Hunbrony Fórum: Küldetés a Mágikus Gömb felkutatására! - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »

Küldetés a Mágikus Gömb felkutatására! Tíz póni kalandja, hogy kívánságuk valóra váljon

#1 Felhasználó nem aktív   Kekman 

  • The one who knocks
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.390
  • Csatlakozott: 29-május 13
  • Location:None of your business

Elküldve: 25 augusztus 2013 - 07:21

A szereplőgárdáról majd Doki fog gondoskodni.
Sorrend: Torrit, Ritli, Glitcher, Wolfesz, Rózsi, TűzSzikra, Afelers, Doki, Shido, jómagam, Black Horn.

Prológus:

Réges-régen, mikor a póni királyságok még egymással vetélkedtek, létezett egy gömb, ami hatalmas varázserővel bírt. Ez a gömb volt a Mágikus Gömb, amit egy Orr szigetén lehullott meteoritból készítettek, és teljesítette a birtoklója egy kívánságát. Mikor Orr elsüllyedt, a gömböt a menekülő pónik magukkal vitték Equestria-ba.
Ámde azzal nem számoltak, hogy a minotaurusz hordák vissza akarják majd szerezni az elveszett földjeiket, és nem mellesleg megkaparintva a gömböt.
A pónik vezetője, Crimson Tempest elkeseredett lépésre szánta el magát. Őrületétől vezérelve egész Equestria City-t egy csapdává alakította. Mikor a minotauruszok Khan-Urja betört a trónterembe, és a légiók java a várost fosztogatta, Tempest egy szörnyűséget kívánt a Gömbtől.
A kívánság hatására minden minotaurusz megsemmisült a város környékén. De a kívánságnak más következménye is volt. A pónik nem pusztultak el, sorsuk szörnyűbb lett, mint ellenfeleiké.
Szellemekké változtak, mindig azt a napot élve, mikor városukat feldúlták, és mindenkiben csak a minotauruszokat látják.

Sokan próbálták visszaszerezni az ott elveszett kincseket, de mindhiába. A legtöbben nem jöttek vissza a szellemvárosból.
Egy pónit kivéve.
1.fejezet: A fogadó

Esős délután volt. A fogadóban nagy volt a nyüzsgés, hiszen a legtöbb utazó nem akart bőrig ázni. A pult előtt egy zebra ült, aki éppen egy könyvet olvasgatott, miközben almalevet iszogatott. Alaposan tanulmányozta a könyvet, szinte ki se bújt alóla. A pultos póni kicsit csodálkozva nézte a zebrát, hogy vajon mi lehet olyan érdekes abban a könyvben, de nem nagyon törődött vele, mert közben a többi vendéget is ki kell szolgálnia. Eközben az ajtón egy fehér csődör lépett be, aki jól láthatóan eléggé megázott. Odasétált a pulthoz, és egy Applejack Daniels-t kért. Közben odabújt a pult mellett lévő kandallóhoz, hogy megszáradjon. A zebra látta a szeme sarkából a csődört, és odament hozzá, hogy segítsen neki. De a pónin látszott, hogy nem az a barátkozó típus, ezért a zebra csak óvatosan közelítette meg őt. Ekkor a csődör odafordult hozzá hogy lássa ki az, majd visszafordult. A zebra viszont mindenképpen segíteni szeretett volna, ezért a póni mellé dobott egy rongyot, hogy legalább meg tudjon törülközni. A földipóni elvette a rongyot, és elkezdte magát törölgetni, majd miután abbahagyta, odafordult a zebrához, és beszélni kezdett hozzá.

kép
2

#2 Felhasználó nem aktív   get the salt 

  • GET THE SALT!!!!!
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.437
  • Csatlakozott: 22-július 13
  • Location:On the road

Elküldve: 25 augusztus 2013 - 07:30

A Szereposztás :lol:

Szereplők: Ritli; Torrit; Shido; Afelers; Doctor; Glitcher; Rózsi; Wolfesz; AsorgMégsem jön; TűzSzikra+ kell még egy főgonosz Black Horn

A Mesélő és Silent Wing szerepében Yager Brukes
Spoiler



Venture Plan szerepében Torrit
Spoiler



Amber szerepében A wombat királynő! Ritli
Spoiler



Memory Big Szerepében Glitcher
Spoiler


Black Sentry szerepében Wolfesz
Spoiler


Rózsasörény Szerepében Rózsi
Spoiler


Gray Moon szerpében Tűz Szikra
Spoiler


Scalp Toner szerepében Afelers
Spoiler


Eddig még ki nam talált nevű és történetű OC-m dr. Alma szerepében A Doktor :D
Spoiler


Kelp/Helm Swirl szerepében Shido

Spoiler


A Főgonosz :lol: Mystic Storm szerepében Black Horn
Spoiler

kép
0

#3 Felhasználó nem aktív   Torrit 

  • Chapter Master
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 3.963
  • Csatlakozott: 19-július 12
  • Location:ur mum

Elküldve: 29 augusztus 2013 - 03:08

*
Népszerű

Venture Plan

Már megint a penészes falak és rozsdás rácsok között. És már megint sírrablásért, és kegyeletsértésért. Alig hiszem el, hogy valaki ennyire sértődős legyen egy-két felrúgott koponya és megborogatott szarkofág miatt. Hát még ha tudnának a csontgólemról, ami elszabadult a katakombákban. Bár nem is gólem volt, a szó legszorosabb értelmében. Ehh, ki tudja, ezek a golemancerek és az ő "találmányaik". 'De legalább megtaláltuk azt, amiért eredetileg bementünk azokba a rohadt járatokba', mosolyodok el magamban. A griff otthagyta a fogát, de mi legalább egyben kijutottunk.
Már aki. Most komolyan, a csapdákhoz értek, nem a pókfészkekhez. Ki látta előre, hogy beásták magukat a terem padlója alá? Igaz, csak a pókhálók tartották már meg azt a padlót, ezért köszönhetünk is nekik valamicskét.

Végülis mindegy mi történt, nem? Megvolt, amiért odamentünk, és mielőtt az őrség ránk ugrott volna a bejáratnál, sikerült elrejtenem egy koponyában. Lángelme vagyok.
A Gólem Szeme. Már-már legendás tárgy, de nem sokan fenik rá a fogukat. Hiszen ott az a már-már. Csak a golemancerek számára van gyakorlati értéke, de nekem nem is a gyakorlat miatt kell. Mire kiértünk, a benne lévő mágikus hullámok már rég deaktiválódtak. Vagy valami ilyesmi, sose értettem ezt a mágikus humbugot.
Mindenesetre a város külső kerületeiben várt rám egy öklömnyi rubint, amit valamelyik kikötőben szépen el tudnék passzolni.
A börtön falain kívül. Hangosan elkáromkodtam magam, és megpróbáltam a rácsok által összetört álmaimon keseregni. Sikertelenül, mert egy eléggé rosszarcú foglár közeledett otthonos kis cellám felé.
Szó nélkül kinyitotta az ajtót, megbilincselt, és kikísért, még mélyebbre vezetve a tömlöcben.
A vallatószoba felé. Ez csak rosszat jelenthet.
Leültetett, még mindig bilinccsel a patáimon.
Kiment, nyomában pedig egy meghatározhatatlan korú póni jött be, aki szokatlan módon csillogó páncélt viselt.
Seraph. 'Pfuj, pfuj' köptem ki gondolatban. Városi őrség, azt hiszik jobbak mindenkinél, csak mert a hercegnőket szolgálják. Kevés arrogánsabb bandával akadt dolgom.

Ezalatt ő leült, előhúzott egy tollat és némi papírt, körmölésre készen.
- Neve?-, kezdte.
- Venture Plan.-
- Foglalkozása?-
- Frappáns válaszok megadása ilyen idióta kérdésekre.-
Csúnyán néz. Jó jel, vagy nem? Inkább nem.
- Foglalkozása?- kérdezi még egyszer, nyomatékosabban.
- Legjobban a szabadúszó kalandorral lehetne jellemezni.- Atnézek az asztal felett, ahogy ráfirkantja a papírra: 'Munkanélküli'.
- Önt ma délután, a katakombák bejáratánál fogták el. Cáfolja?-
- Nem, de... - kezdem.
- Aztán sírrablás és és kegyeletsértés vádjával letartóztatták. Beismeri a vádakat?-
- Teljesen alaptalan spekulációk, csak a rossz nyelvek akarják elhíresztelni rólam. Elvégre senki nem látott a katakombákon belül, nem?- kérdem mosolyogva.
- Nem - ismeri el kelletlenül. - Mindazonáltal a kabátja tele volt porral, és még egy lábszárcsontot is találtunk magánál a motozás során. Azt hiszem, ebből levonhatunk bizonyos következtetéseket. - Most rajta volt a mosolygás sora.
A gúnyos mosolygásé.

Mielőtt valami teljesen elkeseredett visszavágást préselhettem volna ki magamból, nyikordult az ajtó, és valaki más is belépett a szobába. Ennek a valakinek még a kihallgatóénál is fényesebb és tüskésebb páncélja volt. 'A jó büdös életbe' mondtam majdnem hangosan. Nemcsak, hogy ő az Őrség kapitánya, de a nevét is elfelejtettem. Hogy fogom így fényesre nyalni az ülepét?
- Szép jó napot, kegyelmes uram. - Kegyelmes uram? Ennyire nem lehetek szánalmas.
- Napot. Nem kívánok csevegni. Venture Plan? - darálta el. A kardot jól forgatja, de a nyelvét annál kevésbé. Bár vannak bizonyos források bizonyos hölgyektől, akik egész mást mondanak ebben a témában.
Akármi is legyen, bólintok. Talán nem végeznek ki. Talán.
- Úgy látszik ez a szerencsenapod, te mocskos tolvaj. Elég magas helyekről szerzed a barátaidat. - Kicsit furcsa kijelentés, azt nézve, hogy a legtöbb barátom és ismerősöm szintén különböző városok tömlöceiben, vagy romos templomok és és elfeledett városok csapdáiban rohad.
- Azt a parancsot kaptam, hogy el kell engednünk téged. A parancs felülről jött. - Aha. Hercegnők. Mindig oda ütik az alikornis orrukat, ahova nem kéne, de most az egyszer magamban áldtam a nevüket.
Nem szólt többet, csak kiment.
- Úgy látszik mákod van ma, te csavargó.- szólt kedves kihallgatóm.
- Mi tagadás, az én szakmámban sok múlik a szerencsén. - vigyorogtam rá.
A portán mindent visszakaptam, a kardomat, a tőrt, az álkulcsaimat, és még a készpénzt is, hanyagolható hiánnyal. Nem volt kedvem reklamálni, minél előbb itt akartam hagyni ezt az átkozott börtönt.
Alighogy kilépek az ajtón, egy hang szólít meg a sötétből.

- Venture Plan? - Úgy látszik, ma sokan koptatják a nevem.
- Szolgálatára, kisasszony. - Mivelhogy kanca volt az illető. Evidens, nem fogok egy csődört kisasszonynak szólítani. Duh.
- Jöjjön velem. Celestia hercegnő látni kívánja. - Ennyit a rubintomról. Talán majd máskor begyűjtöm.
Válaszra se várva, szó nélkül karon ragad. A hercegnőket senki sem szokta visszautasítani.
Egy rövidke, félórás séta vezet fel a palotába. Végigmegyünk a termeken, kísérőm néha pár szót váltva az ajtónállókkal. El sem hiszem, hogy ezt a helyet egyszer kirámolták. Pedig megtörtént, bár tanú, na az nem sok van rá.
Megállunk egy ajtó előtt.
- Innentől egyedül megy. Ez a hercegnő személyes lakosztálya. -
Bólintok, majd a kilincset lenyomva belépek az ajtón. Előttem Celestia hercegnő áll, maga naposfaros valójában. Egy kicsit folyik a nyálam, de visszaszívom. Remélem nem látta.
Ahol felnőttem, ott a hercegnő egy távoli autoritás, nem sokat számít. Itt viszont...
- Gyere közelebb, Venture. - mosolyog rám kedvesen. Állítólag a tegeződés a mániája. Úgy döntök, nem veszem be a mosolygást.
Közelebb lépek, egy picit talán bizonytalanul.
- Úgy hallottam, te jártál Equestria City-ben. - Mi más?! Majdnem felröhögök. Hát persze, mi másért kellenék egy hercegnőnek! De engem elfelejthet. Vissza nem megyek abba az átkozott kísértetvárosba. Egyelőre belemegyek a játékba.
- Igen, jártam. -
- Akkor bizonyára a kincseskamra tartalmával is tisztában vagy. - Hogyne lettem volna. Arany, ezüst és platinum zsákszámra. Mágikus kardok és páncélok. Öklömnyi gyémántok.
Nem szólok semmit, csak bólintok.
- Minden bizonnyal tudsz a Gömbről is. - Persze, feltételeztük, hogy az az, de nem voltunk benne biztosak. Soha nem jutottunk olyan messzire, hogy biztosak legyünk. A legendás Mágikus Gömb. A kívánságteljesítő Gömb. A legtöbb póni mesének tartja. Mikor megtaláltuk a térképet, rajta a királyi kincseskamra tartalmával, csak az aljára volt firkantva, hogy "gömb". Ennyi, egész egyszerűen. Csak "gömb". Persze, sejtettük mi az.
- Úgy tudom, első kézből tapasztaltad meg a háború viszontagságait a minotauruszokkal. Képzelj el valamit: ez a háború véget érhet. Most, több mint 200 év után. A minotauruszok között kialakult egy úgynevezett békepárt. Ez a párt hajlandó lenne aláírni velünk a békeszerződést. A Gömbért cserébe. - És most jön az ajánlat. De vajon mit kapok cserébe én?
- Szerezd meg nekem a Gömböt. Ne is nekem, a nemzetünknek. Az összes póninak. A békéért. -
- És mi az ajánlata, hercegnő? - bököm ki végre.
- Nem szűkölködünk erőforrásokban. Bármit megadunk, amit kérsz. - Az nem lesz elég. Ide nem. Ezért nem.
- Sajnos nemet kell mondjak. Már régen megígértem magamnak, hogy nem megyek vissza arra a helyre. - Ami igaz is. Soha nem állt szándékomban visszamenni, akkor sem, ha egyenként szaggatják le a patáimat.
- És a börtönbe talán jobban szándékozol visszamenni? Amilyen könnyen felmentettelek a vádak alól, olyan könnyen le is csukathatlak értük. - Szóval itt van a kutya elásva. Jön a zsarolás.
- Ha sikerülne békét kötnünk a minotauruszokkal, Equestria felvirágozhatna. Gondolj csak bele. - Belegondoltam. Egész kellemes volt. - De akár vissza is mehetsz a tömlöcbe. -
- Rendben. Vállalom. - Majd elszököm valahol a vadonban. A hercegő hülyébb, mint gondoltam.
- Remek! - kiáltott fel Naposfar. - Holnap indulhatsz is. - Addig mindenképp figyeltetni fog, míg el nem hagyom a várost. Ismerem én a fajtáját.
Nem túl könnyes búcsút vettünk egymástól, majd kíséretemmel elindultunk kifelé. Már a kapunál jártunk, mikor egy ismerős hang szólított meg.
- Plan! - kiáltott felém a kapitány, akinek még mindig nem emlékeztem a nevére. - Nem akarlak többet meglátni itt! - Nem tudtam, hogy az itt alatt a palotát, a börtönt, vagy magát a várost érti, de nem volt kedvem kitalálni.

A palotából kiérve egyből a katakombákhoz siettem. A Szem ott volt, ahol hagytam. Megkönnyebbülten becsúsztattam egybe, a kabátom számos zsebe közül, aztán kedvenc kocsmám felé vettem az irányt. Talán megkeresek egy-két régi ismerőst, hiszen az őröket lerázni nem lesz veszélytelen és könnyű mulatság. Akármennyire nem volt ínyemre, legalább a városig el kellett mennem, a látszat kedvéért. És azt soha nem csinálnám meg egyedül.
Azt szerettem ebben a helyben, hogy a kedvenc Princess számaimat játszották. Már hallottam is Freddie Marecury-t zongorázni.

" Open up your mind and let me step inside... "

Odaléptem a pulthoz, és kértem a csapostól egy Applejack Danielst. Nem ismertem, biztos ez itt az első napja, vagy valami ilyesmi.
Kezemben az itallal odamentem a kandallóhoz, megszárítani magamat. Útközben elkezdett esni az eső. Utálok vizesnek lenni. Egyenesen ki nem állhatom.

" This is your life
Don't play hard to get
It's a free world... "


Odasétált hozzám egy zebra, és odadobott nekem egy rongyot. Ezelőtt észre sem vettem. Mégis, szó nélkül hozzámvágni egy rongyot. Cudar világban élünk, cudar pónikkal, de rongyokkal dobálózni akkor sem a legillendőbb dolog.
De ha már ott volt, akkor miért is ne. Megtöröltem magam, és egy picit tovább hallgattam a zenét, mielőtt megszólítottam volna a várakozó zebrát. Nem is értem, talán tapsra vár? Vagy esetleg pénzre a rongyért? Akárhogy is legyen, tőlem egyiket se kapja meg.

" My game of love has just begun
Love runs from my head down to my toes
My love is pumping through my veins (play the game)
Driving me insane
play the game play the game play
the game play the game... "


- Szóval tulajdonképpen kegyed mit is tetszik akarni tőlem, ezzel az álldogálással és bámulással? -
Magyars is not nácis! Jobbik is the road of Magyars, the last HOPE for fuck the liberalism, the fate of Magyars. Liberalism = trianon. Carpathia = Hungaria!
7

#4 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 29 augusztus 2013 - 05:08

Amber

Ismét egy fárasztó nap a munkában... Végre hazaértem, már késő este van. Minden izmom sajog. Elegem van ebből. Az állandó robotolás és a vendégek csípős megjegyzései... Szeretek táncolni, de bárcsak valami jobb helyen csinálhatnám. Ráadásul még külföldi is vagyok. Afféle egzotikum. Ez csak még nehezebbé teszi a dolgom, olaj a tűzre.
Fáradtan dőlnék be az ágyba, mikor a szemem megakad az éjjeli szekrényen levő könyvön. Patámba veszem és olvasni kezdek, mint minden este, akármennyire is vagyok kikészülve. A tartalma megnyugtat és nyugtalanít egyszerre. Milyen furcsa...
Rengeteg érdekes dologról ír, bár azt hiszem a nagy része csak egy unikornis mágusnak lehet hasznos.
De vannak érdekes feljegyzések valamiféle gömbről is csodás hatalommal, meg rengeteg kincsről. És azt hiszem egy leírás ahhoz, hogy lehet megtalálni. Bár nem teljesen értem, elég rejtélyesen fogalmaz.

- Milyen csodás lenne, ha igaz lenne! - huppanok az ágyamba és arra gondolok, mi lenne ha megtalálnám egy remek kaland során. - Még talán az is valóra válhatna. - hunyom le a szemem mosolyogva és szenderedem el.

Napok telnek el. Mind ugyanolyan. Pocsék. Egyre rosszabb. Végül megelégelem az egészet és felkapom a táskám mikor hazaérek. Első dolgom belecsúsztatni a könyvet. Aztán néhány számomra fontos csecsebecse, élelem, pénz, térkép és a hegymászó felszerelésem fontosabb része (kötél, ilyesmi) majd kilépek az ajtón és útnak indulok.
Megpróbáltam behatárolni nagyjából a helyet amiről a könyv ír és arra veszem az irányt. Remélem nem tévedtem. Azonban nem sikerül túl messzire jutnom, a fáradtság teljesen elnyom, nem aludtam indulás előtt. Így úgy döntök betérek egy kis fogadóba, amit a térképem a legközelebb jelöl.
Tele van furcsa alakokkal. Bár azt hiszem én is legalább annyira furcsa vagyok, így gyorsan túlteszem magam a dolgon.
Kérek egy szobát, de mielőtt felmennék még enni is kéne valamit. Rendelek valami olcsót és egy pohár almalevet, amit addig szürcsölök míg elkészül a vacsorám. Közben előkapom a könyvet is és tovább tanulmányozom. Már többször végigolvastam az egészet.
Ekkor azonban betoppan egy fehér csődör. Csurom víz. Eleredt volna az eső mióta bejöttem? Micsoda mázlim volt!
Elég ramatyul néz ki a fickó. Kicsit megsajnálom, mikor odakuporodik a kandalló elé száradni.
Visszacsúsztatom a könyvet a táskámba és közelebb megyek hozzá. Elég morcosnak tűnik és nagyon el van merülve a gondolataiban. Talán csak az eső miatt. Észre se vesz. Hirtelen nem tudom mit mondhatnék végül csak odadobok egy rongyot amivel megszárítkozhat. Erre egy meglepett és undok pillantást vet rám.

"Azt hiszem ezt nem kellett volna csak így." - szidom le magam.

A csődör még mindig furcsán néz rám, majd megszólal.

- Szóval tulajdonképpen kegyed mit is tetszik akarni tőlem, ezzel az álldogálással és bámulással?

Érzem, hogy elpirulok. Mit mondhatnék erre? Mit is akarok? Én magam sem tudom...

- Ööö... Üdv. Amber vagyok. - mondom mosolyogva és patát nyújtok neki. Nem fogadja el, csak tovább néz rám furcsán. "Franc." - Csupán láttam, hogy eláztál és szerettem volna segíteni. Bár azt hiszem nem a legjobban csináltam. - nevetem el magam. "Kínos."

Végül csak leülök mellé. Azt hiszem zavarom, de így járt. Kínos csend következik. Valamit mondanom kéne.

- Szóval... Esik odakint? - úgy néz rám mint egy hülyére. "És rohadtul igaza van! Bénább dologgal nem tudtam volna elő állni? Amber te buta tyúk!"

Ismételt kínos csend...

- Venture Plan. - szólal egyszer csak meg. Hirtelen nem is értem.

- Tessék?

- A nevem. Venture Plan. - ismétli meg. Érzem, hogy egy széles mosoly jelenik meg az arcomon.

Már épp előrukkolnék valami hülye szöveggel (ismét) mikor valaki megszólal a hátunk mögött. Egy sötétkék csődör.
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
5

#5 Felhasználó nem aktív   CL4P-TP Steward Bot 

  • Glitcher
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.310
  • Csatlakozott: 08-augusztus 13
  • Location:Pandora

Elküldve: 29 augusztus 2013 - 06:11

Memory big

Borzasztó napom volt.Tegnap megint kirúgtak az állásomból mert a többi alkalmazott nem tud dolgozni miattam.Milyen hülye indok ez?Ráadásul már Canterlot összes munkájába voltam szinte.Miközben azon gondolkodtam ,hogy fogok pénzt keresni egy újság repült az arcomba.Miután levettem az arcomról és megpillantottam a dátumot eszembe jutott még valami.Egy éve ,hogy meghalt a készítőm.Ekkor az összes emlék előtört ami vele kapcsolatos.Míg ott álltam elgondolkodva ,hogy kirúgtak,koldulhatok és még valamiről el is feledkeztem el kezdett esni az eső is.
-Remek.Már csak ez hiányzott.-mondtam miközben mindenki más hazafutott vagy ahol meleg van.-A házamhoz mire hazaérnék addigra csurom vizes lennék.Talán abban a kocsmában megszállhatnék míg eláll az eső.
Ekkor bementem a kocsmába.Hála Celesztiának nem lettem teljesen vizes.Amikor leültem és egy meleg kávét kértem ,ismerős hangot hallottam meg.
-...bár azt hiszem nem a legjobban csináltam.
Ekkor körbenéztem és egy narancs-vaj sörényszínű zebrát pillantottam meg.
Nem.Ez nem lehet.Azt hittem ő nem Canterlotban lakik
Amikor láttam ,hogy zavarban van akkor odamentem és megszólaltam.
-Szabad ez a hely ,Amber?
kép
0

#6 Felhasználó nem aktív   Wolfesz 

  • Nyugdíjas moderátor
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 3.197
  • Csatlakozott: 11-március 12

Elküldve: 30 augusztus 2013 - 04:42

Black Sentry
Canterlotban délután nagy a forgalom az utcákon. Méndenki ilyenkor ér rá vásárolni. Én a magam részéről ama fogadó felé tartottam, ahol kedvesemmel fogok találkozni. Minden cseppjét ki akarom élvezni, mert lehet egy ideig nem fogok tudni vele találkozni. Egy nagyobb küldetést kaptam magától a hercegnőtől, és kifejtette, hogy nem jöhet velem a kedvesem.
- El kell kísérned egy sírrablót az elátkozott városba! Ha megérkeztetek, akkor meg kell szerezned a Gömböt! Ám figyelj a sírrablóra, hogy ne szökjön el! nagyon furfangos alak. Equestriának szüksége van a Gömbre a minotauruszokkal köttetendő béke eljöveteléhez. Ám nem viheted magaddal kedvesed, túl veszélyes az út neki.
Mondta nekem. Egyet kéne velem értenem, hogy a páromat ne vigyem magammal, ám én szeretném ha velem jönne. Hiába néz ki gyengének, tud ő meglepetésekkel szolgálni. Emlékszem, amikor először találkoztam vele.

Luna hercegnő jó munkámért két-három hét eltávott adott. Ő maga ajánlotta Ponyville-t. Azt mondta, hogy nagyon kedvesek az ottaniak. És tényleg. Habár így is néhányan féltek tőlem. Az éjjeli őrség teljes jogú tagjának akartam vallani magam, ezért magam kértem unikornis létemre az átváltoztatást. Tudtam mivel jár ez. Habár volt valaki, aki óriási kedvességgel és szeretettel üdvözölt. Pinkie Pie-nak hívták.
Pihenésképpen betértem az egyik fogadóba, kértem is rögtön egy jó erős gyümölcspárlatot (magyarul pálinkát). Nem sokkal utánam bejött egy kiscsikó, és rendelt magának egy alkoholos cidert.
Uram, én úgy tudom Celestia törvénye alapján, hogy nem szolgálhatnának ki kiskorút alkohollal, bármennyire is legyen az gyenge az ital - jegyeztem a pultosnak.
- Nem kell aggódni uram. Ő hiába néz ki szinte kiscsikónak, már majdnem felnőtt - válaszolta nekem - Rózsasörénynek hívják, és a Kockacukor sarokházban dolgozik.
Miközben beszélgettem vele, két részeg csődör. közelített a kanca felé. Viszonylag messze voltak, de hallottam miről beszélnek (néha jól jön, hogy megcsináltattam az átváltozást).
- Szia kicsi. Mit szólnál, ha elmennénk egy nyugisabb helyre és "beszélgetnénk" egymással? - kérdezte tőle az egyik pajzán vigyorral.
Már tudtam, hogy mit akarnak azok ketten vele csinálni, ám úgy tűnt, hogy a kanca is sejtette.
- Nem szeretnék menni - válaszolta határozottan nekik.
A visszautasításra reagálva elkezdték őt ráncigálni a kijárat felé. Én ekkor léptem közbe.
- Uraim. Ha a hölgy nem akar magukkal tartani, akkor megkérném Önöket, hogy hagyják békén! - szóltam rájuk erényesen.
- És mit képzelsz ki vagy, hogy bele mersz szólni a dolgunkba? - kérdezte tőlem az egyik. Látszott rajtuk, hogy nincsenek tisztában, hogy Luna hercegnő személyes testőrségének egyik tagjával beszélnek. Biztos már nagyon részegek voltak, és alig láttak ki a fejükből.
- Én csak egy olyan póni vagyok, aki nem szeretné, hogy őt bántsátok - válaszoltam nekik.
Eme kijelentésem után mérgesebbek lettek, és verekedni akartak velem. Én megfogtam mind a kettejüket és kiráncigáltam a fogadóból. Nem akartam nagy kupit csinálni ott. Kint az utcán próbáltak mind a ketten megütni. Igaz, néha sikerült is, ám nem nagyon éreztem. Már túl részegek voltak ehhez. Nekem szerencsére sikerült kettejüket egy-egy ütéssel kiütnöm. A pultos közben hívta a "napos" kollégákat, akik letartóztatták őket.
Ezek után visszamentem a fogadóba Rózsasörényhez.
- Jól vagy? - kérdeztem tőle.
- Persze, hála neked.
- Nincs mit, ez a dolgom. Az éjjeli testőrség tagja vagyok. A nevem Black Sentry. Hívj nyugodtan csak Black-nek, bár a haverjaim "Fekának" szólítanak.
- Rendben Black. Engem Rózsasörénynek hívnak, ám a barátaim Rózsinak becéznek. Szeretnélek hálám jeléül meghívni egy pár muffinra. Lenne kedved hozzá?
- Még szép. Rendben Rózsi, akkor mutasd az utat a muffinokhoz!

És így ismerkedtem meg vele. Elmondta nekem, hogy ő nem szokott alkoholt fogyasztani. Akkor is csak azért volt a fogadóban, mert Pinkie Pie fogadott vele, hogy nem mer alkoholos cidert inni. Nagyon kedves volt velem, és én is viszonoztam neki. A hetek alatt szép lassan megismertük egymást. Én teljesen beleszerettem. Nem érdekelte őt sem, hogy hogyan nézek ki, és én sem törődtem mások véleményével. Boldogok vagyunk együtt.

Visszatérve a jelenre megérkezett ő is a fogadóba.
- Szerbusz kedvesem. Lehet egy ideig nem fogunk találkozni, mert hosszú és veszélyes útra megyek. Szeretném ha velem jönnél, ám féltelek is. De te döntheted el, hogy velem tartasz-e. Mit szólsz? - mondtam neki.
kép
3

#7 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 30 augusztus 2013 - 06:09

Átölelem Blacket és ránézek.
- Veled megyek.
Nem sokkal ezelőtt végeztem a Kockacukor sarokban és ezért még rajtam a nyeregtáskám.
- De szeretném tudni, hogy hová megyünk.
-2

#8 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 30 augusztus 2013 - 06:23

Gray Moon:

Véget ért a Canterloti nyaralásom.Kár, mert szerintem egészen jó volt és ráadásul az unalmas napok sűrűjéből is ki tudtam szakadni egy időre.
Amikor Canterlotba érkeztem, egyből a könyvtár felé vettem az irányt, gondolván hogy estig el leszek ott utána meg tudok majd keresni egy hotelt vagy fogadót, ahol megszállhatok.
Sajnos tévedtem.Túl sokáig voltam a könyvtárban és ezért mire végeztem ott, már a Hold is magasan járt az égen. A csillagok fénye a Holdéval összeolvadva megvilágították a várost, bár a szűk sikátorokba nem értek el, így ott, mint mindig, sötétség uralkodott.
Végül úgy határoztam hogy az egyik sikátorban húzodóm meg éjszakára.Az eső nem esett, a levegő alig érezhetően volt hűvős, így hát nem hangzott rossz ötletnek.
Mikor megtaláltam a legelfogadhatóbb sikátort, behúzodtam egy sor kuka mögé és köpönyegembe burkolóztam.Nem fáztam de azért egy ízletes vacsora jól jött volna a margarétás szendvics helyett, ami még a táskámban lapult és amit el tudtam fogyasztani magányomban.
Azután jött az alvás.Az volt talán a legszörnyűbb része az egésznek.A hideg kövezeten aludni nem volt szívderítő és ráadásul folyton azt éreztem, hogy valaki vagy valami figyel.Talán csak egy patkány a sikátor egy árnyékosabb részéből, de az is lehet hogy valami más.Mindenesetre egy idő után sikerült álomba ringatnom magam azzal, hogy matekoztam.A matek számomra unalmas volt.Nem is értettem, hogy egyáltalán miért kellett megtanulni.
Álmatlanul ébredtem fel másnap délután.Az ég ragyogóan kék volt, felhő alig volt, nem volt semmi jele annak, hogy eső várható.
Szóval miközben mindezt végig gondolom, eszembe jut hogy a vonat hamarosan indul Ponyvillebe.Sietnem kéne, ám én lassú léptekkel folytatom utamat.
Látom hogy egy póni egy borbély üzlet előtt épp festeni készül.Oda akarok menni hogy megnézzem, mit, ám végül úgy határozok hogy inkább nem zavarom meg munkája közben.Főleg mert én sem mindig örülök neki, ha megzavarnak.
A mellettem elhaladó pónik mind-mind szinte más és más öltözéket visel.Amíg valaki egy egyszerű köpenyt addig valaki egy ünnepi ruhát, rajta díszitésekkel.Pedig a Nagy Galopp Gáláig még van néhány hónap.
Hirtelen érzem, hogy valami nedves és apró dolog zuhan az orrom hegyére.Egy esőcsepp!Felnézek és látom hogy az égen vihar felhőket gyűjtenek a pegazusok.Úgy tűnik, ma zuhé lesz, ezért még mielőtt elérne az esőcsepp zuhatag, egy közeli fogadó ajtajához rohanok és se szó, se beszéd, berohanok rajta.Becsukom magam mögött az ajtót.A pulthoz lépek.A pultos kérdőn néz rám, amiből arra következtetek hogy azt szeretné, rendeljek valamit.
-Majd ha akarok rendelni valamit, akkor szólok.-mondom neki határozottan.Ritkán szoktam beszélni, így hát hamar el is hallgatok és leülök egy szabad székre.A pultos kicsit morcsosan elfordul, hogy újabb vendégét kiszolgálja.Néhány pillanatig utána nézek, majd barna köpönyegemet és a táskámat leveszem magamról és egy másik székre rakom.Ekkor meglátok egy ismerős alakot.
-Rózsasörény, te vagy az?Emlékszel rám?Én vagyok az, Gray Moon.Egyszer csikókorunkban voltunk együtt az erdőben kirándulni.-mondom neki, felidézve az emléket.Akkoriban még jó barátok voltunk, ám utána eltávolodtunk egymástól.Közben a Rózsisörénnyel beszélgető csődörre nézek.Ez meg ki?
kép
1

#9 Felhasználó nem aktív   Afelers 

  • nevergonnabeasgreatassenpai
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.353
  • Csatlakozott: 02-augusztus 12
  • Location:in heat

Elküldve: 31 augusztus 2013 - 01:26

*
Népszerű

Scalp Toner

Idilli környék, jobbat nem is kívánhatnék. Meghúzódom a Lost Beards előtti placcon és biccentek a bent munkálkodó borbélynak. Régi ismerősöm, nem zavar el az üzlete elől, bár nem tudom, mennyiben használ csupán vevőcsalogatónak.
Lepakolom vásznaimat, nyeregtáskámból előszedem ecseteimet, festékeimet. A sötét színek már végére járnak, mindig túl sokat használok belőlük. Megint mehetek a város másik végébe utánpótlásért. Nem mintha panaszkodnék, az elmúlt években nem is volt nagyon más elfoglaltságom.
A szüleimet nem ismertem, gyámszülőknél nőttem fel, festeni még akkor tanultam meg, mikor velük laktam. Miután úgy látták, én is képes vagyok eltartani magam, csekély összeggel utamra bocsátottak. Egy hónap elteltével meg szerettem volna őket látogatni, minimális hátsó szándékkal pénzügyi problémáimból való kisegítésre, ám meglepetésemre egy számomra teljesen ismeretlen kanca nyitott ajtót. Mögötte dobozokat láttam tornyozva, nem úgy tűnt, mint aki összefelé csomagol. Közölte, „szüleim” pár hete költöztek el. Persze nem tudta, hová.
Annyira nem sújtott le a hír, sohasem kedveltem őket. Bár furán hangzik, abban az egy hónapban egészen megszerettem az utcát, így nem bántam az ötletet, hogy ott kelljen élnem. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem vágytam saját házra, amit otthonomnak hívhatok. Sőt.
Nem hiszem, hogy az időjárás ma nekem szándékszik kedvezni, viszont szükségem van valamennyi pénzre, ha nem akarok az utcán éjszakázni ilyen időben, úgyhogy jó lesz, ha sietek. Talán nem kéne annyira sürgetnem magam, olyankor csak pocsékba megy egy lap, rajta egy pocsék… akármivel, de most nincs más választásom. Nem szoktam magam fényezni, de azért annyira rossz képeket biztos nem készíthetek, különben nem lenne semmi keresetem. Mondjuk ki tudja, ezek a népek egy tüsszentésért többet fizetnek, mint az életük. Illetve csak a nagyobb nevű festőknek, az utca művészeinek komolyabban meg kell dolgozni a bevételért.
Akkor lássunk hozzá. Sohasincs fix elképzelésem, mit szeretnék látni a vásznon. Elhalad előttem valaki, a barátom egy kuncsaftja, vagy legyen akár a távoli erdő, majd „munka” közben kitalálom. Egyszer csikókoromban mázolás közben odajött az anyám, művemre nézve megkérdezte, hogy abból mi lesz, mire én azt feleltem, hogy nem tudom, még nincs kész. Ez a mondat kísér és jellemez engem leginkább egészen a mai napig.
Végül az erdő mellett döntök, a zöld lombok igézően mosolyognak rám. Időközben a Lost Beards is bezár, barátomnak valami dolga akadt a városban.
Két csikó tűnik fel a távolban, nevetgélve futkároznak, egyikük feltűnően közel. Naná hogy rálép a lapomra. Megilletődve fékez le és néz rám, szemében félelem. Társa a távolból utánakiált, hogy haladjon már, mire az odakapja fejét és vissza se fordulva elvágtatnak. A mai fiatalokban már nincs semmi tisztelet. Pedig én sem vagyok épp aggastyán.
Ekkor mintha csak incselkedni akarna velem, a patanyomon kövér esőcsepp koppan. Elfojtok egy morgást és amilyen gyorsan csak tudom, összerámolom a holmimat. Az ég nem kegyelmez, a hírnök után küldi csapatát, mire a szemerkélés záporra vált.
A borbély üzlet zárva, így kénytelen vagyok valahol máshol menedéket keresni. Errefelé híres az úrinépség, nem hinném, hogy bárki is beengedne magához egy ázott pónit. Végre megpillantok egy fogadót.
Belül zsong az egész, többen a kelleténél hangosabban társalognak egymással. A pulthoz baktatok, ronggyá ázott vásznamat felcsapom rá. Mikor felnézek, találkozik a tekintetem a kiszolgáló kérdő ábrázatával. Megjátszva goromba arckifejezést villantok felé, mire az a szemét forgatva tudomásul veszi, hogy nem szándékozom eltávolítani vízfelfogómat az asztaláról és visszatér korábbi tevékenységéhez.
Körbefuttatom a szemem a helyiségben, hátha ismerős arcot látok, de nem járok sikerrel. Úgy tűnik, mindenki jól elvan a maga társaságában, nem szeretnék megzavarni senkit csupán a saját szórakoztatásom ürügyén, amíg el nem áll odakint a zuhé. A föld felé fordítom fejemet, összeszedem a gondolataimat, mégis miként juthatnék szálláshoz éjszakára, ha továbbra is fennáll az esős idő. Kellemes elfoglaltás, még ebben a kakofóniában is meg tud nyugtatni, hogy tiszta fejjel gondolkodjam következő lépésemen. Látszólag nem érdeklek senkit, majd egy fekete sörény furakodik látóterembe.
– Ezt te festetted? – köszön arcom oldalfelének. – Nagyon tetszik.
A lehető legfurcsálóbb arckifejezésemmel felelek kijelentésére. Egyből szemembe tűnik vörös… akármilye a fején. Különös, arcáról leolvasom, hogy komolyan mondta az előbbit.
– Tessék, neked adom, a tiéd lehet – legyintek és visszatérek a padló bámulásához. – Csak vigyázz, még nedves, könnyen elszakadhat.
Részemről befejezettnek venném az ügyet, ám úgy látszik, a homokozó vödör sapkás póni nem ezen a véleményen van.
8

#10 Felhasználó nem aktív   get the salt 

  • GET THE SALT!!!!!
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.437
  • Csatlakozott: 22-július 13
  • Location:On the road

Elküldve: 31 augusztus 2013 - 08:39

Dr. Alma

Na ez a nap is olyan mint a többi. Ülök a rendelőben néha bejön pár beteg póni akiket megvizsgálok majd felírok valami gyógyszert néha a saját almagyógyszereimet mire a póni elmegy és én várok tovább. Unalmas. Nem is tudom miért lettem orvos. Persze azért van jó oldala is, ha nem lennék orvos soha nem találkozom azzal az idegennel akitől a fezem kaptam. Na meg azzal az unikornissal se akitől a csavarhúzót. Az ilyen betegeket kedvelem, de ezek a napok mikor nem történik semmi olyan unalmasak. Nézem az órát. Még pár perc és mehetek. Miután végeztem beugrok a fogadóba inni valamit, hátha történik ott valami IZGALMAS.
Na végre végeztem! Irány a fogadó! A fogadó felé útközben elkezd esni az eső, de ez engem nem zavar legalább valami vicces is történik. A fogadó már közel van így nem ázok el nagyon. Mikor beérek körülnézek és meglátok pár ismerőst ott van például Gray Moon aki valamikor nálam vizsgáltatta a szemét, de máig nem tudom mi van vele. Na mindegy biztos vannak itt érdekesebb alakok is. És meg is látok valakit! Ott ül egy póni egy fetménnyel ami elég szép. Odamegyek hozzá és megszólítom:
- Ezt te festetted?-kérdezem-Nagyon tetszik.
Kicsit furán néz rám. Ő se látott még fezt. Pedig a fezek menők!
- Tessék, neked adom, a tiéd lehet – legyint és visszatér a padló bámulásához. – Csak vigyázz, még nedves, könnyen elszakadhat.
-Nagyon köszönöm kedves...
-A nevem Scalp Toner.
-Hát akkor nagyon köszönöm kedves Scalp Toner. Egyébként a nevem Dr. Alma de a barátaim csak Dokinak hívnak. És látom nézi mi van a fejemen. Úgy hívják hogy fez.
-Aha. Szép-mondja.
-Jöjjön nézzük meg miről beszélnek azok a pónik!
-Ha muszáj.
-Persze hogy muszáj! Elvégre az egész napom unalmas volt.
Elindulunk a pónik felé, hogy megnézzük mit csinálnak én pedig odakiabálok Gray Moon-nak:
-Helló Gray Moon! Emlékszel rám? Én vagyok az orvos aki a szemedet vizsgálta!
kép
0

#11 Felhasználó nem aktív   Robbie Rotten 

  • Gázszerelő
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 5.459
  • Csatlakozott: 05-augusztus 12
  • Location:Felcsút

Elküldve: 01 szeptember 2013 - 07:13

*
Népszerű

Helm Swirl

A márványos előtér fehér és impozáns, mint mindig. A világos falak, oszlopok, a bíbor szőnyeg, a hatalmas csillár, minden lépés visszhangja büszkeséget sugároz, és tiszteletre kötelez, mégis egyfajta megértést, moralitást is tanúsít.
Már majdnem harminc éve élek itt, mégis nehezemre esik hozzászokni, vagy egyáltalán felfogni. Áldott édesanyám egy ágakból és levelekből összerakott kunyhóban hozott engem világra, vajon volt mersze valaha is gondolni rá, hogy egy efféle kastéllyal fejem fölött őszül meg a sörényem?
Mégis, a magasztos palota fénye kiszürkül az elmúlt hetek eseményeinek árnyékában. A ház ura, gazdám, halálos beteg lett, gyógymód pedig az orvostudomány jelenlegi ismeretei szerint nincs.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy csak úgy lemondunk róla. Hogy próbálkozás, küzdelem nélkül csak elengedjük. Megoldást kerestünk, legyen az tiltott, veszélyes, esetleg kétséges. Hosszú idő után meg is találtuk.
Egyes könyvek beszéltek egy mágikus gömbről, ami teljesíti egyetlen kívánságát megtalálójának. Megszerzése rendkívül veszélyes, majdnem lehetetlen, azonban a birtokosának akaratát mindenképp valóra váltja, még akkor is, ha tényeket kell megszegnie hozzá, az igazságot torzítania…
Márpedig minket az igazság cserben hagyott.
És mindent megkeserített. A villa úrnőjét is. Főleg őt.
Mindazon becses s ragyogó közül, melyet a gyász beszürkített, rajta látszott meg leginkább a megviseltség. Nem kell orvosnak lenni ahhoz, hogy lássa a póni: nem aludt és nem is evett eleget ezekben a baljós időkben.
A főbejárattól nem messze áll, a két ajtónállóval tőle nem messze, és egy másik cseléd közvetlen mellette. Minden bizonnyal búcsúzni jött.
Esetleg még egyszer utoljára megpróbálni lebeszélni róla.
Patáim hamarosan teljesen elhagyják a lépcsőt és mind a négyen a padlón kopognak. Az oldalamon levő méretes nyeregtáska benne az útravalóval igen nehéz, azonban nem vagyok éppenséggel én sem egy pálcika legény, így nem ránt el véletlenül sem.
Néhány lépésre az úrnőtől állok, meg, majd pedig fejemmel hajlok meg.
- Asszonyom. - köszöntöm kurtán.
- Üdvözlöm, Helm. - hangja továbbra is bágyadt, kimerült. Nem tükröz semmilyen érzelmet. - Szeretnék jó szerencsét kívánni az útjára.
- Köszönöm, asszonyom.
- Kövessen.
Azzal az ajtó felé fordul, mire az egyik őr el is kapja a kilincset és kitárja előttünk. Kilépünk a szabad ég alá, a cseléd követ minket. Valószínűleg ő kérette magához.
A bejárathoz felvezető lépcsők tetején áll meg, az ég felé biccentve.
- Kérettem magának egy hintót, azonban valószínűleg esni fog, így a hegyi utak jó eséllyel túl csúszósak lesznek egy ideig.
Igaza van, a boltozaton egyre sötétebb fellegek gyülekeznek. Minden bizonnyal nagy eső lesz…
- Nem kell ezt tennie.
Tudtam, hogy ismét le akar beszélni. Halkan szólalt meg, közelebb hajolva, hogy csak mi ketten halljuk.
- A családtagja vagyok, ha valakinek kockára kell tennie az életét érte, az én vagyok.
- Sajnálom, asszonyom, - szintén suttogva felelek. - De szavamat adtam neki, hogy utolsó leheletemig szolgálom őt. Ha most, mikor a halál torkában van hagynám cserben, gyáva lennék és áruló.
- Senki sem gyanúsítaná ezzel. Nem akarom megbántani, de… maga már idős. Szép korban van, eddig annyi mindenen ment keresztül és 20 év alatt töretlenül szolgált minket. Megérdemli a nyugodalmat.
- Nem érdemlek meg semmit. - fordítom el tekintetem tőle rövid időre. - Arra sem voltam méltó, hogy Fancy úr a védőm legyen, vagy hogy a fedele alá fogadjon, és ilyen kiváló gazdám legyen. Ideje törlesztenem neki. - Újra rá nézek, - magát pedig szeretném mellette tudni. Maga az élete szerelme, asszonyom.
- És éppen ezért kell nekem mennem! - hangja kicsit megemelkedik az indulattól, bár továbbra is halkabb az alap beszédnél. - Annyi éve ő is kisegített engem, most pedig amikor ő van válságban nem ülhetek egyszerűen tétlenül!
- Nem, asszonyom. - megtartom nyugalmam. - Éppen ezért kell most vele maradnia, és fogni a patáját… Lehet én vagyok az, aki a gyógyulását elhozza, de maga az, aki miatt addig túl fog élni. Aki erőt ad neki. Enélkül pedig az én áldozatom se érne semmit. Kérem, tartson ki mellette.
Csend következik. Olybá tűnik, végre elérték a szavaim. Nagyon kedves kanca, viszont ha a szeretteiről van szó, pont annyira makacs is tud lenni. Nem mintha ez nem lenne becsülendő…
- Rendben… - szív egyet orrán. - Rendben. - ismét normál hangerőn folytatja - Sajnos hintóval nem mehet, ugyanakkor talán még nem is kell elhagynia a várost. Úgy gondolom, sokkal jobbak az esélyei, ha keres valaki mást, aki szintén a Gömböt keresi és csatlakozik hozzá. Rarity, a Nagylelkűség eleme éppen néhány napja beszélt nekem valakiről. Twilighttól hallotta, hogy a ponyville-i könyvtárban egy Amber nevű zebra a témában kutatott könyvek után és kölcsönzött is egyet. Annyit sikerült könnyed csevej útján kiderítenie, hogy itt lakik és dolgozik Canterlotban. A legjobb lenne megkeresni őt, mindenek előtt, és talán csatlakozhat hozzá.
- Értem, asszonyom. - bólintok röviden. Egy zebrát nem lesz túl nehéz megkeresni. - Van valami javaslata, hol kezdjem?
- Állítólag táncosként keresi a kenyerét. Fogadókban, kocsmákban, ilyesmi helyeken érné meg szétnéznie.
Van is nem túl messze egy vendéglő, ott szét is nézhetek… Nem mintha sokat jártam volna ott, meg egyéb ilyen helyeken, de nem is éltem mindvégig a falak között. Ám többre nincs is szükségem. Ideje elindulnom.
- Köszönöm, asszonyom. Azt hiszem, távozom is. - meghajtom ismét a fejemet.
- Várjon, még valami… Latch, adja ide.
Fel sem tűnt, hogy a fiatal cseléd tartogat valamit. Minden bizonnyal beleolvadt ruhájába a… hüvely? Remek, fekete bőrből készült, valami egészen széles pengéjű fegyvernek, ami látszólag jelenleg is benne helyezkedik. A markolat igén ismerősnek tűnik…
- A régi szablyája, Helm. Megmondtam a kovácsnak, hogy a lehető legtöbbet hagyja meg az eredeti fémből és sikerült teljesen feljavítania. - oda nyújtja nekem, mire én továbbra is elkerekedett szemekkel átveszem. - Remélem minél kevesebbet kell használnia.
- Én… Hálásan köszönöm, asszonyom…
- Ugyan… Ez a legkevesebb. - a fegyverről újra rám veti tekintetét. - Kérem, vigyázzon magára.
Miután magamra kötöm régi társamat, ismét meghajtom fejem, immáron utoljára. - Ég önnel.
- Magával is.
Sarkon fordulok és szépen elindulok lefelé a lépcsősoron.
Mire az udvar másik felében levő kapuhoz érek, elkezd csöpögni az eső…

A hosszú futás után zihálva csapom be magam mögött a fogadó ajtaját, szerencsémre az itt tartózkodók leginkább egymással vannak elfoglalva, vagy az italukkal, így néhány tekintetnél többet nem vonzok magamra. Igen zsúfolt a helyiség, persze lehet, legtöbben csak a kinti égszakadás elől húzódtak be. Ez sajnos megnehezíti a dolgomat, amint elindulok a tömegben, folyamatosan kutatva szememmel a zebra után, és megpróbálva lehetőleg minél kevesebb pónit összekenni a táskámmal.
Azonban a szerencse mégis rám mosolyog. Nagyjából a pult és bejárat közti félúton veszem észre a kandalló mellett ülő szőke kancát… Bár éppen beszélget egy csődörrel. Nem akarom zavarni, megvárom amíg magára marad, és utána szólítom le.
Addig is az így is tömött pulthoz ülök le, a szélen lévő egyetlen szabad székhez. Leeresztem a földre táskámat, majd egy belőle kivett törülközővel kicsit megszárítom a fejemet.
- Adhatok valamit magának, uram?
A pultos az. Ha már kívülről eláztam, nem akarok belül száraz maradni.
- Egy pohár bourbont kérek.
kép
6

#12 Felhasználó nem aktív   Kekman 

  • The one who knocks
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.390
  • Csatlakozott: 29-május 13
  • Location:None of your business

Elküldve: 02 szeptember 2013 - 03:28

Silent Wing

Egy kellemes őszi reggelre keltem fel. A fákról lassacskán kezdtek lehullani a levelek, a madarak is már készülődtek elköltözni, és a tanítás is elkezdődött. Amint felkeltem, egy gyors zuhany és fogmosás után jóízűen megettem a reggelimet, ami mézes palacsinta volt. De sajnos alig, hogy végeztem, máris mehettem a munkába, hiszen sok póninak kell kiszállítanom a leveleket. Gyorsan elindultam a postához, hogy megkapjam a mai szállítmányt. Telt-múlt az idő, és mikor már az utolsót is elvittem a címzettjéhez, megpillantottam a Polgármester asszonyt. Fél percig gyönyörködtem szépségében, majd elindultam a posta felé. Miközben sétálgattam, megpillantottam egy kiscsikót, aki éppen a szüleivel játszott. Az én szüleim sajnos nem találkozhatnak velem, mert egész nap a hercegnők őrségében kell szolgálniuk. Egy pillanatra megálltam az út közepén, lehajtva fejemet. Bár én is együtt lehetnék a szüleimmel! Ekkor eszembe jutott valami... A múltkor olvastam a könyvtárban egy könyvet, amiben volt említés egy Gömbről, mely teljesítheti egy kívánságom. Gyorsan visszavittem a már üres postástáskámat a postára, majd elhatároztam, hogy útnak indulok a Gömb után. Hazavágtattam, majd bepakoltam a hátizsákomba, és mivel tudtam hogy veszélyes lesz az út, elrejtettem a táskámban egy szétnyitható lándzsát, amit még édesapámtól kaptam emlékbe. Miután mindennel végeztem, elindultam utamra. Már elhagytam Ponyville-t, de hirtelen valami a szemembe kezdett csöpögni. Felnéztem az égre, és láttam, hogy mindjárt elered az eső. Rögtön elkezdtem vágtatni, mivel nem akartam hogy bőrig ázzak. Már Canterlot utcáiban jártam, amikor megláttam egy fogadót, amiben meg tudnék húzódni. Beléptem az ajtón, és szerencsémre nem áztam el teljesen, de mikor kinéztem az ablakon, láttam hogy már szakad az eső odakint. Szétnéztem a fogadóban, és rengeteg ismerős arcot láttam, köztük Derpy és Doctor Whooves, Amethyst Star, és még sorolhatnám...
Leültem a pulthoz. Mellettem egy zebra ült, aki éppen egy fehér csődörrel beszélgetett. Másik oldalamon egy póni éppen egy festményt nézegetett, és valami furcsa piros kalapféleség volt a fején, ami leginkább egy homokozóvödörre hasonlított. Közben odajött hozzám a pultos.
-Szervusz! Mit adhatok?
-Egy almacidert kérek.
Várok pár percig, majd a pultos meghozza az italomat.
-Tessék, itt a pénz.-nyújtom át neki az összeget.
-Mi járatban errefelé?
-Éppen útnak indultam volna egy messzi helyre, de sajnos elkezdett esni az eső. Szerencsém volt, hogy pont rátaláltam erre a kis fogadóra!
-Az már biztos!-mosolyodott el a kiszolgáló.
Ekkor ő felment az emeletre. Közben én iszogattam a finom almacidert, és eszembe jutott Macintosh barátom, és a farm... Ő is biztos ugyanúgy hiányolja a szüleit, mint én!
Eszembe jutott, hogy kellenének útitársak is. Hiszen azt olvastam a könyvben, hogy egy nagyon veszélyes helyen van elrejtve a Gömb. Remélem, nemsokára találkozok valakikkel, akik velem tartanának.
kép
0

#13 Felhasználó nem aktív   Black Horn 

  • Unknown Sith Knight
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 544
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Assisting my masters on Korriban

Elküldve: 02 szeptember 2013 - 03:48

Mystic Storm
Kellemetlen, viharos volt az éjszaka, és az eső még reggel sem állt el. Ahogy elhagytam Canterlot főkapuját, és lassan haladtam a falu felé, a talaj egyre sárosabb és sárosabb volt. De végül hazaértem. A házban kellemes meleg fogadott, de nem pazaroltam az időmet pihenésre. Rögtön bementem apám szobájába. Kabátomat az egyik székre dobtam.

Hála égnek, még rendben van.”- gondoltam magamban, miközben őszinte mosollyal az arcomon ébresztem fel.

– Ó, drága kislányom. Hát megint kint voltál az éjszaka? – ekkor vettem észre, hogy még meg sem töröltem az arcomat. Gyorsan kerestem valami rongyot, és megtörölköztem, aztán kivettem az aznapi szerzeményeimet a táskámból.

– Igen apa. – válaszoltam, miközben előkészítettem az összelopott gyógyszereket, majd odavittem neki.

Miután mindent bevett, kimentem a nappaliba, és lepihentem kicsit. Csak egy fél órácskát akartam szundikálni, ám mikor felébredtem, már késő délután volt. Édesapám hurutos köhögése zavarta meg nyugtalan álmaimat. Ez ár a negyedik alkalom, hogy reggelig húzódik titokban folytatott éjszakai tevékenységem. Mivel nem volt időm kipakolni, felszerelésem ismét készen várt a ház ajtajánál. Gyorsan bementem apámhoz, ugyanis ott volt a kabátom. Megrémített, amit láttam. Rettenetesen nézett ki. Az utóbbi egy hétben elsoványodott, legyengült, és egyre nehezebben vett levegőt. Persze ha segítséget kértünk Canterlot nagy orvos mestereitől, rögtön elküldtek minket, mert kitaszítottakkal nem foglalkoznak. Hadd dögöljünk meg olyan nevetséges betegségekben, sebesülésekben, amit ők egy nap alatt meggyógyíthatnának.

Férgek. De nem baj, egyszer majd fordul a kocka”- nyugtattam le magam.

Már indulni akartam, ám apám megszólított.

– Várj egy percet! Ülj le ide mellém! – szólított magához. Még korán volt, nem kellett sietnem. Odamentem, és leültem az ágy szélére.

– Ide figyelj. Lehet, hogy beteg vagyok, de nem vagyok vak. Ezek az orvosságok nem a falunkból valók. Ahhoz túlságosan is hatékonyak. Eddig csak sejtettem, de most már biztosan tudom, hogy hová tűnsz el éjszakánként. És ne gyere nekem megint azzal, hogy az erdőbe mész. Ne nézz bolondnak. Kiskorodban is csak nappal szerettél ott lenni. Canterlotba mész orvosságot lopni igaz?

Mindent tud. Hát persze, én is átlátnék egy ilyen ostoba hazugságon. Hogy lehettem ilyen hülye?

– Kérlek kislányom. Ne kockáztass ennyit, még értem se! Te ennél többet érdemelsz. Tudod, sosem hibáztattalak azért, ami édesanyáddal történt, de nem tudtam magam túltenni a halálán. Nem bírnám ki, ha téged is elvesztenélek. Ez egy veszélyes vállalkozás, és hidd el nekem, nem éri meg! Nincs már sok időm hátra. Túl sok ideje gyötör a betegség. Lehet, hogy már meg se lehet gyógyítani. Töltsd ezt a kis időt velem.

Éreztem, hogy könnyek csurognak le az arcomon. Felálltam, oda menetem az ajtóhoz, majd könnyes szemekkel visszafordultam, mosolyt erőltettem az arcomra, és ennyit mondtam:

– Minden rendben lesz, majd meglátod.

Ezután felkaptam a kabátomat, és a táskámat, majd kirohantam a még mindig zuhogó esőbe, ki a faluból. Egy mező szélén álltam meg, majd átadtam magam a keserűségnek, és a szomorúságnak, és sírni kezdtem. Több mint tíz percig gyarapítottam az esőcseppek sokaságát záporozó könnyeimmel.

Elég legyen!”- szóltam magamra. Volt még egy lehetőségem.

Elindultam Canterlot felé. Már korom sötét volt, és a vihar egyre csak erősödött, mikor elértem a főkaput. Szokásos útvonalamon elosontam az őrök mellett, és egyenesen a város legismertebb gyógyítójának házához siettem.
Kopogtattam, de nem nyitottak ajtót. Bekiabáltam az ablakon, de nem jött válasz. Nem volt mit tennem, berontottam a házba.
Egy meglepett arcú, már hálóruhába öltözött csődör bámult rám. Ő volt az, akit kerestem, és tudtam, mit kell tennem, de úgy döntöttem, hogy még adok egy esélyt, hátha megkönyörül rajtam. Nem vártam meg, míg mond valamit, rögtön belekezdtem.

– Kérem uram, hallgasson végig. Édesapám nagyon beteg, segítségre van szüksége. Az orvosok nem gyógyítják meg, mert nem a fővárosból származunk, hanem a mellette lévő kis faluból. – ismét könnyek kezdtek gyűlni a szemem alatt.

– Könyörgök magának, segítsen! Nincs rajta kívül senkim.

– Hogy volt mersze betörni ide? Mégis mit képzel? – üvöltötte le a fejemet.

– Maga is csak egy nyomorult, kitaszított paraszt. – a hangja dühösből lenézővé változott. Csoda, hogy nem köpött le. Megint a szokásos. Lenéznek, mintha csak valami alsóbbrendű patkány lennék. Meg se hallotta, amit mondtam.

– Várjunk csak. Akkor maga dézsmálta meg az orvosi készleteinket is? Na megálljon! Most azonnal hívom a katonákat! – szóval mégis felfogott valamit, de nem a lényeget.

Elindult az ajtó felé, engem pedig félrelökött. Elárasztott a düh. Éreztem, nincs más esélyem. Szép lassan átjárta a lelkemet a sötétség.

– Nem. – mondtam határozottan.

A gyógyító megtorpant, izmai megfeszültek, és szájából csak egy halk nyikkanás hallatszott. Torka megfeszült, szemei kidülledtek. Látszólag komoly fájdalmat okoztam neki, de nem érdekelt.

– Velem fog jönni, és segíteni fog az apámon. – mondtam parancsoló hangon.

Én irányítottam a testét. Kimentünk az utcára, majd gyorsan elindultunk a főkapuhoz. A csődör elesett, és látszott rajta, hogy egyáltalán nem kap levegőt. Megsajnáltam, és engedtem a szorításon. Életem eddigi legnagyobb hibája volt.
Amint a foglyom levegőhöz jutott, segítségért kiáltott. Három páncélos őr verte fel az utca nyugalmát. Közrefogtak, és mikor megpróbáltam kitörni, az egyikük leütött.

Egy nagy teremben ébredtem. A padlón feküdtem, és előttem, egy nagy trónon maga Celestia ült. Rögtön elkezdett faggatni a korábbi rablásokról, és a mostani esetről is. Mindent elmondtam neki, remélvén, hogy megérti, nem volt más választásom.

– Sajnálattal értesülök apád állapotáról, de a kitaszítottaknak a fővárosba lépni tilos. De ez még nem minden. Értesüléseim szerint átvetted az irányítást egy másik személy testén. Ez fekete mágia, aminek a használata tiltott. Nincs más lehetőségem, mint száműzni téged szülőfaludból. Vigyétek a szemem elől!

– Kérem! Legalább az apámon segítsenek! – üvöltöttem, miközben az őrök kicipeltek a teremből. A hercegnő szemmel láthatóan ügyet se vetett kétségbeesett könyörgésemre.

Kivittek a városból, és kidobtak az erdőbe. Könyörtelen szemetek. Még hogy a hercegnő megértő és segítőkész. Egy fenét!
Behúzódtam valahova az eső elől, és megvártam a reggelt. Ezután kellemetlen napok következtek. Az erdő biztosított számomra élelmet és vizet, de mégis úgy éreztem magam, mint aki haldoklik.
Céltalanul mentem előre, nem tudtam hová. Felértem egy magaslatra, lenéztem, és arra gondoltam, milyen egyszerű is lenne levetni magam, és véget vetni mindennek. Felpillantottam, és megláttam Canterlot városát. A többnapos emlékek úgy nyilalltak belém, mintha egy perce történtek volna. Megint csak a düh irányította a gondolataimat.

Te nyomorult némber! Mereszted a napos seggedet a kényelmes kis trónodon. Kitaszítod a népemet, megölöd az apámat, és engem is száműzöl. Ó, nem. Nem fogok neked szívességet tenni azzal, hogy megölöm magam. Hatalmat fogok gyűjteni, és bosszút állok mindenért. És mikor ott állsz majd, velem szemben, miközben a drágalátos Canterlotod lángokban áll, és lakóit az én fekete tüzem tépi szét és égeti el… akkor meghalsz.

– MEGHALSZ! – kiáltottam a város felé, olyan hangosan, amennyire csak tudtam. Az alattam elterülő erdőből rengeteg madár szállt fel, amint meghallotta e szavakat. Nem gondoltam volna, hogy nem vagyok egyedül.

Egy fiatal utazó éppen arra járt, meghallotta kiáltásomat, és elég ostoba volt ahhoz, hogy megnézze, mi folyik itt. Csak én álltam ott, és gyilkos tekintettel néztem őt. Nem tudhatta, hogy nem vagyok egyedül. Velem voltak új társaim, a harag, a gyűlölet, és a bosszúvágy.
Ezen érzelmek vették át testem és akaratom felett az irányítást. Nem én tettem, de meg akartam tenni, holott egy részem mélyen tudta, hogy nem helyes. De határozottnak kellett lennem. Ha nem tudok végezni egy ilyen szánalmas féreggel, hogy ölhetném meg őt?
Megragadtam az utazót puszta varázshatalmammal, felemeltem, kitekertem a nyakát, majd minden dühömmel, és erőmmel a földbe csaptam. Nem tetszett az előbbi tettem, de megnyugtatott. Ismét visszanéztem a mögöttem elterülő tájra, de most a szülőfalum irányába. Még egyszer utoljára visszagondoltam a barátaimra, ismerőseimre, búcsút vettem apámtól. Ezeket a számomra kedves emlékeket egy nagy könnycseppben gyűjtöttem össze. Hagytam, hogy végigsimítsa arcomat, majd lehullott a földre, és elveszett az erdő gazdag talajnövényzetében. Hátrahagytam hát eddigi életemet, és újat kezdtem, amit a bosszúnak szentelhetek.

Most az utazó maradványai felé fordultam. Volt nála élelem, víz, térképek, és egy érdekes kötet. Ez a könyv egy régi eseményekről írt, és egy nagyhatalmú tárgyról. Aki birtokolja ezt az ereklyét, az óriási hatalomra tehet szert, sőt, még egy kívánsága is teljesülhet. Miközben a könyvet olvasgattam, elmosolyodtam.

Itt az esély!”- gondoltam magamban. Tudtam jól, ez a tárgy fog segíteni a célom elérésében. Ha megszerzem, nem állhat majd senki az utamba.
„Lám, még a sors is a halálodat akarja, mocskos némber.”
Betájoltam magamat, és megtettem az első lépést az úton, ami az édes, kegyetlen bosszúhoz vezetett.
Peace is a lie; there is only passion.
Trough passion; I gain strength.
Trough strength; I gain power.
Trough power; I gain victory.
Trough victory; my chains are broken.
The force shall free me.
5

#14 Felhasználó nem aktív   Kekman 

  • The one who knocks
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.390
  • Csatlakozott: 29-május 13
  • Location:None of your business

Elküldve: 03 szeptember 2013 - 02:29

A főgonosz egy tervet eszelt ki, hogy hogyan álljon bosszút Celestián, amiért száműzte őt, és cserben hagyta az apját. A kancán eluralkodott a sötétség, ami a fekete mágia használata miatt egyre csak erősödött. Az eső is átcsapott viharba, éppen ezért hőseinknek a fogadóban kellett tölteniük az éjszakát. Amber a szobájában olvasgatta tovább a könyvet, szinte mindenhová magával vitte. Venture Plan, Amber, és Memory Big egy szobában töltötték az estét, ugyanis a legtöbb szobát már lefoglalták. A többiek is csoportokba tömörültek, mégpedig a következőféleképpen: Black Sentry Rózsival és Gray Moonnal töltötte az éjszakát, Scalp Toner pedig Dr. Almával, Helm Swirlel, és Silent Winggel tartózkodott egy szobában. Az éjszaka alatt mindenki megismerhette egy kicsit közelebbről a másikat, illetve mindenki megtudta a másikról, hogy miért is keresi a Gömböt.

2. fejezet: Egy kis éjszakai beszélgetés...

Miközben Amber olvasgatott, Venture Plan nem bírta ki hogy ne kérdezze meg tőle: mire kell neki a Gömb.

kép
0

#15 Felhasználó nem aktív   Torrit 

  • Chapter Master
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 3.963
  • Csatlakozott: 19-július 12
  • Location:ur mum

Elküldve: 04 szeptember 2013 - 01:57

Venture Plan

- Venture Plan. - Vetem oda a zebrának egy hosszabb hallgatás után.
- Tessék? - Kérdez vissza. Tudom én, hogy a zebráknál népszerű a belterjesség, de hogy még itt, a civilizált világ szívében is egy retardálttal vessen össze a rossz sorsom...
- A nevem. Venture Plan. - ismétlem meg olyan lassan amennyire a jó ízlésem engedi. Ezt talán megérti, ha máshogy nem is.
Csak egy kis időnk marad fagyos és ostoba csendben üldögélni egymás mellett, ugyanis néhány pillanattal később egy furcsa kinézetű sötétkék csődör közelít meg minket.
- Szabad ez a hely, Amber? - kérdezi mindenféle köszöntés vagy formalitás nélkül.
- Nem, és még jó ideig nem is lesz. - vakkantom oda neki, próbálva durvábbnak és erősebbnek hangzani annál, mint amennyire valójában vagyok. Sose vágytam a társaságra, perpillanat, egy értékes kővel a zsebemben pedig még kevésbé van szükségem mások figyelmére.
A sötétkék csődör elkotródik, bizonyára a sorára várva a zebránál.

Végigmérem váratlan és keresetlen partneremet, csak a biztonság kedvéért. Nem látszik veszélyesnek, de az évek alatt, ha mást nem is, azt megtanultam, hogy a látszat legtöbbször csal. Na meg azt, hogy a sör habosan a legjobb, de ezt a fajta tudást nehezen tudtam volna alkalmazni ebben a bizonyos esetben.
Táskát hordott magánál, mint Canterlotban szinte kivétel nélkül minden kanca tette. Nem húzta el rajta a cipzárt, ezért esélyem nyílt lopva belepillantani a táska mélyén tátongó sötétségbe. Kötél, némi élelem, csak a szokásos kalandozó marhaságok, amikről az amatőrök azt hitték, majd megmenti az életüket. Noha a kötélnek kétségkívül nagy hasznát lehet venni néhanapján, a többit akár a legközelebbi sikátorba is kiboríthatta volna.
A többi személyes tárgy közül - néhány egészen mutatós, és rosszul elrejtett fehérnemű között, ami diszkrét mosolygásra késztetett - kikandikált egy könyv, aminek a borítója egészen ismerős volt számomra.
- Már elnézést kisasszony, de láthatnám esetleg a könyvet, amit oly kitartóan próbál rejtegetni előlem? - kérdem tőle, megpróbálva felölteni legmeggyőzőbb mosolyomat, amit az esetek többségében módosabb megbízóimnak tartogattam.
Válasza egy kelletlen bólintás, amit egy táskába nyúló, ügyetlen mozdulat és rekordidő alatti elpirulás követ a kiboruló fehérneműk láttán.
Villámgyorsan próbálva visszapakolni ruháit, és kihúzni a könyvet egyazon patájával, megkönnyítem a dolgát, és kihúzom a hóna alá szorított olvasmányt.

Jól sejtettem.
- Ah, Azure Light, a "híres" mágus. - mondom fennhangon, és a kelleténél kissé gúnyosabban.
- Talán ismerte? - kérdez vissza meglepődve az Ambernek nevezett zebra.
- Fogjuk rá. - úgy döntöttem, nem árthat egy kis dicsekvés az eredményeimről. - Nagyjából 8-9 évvel ezelőtt találkoztunk először, mikor elkezdtek terjedni rólam azok az ominózus pletykák. Én mondom, a fele sem igaz. Elvégre, ki tudná elképzelni rólam, hogy több zsáknyi arannyal tértem vissza Canterlotba? Főleg, hogy más pónik hátán. Nyilván kegyed is hallotta a legtöbb ilyen történetet. Azure az elsők között volt, akik felkerestek. Már akkor is a Gömb volt a mániája. - kezd egyre inkább magával ragadni a nosztalgia. Jobb lesz minél előbb befejeznem, mielőtt még elmesélem neki az egészet.

- Felkért, hogy menjek vele vissza abba az átkozott városba. Gondolhatja, élből elutasítottam. Aztán visszajött egy hét múlva, azzal az ajánlattal, hogy segítsek neki végigvergődni Ó-Canterloton, az Everfree Forestben. Elfogadtam, hisz az volt az első igazi kalandom. Ami ott történt, arról igazán nem beszélhetek. - már itt tágra nyílt szemekkel nézett rám. Hát igen, a sírrablásnak van egyfajta varázsa.
- Tudja, szakmai titoktartás, meg ilyesmi. Szóval hol is tartottam? Ja igen, Ó-Canterlot. Miután visszatértünk, több, kisebb volumenű melónk volt együtt. Volt pénze rendesen annak a bolondnak, meg kell hagyni. Aztán egyszercsak semmi. Mintha a föld nyelte volna el. - Mostanra úgy nézett rám, mintha két hercegnő lennék egyszerre.
- Csak évek múlva tudtam meg, hogy a vén idióta felbérelt valami csapat zöldfülűt, hogy menjenek vele a Gömb után. Az ég nyugosztalja őket, remélem, gyors volt a haláluk. Láttam már olyat is, aki napokig dobálta magát egy nevetségesen lassú, de hatékony halálcsapdában. -
- Szóval igen, van egy-két történetünk együtt. - mosolyodok el ismét, ezúttal nosztalgikusan.

Mire idáig elértem a történetemben, szép lassan beesteledett. A hangszórókból többé már nem Princess áramlott, hanem valami undorító mai pop-szemét. Ideje lenne lefeküdni.
Odamentem a pultoshoz, és megkérdeztem, hogy van-e még szabad szoba. Két kaland között mindig itt szálltam meg, szinte mindenhez közel volt a városban.
- Sajnálom jóuram, mán csak egy szabad szobánk van, és asz'hiszem, osztoznia köll rajta másokkal is. -
Egy picit elsápadtam.
- Biztos ez? Van némi pénzem, ha kétségei lennének. -
- Hisze' annyira biztos a'mminthogy bennem több sör van a kelleténél. - böfögött fel a kocsmáros.
- Hát legyen. Mennyi lesz így az ár? -
- Há' lássuk csak asz'ondja, hogy 15-be' a 'árom az annyi lesz mint... - vakarja meg a fejét a válaszadás előtt. - 5 garas, annyi lesz biz' a.
Ledobom a pultra a kívánt összeget, és felmegyek az egyetlen, részben szabad szobába, szám szerint a 4-es plakáttal ellátottba.

Bent a goromba sötétkék csődör, és a mentálisan sérült zebra látvány fogad.
Egy sóhajtással felakasztom a kabátomat a fogasra, láthatatlanul a patámba csúsztatom a Szemet, és begyűröm a párnahuzatomba. Ruhában dőlök az ágyra, csak a pihenésre gondolva egy fáradt és eseménydús nap után. Csak ekkor jut eszembe, hogy ma még nem is vacsoráztam. Egye kánya, több időt is kibírtam már étel nélkül.
A zebra még mindig Azure utolsó könyvét olvassa. Nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg tőle:
- Kisasszony, mire kellhet egy ilyen csinos fiatal hölgynek egy rég elfeledett, mitikus varázstárgy? -
Magyars is not nácis! Jobbik is the road of Magyars, the last HOPE for fuck the liberalism, the fate of Magyars. Liberalism = trianon. Carpathia = Hungaria!
5

#16 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 04 szeptember 2013 - 09:06

Amber

- Szabad ez a hely, Amber? - szólal meg valaki a hátam mögül. Ismerős hang. Megfordulok és egy sötétkék csődört látok magam előtt. "Nahát, Memory Big!" Egy rövid ideig dolgozott nálunk.

- Szia! Hát te... - szólnék hozzá de újdonsült ismerősöm a szavamba vág.

- Nem, és még jó ideig nem is lesz. - "Eléggé modortalan mit ne mondjak..." Memory elballag, úgy látom ez nem esett neki valami jól. "Bár kinek esne jól ha így szólnak hozzá? Majd később bocsánatot kérek tőle..." Szigorúan nézek vissza partneremre, aki azt hiszem ezt észre se veszi mert... a táskám tartalmát nézegeti? "Tényleg modortalan."

- Már elnézést kisasszony, de láthatnám esetleg a könyvet, amit oly kitartóan próbál rejtegetni előlem? - "Na tessék. Nem csak belebámul a cuccaimba, de még csak nem is leplezi. Ráadásul pont a könyvet akarja látni? Azt bizony senkinek se akarom megmutatni..." De már látta, azt hiszem felesleges rejtegetni, attól csak még gyanúsabbá válna.

Így hát benyúlok a táskámba és előveszem a könyvet, amit azonban elég ügyetlenül sikerül kiviteleznem. Kiborítom a fehérneműm. "Ó, a fenébe egyáltalán minek pakoltam ezeket el?" Tisztára hülye vagyok nem a kedvesemet látogatom meg egy romantikus vacsorán, hanem veszélyes kalandra készülök. Nos legalább nem foglalnak sok helyet és nem is nehezek. És legalább kellemetlen helyzetbe tudtam valamivel hozni magam... Ismét.

Elvörösödve próbálom visszatuszkolni táskámba a kipotyogott holmim. Közben Venture elveszi a könyvem és beleolvas, majd mikor végzek mindenféle furcsa, nosztalgikus történetekről kezd papolni. Eleinte nem is akarok rá odafigyelni vagy elhinni őket, inkább otthagynám és átmennék Bighez beszélgetni. De azt kell, hogy mondjam... "Nagyon aranyos, ahogy belemerül a mondandójába!" Csak mondja és mondja én pedig tágra nyílt csillogó szemekkel bámulom. A szívem majd kiugrik. Legszívesebben felugranék és sikítva elkezdenék egy helyben toporogni de türtőztetem magam. Bár bevallom a történet egy kis részének sikerült elmennie a fülem mellett. Találtam érdekesebbet.

"Talán nem is olyan nagy baj, hogy elraktam azokat a fehérneműket..." Egyszer csak feleszmélek és legszívesebben arcon csapnám magam. "Nem! Ne is gondolj ilyesmire nem vagy te olyan lány! Nem adhatod könnyen magad, nem vagy holmi könnyűvérű cafka!"

Mikor végez elköszönök és felmegyek a szobámba. Nem kis meglepetésemre Memory Big fogad odabent.

- Eh? Te meg mit keresel itt?

- Sajnálom, nem volt már más kiadó szoba és a vihar miatt nem tudok hazamenni...

- Ó... Ez esetben semmi gond, ahogy nézem 2 ágy is van itt ráadásul az egyik elég nagy. - mosolygok rá. - Bár visszakérem reggel a pénzem egy részét a fogadóstól mert nem ebben állapodtunk meg. - nevetem el magam. - És kérlek ne haragudj az előbbiért... Nem akartam faragatlan lenni. És ő sem. Legalábbis azt hiszem... Kéred a nagyobbik ágyat?

- Nem köszönöm. Nyugodtan lehet a tiéd.

Még elbeszélgetünk egy darabig de végül megzavar az ajtó újbóli nyitódása. Venture lép be rajta. Azt hiszem neki se jutott már másik szoba. Hirtelen észbe kapok és felugrok az ágyamról, majd megigazítom az összekócolódott sörényem. Nem akarok túl slamposan kinézni előtte. Venture körbe néz majd az ágyba dől. Az enyémbe! Kérdezés nélkül. Épp rárivallnék mikor felém fordul.

- Kisasszony, mire kellhet egy ilyen csinos fiatal hölgynek egy rég elfeledett, mitikus varázstárgy? - "Ez aztán a váratlan kérdés."

- Nos, honnan veszi, hogy kell nekem? Valami régi könyvtári könyvből ami a táskámban van? - egy szóval sem említettem, hogy keresem. Utazhatok a beteg nagyanyámhoz is. - De még ha igaza is lenne, akkor se lenne köze hozzá, hogy miért csinálom. - azzal én is behuppanok az ágy engem megillető oldalára és hátat fordítok neki. Érzem ahogy az arcomat elönti a pír. Szinte égeti. "Milyen kellemetlen."

- Ha megbocsátotok én lemegyek egy kicsit. Nem tudok aludni. - szólal meg Big és kilép az ajtón. "Ne hagyj egyedül! Franc, franc, franc, franc."

Egyre nehezebben kapok levegőt, a testem akaratlanul felforrósodik. Big pedig nem jön vissza. "Ne már!"

- Azt hiszem átmegyek a másik ágyba... - nyögöm végül ki. Megpróbálok felkelni, akkor azonban Venture megragadja a jobb mellső lábam.

- Nem szükséges. - "Ne már, ne már, ne már, ne már..." Majd minden elmosódik körülöttem...

Reggel Venture patái közt ébredek. Aztán hirtelen bevillannak a tegnap esti emlékek. "Ne már, ne már, ne már, ne már!" Majdnem felsikoltok a sokktól. Legalább Big nem jött vissza. "Remélem!"
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
5

#17 Felhasználó nem aktív   CL4P-TP Steward Bot 

  • Glitcher
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.310
  • Csatlakozott: 08-augusztus 13
  • Location:Pandora

Elküldve: 06 szeptember 2013 - 08:10

- Nem, és még jó ideig nem is lesz.
Még egy élőlény aki mások helyett gondolkodik.Itt teszem a sértődöttet.Mindenki ezt csinálja.
Mivel nem volt egy ismerősöm se ,az esőt bámultam.Órákig tudnám nézni ,hogy esik az eső.A szürke ég,a hideg cseppek,a vizes utca.Mintha barátom lenne.
Eközben bent hatalmas a forgalom.Nem csodálom a "kisebb" esőzés viharba ment át.
"Nem lenne tanácsos hazaindulni.Még villámhárító lennék.Kifoglalok egy szobát."
Odamegyek a pultoshoz és kérek tőle egy szobát.Mindegyik szoba foglalt volt.Így egy zebra mellet kell aludnom.
Felballagok a szobámba.A folyosó teljesen kihalt.Bizonyára a pónik a szobájukba zárkóztak.Félnek vagy mi.Amint belépek a szobámba és felmérem a területet.
"Két ágy.Hmm...nem rossz.Fürdőszoba.Nagy szó manapság.2 éjjeli és egy ruhás szekrény.Nem fogom kihasználni de legalább van.A szőnyeg...elmegy,de a falszín kopott.Legalább nem esik szét a ház mint a 15. munkahelyemen."
Éppen kezdtem volna olvasni amikor a bizonyos zebra lépett be.Amber volt az.
- Eh? Te meg mit keresel itt?
-Sajnálom, nem volt már más kiadó szoba és a vihar miatt nem tudok hazamenni...
- Ó... Ez esetben semmi gond, ahogy nézem 2 ágy is van itt ráadásul az egyik elég nagyBár visszakérem reggel a pénzem egy részét a fogadóstól mert nem ebben állapodtunk meg.És kérlek ne haragudj az előbbiért... Nem akartam faragatlan lenni. És ő sem. Legalábbis azt hiszem... Kéred a nagyobbik ágyat?
"Lehet nem akart faragatlan lenni ,de ki "ő"?"
- Nem köszönöm. Nyugodtan lehet a tiéd.-mondom a legnagyobb nyugodtsággal.-Hogy megy a munka?
-Köszi jól.Neked?
-Azóta olyan...34-szer rúgtak ki.
-Oh.Sajnálom.
-Semmi baj.De szeretném tudni te ,hogy mit keresel ebben a fogadóban és ki az a póni akivel beszéltél.
Éppen mondta volna amikor benyit egy fehér szőrű csődör lép be.
"Emlegetett szamár.Kíváncsi vagyok mit szól a szituációhoz."
A szokásos dolgokat.Kabát le,ágyba be nézelődés és...kérdés?
- Kisasszony, mire kellhet egy ilyen csinos fiatal hölgynek egy rég elfeledett, mitikus varázstárgy?
"Mitikus varázstárgy?Kezd érdekes lenni"
- Nos, honnan veszi, hogy kell nekem? Valami régi könyvtári könyvből ami a táskámban van?De még ha igaza is lenne, akkor se lenne köze hozzá, hogy miért csinálom.
"Na remek.Megint nem vall be valamit.Amber,Amber..."
- Ha megbocsátotok én lemegyek egy kicsit. Nem tudok aludni.-tulajdonképpen nem izgatott ,hogy mi fog történni.Inkább mi történik kint.Lementem a földszintre.Kezdenek az élőlények feltávozni.Nem nagyon örülnek.Bizonyára a csoportos alvás miatt.Nyugtató zene ment a háttérben.Érdekes.Lassan pár póni maradt csak lent rajtam kívül.Ők is felmentek egy idő után.
A vihar tovább tombolt.Gyönyörű látvány.A természet mi mindenre képes.
Szerencsémre a fogadó éjjel-nappali volt így egész este nézhettem az esőt.Közben járkáltak fel-le.
Hajnali 1-kor már elállt az eső.Tulajdonképp azt hittem ,hogy 10 perce kezdtem nézni a tájat.
Elkezdtem felballagni amikor eszembe jutott ,hogy otthon is alhatok a kényelmes ágyamban.Cuccot nem hoztam magammal.Éppen mentem volna ki amikor eszembe jutott valami.A fehér csődör.
"Nem hagyhatom Ambert egyedül vele.Olyan érzésem van ,hogy tolvaj.Továbbá a könyv is érdekel.Viszont kitudja mit csinálnak?Na jó bármi baja esik Ambernek, Celesztia lelkén száradjon"
Ekkor hazamentem és az ágyamba egy újabb napot zártam le.
kép
0

#18 Felhasználó nem aktív   Wolfesz 

  • Nyugdíjas moderátor
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 3.197
  • Csatlakozott: 11-március 12

Elküldve: 07 szeptember 2013 - 03:54

*
Népszerű

Black Sentry

Miután azt mondta, hogy velem tart, hihetetlen örömöt éreztem legbelül. Viszont az aggodalmam még nem nyugodott, de mit tehetnék a kedvesem ellen. Sosem szerettem azt, hogy másoknak megszabják, hogy mit csináljanak. A szüleim Celestia hercegnő oldalán képzeltek el, de én a húgát választottam. Az elején nem fogadták jól, ám látták, hogy jól teljesítem a feladataimat, és most már büszkék rám. Ezért sem mondom meg Rózsinak mit cselekedjen. Örülök, hogy egy talpraesett lányt sikerült találnom.
- De szeretném tudni, hogy hová megyünk - kíváncsiskodott az úti célról.
- Majd elmondom, de előtte menjünk fel, mert foglaltam egy szobát kettőnknek - válaszoltam neki.
Luna hercegnő beosztottjaként mindenről szoktam értesíteni a hercegnőt. Elmondtam, hogy találkozok Rózsival. Ő tájékoztatott a hatalmas viharról, amit a pegazusok terveztek. Ezért is foglaltam szállást ma éjszakára.
Fel is mentünk a helyünkre. Miénk volt a hármas számú szoba. Két ágy volt benne. Egy nagy franciaágy, és egy kisebb egyszemélyes. Levettem a páncélomat, mely éj fekete színű volt. A legtöbb őrnek lilás színű a vértje, de én Luna hercegnő kém osztagába tartozok. Nekünk könnyebb titánvértet adnak, melyet feketére festenek. A mellpáncél közepét egy lila ékkő díszíti. Miután leöltöztem még szépen elraktam a kaszámat is. Az éjjeli őrség alap fegyvere a dárda, de kiemelkedőbbek személyre szabott fegyvert kapnak egy bevetés után. Én a kaszát választottam. Miután a pakolással végeztem, akkor leültem a kedvesem mellé.
- Most már mondhatod az úti célt - tért rá a lényegre Rózsi.
- Rendben. Hallottál már az ősi Equestria városáról? - kérdeztem tőle.
- Még nem. Oda megyünk?
- Igen, oda. Ott található egy varázslatos ereklye, melyet a Gömbnek neveznek. Ez a tárgy képes a birtokosának egy kívánságát teljesíteni, bármilyen lehetetlen is legyen az.
- Erős lehet az az ereklye.
- Igen, az. Csak van egy bökkenő. A város hihetetlen veszélyes, és tele van csapdákkal. Féltelek téged, hogy valami bajod esik. Nem akarlak elveszíteni.
- Tudom kedvesem, de én veled szeretnék lenni. Nem érdekelnek a veszélyek - mondta, és adott nekem egy puszit, hogy megnyugtasson engem.
- Én is szeretlek téged. Amíg nem találkoztunk, addig csak a hivatásom érdekelt engem. Olyan gyönyörű vagy számomra, mint a csöndes, holdfényes éjszakák. Te vagy az én sötét éjszakáim fényes pontja.
- És te vagy az én sötét őrangyalom.
Megcsókoltuk egymást. A csók nagyon szenvedélyesre sikeredett. Éreztem holdsugaram sörényének édes illatát. Ajkai olyanok voltak, mint a legédesebb cseresznye. Elkezdtem a sörényét érzékien simogatni..
- Itt ne! - szólt rám a párom - Mi van, ha megzavarnánk másokat? - kérdezte tőlem.
Hallgatóztam egy kicsit. Hiába voltak szigetelve a falak, áthallottam a szobákba. Mellettünk a másik szobában épp "szerették" egymást valakik. Biztos a zebrakanca és a fehér csődör egymásra találtak, akiket a pultnál láttam együtt beszélgetni.
- Szerintem pont nem zavarunk senkit - mondtam szerelmemnek egy kis pajzán vigyort engedve magamnak - Akkor folytatjuk? - kérdeztem tőle.
A kérdést rögtön tett követte. Kedvesem leült az ölembe, én pedig a hátamra feküdtem. Újra elkezdtük azt az érzéki csókot. Éreztem, hogy forr bennem a vér és a vágy. Ám valaki kopogtatott. Sajnos abba kellett hagynunk.
- Megnéznéd, hogy ki kopogtat angyalom? - szólt nekem Rózsi.
- Igen holdacskám - válaszoltam, miközben mérges voltam, hogy valaki megzavart minket a szerelmeskedésben. Ha lehetne pillantással ölni, akkor a tag nem maradna életben.
Kinyitottam az ajtót, és egy sötétszürke, ősz sörényű és vörös szemű csődör látványa fogadott.
- Üdvözletem, az én nevem Gray Moon. Én is ebben a fogadóban maradok éjszakáig, csak sajnos már nem volt szabad szoba.
- Szevasz koma - mondtam neki savanyú arckifejezéssel - Az én nevem Black Sentry.
- Üdv Gray Moon, kerülj beljebb! - invitálta be a kedvesem illedelmesen.
Ő belépett a szobába, és szépen lepakolt az üres ágyra.
- Valamit megzavartam? - kérdezte tőlünk.
- Hát mondhatni - morogtam magamnak. Utálom, ha megzavarnak. Legközelebb álcázom az ajtót, vagy kikötök egy zoknit a kilincsre (habár mi pónik nem hordunk zoknit).
- Semmit - válaszolta neki Rózsi miközben hátulról egy kicsit megbökött engem - Legyél egy kicsit kedvesebb hozzá! Nem tudhatta - suttogta nekem.
- Rendben - válaszoltam kedvesemnek még egy kicsit duzzogva - Igen, a kedvesem épp beavatott a muffin készítés elméleti anyagába - mondtam az új szobatársnak.
- Ez jól hangzik, én is szívesen hallgatom - válaszolta nekem
Így esett meg, hogy a meghitt együttlét helyett megtanultam a muffin készítésének rejtelmeit.
kép
7

#19 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 14 szeptember 2013 - 06:10

Gray Moon:

Rózsi nem válaszol, így a pult másik végébe huzódom. Növekvő csalódottságot érzek. Rózsinak talán már csak egy halovány emlék vagyok? Vagy még az sem? Azt hittem, barátok vagyunk.De sajnos nem. Tévedtem...
Elmélyülve gondolkodok, amikor valaki felém kiállt. A hang valahogy ismerős:
-Hello, Gray Moon! Emlékszel rám? Én vagyok az orvos, aki a szemedet vizsgálta!
Odafordulok és valóban: az orvosom kiáltott ide nekem, aki egykor próbált megoldást találni a szemem bajára. Ám nem járt sikerrel, amiért nem utálom őt, hiszen ez a betegség talán csak nálam jelentkezett az egész világon.
-Helló, doki! Hogy s mint?- kiáltok vissza neki. Közben megkostólom az elém rakott sört. Finom. Minden cseppje álomba illő, így hát mikor kiiszom az egész korsót, kérek még egy adagot. A pultos kicsit aggódva néz rám, majd tölt sört és az újabb korsót lerakja elém, ami olyan nagy, hogy eltakarja az arcomat a pultos elöl.
Még egyszer a Doktor felé tekintek. Már a zebránál van egy másik pónival együtt, még pedig az, akit láttam festeni. Megpróbálok belekortyolni a korsóba, ám véletlenül elejtem és a padlóra hullva nagy csörömpöléssel eltörik. A pultos rosszalóan néz rám és a patámba nyom egy felmosó vödröt és egy felmosót. Hamar végzek a kiömlött sör eltűntetésével. A pultos arca halovány mosolyra húzodik.
A pultra dőlve elnyom az álom.

Felébredek. Nem tudom, mennyi időt aludtam, de odakint már este van. A Hold fénye nem jut be az ablakokon, mivel néhány fáklya és gyertya is ég még. Bár már alig. A pultos is fáradtnak látszik és már csak egy-két póni ül az asztaloknál.Úgy döntök, hogy felmegyek szobát keresni. Néhány érmét adok a pultosnak és csak hamar már azon a folyóson haladok, aminek két oldalán a szobák sorakoznak.
Épp elhaladok az egyik mellett, amikor igen csak érdekes hangokra leszel figyelmes.Valakik épp úgy mondd együtt töltenek egy kis időt. A következő szoba ajtajához érve azonban egy érdekes beszélgetés foszlány üti meg a fülem:
-Rendben. Hallottál már az ősi Equestria városról? -ebben a hangban azt a csődört ismerem fel, aki Rózsival beszélgetett a pultnál. Fülemet az ajtónak tapasztom, lehetőleg észrevétlenül.
-Még nem. Oda megyünk?-ez a hang Rózsié.
-... található egy varázslatos ereklye, melyet a Gömbnek neveznek .Ez a tárgy képes a birtokosának egy kívánságot teljesíteni, bármilyen lehetetlen is legyen az. -újra a csődör.
A Gömb? Azt hiszem, valahol már hallottam róla. De ha tényleg létezik és kívánhatnék egyet tőle akkor akár azt is kívánhatnám hogy legyünk Rózsival olyan jó barátok, mint régen .A beszélgetés többi részét már alig hallom.
Mikor némileg csönd lesz odabent, bekopogok. A másik póni nyit ajtót.
-Üdvözletem, az én nevem Gray Moon. Én is ebben a fogadóban maradok éjszakáig, csak sajnos már nem volt szabad szoba. -mondom nekik.Ők köszönnek és kedvesen beinvitálnak, bár a csődörön látom hogy nem nagyon örül annak, hogy itt vagyok. Leülök a szabad ágyra.
-Valamit megzavartam? -kérdezem tőlük.
-Hát mondhatni...-mondja morcosan a póni, akiről közben megtudom, hogy Black Sentry a neve.
-Semmit. -mondja Rózsi és most Black Sentrynek súg valamit.
Azután elkezdünk a muffinokról beszélgetni, pedig én nem is értek a muffin készítéshez! Na mindegy, még ez is jobb mint csöndben ülni, arra várva, hogy a Nap első sugarai behatoljanak a szobába.
Közben továbbra is a Gömbön elmélkedem. Vajon ők miért akarják megtalálni? Vagy mondták, csak én nem hallottam?
A muffinokról tartott előadás viszont nem olyan unalmas mint vártam.
És vajon Rózsival még lehetünk olyan jó barátok, mint régen?
kép
1

#20 Felhasználó nem aktív   Afelers 

  • nevergonnabeasgreatassenpai
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.353
  • Csatlakozott: 02-augusztus 12
  • Location:in heat

Elküldve: 14 szeptember 2013 - 05:53

*
Népszerű

Scalp Toner

– Jöjjön, nézzük meg miről beszélnek azok a pónik! – hív a doktor. Nincs sok kedvem, de követem.
– Ha muszáj.
– Persze hogy muszáj! Elvégre az egész napom unalmas volt.
Nem értem én miért kellek ahhoz, hogy ez változzon. Megindulunk a tömeg felé és már látom is, hogy ismerősre bukkant.
– Helló Gray Moon! Emlékszel rám? Én vagyok az orvos, aki a szemedet vizsgálta! – próbálja túlharsogni a hangzavart. Mondhatom, elég hamar elintézte, hogy harmadik keréknek érezzem magam.
– Helló, Doki! Hogy s mint? – kiált vissza Gray.
Szemmel láthatóan már nincs teljesen magánál, csoda, hogy a doktort felismerte. Visszafordul italához és elméjül benne, Doki pedig hagyja, hadd élvezze folyékony kenyerét és továbbhalad. Épp előttünk zavar el társaságától egy földipóni egy sötétkék csődört. Erre ő is felfigyel.
– Biztos valami érdekesről van szó, ha nem engednek senkit a közelükbe! – ujjong mellettem és megszaporázza lépteit, alig érem utol.
Ez a póni nincs tisztában a privát szféra jelentésével, fejét igyekszik bedugni kettejük közé. Figyelmeztetőleg oldalba bököm, de az minduntalan feléjük közelít, kénytelen vagyok hátrarántani. Szerencsére nem vettek észre minket, elmélyülten társalogtak egymás között, csak valami gömböt meg kalandot kaptam el beszélgetésükből. Pff... kaland. Arra lenne most szükségem legkevésbé.
Mindketten hátratántorodunk, fejem hangosan koppan a kiszolgáló pult oldalán, Doki sem jár jobban. A mellettünk iszogató idősebb póni kimérten tekint le ránk. Nem szól semmit, csak nézzük egymást, mintha régi emlékek közt kutatna. Én reagálok hamarabb, gyorsan felkelek és arrébb somfordálok, a falhoz vonszolom a kobakját simogató doktort, majd én is leülök mellé.
– Ezt miért csináltad? – bámul rám morcosan.
Nem válaszolok, hadd jöjjön rá maga. Egy ideig az arcomat kémleli, azután megvonja vállát.
– Ha nem, hát nem – mondja mosolyra húzva száját, felpattan és elvegyül a tömegben.
Megint magamra maradtam. Nincs kedvem felkelni sem, a falnak dőlve szemem lehunyva ismét elmélyülök gondolataimban.
Ezalatt odakint besötétedik, nekem meg még mindig nincs hol megszállnom. A kiszolgálóval már bizton nem leszünk puszipajtások pultja eláztatása miatt, úgyhogy nem maradnék a fogadó előcsarnokában éjszakára. Megindulok kifelé az esőbe, mikor Doki jelenik meg mellettem.
– Hát te hova? – kérdi kíváncsian.
– Jó kérdés. Valószínűleg az utcára, máshova nem igazán mehetnék – közlöm vele, hogy nem maradhatok.
– Azt hittem te is itt éjszakázol – kedvetlenedik el annak hallatán, hogy egy hajléktalannak nincs fedezete szállásra.
Éjszaka. Régen is volt már rá példa, hogy esős időben kellett átvészelnem az estét. Elég hűvös, de elviselhető. Sáros utak, nedves fű, harmatcseppek. Igen, ezeket már jól ismerem.
– Szívesen maradnék, de nincs pénzem szobára – teszek még egy lépést az ajtó felé. Hátamon hideg pata érintését érzem.
– Ha gondolod kisegítelek. A képedért cserébe ennyit igazán megtehetek – mosolyog rám Doki és mivel teljesen váratlanul ért a felajánlása, csak miután fejével bátorítólag a pultos felé int, mozdulok meg én is.
Erről jut eszembe, a „festmény” ott van, ahol hagytam. Már nem mintha bárkinek is kellene, maximum a kiszolgáló dobhatta volna szemetesbe. Megértettem volna érte, most viszont kifejezetten hálás voltam, hogy még csak hozzá sem nyúlt, legalább van mit adnom cserébe a barna csődörnek.
Miután fizetett, felmentünk a szobánkba. Belülről igazán otthonosnak találom, noha számomra egy börtöncella is lakályosnak számít. Megvárom, míg elfoglalja az egyik ágyat, mégis csak ő bérelte a helyiséget, majd én is lefekszem egy másikra. Némán fekszünk, Doki kimerültnek látszik, elképzelni nem tudom, mit csinálhatott, amíg nem velem volt. A csendet az ajtó nyikorgása töri meg, egy sötétebb sárga szőrű pegazus lép be rajta.
– Szervusztok, Silent Wing vagyok, szobatársatok az éjszakára!
8

Téma megosztása:


  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó