt fekszek. A fal jégből volt, és a tükörsík felületen megpillantom magamat. Az egész testem sebes. A sörényem fele leszakadt. Egyedül a szemeim ugyanolyan csodálatosak mint korábban.

Az őrre vicsorítok, aki csak nevetni kezd. Már senki nem vesz komolyan? Miért nevet? Várjunk csak egy percet... Ismét a tükörhöz fordulok. Most már minden világos.

- Te mocsadék állat, te kitörted a szemfogaimat. Ha kijutok innek, esküszöm, hogy...
- Mi van kérsz még egyet? - nyúl a korbélya után. - Hidd el jobban jártál hogy én találtalak meg. Mostanában minden szárnyas jószág azt hiszi hogy oda repül ahova akar?

A folyosóról paták dübögése hallatszik, én a fal felé forulok, próbálván elrejteni könnyeim.

- Ki vagy és mit keresel itt? - érzem, hogy ez a kérdés nekem szól, még úgy is hogy háttal ülök nekik. Gyorsal letörlöm könnyeim nagyját.

- Nem rég csak úgy bereppent az erődbe, elég öntudatos. Ha tippelhetek a Hercegnők bérgyilkosa. - krákogja mögülük az őr.

- Ez mind szép és jó Mirk, de jobb szeretném ezt Tőle hallani - lép a rácsok elé vezérük.

Továbbra is háttal ülve neki válaszolok.

- Midnight Express vagyok, Canterlotból jöttem. Anyám és Apám luna hercegnőt szolgálták. 16an vagyunk testvérek, de már csak én élek. A többiekkel pedig az idő végzett. A levéltárban kutatva találtam rá az anyakönyvi kivonatokra, amelyek szerint a szép-szép-szép-szép és még sorolhatnám nagyapám öccse, Snow Breath még életben van. Őt jöttem felkeresni.
Certified fan of the series since 2011.
3

#33 Felhasználó nem aktív   Black Horn 

  • Unknown Sith Knight
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 544
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Assisting my masters on Korriban

Elküldve: 04 szeptember 2013 - 04:53

A gonoszság, amely a Kristály Birodalmat szennyezi, egyre csak erősödik, terjeszkedik. Egész falvakat terít be a hó. A hideg, amit a gonosz szült, mindenhova eljut. Bejut a zárt ajtók kulcslyukán, legyőzi a gyenge tűz éltető melegét, és gyilkos pengeként nyilal mindenki szívébe, akit csak elér. Körülvesz, megbénít, átjár, és felemészt.

Még két lélek veszett el a fagyban. Snow Breath értékes, erős szövetségesekre tett szert, és
dühöngő viharként száguld célja felé. Minden elfoglalt falu több és több testet juttat a főhadiszállása előtt álló jégfalba, amely kegyetlenségét, és hideg szívét jelképezi az életben maradtak számára. De félelemkeltő eszközként is funkcionál, hisz a legbátrabbak lelkesedését is egyből lelohasztja.
Minden hólepte bucka, és befagyott tó jégdémonok százaival látja el őt. Nem késlekedik, és nem kegyelmez.

Mindezek ellenére ő sem legyőzhetetlen, legalábbis hőseink ebben reménykednek. Hamarosan elérkezik az indulás ideje, ki a fagyos pusztába. De nem rögtön. Ez a küldetés komoly előkészületeket igényel, és habár mindegyiküknek van harci tapasztalata, csak megfelelő csapatmunkával lesz esélyük legyőzni egy ilyen ellenfelet. Néhányuk már összefogott a gyakorlás során, és szép eredményeket értek el a misztikus hatalmak és a harcművészetek kombinálásával, de még mindig van egy köztük, aki bizalmatlan társaival szemben, és felelőtlenül megőrzi tikait. Nem csak hogy saját magát zárja el új barátai elől, de a küldetés sikerének az esélyét is csökkenti, hisz ilyen időkben mindenkire szükség van. Nem véletlen, hogy ő kapta ezt a feladatot.

Társai észrevették titkolózását, és elhatározták, ők fognak kezdeményezni. Mindent meg kell tenniük, hogy kitárja előttük a lelkét. Ezzel a céllal indultak hát el közösen Memory Big szobája felé.
Peace is a lie; there is only passion.
Trough passion; I gain strength.
Trough strength; I gain power.
Trough power; I gain victory.
Trough victory; my chains are broken.
The force shall free me.
0

#34 Felhasználó nem aktív   CL4P-TP Steward Bot 

  • Glitcher
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.310
  • Csatlakozott: 08-augusztus 13
  • Location:Pandora

Elküldve: 04 szeptember 2013 - 05:40

Memory big

Újra reggel. Társaim elméletileg még edzenek. Vajon mennyit fejlődhettek? Nem,most nem ez a lényeg.Hanem le kell tesztelnem a memóriámat.
Ez annyiból áll ,hogy elmondom Equestria kialakulását Canterlot létrejöttét ,a szabadságharcot és a Kristály Birodalom fénykorát és bukását. Miután elmondtam csak leírom ugyanezt ősi indián nyelven.
Amikor végeztem és mentem volna ki ,hogy egyek valamit egy sárga,rózsaszín és e barna szőrű póni álltak meg a szobámban.
-Őőő…Sziasztok.-mondtam mintha semmiről nem tudnák .Nem is tudtam.-Hogy vagytok?
Semmi.Biztos nem hallották.
-Hello!Hogy vagytok?
Még mindig semmi.Mi bajuk van ezeknek?
Lehetséges haragudnak?Vagy netalán megvernek?Esetleg kannibálok?
Mindenesetre vártam.Ott álltunk az ajtómban.Én néztem őket,ők engem.
Miután egy gyomorkorgó hangot lejátszottam újra megszólaltam.
-Uh éhes vagyok.Nagyon.Kiengednétek?-kérdem.Természetesen nem álltak el.
Tíz percig álltunk.Vagyis én már ültem.Egyszer csak megunják.
De nem unták.Ott voltak és vártak.Lehetséges ,hogy az érdekli őket miért nem edzek velük?Vagy ,hogy miért engem küldöttek el egy tehetséges póni helyett?
Még álltunk ott vagy tíz percig.9 óra lehetett.Kinéztem az ablakon és jaj kiáltó,veszélyben élőket láttam.Hihetetlen ,hogy pár nappal ezelőtt még a kertben gondoskodtam a virágokról ,most meg egy szobában kell néznem halálokat,szenvedéseket,fájdalmakat.Innentől már nem vártam tovább.
-Jó megadom magam.Akármit is tettem.Mit akartok?
kép
0

#35 Felhasználó nem aktív   get the salt 

  • GET THE SALT!!!!!
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.437
  • Csatlakozott: 22-július 13
  • Location:On the road

Elküldve: 07 szeptember 2013 - 06:52

Explorer

Miután végeztünk az edzéssel elmentünk vacsorázni és közben azon gondolkodtunk mi legyen Memory Big-gel.Éreztük hogy van benne valami furcsa csak arra nem tudtunk rájönni mi az. Hiába viselkedett úgy mint egy normális póni de akkor is, érezni lehetett. Sokáig tanakodtunk de mivel nem juttottunk semmire végül inkább aludni mentünk azzal a megegyezéssel hogy majd reggel megkérdezzük.
Az éjszaka nyugodtan telt majd reggelmind összegyűltünk Memory szobálya előtt és hallottuk ahogy elmondja Equestria teljes történetét.
-És ő még azt mondta hogy teljesen átlagos póni! - mondom.
-Na igen az biztos, hogy én ilyet nem tudnék - feleli Moon Schyte.
-Erről is meg kell kérdeznünk - szól közbe Black Horn. Éppen válaszolnék mikor nyílik az ajtó és ott ál Memory. Nézzük egy kicsit egymást majd azt mondta:
-Őőő… Sziasztok. Hogy vagytok? - Nem válaszolunk csak állunk ott és nézzük. Ő meg minket. Ezután próbált még néhányszor beszélgetést kezdeményezni de mivel nem válaszoltunk inkább csak üldögélt. De egy idő után megunta és kifakadt:
-Jó megadom magam. Akármit is tettem. Mit akartok?
Erre végre reagáltunk mert úgy gondoltuk mostmár elég ideges ahhoz hogy válaszoljon.
-Szeretnénk tudni mit titkolsz előlünk mert így nem elég erős a csapatmunkánk ahhoz hogy esélyünk legyen Snow Breath és csatlósai ellen - mondtam. Erre elbizonytalanodott((már megin hülye szavak :lol: )) és azt mondta:
-Sajnálom de azt nem árulhatom el.
Ekkor Moon Scythe közbeszólt:
-Figyelj Memory tényleg fontos lenne tudnunk mit titkolsz! Nem lehetünk egy csapat ha fontos dolgokat eltitkolunk mégpedig csak csapatként van esélyünk arra, hogy legyőzzük Snow Breath-et!
kép
0

#36 Felhasználó nem aktív   Kekman 

  • The one who knocks
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.390
  • Csatlakozott: 29-május 13
  • Location:None of your business

Elküldve: 08 szeptember 2013 - 01:57

Moon Scythe:

Már alig vártam a vacsorát! Szinte alig ettem valamit a sok edzés miatt. Viszont ha nem leszünk eléggé felkészülve, akkor bizony könnyen veszíthetünk a csatában. Na de vissza a vacsihoz! Elkezdtem enni, és közben azon járt a fejem, hogy vajon Memory-nak miért nem látom a lelkét? Talán valami hatalmas lélekvédő burokkal van körbevéve, hogy a démonvadászok ne lássák? Vagy lehet hogy tényleg nincs lelke? Akkor viszont...
Eközben már végeztem is a vacsorával. A többiekkel visszamentünk a szobáinkhoz aludni. Majd holnap kérdőre vonjuk Memory-t. Reggel miután felébredtünk, mind a hárman Big szobájához mentünk, hátha megtudjuk mit titkol előlünk. Mikor odaértünk, bentről azt hallottuk, hogy barátunk éppen Equestria teljes történetét meséli el magában.
-"És ő még azt mondta hogy teljesen átlagos póni!" -mondta nekem Explorer.
- Na igen, az biztos, hogy én ilyet nem tudnék! -válaszoltam neki.
-"Erről is meg kell kérdeznünk." -jelentette ki Black Horn.
Ebben a pillanatban nyitotta ki az ajtót Memory.
-"Őőő… Sziasztok. Hogy vagytok?" -kérdezte tőlünk. Mi viszont nem szóltunk neki semmit. Csak őt néztük. Arra vártunk, hogy elmondja miért nem edzett velünk tegnap. Egy idő után belefáradt abba, hogy mi figyeljük, majd így szólt:
-"Jó megadom magam, akármit is tettem. Mit akartok?"
-"Szeretnénk tudni mit titkolsz előlünk, mert így nem elég erős a csapatmunkánk ahhoz, hogy esélyünk legyen Snow Breath, és csatlósai ellen." -felelte Explorer.
-"Sajnálom de azt nem árulhatom el." -válaszolt rá a sötétkék barátunk.
Francba. Ha nem mondja el nekünk, hogy mit titkol, akkor sosem fogunk tudni jó csapatot alkotni. Ezt nem hagyhatom annyiban.
-Figyelj Memory, tényleg fontos lenne tudnunk mit titkolsz! Nem lehetünk egy csapat ha fontos dolgokat eltitkolunk, mégpedig csak csapatként van esélyünk arra, hogy legyőzzük Snow Breath-et! -szóltam hozzá. De ő nem válaszolt. Csak ült ott kétségbeesetten.
-Rendben, akkor majd elmondom én. -ekkor mindenki tekintete rám összpontosul- A démonvadászoknak van egy különleges képességük, amivel képesek látni mások lelkét. Nos, én nem láttam a tiédet, Memory. -a kék csődör ekkor elsápadt- Vagyis, én arra következtetek, hogy te nem egy élőlény vagy. Sőt. Te egy robot vagy. Vagy netán tévednék? -kérdem tőle, mire ő csak ennyit felel:
-"Nem, Scythe, nem tévedsz. Tényleg robot vagyok. Ha akarjátok elmesélem kis történetemet. Az alkotóm súlyos beteg volt, és mivel még sosem épített robotot, megalkotott "engem". Sokat mesélt nekem Equestria történetéről, és az ő életéről. De amikor eljött a nap, hogy rám fesse a cukijegyemet, soha nem ébredt fel többé. Lehet hogy nincsenek érzéseim, de akkor nagyon szomorú voltam. Eltemettem őt, de csak én voltam ott egyedül a temetésén, ugyanis sosem voltak barátaink. A cukijegyemet én festettem magamra. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül eszembe jutott, hogy nagyon jó a memóriám, ezért három könyv lett a jegyem. Azóta megtanultam a pónik szokásait, hogy hogyan viselkednek, mikor mit csinálnak, és hogy miként reagálnak bizonyos dolgokra. Sok barátot is szereztem, és a látásom, illetve hallásom is nagyon éles. És mikor felébredek, mindig elmesélem magamnak "apám" történeteit."
Most már mindent értek. Egy kiváló elme, ami képes lenne kitalálni Snow Breath gyenge pontját. Elmosolyodtam, és ezt mondtam Memory-nak:
-Pont te kellesz nekünk! A borotvaéles elméddel képesek lennénk felfedezni ellenfeleink gyenge pontjait. És most már tudom miért nem edzettél velünk. Neked az agyadat (vagyis a mikroprocesszorodat) kell tornáztatnod. Egyszóval: te vagy a csapatban az ész!
Memory is elmosolyodott biztató szavaimtól, majd ezt mondta:
-"Nagyon szépen köszönöm srácok, hogy kiálltok mellettem."
Viszont most már el kéne indulnunk, ugyanis a gonosz már nem nyugszik, és már a közelben van.
kép
0

#37 Felhasználó nem aktív   Black Horn 

  • Unknown Sith Knight
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 544
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Assisting my masters on Korriban

Elküldve: 08 szeptember 2013 - 04:45

Black Horn

Kínosak voltak a percek, amiket egymás bámulsásval töltöttünk. Mindhárman éreztük, sejtettük, tudtuk, hogy valami nem stimmel Memory Biggel, de erre senki se számíthatott. Ez a kedves kék földpóni, valójában hatékony, hideg metál, sok áramkör, és egy mesterséges elme elegye. Szomorú, hogy eltitkolta előlünk. Vajon mitől félt? Hogy kiközösítjük? Félni kezdünk tőle? Esetleg elpusztítjuk?
Pedig nagy hasznot húzhatunk ebből a fordulatból.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Hidd el nekem, jobb lesz így. A mesterséges agyad gyorsan, és jól tudja majd kezelni a legváratlanabb helyzeteket is. Viszont Moon Scythe-nek igaza van. Nem késlekedhetünk tovább. Hamar kell cselekednünk, és át kell dolgoznunk az eddigi stratégiánkat, Memory Big képességeit is figyelembe véve.
Rengeteg kérdést szerettem volna feltenni neki, de tényleg időszűkében voltunk. Előálltam a tervemmel a többieknek.
- Van egy ötletem, ami talán kockázatos, de ha sikerül, szerezhetünk egy kevés információt az ellenségeinkről. Hála a fekete mágia pozitívumainak, képes lehetek rácsatlakozni Snow Breath elméjére. Vagy, ha van egy másik unikornis a közelében, akinek megfelelő mértékű a varázsereje, vele is összejöhet a dolog. Semmi sem garantálja, hogy sikerül, és ha kapcsolódok is, van rá esély, hogy ugyanúgy képes lessz olvasni bennem, ahogy én őbenne. Ha engem kérdeztek, megér egy próbát. Ha úgy döntünk, hogy megcsináljuk, szükségem lenne a te segítségedre is. - fordultam Moon-hoz.
Peace is a lie; there is only passion.
Trough passion; I gain strength.
Trough strength; I gain power.
Trough power; I gain victory.
Trough victory; my chains are broken.
The force shall free me.
0

#38 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 09 szeptember 2013 - 05:36

IceHorn:

Hát még ez is? Nem csoda, hogy még egy napot itt kell töltenem a Kristály Birodalomban élelem, víz és pénz nélkül, de ráadásul be is zártak egy igen rossz állapotban lévő cellába. Hogy miért, azt nem tudom.
Miközben ezen gondolkozom, a cella ajtajához egy mogorva képű, arany páncélzatot viselő barna csődör lép oda. Bal patájában egy kulcsot tart, amit most beleilleszt és elforgat a kulcs lyukban. Az ajtó kinyílik, utat engedve az igen csak mogorva őrnek. Fenyegető tekintettel bámulva rám lép be a cellába.
-Na végre. Már azt hittem, örökre itt ragadok. Egyébként mivel vádolnak engem? -teszem fel az engem legjobban érdeklő kérdést. Az őr rövid csönd után felel csak:
-Az ne érdekeljen. Annak örülj, hogy elengedtek téged. -mondja majd kirángat a cellából és újra bezárja az ajtót. A jelenet nem tart tovább egy percnél. Látszik hogy ez az őr sokat edzett.
Úgy döntök, nem kérdezek többet és inkább elindulok átvenni korábban elkobozott cuccaimat. Egy papírt aláírva meg is kapom őket és nyugodtan hagyom el az épületet.De még mindig érdekel:, hogy vajon mivel vádoltak engem?
Mivel a pénzem már nincs a birtokomban, ezért egy padra dőlve nyom el az álom. Besötétedett, így hát egyre többen indulnak hazafelé. Haza.

Reggel. Egy újabb reggel, amikor még nem otthon lehetek. Az előző napi cellás eset már némileg kezdett nem érdekelni de most az a legnagyobb gondom, hogy miből vásároljak jegyet.
Ahogy telik az idő, egyre több ház mellett haladok el. Végül arra a pontra érek, ahol úgy döntök, hogy most már a palotát is megnézem. Végül is az a város központja.
Ahogy a palota felé haladok, véletlenül három fura alakot látok kibontakozni a távoli homályból, amik még a jég hegyeket is elrejtik némileg. A három alak nem póni, ebben biztos vagyok első látásra. Két lábon járó jéglényhez hasonlítanak, ami épp most bújt elő egy jéghegy gyomrából.
Na ezt megnézem. -gondolom magamban és még egy pillantást vetve a palotára, a jéglények felé indulok, amik most a várostól nem olyan messze lépkednek. Jégkarmaik egy kicsit megrémítenek, de haladok tovább.
Az első jéglény közelébe érve megállok. Ugyanis a távolból további ilyen jéglények tűnnek elő.Vajon mit akarnak itt, ahová egyértelműen nem tartoznak?
A hozzám legközelebb lévő jéglény morogva felém indul. Karmaival felém csapkod. Hátrálok néhány lépést előle, ám még így sem tudom lerázni. Vajon mit tegyek? Harcoljak vagy meneküljek?
Koncentrálok mire a szarvamból egy vörös csík indul el az ég felé. Egyre gyorsabban halad, majd egy bizonyos magasságot elérve felrobban, nagy robajt csapva. Remélem hogy valaki meghallotta a városból.
Közben a jéglény megragad és a szarvamnál fogva a levegőbe emel. Nem túl kellemes élmény. Bízok benne hogy valaki segít nekem. Most már bánom, hogy nem a palota felé indultam.
Ahogy ezen elmélkedem, a jéglény a másik kezét lassan az arcom felé emeli. Egyre közelebb és közelebb és közelebb...
kép
1

#39 Felhasználó nem aktív   Black Horn 

  • Unknown Sith Knight
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 544
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Assisting my masters on Korriban

Elküldve: 14 szeptember 2013 - 06:45

A főváros lakói félelemben élték napjaikat, hisz sosem tudhatták, mikor éri el a sötét hóvihar a csillogó utcákat. Egyetlen gondolattal nyugtatták magukat, és egymást: "Legalább ennél rosszabb már nem lehet."
Tévedtek...
Snow Breath hosszú álma előtt sok időt töltött hatalma határainak feszegetésével. Ez idő alatt a legkülönbözőbb jégdémon 'sémákat' eszelte ki. Mint amikor egy kisgyerek szabadjára engedi a fantáziáját, és mesébe illő, gonosz lényeket talál ki nagy szörnyek formájában. Csak éppen a mi esetünkben az elképzelés alakot öltött. Régen ezek a förtelmek voltak Snow Breath személyi testőrei, ám mikor ő aludni tért, sziklaként dőltek el ott ahol voltak. Jöhetett akármennyi meleghullám, a gyűlölet hidegen tartotta ezeket a szörnyeket. Most, hogy mesterük felébredt, és hatalma végig áramlott pusztákon, dombokon, hegyeken, új erőre kaptak, és közösen indultak meg a főváros irányába, hatalmas nyomokat hagyva a hómezőben. Teremtőjük mit sem tudott e váratlan hadjáratról, mert saját, sokkal megfontoltabb hódításait tervezgette, nem beszélve váratlan vendégeiről. Idővel persze kémei jelentették neki ezt a hirtelen vonulást.
Peace is a lie; there is only passion.
Trough passion; I gain strength.
Trough strength; I gain power.
Trough power; I gain victory.
Trough victory; my chains are broken.
The force shall free me.
1

#40 Felhasználó nem aktív   Robbie Rotten 

  • Gázszerelő
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 5.459
  • Csatlakozott: 05-augusztus 12
  • Location:Felcsút

Elküldve: 27 szeptember 2013 - 03:38

Snow Breath

Magam előtt lököm be a bőregeret az üres terembe, mire sikeresen felbotlik béklyóiban és egy egészséges puffanással orra landol. Környezetéhez képest kellemesen meleg farára tapasztva patámat beljebb taszítom egy mozdulattal, egészen a közeledő - remélhetőleg kétoldalú - társalgásunk színhelyének közepéig.
Visszafordulok a bejárathoz, és szarvam ragyogásával bezárom az oda feleszkávált faajtót. Úgyse fog hiányozni abban a bizonyos parasztkunyhóban, most, hogy gazdája hidegebb éghajlatra költözött...
Megkerülve a kancát, aki közben visszaküzdötte magát lábaira, szétnézek a jég falú, plafonú és padlójú szobában.
- Asszem ez lesz az irodám. - kezdek el hangosan gondolkodni, mintegy diszkréten próbálva megtörni a jeget. - Nem mintha sok papírmunkám akadna a közeljövőben, de na, minden gonosznak kell egy ominózus dolgozószoba. Meg amúgy is le akartam stipi-stopizni... - azzal egy kicsit dobbantok első lábaimmal a padlón, mire egy tömb emelkedett ki, benne kedvenc, málnaszín csillámpónimmal. - ...ezért.
Arcára undor és meglepettség ül ki a mirelit nőstény láttán, bár szólni továbbra se szól. Pedig beszélgetni jöttünk ide... És milyen jó témát hoztam fel!
-Jajj, ne csináld már, ne mondd, hogy nem tetszik. Tán szerinted nem elég szemrevaló a csaj? Olyan pofás, karcsú, meg ráadásul itt hátul szép kerek! - nyomatékosítva ódámat, egy kellemes koccanással rácsapok a kocka felszínére az utánfutó felett. - Vicces, miket nem találni a falvakban a sok rusnya paraszt között. A gyémántot nem a szemétdomb közepén várod, tudod? Gondolom annó is elcsavarhatott néhány fejet a picike.
Továbbra is a néma offenzíva. Tipikus nő...
Egy lökéssel a falhoz állítom a friss barátosnémet, amibe szépen besimul, továbbra is jól láthatóan hagyva a formás alakját. Dekoráció a javából.
- Ha bevettem az egész birodalmat, szerintem kiolvasztom. Kell még husi a háremembe majd a pink princessz mellé is. Habár inkább a natúr kristálypónikat preferálom. Olyan kis praktikusak, semmi tollfüggöny, meg homloki bökő ami útba kerülhetne, csak az van ott, aminek lennie kell.
Továbbra se tesz hozzá semmit a beszélgetéshez, bár úgy sejtem, ehhez tényleg nincs hozzáfűznivalója. Pedig kinéztem volna belőle, hogy arrafelé (is) leng.
Oh, asztal! Minden gonosz irodának alapkelléke egy nagy, gonosz asztal. Nekem pusztán egy dobbantásomba kerül, hogy egy szép, masszív, díszes darab váljon ki a padlózatból, - mi másból, mint - jégből.
- Majd teszek rá faborítást... Hogy tetszik? - fordulok felé, immáron indiszkréten megpróbálva bevonni a csevejbe.
- Miért kérded? Eddig látszólag több, mint elégedett voltál a saját hangoddal.
Hinnye, csípős.
- Nos, azt mondtad rokonok vagyunk, gondoltam megérdeklődöm a te véleményed is. Vagy tévednék?
- Dehogynem... bár kezdem megbánni. De akkor hiszel nekem?
Közelebb sétálok hozzá.
- Őszintén, kém- vagy bérgyilkosálcának iszonyat salak. - vállára teszek mosolyogva egy patát. - Szóval ha mégis az vagy, miután elnyested a torkomat, mondd meg a holdasfarúnak, hogy legközelebb vlaami jobbat találjon ki. Ja, várjunk csak...
Lefelé nyomom hirtelen, mire elkezd a jégbe süllyedni. Erre kicsit hevesebben szedi a levegőt, de nem sokkal lábai töve alatt megállok.
- ...Nem kapsz ilyesmire alkalmat.
- Mi... mi a frászt művelsz?!
- Tudod, ez a dupla-negatív dolog több, mint valószínű. Nyilván úgy gondolták a hercegnők, hogy én még amatőr vagyok ebben a szupergonoszosdi bizniszben, szóval egy ilyen baromsággal átejthetnek. Tévedtek.
A hívatlan vendég szemei elkerekednek és kikönnyesednek, a közeledő kimúlás lehetősége zihálást csal elő belőle. Hátat fordítok, asztalomhoz közelítve.
- Ne köpd ki a tüdőd, kicsilány, nem nyuvasztalak meg... Legalábbis remélhetőleg még nem. - benyúlok az íróasztalom alá, és kirántok egy szerszámos ládát. Egy gyors pillantást vetek tartalmára. Csodás! - Habár esztétikus lenne a párhuzamos falra még egy póni, de a szimmetria szabályai szerint oda még egy ugyanolyan letaglózó kéne, és te... hát... nem hiába vagy éjszakai állat.
Arckifejezése komorrá sötétül, úgy néz ki, érzékeny pontra tapintottam... Ám amikor kinyílik szája és én felkészülök az elsöprő hisztériára és fejmosásra, egy másik hang csapja meg a szobát, ami kizökkenti ismét. Egy távolabbról jövő, vérfagyasztó üvöltés visszhangzik a jégen keresztül. Elvigyorodok.
- Ennyit a friss halaimról... - ismét a kanca felé közelítek, immáron dobozostul. - Fogadtam a zsoldossal arra, hogy a házielementálom meg tudja-e daloltatni a "trubadúr" barátodat. Úgy néz ki, nem olyan kemény, higgadt alak, mint amilyennek néztem.
Ismét rémületet ölt pofikájára. Azért meg kell hagyni, aranyos.
- Talán sajnálod? Szóval tényleg a haverod?
Tiltakozna, de ajkaira teszem egy patámat.
- Cs-cs-cs-cssss! Ne, még ne beszélj! Azzal még ráérsz, lesz még alkalmad bőven beszélni... Sőt...
Azzal szarvammal kibontom a ládikót, feltárva tartalmát, ami nem más, mint rengeteg mókás szúró-, fúró-, vágó- és ütőeszköz, vicces folyadékok, apró csövek, tűk, meg még egy rakás egyéb tárgy, amivel kellemetlen helyzetbe lehet hozni valakit.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy élni fogsz a lehetőséggel.
Látszólag igencsak elszontyolódik, miközben elkeseredetten rángatózva próbál kijutni a fogságból. Szomorúan biggyesztve számat megsimogatom a fejét.
- Naaa, ne legyél elpilledve, kicsim, természetesen nagyon csúnya dolog lenne az unokahúgomból egy hatalmas, véres, könnyes, vizeletszagú motyogó roncshalmazt csinálni, szóval kapsz 10 másodpercet arra, hogy megdönthetetlen bizonyítékkal állj elő a vérségeddel kapcsolatban. Utána... - azzal egy szééép nagy ollót húztam elő a rengeteg kütyü közül. - ...lenyesem a füled. Gondolom ez denevérként nem tetszene, ugye? Na szóval, óra indul! 10...9...8...
kép
4

Téma megosztása:


  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó