Hunbrony Fórum: Egységben az erő - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4

Egységben az erő Hősök ott, ahol szükség van rájuk...

Szavazás: Egységben az erő (17 felhasználó adott le szavazatot)

Melyik a legjobb szupererő?

  1. Gyorsaság (1 szavazat [5.88%])

    Voksolás százalékaránya: 5.88%

  2. Repülés (1 szavazat [5.88%])

    Voksolás százalékaránya: 5.88%

  3. Teleportálás (10 szavazat [58.82%])

    Voksolás százalékaránya: 58.82%

  4. Láthatatlanság (2 szavazat [11.76%])

    Voksolás százalékaránya: 11.76%

  5. Hulk (2 szavazat [11.76%])

    Voksolás százalékaránya: 11.76%

  6. Tárgyak irányítása (1 szavazat [5.88%])

    Voksolás százalékaránya: 5.88%

Voks A vendégek nem szavazhatnak

#41 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 05 február 2014 - 09:55

Mr. Rockwood:

Kilépek a bejárati lépcsőre. Körülöttem néhány rendőr áll, várva a további parancsokat. Elfordítom a fejemet, és látom, hogy néhány póni áll a tetőn. Mit keresnek ott? Talán tudnak valamit az ügyről. Jobb lesz kihallgatni az összeset. Intek, mire több tucat rendőr bemasiroz az épületbe, hogy körül nézzenek. Az a néhány is, akik eddig mellettem álltak, most bemennek. Talán öt percen belül már az a néhány póni ott fönt is itt fog heverni előttem, hogy kikérdezhessük őket. Biztosan tudnak valamit az ügyről. Másképp mit keresnének a tetőn?
- Néhány póni a tetőn tartózkodik. Kapják el őket, és hozzák ide.- szólok néhány pegazusnak, mire azok bemennek és követik a többieket. Na de most? Mit csináljak addig? Én is menjek be? Nem. Egyszer elég volt bemenni. De ha itt maradok, előbb utóbb belebolondulok a semmit tevésbe.
Újra felpillantok a pónikra. Elégedetten látom, hogy néhány beosztottam máris akcióba lendült. Fent dúl a csata, és egyre többen figyelnek fel rá. Még azok is, akik eddig elvoltak merülve abban, hogy itt kint segítsék előre lendíteni az akciót a siker érdekében.
- Uram, a gép eltűnt.- rohan oda hozzám egy unikornis csődör. Mi?! Megpróbálom nyugodtságot színlelni, miközben a lelkem majd széthasad a dühtől. A gép eltűnt? Miért? Hogyan? Mikor?! Dühös pillantásom a csődörre vetül, aki erre hátrébb húzódik, és mintha valaki hívná, elrohan néhány társa felé.
Ekkor hatalmas robaj tölti be az egész utcát. A hang irányába pillantok. Egy plafondarab hever széttörve az aszfalton, alatta néhány pónival. Ez meg ki volt?! Esküszöm, ha megtudom, ki tette ezt, saját magam vetem bele egy aktív vulkán szájába, vagy töröm el egyenként a csontjait. Odafent egy még furcsább dolog történik: mintha egy földi póni csődör, jóval fiatalabb nálam, épp egy jéghidat építene. De hisz az lehetetlen! Ha közelebb tudnék menni... Innen nem nagyon látom. Még ha hunyorítok, akkor sem. A jéghid pedig egyre jobban a vége felé közeledik, mégpedig a szomszédos irodaház felé. Meg kell akadályozni!
Ám ekkor egy őrült kacaj töri meg a hirtelen csöndet. A hang irányába pillantok. Egy őrültnek tűnő csődör épp a Csarnok felé jön. Mögötte pedig... az én beosztottjaim jönnek! Mi folyik itt?! Ráadásul a rendőrök között egy kancát is látok, aki épp tüzet lövöldöz a szarvából. Odaugrok az őrült póni elé. Kemény pillantással fürkészem és végül így szólok hozzá:
- Mit akar? Egyáltalán ki maga és mit művel?- megakarom ütni, ám nem sikerül. A földre zuhanok. Mi? Miért nem tudtam megütni?
kép
4

#42 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.238
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 15 február 2014 - 08:18

Withered Flower
Amíg a többiek az újdonsült erőikkel vannak elfoglalva, eszembe jut az őrült csődör, és hogy elrabolta azt a szegény pónit. A gép tanulmányozásával voltam elfoglalva, mígnem észre vettem, hogy társaim máris futásnak eredtek.

"Vajon miért indultak el?" gondoltam magamban. Az ablakokhoz rohantam, és megláttam a rendőrséget.

"Jaj ne, itt vannak a sünök, azt hiszem jobb lesz ha én is lelépek". Leírtam még egy-két dolgot a jegyzettömbömbe, amely a gép paramétereivel kapcsolatos, majd beletettem a táskámba, és a többiek nyomába eredtem.

"Várjunk csak, a tetőre mennek. Ez nem lesz jó, én nem tudok repülni. Sőt valójában csak az egyikük pegazus. Ezt jobban is átgondolhatták volna." Eszembe jutott, hogy ahogy korábban megolvasztottam a jeget, talán annyira fel bírom hevíteni magamat, hogy a falon is átmenjek. Egy próbát mindenesetre megér.

Elkezdtem hát felhevíteni testemet a varázslattal, és a falhoz álltam. Elindultam előre, ám nem jártam sikerrel, testem még így is túl hideg volt ahhoz, hogy megolvassza az épület falait. Még erősebben koncentráltam a varázslatra, és lassan, de sikerült átjutnom a falon. Szerencsére ahol "kirágtam" magam, ott nem álltak rendőrök, ám a varázslat annyira kimerített, hogy elájultam...
Certified fan of the series since 2011.
2

#43 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 16 február 2014 - 12:05

Rózsi úgy dönt, hogy itthagyja a csarnokot és robbant egy nagy rést a tetőbe, amin át kireppen. Egyhelyben lebegve körbenéz hogy hátha megtalálja a valakit, aki leütötte. De mivel sosem látta a tettes arcát, ez egy nehéz feladat lesz Rózsinak. Hogy felhívja magára a figyelmet, megint elkezd tűzcsóvákat lőni a szarvából mindenfelé.
- Ide jöjjön mindenpóni, különben...
3

#44 Felhasználó nem aktív   Shadow 

  • Denevérpóni
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.709
  • Csatlakozott: 28-október 13
  • Location:Hollow Shades

Elküldve: 27 február 2014 - 07:06

Cobalt



- Ez nagyon nem jó!
Egyik oldalról a rendőrök, a másikról, nos, azok is rendőrök, csak olyan furcsák. Nem is számít kik, nem barátok, ennyit elég tudnom. Körbezártak minket, még akkor is jobb helyzetben lennénk, ha odalent maradtunk volna. Habár, már nincs visszaút, ezen kár is lenne keseregnem. Nézzük inkább mit hozhatunk ki a helyzetből!
Azzal összeszedem a gondolataimat: könnyű lenne itthagyni a többieket, de az pusztán ideiglenes megoldás. Nincs kétségem affelől, hogy keresnének, és ha el is tűnök, ki tudja mi ennek az új erőnek az ára? Lehet, hogy holnapra már egy nyúlós takonylabdaként fogok a csatornákban patkányra vadászni, ami túlságosan nagy váltás volna a mostani póni létemhez képest. Nem, nem akarom, vagy ha már nincs választás, legalább legyen társaságom. Segítenem kell a többieknek, tetszik vagy sem, már, most, összetartozunk.
Azzal kinézek egy pontot a távolban és indítom a teleportációt. Remélem kibírják egy darabig nélkülem.
Egy nagy raktár elé érkezem, kopottas téglaépület amiről félig már lemállott a vakolat.
Megiramodom, nincs vesztegetni való időm, vágta közben vállal töröm be az épület kétszárnyú deszka ajtaját. Odabent pónik tüsténkednek, akik a robaj hatására kissé megrökönyödnek. Én nem törődöm velük, csak vágtázom előre. Néha-néha kiáltanak nekem valamit, alighanem felismerték, hogy semmi keresni valóm nem lenne itt. Egyetértek. Minek is jöttem be? Itt olyan nem is lehet, ostobaság volt.
Irányt váltok hát egy oldalajtó felé, amit ugyan olyan lelkesen török ki, mit előbb be a főbejáratot. Hátulról kiáltás hallatszik:
-Az anyá...
Tovább teleportálok, a szomszédos épület tetejére, de lendületem nem törik meg: a tetőgerincen szaladok, miközben fejem jobbra-balra forgatom.
- Nem
- Nincs!
- Ott sincs!
- Merrre van már egy?!
Ahogy az épület végére érek elrugaszkdom, és legurok a mélybe. Repülök!!! Fantasztikus! Ezt ki akartam próbálni, mióta megszereztem ezt a képességet. Csak szállni a levegőben, ahogy a szél csiklandozza a bundám, ó, micsoda szabadság...
Mielőtt a a fölbe fúródnék ismét használom az erőmet, ezúttal egy magas kémény tetejére érkezem, innen beláthatom a környéket. Még az előbb szemléltem ki, de most, hogy itt állok, csak most veszem észre milyen magas is valójában. A látvány... Kicsit nyomaszt, az eddigi lelkesedésem alábbhagy, nem mozdulok, csak bámészkodom. Milyen szép.. Nem a város, nem, inkább maga az érzés. Mindíg is tudtam, hogy földi póninak lenni a sors kegyetlen játékat, semmi varázslat, semmi repülés. A pegazusok olyan szerencsések, nekik ez mindannapos, ó, mit meg nem adnék egy pár szárnyért! Helyette itt van az a mutáció, ez a mihaszna illúzió... Nem tehetek mást vele, mit zuhanhatok. Ez nem is repülés... Fenébe!
A messziből halk puffanás hallatszik, és halovány felhő gomolyog felefelfelé a csarnok fölött. Jaj, ne, el is feljtkeztem róluk! Gyrünk már! - nézek körbe idegesen. És meglátom! Ideje volt!
Ott van, de már én is ott termek, hogy átfut a célpont képe az agyamon. Fehér tartály, rajta kék csík és felirat: Vigyázat, folyékony gáz! Ez kell nekem, farkamat hozzányomva vágtázom körül, festékgyűrvet mázolva rá. Mehetünk is!

A csarnok bejárata fölé érkezem, ezúttal előrelátóan egy hatalmas Celestia szobor kitárt szárnyai között foglalok helyet. Innen ugyan nem fogok leesni, bár hatalmas a veszély, hogy egy pegazus rendőr hátulról lecsap. De csak pár másodperc kell mielőtt tervem működésbe lép, addig megleszek itt!
Úgy intéztem, hogy a tartály, amit az előbb kiszakítottam a földből fölöttünk jó 100 póni magasába érkezzen meg, és onnan zuhanjon alá, miközben az eltört szelep kitódul a gáz mesterséges ködbe borítva a fél háztömböt. Abban aztán senki enm találhat meg, és eltünhetünk innen csendesen. Igen, ez volt a terv, de nem a valóság...
Ha nem lenne bundám, akkor az arom fele most fehér sápadságban úsznak, a másik dühtől vöröslene. Az a túlméretezett hordó megérkezett, de alig néhány felhőpamacs jött ki belőle... Hogy a vaspata rúgja meg, ez a Celestia verte bádogdoboz teljesen üres!
Mérgemben eltelportálom, bele a messzi tengerbe. Talán nem úszik ott senki éppen, de ha mégis, mit érdekel már engem!
Csúfos kudarc, de itt nem maradhatok, mert elkapnak! Gyorsan körbetekintek, a többieket keresve, de csak egy nagy jéghidat pillantok meg, ami a szomszédos épületbe vezet.
- Oh, okos!
Az én öteletem ugyan befuccsolt, de valóban, ha átmegyünk oda, a szűk irodahelységek és keskeny folyosók nekünk kedveznek majd. A pegazusok ott nem sok hasznát veszik a szárnyuknak, és a földre kényszerülnek, ellenben a mi kis csapatunk bővelkedik földi pónikban, szupererős földi pónikban, ami azt illeti. Remek, megyek én is!
Azzal eltűnök Celesztia hátáról, be az irodáhazba, remélve, hogy ismét csatlakozhatok az új ménesemhez!

/Off: ez rövid lett, sajna nem volt több ötletem, az időt meg már nem akartam húzni
kép

Spoiler



3

#45 Felhasználó nem aktív   get the salt 

  • GET THE SALT!!!!!
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.437
  • Csatlakozott: 22-július 13
  • Location:On the road

Elküldve: 02 március 2014 - 12:20

Továbbraisnévtelennagyonnagyongonoszéseléggéőrültpóni

Szóval, a rendőrök nagy része mostmár velem van, a többi meg a tetőt figyeli. Vajon mi van a tetőn? Igazából nem érdekel, de ha már főhadiszállásnak nevezem ki a csarnokot, azért illene kezdeni valamit a tetővel is. Csinálhatnék oda valami nagyon-gonosz-mindent-elpusztító-fegyvert. Bár, minek az nekem? Mi értelme mindent elpusztítani? És mi értelme nem elpusztítani mindent? És mi értelme az értelemnek? Ki találta egyáltalán ezt ki? Lehet, hogy nem is létezünk. Ha viszont nem létezünk, az megmagyarázná, hogyan tudok fura dolgokat tenni. És mivel képes vagyok ezekre ez bizonyítja azt, hogy nem létezünk. És mivel nem létezünk, teljesen mindegy, mit teszünk, mert nem lesz következménye, hála annak, hogy nem is vagyunk, és a semmi nem tud semmit okozni sem. Ez érdekes. Mivan ha mégis létezünk? Miért érzem úgy, hogy kezdek egyre jobban megőrülni? És miért fáj mindenem? És mit csinálnak azok a pónik a tetőn? És, hogy került oda az a jéghíd a nyár közepén? És melyik hülye dobálózik konténerekkel? Lehet, hogy velük is történt valami és olyanok lettek mint én? Lehet, hogy én is tudok jeget csinálni? Nem. Ők nem olyanok mint én. Egyedül vagyok és nincs senki aki olyan mint én. A mostmár-nem-rózsaszín-de-még-mindig-hülyén-kinéző póni hasonlít rám, de ő sem olyan. Egyáltalán van két ugyanolyan póni? Be kéne fejeznem az értelmetlen dolgokon való gondolkodást. De senki nem tud megütni. Egyáltalán gondolkodom most? Egyébként is mi az a gondolkodás? Tényleg be kéne fejeznem. De mit jelent az, hogy befejezni? Inkább csak leülök ide és alszok egyet.
*Lefekszik a padlóra a csarnokban és elalszik*
kép
4

#46 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 02 március 2014 - 05:51

5. fejezet: Bújkálás

A hősök menekülési kísérlete sikeresnek tűnik, az irodaház biztos útvonalnak tűnik. A rendőrök lassan kezdik azt felfogni, hogy egyre értelmetlenebb üldözni ezeket a pónikat. Egyáltalán miért üldözik őket? Azért, mert a gép talán veszélyes hatékonysággal hatott rájuk? Mindenesetre a legtöbben mégis mindent megtesznek, hogy utolérjék legalább az egyiküket. Az utcán több helyen turisták, vagy átlagos pónik gyűlnek össze, hogy figyeljék az esemény sokaságot. Olyan, mintha a moziban lennének, és egy akciófilmben lenne részük... Pedig ez távol áll a valóságtól. Valójában nem is sejthetik, mi történhetett... A szupererővel bíró póniknak pedig egyelőre nem maradt más jó megoldás, mint a bújkálás. Hisz most már a rendőrök is üldözik őket...
kép
3

#47 Felhasználó nem aktív   Patrícia 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 233
  • Csatlakozott: 07-szeptember 13

Elküldve: 02 március 2014 - 07:12

Alice:

A helyzet kezd elfajulni. Erre akkor döbbenek rá igazán, amikor már a szomszédos irodaépület felett szállok, és onnan nézem, hogyan fejeződik be a jéghíd. Ez a menekülést segítheti! Remek! Lenézek az alattunk elterülő utcára, és látom, hogy egyre több rendőr figyelmét keltjük fel. Észrevétlenül lejjebb ereszkedem, így közelebbről is van szerencsém látni azt az őrült pónit, akihez mintha vonzódnának a rendőrök. Biztosan nem képzelődöm? Többször is megtörlöm a szemeimet, ám utána mindig ugyanaz a kép fogad: egy elől haladó őrült póni, akit követnek a rendőrök. Talán nagy részt az ő keze is benne van a dologban... Már épp felfelé venném az irányt, amikor meglátok, hogy a haladó rendőrök között ott van egy tüzet lövöldöző, furcsán kinéző kanca is! Mi történt vele? Ismerősnek tünik, ám ilyen távolságból nehéz megállapítani, közelebb pedig nem akarok szállni hozzájuk. Így is elég nagy bajban vagyunk...
- Minél előbb le kell lépnünk.- mondom a társaimnak, akik már az irodaház tetején állnak. A hídon több rendőr is megpróbál átrohanni, ám legtöbbjük elcsúszik, és kis híján zuhanni kezd. Bár mivel sokan közülük pegazusok, ez a néhány, talán száz méternyi zuhanás túl nagy gondot nem jelentene nekik...
Egyetlen megoldásnak az tűnik, ha az irodaházon át menekülünk el. Körbenézek, és látok egy lépcsőt, ami lefelé vezet, egyenesen az épület belsejébe. Újra a hídra pillantok: a pegazusok most felszállnak, és gyors iramban közelednek felénk. Sietnünk kell!
Rohanni kezdek lefelé a lépcsőn, néhány másodpercre megfeledkezve mindenről. Látom, hogy a többiek is követnek és hogy a nyomunkban vannak a rendőrök. Most egy folyosón rohanunk, két oldalról ajtók szegélyezik, melyek most kinyílnak, és döbbent arcokat látok futás közben. Az itt dolgozók hamar felfigyeltek ránk... Haladok tovább, és hamarosan egy nagy szobában találom magamat, amik íróasztalokkal és dolgozókkal van megzsúfolva. Mind engem néz, én pedig minél gyorsabban a következő ajtó felé rohanok. Még arra sem szánok időt, hogy felszálljak... Ám talán emiatt is következik be a baj: ugyanis amikor kicsapódik az ajtó, és futok tovább, hirtelen átfutok egy vastagabb falon, és az irodaházon kívül találom magamat, ahogy tehetetlenül zuhanok lefelé. Lepillantok, és lent több konténert is látok egy sikátor közelében... Aztán minden elsötétül előttem, és az utolsó, amire még tisztán emlékszem, az egy távoli kiáltás:
- Alice... !
2

#48 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 03 március 2014 - 05:05

Klenon:

A hídon egész könnyedén átjutottunk. Aztán, követve Alice-t, lefele ügetek a lépcsőkön, remélve, hogy a rendőrökkel (tehát a jófiúkkal) nem kell harcba bonyolódnom. Azért ijesztő, hogy gyakorlatilag még fel sem fogtam, mi történt velem és máris szuperhősösdit kell játszanom.
Amikor egy folyosóhoz érünk, eszembe ötlik, miszerint talán szerencsésebb, ha én másik útvonalon menekülök. Elvégre, nehezebben tudnak minket követni a jardosok, ha nem vagyunk egy kupacban. Ezért megpróbálom azt, amit korábban, véletlenül csináltam a csarnokban, vagyis átolvadok a padlón. A terv az lenne, hogy emeletről-emeletre megyek egyre lejjebb, egyszerre persze csak egy emeletet haladva, amíg le nem érek a földszintre. Így talán a hatóság pónijai nem tudnak olyan könnyen elérni, hiszen, még ha észre is vesznek, ők nem tudnak keresztülmenni az emeletek padlóin, hacsak át nem törik. Elkezdem a koncentrálást és abban reménykedek, hogy az emeletek közötti plafontól-padlóig tartó zuhanások nem lesznek olyan nagyok, hogy fájdalmasnak bizonyuljanak.

OFF - Alice-t már nem látom leesni. - OFF
3

#49 Felhasználó nem aktív   Spoiler 

  • Syntac the Killer
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 549
  • Csatlakozott: 21-december 13
  • Location:Erdőkertes

Elküldve: 04 március 2014 - 09:08

Amint átmentünk a jéghídon a rendőrség, nem állt meg, nem hagyott fel az üldözéssel. Le kellett volna rombolni, a fenébe, így is gyorsan haladtunk keresve a reményt az élve kiutashoz. Alig bírtam tartani a ménessel az iramot, nem katonának képeztek, nekem nincs akkora kitartásom, hogy félórán át vágtázzak, ezeken a szűk folyosókon. Észrevettem, voltak akik magánakcióba kezdtek, néhányan lemaradtak a csapattól és eltűntek. Velük vajon mi történhetett? Nem akartam elveszíteni senkit, mert egységben az erő és mivel én vagyok itt a leggyengébb, és a legfiatalabb, nekem nincs akkora erőm, esetleg egy darabig feltarthatom az üldözőinket amíg a többiek tovább rohannak. Amikor éppen leértünk a földszintre egy zöld exit tábla jelezte az irányt merre is van a kijárat. Így talán a többiek megmenekülhetnek.
- Nem fogom megengedni nekik, hogy elkapjanak titeket - és a lépcsőház ajtajára pillantottam.
Visszafordultam a kétszárnyú ajtóhoz, és minden bátorságomat összekapartam, képesnek kell lennem arra, hogy használjam. Egy sárga alikornis szellem jelent meg felettem, aki a szárnyait kitárta és a testemre terítette őket védő burkot alkotva velük. Legbelül éreztem a kínt, fájdalmat, halált és ettől könnybe lábadt a szemem. Nem akarom hogy irányítson, legszívesebben kiszakítanám magamból a lelkemből, de nem tehetem. Most a többik számítanak rám így le kell gyűrnöm a haragomat a szellem miatt is mert csak kihasználná a dühömet, és még jobban a lelkemben vájkálna tőle. Az önuralmat nagyon nehéz megtartani, amikor csak az üvöltöző rekedt, gyűlölettől teli hangját hallom a fejemben.
- Belülről égetem ki a lelked, érezd a gyötrelmet, harcolj, küzdj, mert csak így gyengülsz... - és egy gonosz nevetés rázta meg az elmém.
Odarohantam az ajtóhoz.
- Köszönöm Tiwer a jéghidat most rajtam a sor, de még ezt az ajtót fagyaszd meg ha véletlenül rajtam túl jutnának ne legyen olyan könnyű dolguk – rákacsintottam. Ezután kinyitottam és a rendőrökkel szembenéztem. Megfogtam, visszacsuktam az ajtót és magamra zártam, a kilincset az ideiglenes megnövekedett erőmmel kitéptem az ajtóból.
- Így már lesz esélyük! - még láttam az ajtó fagyott üvegén keresztül, hogy a kijárati ajtót felnyitják és gyönyörűen fényes napfény tódul be rajta ami ellepte a pónik testét. A yardok tüzet nyitottak rám, de a védő burok miatt minden töltény lepattant rólam. Egy hatalmasat ordítottam, már alig tudtam elviselni azt a kínt ami ebben az állapotomban ér engem. Nekirohantam a zsernyákoknak és vissza felfelé vettem az irányt. A második lépcső fordulatnál vissza bezártam a szelemet a nyakláncba, nem sok kellet ahhoz, hogy átvegye felettem az irányítást, ennyi ideig még soha nem használtam fel, lelassultam szinte csak járni voltam képes minden erőm elszállt. A második emeleten az egyik szűk irodahelyiségben elbújtam az asztal alatt. Amint a fejemet a mellső lábamra helyeztem elnyomott a fáradtság és az álom.

Off: A rendőrök vagy megtalálnak vagy nem, nem fogok felkelni egy hamar a kómámból ha meg is találnak csupán órák múlva leszek képes válaszolni D:
Alázat, befogadás, szeretet, tolerancia. Négy egyszerű szó, mégis képes életeket menteni.
4

#50 Felhasználó nem aktív   Doom 

  • Leader of the cabbages
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.223
  • Csatlakozott: 26-október 13
  • Location:Mindig máshol

Elküldve: 04 március 2014 - 09:48

Tiwer:

- Köszönöm Tiwer a jéghidat most rajtam a sor, de még ezt az ajtót fagyaszd meg ha véletlenül rajtam túl jutnának ne legye olyan könnyű dolguk.- mondja Syntac, mikor már javában menekülünk az irodaházon át. Lefagyasztani egy ajtót? Gyerekjáték! Odalépek az ajtóhoz, és lefagyasztom, majd gyors tovább futok, és becsukom magam mögött. Még látom, hogy a rendőrök Syntac felé közelednek...

Az irodaház magasan fölénk emelkedik, miközben én körülnézek. Az épület hátsókijáratánál vagyunk. Ez jó jel. Bár az nem igazán, hogy Syntac nincs itt. Remélem, épségben megúszta a tervét...
- Most mi legyen?- kérdezem a többieket, én ugyanis tanácstalan vagyok. Fáradt, tanácstalan, éhes. Remek. Kaját pedig egyelőre biztosan nem tudunk szerezni sehonnan sem. A nyeregtáskámból pedig kihullottak a cuccok menekülés közben. Hirtelen lövések zaja üti meg a fülemet. Odabentről jönnek... Ugye nem... Valaki odabentről próbálja felfeszíteni a lefagyasztott ajtót. Ez nem túl jó jel. Felnézek a tető irányába. Ott még áll néhány rendőr, bár azok mintha mással lennének elfoglalva... És mi lett az őrült pónival?
kép
3

#51 Felhasználó nem aktív   Damn 

  • nihil
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 614
  • Csatlakozott: 23-augusztus 13
  • Location:Nopony knows

Elküldve: 07 március 2014 - 05:22

Hádész:

Hiába integettem...
Észre sem vettek...
Hát így állunk!

Ebben az esetben kénytelen leszek a magam utait járni a jövőben. Nem tudják még, hogy kit sértettek meg a figyelmetlen, nemtörődöm modorukkal. Majd még megemlegetik ezt a napot, ezt az órát és ezt a percet!

No de hogyan tovább? Mi legyen a következő lépésem? Hogyan tovább? Ha jól látom, a rendőr urak körülvették az épületet. Többen vannak most itt, mint a 20 006-os tüntetéssorozatok idején! Ez már nem játék.
Az állam a vesztemet akarja.
Nem erről volt szó!
Változásra van szükség!
Le kell váltanunk a Celestia-rezsimet!
Összefogással! A köztársaságért!
Mert együtt. Győzni. Fogunk!
Elég volt!
Ez így nem mehet tovább.
Határozott, kemény reformokra van szükség. És még ma végre kell hajtanunk őket! Nincs több időnk. Ha várunk, elvesztünk.

Na megyek, és leváltom a hercegnőt.

Már ha kitalálok az épületből egyáltalán. Nem lehet igaz, hogy ennyire inlogikusan építsenek fel egy irodaházat! Hát mit ittak a mérnökök tervezéskor?

Már vagy egy negyed órája bolyongok ebben az épületben. Kezd rettentően unalmas lenni. Talán jobb lenne, ha elütném az időt egy dadaista vers írásával. No, kezdjünk hozzá!

Kéredzni szeretném szabadság keleti kacsa
demokrácia polgárság újabban lehet nem trotli kijevi seb fel utána.
Lehet hazugság nyugalmi utak inkvizíció
lehetőség kutyapásztor álom farmer kellett lassan kimenni haza.
Félelem alkáli földfém jelentés helyénvaló
fórummoderátornak joga legyen méltó nincs Debrecen hanuka dehogynem.
Fájni fog lenn indukció vandál meggy sehova
nem felhatalmazás ellopni hangadó fedora és nem kell fájni ma.
Nem kérünk furulya inkompetens ludas tüntet
krumplibogár este én nem de lehet de nem kell félni nem fog.
Irtózatos szenvedés nem lesz remélni haragosan gomba...
Áhh, ez hülyeség.

És még mindig nem jutottam ki az épületből. Na de mégis, akkor hogyan is jutottam fel? A lépcsőn? Lehetséges... Nem is értem, hogy mehetett ki a fejemből... Akkor tehát használni fogom a lépcsőt.

Egy emelettel lejjebb pedig mit látok? Honfitársaim egész seregét! Becsületes, jóravaló, erős csendőröket, akik kifogástalanul teljesítik a kötelességüket! Nyilván a mentális képességeikhez mérten tökéletesen.

Valami fáj. Egyre jobban fáj. Már-már kibírhatatlanul! Nem tudom mozgatni a lábaim! Mi történik velem? Mi a fene ez? Miért kell nekem kiállnom ezt a rengeteg szenvedést? Mi értelme van ennek? Én úgy látom, hogy semmi célt nem szolgál. És mégis. Miért?

Aúú! Hát itt a játék vége.

*Hádész elterül a földön, a rendőrök közelében.*
kép
2

#52 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 13 március 2014 - 06:24

Mr. Rockwood:

Elindulok a szomszédos irodaépület felé, miután az őrült póni már a látókörömön kívül van. Aggasztó, de talán ő is segíthet nekünk elkapni ezeket. Az irodaház mentén kezdek el haladni, hátha az egyik fura póni majd a semmiből megjelenik, hogy elkaphassuk. Bár erre igen kicsi az esély szóval... Ám mielőtt a megkezdett gondolatot folytathatnám, az egyik szemetesbe, ami mellett elhaladok, valami belezuhan. Üres palackok és dobozok hullanak szanaszét a zuhanás után. Mi a fene? Odalépek a szemeteshez, és belepillantok. Attól amit látok, gonosz mosolyra húzódik a szám: egy sárga pegazus hever a jókora szemetesben, ráadásul az a kanca volt az egyik a pónik közül, akiket keresünk. Mily meglepő fordulat.
- Itt van az egyik!- hívok ide néhány rendőrt, akik aztán a parancsomra megkötözik az eszméletétvesztett kancát,
és elviszik a központba. Egy megvan. De a többi... talán ők már nincsenek is itt... ELindulok én is a központba, és a legtöbb rendőrt visszahívom, ám néhány ottmarad járőrözni, hátha visszatérnek oda a pónik. Most egyelőre az elfogott kanca kihallgatásának gondolata tölti ki az elmémet, semmi más. A többi pónit is elfogjuk fogni... csak idő kérdése...
Ám ekkor...
- Megvan még egy!- mondják, és egy megkötözött, szintén ájult csődört cipelnek oda elém a rendőrök. Úgy látszik, hogy megpróbált harcolni. Kevés sikerrel... (A csődör Syntac karaktere.)
//OFF: Bocs, hogy ilyen sokára írtam.//
kép
1

#53 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.238
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 28 március 2014 - 05:01

Withered Flower

Magamhoz tértem. De nem ott, ahol elájultam.

Szűk kis barátságtalan szoba, dögös kancák posztereivel. Csak egy oldalon láttam ki, és ott is rácsok takarták el a panorámát

Ez bizony a dutyi. A rendőrök elkaptak.

- Jó reggelt hölgyem! Elég sokáig aludt.

Egy rendőrcsődör jött közelebb. Fiatal és jóképű. Újonc. Nem egyszer megszöktem már a sittről.

- Ha teljesen magához tért, akkor a kihallgató szobában lesz önhöz pár diszkrét, és indiszkrét kérdésünk. És a többit már tudja, jogában áll hallgatni, bármi, amit mond felhasználható ön ellen a későbbiekben. Szóval, mi is a neve?

- Withered Flower.

Szétnézett az akták között, és rövidest meg is találta az én papíromat. Látszólag ő maga sem vette komolyan a munkáját. Minimálbér, egész nap összezárva bűnözőkkel, fülledt levegő.

- Szóval, hölgyem. Itt az áll, hogy ön már többször is volt büntetve balhék miatt. Bunyó, unikornis és pegazus szobrok megrongálása, és lopások.

- Áh, nosztalgia, nosztalgia - mosolyogtam rá.

- Szóval, van ehhez valami hozzáfűzni valója?

- Tudja, hogy mekkora nyomást kell kifejteni, hogy valakinek az orrcsontjátt az agyába nyomjuk? Egy tized bar. Egy tized. Csak ennyi.

- Vicces kedvében van. Ha már ilyen jól érzi magát, akkor menjünk a kihallgató terembe.

Kinyitotta a rácsot. Majd bilincset tett a patámra, és elvezetett a kihallgató terembe. Ott már két rendőr várt, akik látszólag jobban értettek a szakmához.

- Jó napot, hölgyem! – köszöntött az egyikük – Mit is keresett ön a helyszínen?
- Mint tudja valami bemutató volt, és Manehatten fele ellátogatott rá. Talán ez annyira baj?

Ezek komolyan azért vesznek elő, mert ott voltam egy marha nagy csőcselékben?

- Szó sincs erről, mi sokkal inkább arra céloztunk, hogy hogyan volt képes egy egyszerű földipóni megolvasztani a falat annyira, hogy könnyű szerrel megszökhetett volna? Nyílván a gép önt is felruházta valamilyen különleges tulajdonsággal.
- Erről szó sincs, kérem. Én unikornis vagyok.
- Én meg egy helikopter. Ne szórakozzon velünk, kérem.

Elhúztam a hajamat, hogy megmutassam csonk kis letört szarvamat. Meglepődtek, nagyon is.

- Ömm, azt hiszem, nincs több kérdésünk, szabadon távozhat.
- Köszönöm.

Kimentem a szobából, de az épületet nem hagytam el, mert nekem annál sokkal jobb ötletem támadt.
Certified fan of the series since 2011.
2

#54 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 04 április 2014 - 05:29

Rózsi:

Szarvából tűzgömböket lő azok felé, akik ellene vannak. Miközben eldeformálódott teste körül az utcán lángcsóvák csapnak fel, ő kitartóan halad a sok rendőr között, akik az ő oldalukra álltak. Majd kibontja szárnyait, és egy lendületes ugrás után felszökken a magasba, közben pedig alatta tovább menetelnek a pónik. Látja a jéghidat, és a különleges képességű pónikat is, akik most biztosan menekülni próbálnak. Eddig úgy tűnik, sikeresen. A közeli irodaházba vezet a jéghíd, és rendőrök tucatjai rohamozzák meg az épületet. Majd lejjebb ereszkedik, és még épp látja a lezuhanó pegazus kancát, amint földet ér az egyik szemetesben.
- Ő meg ki?- kérdi, miközben a szemetes felé veszi az irányt, lassú csapkodásokkal haladva előre az épületek és a végtelen utcák fölött szállva.
Hirtelen egy rendőrtisztet amint az a szemetes felé halad. Rózsi leszáll az egyik erkélyre, és onnan figyeli meg, amint csakhamar néhány rendőr érkezik oda, és a pegazus kancát elszállítják. Ezek után az egykor még csikóként élő Rózsi, kihasználva új képességét, jókora lyukat éget az egyik ablakon az irodaház oldalán. Ezek után követi a rendőröket, akik elszállítják a kancát...

//OFF: Mivel Rózsi kilépett a kalandból, a karakterét én veszem át. Legalábbis egy időre.//
kép
2

#55 Felhasználó nem aktív   What A Beautiful Duwang 

  • chew
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.946
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 09 április 2014 - 07:09

Blind Spot

Képességek… Utazás a tetőre... Káosz... Rendőr sereg... Jéghíd... Menekülés a szomszédos épületben...

Testem szinte önkénytelenül cselekszik. Voice utasít, én megteszem. Páran lemorzsolódtak a frissen megismertek közül, de nem tudok velük törődni. Szinte fel sem fogom mi történik velem, csak gépiesen teszem amit tennem kell.

Lelkem még mindig abban a sokkban ragadt, az utóbbi órákban lezajlott körülöttem. Mint egy tudattalan gép, önkéntelenül követem a többieket. A körülöttem folyó események nem nagyon jutnak el tudatomig, Voice ad pár támpontot, de sokszor hibázom az új szokatlan helyzetem miatt.

Érzem, egyre lassulok. Testemet elönti izmaim egyre növekvő fáradtsága. Lépésről lépésre egyre távolodok az ismeretlen többiektől. Még a nevüket sem tudom... Ahogy ők sem az enyémet...

Hátulról hallom az egyre közeledő rendőr hordát. Egyre hangosabb patáik robaja. Szóval a lemaradók áldozata semmit sem ért.

Voice egyre biztat, hogy siessek, de egyre nehezebben megy. Valaki kívülről szól, hogy szedjem már a patáimat, mert egyre jobban lemaradok. Eleget akarok tenni a kérésének, de nem sikerül. Egyre többet hibázok.

Társam, próbálja irányítani a lépéseimet, de nehezen megy neki. Számára is ugyanannyira ismeretlen ez a helyzet, mint nekem. Az utcán könnyebben tudnánk menekülni, hiszen ismerjük szinte az egész várost, de ez az épület ismeretlen számomra. Főleg, hogy nem látok semmit. Csak a társamban bízhatok…

Már alig van erőm, szinte csak vonszolom magam előre, és az árnyéklény figyelmeztet…

Lépcsők...

De utálom őket. Mindegy, hogy fel vagy le, nem szeretem őket. Főleg most hogy, futni kell rajtuk. Ez a jelen állapotomban ez elég nehézkes. Nem szabad megbotlanom, mert akkor sebességet vesztek, de ugyanúgy lassan haladok, ha kimérten lépkedek... Nem baj, akkor is szednem kell a patáimat.

Már egy ideje utolsó vagyok, legalábbis Vioce ezt mondta. Már azt sem tudom, mióta rohanok, de már átestem a holtponton... Nem ismerem ezt a helyet ezért nem is tudom, merre kell menni, csak követem ezt a szedett-vetett társaságot... Ez így értelmetlen kellene valamit tenni...

Mi lenne, ha egyszerűen megállnék és bevárnám a rendőreit, lehet, hogy tudnának rajtam segíteni? De mi van ha az lenne amit Voice mondott, hogy csak elvinnének, majd kísérleteznének rajtam? Azért sem jönne az jól ha elkapnának, mert elég sok van már a rovásomon... Mi lenne, elbújnánk és meghúznánk magunkat, amíg elmúlik a veszély, de vajon hol? Vajon társam visszakozna, ha felhoznám a témát?

"Voice, lenne egy tervem" - szólítom meg társamat elmémen keresztül.

"Mi lenne az? Tényleg, remek lenne. Már nem nagyon tudom,mit lehetne tenni"

"El kéne valahol bújni"

"Ennyi a hatalmas terved" - válaszol ingerülten - "Egyszerűen, mint egy ijedt kis csikó elrejtőzni, ezzel sorsára hagyva ezeket a szerencsétlen pónikat!?"

”Úgy sem ismerjük őket, és nem akarom, ha elkapnának! Semmi értelme ennek a céltalan menekülésnek!” - kiáltom elmém kavargó csendjén keresztül - "Amúgy meg mit érdekel a sorsuk… Ha ők nem lennének, talán nem lennénk ilyen helyzetben!”

”Igen, de ha ő nélkülük még mindig ott lennénk a Csarnokban, körülütünk a rendőrökkel! Abban a helyzetben mit tehetnénk?”

”Nem tudom… De most az lenne a fontos, hogy eltűnjünk innen minél előbb, nem pedig itt fogócskázni, mint pár idióta!?”

”Igazad van. Elfogadom, annak, ami most történik nincs semmi értelme. Egyetlen kérdésem, mit teszünk majd, ha kikerülünk ebből a slamasztikából? Próbáljuk folytatni az eddigi életünket a sikátorban, ahová csupán dacból bujdokoltunk el!? Megsúgom neked, hogy nem. Szinte biztos, hogy készült rólunk valamilyen felvételt, amiről egész Equestria megfogja tudni, kik is vagyunk, és bárhova mész felfognak minket ismerni… Soha nem lesz ezután nyugtunk“

”Akkor szerinted mit tegyek!?” - fakadtam, ki végül. Éreztem, ahogy arcomon könnyeim hatalmas cseppjei gördülnek le, majd a menetszél magával sodorva őket szálltak tovább az épület kihalt folyosóján - ”Egyszerűen rohanjak a vesztembe ezekkel, amíg el nem fog a rendőrség?”

”Belátom ez így nem folytatódat tovább" válaszolt Voice nyugodt hangon - "De ha úgy cselekszünk, mint ahogy kitaláltad, akkor egyszerűen csak magára hagyjuk őket. Ez így nem jó. Ők is segítettek nekünk, hogy idejussunk. Ezzel tartozunk nekik. Benne vagyok abban, hogy egy időre felszívódjunk, de ennek egyetlen feltétele lesz. Minden erőnkkel segíteni fogunk nekik, ha mégis elfognák őket…Persze először azokkal fogjuk kezdeni, akik lemaradtak, vagy eltűntek a menekülés során.”

Szinte mellbe vágott Voice feltételei, főleg attól, hogy ilyen határozott... Miért is kellene segíteni nekik? Inkább nem ellenkezek vele, csak ő tud innen kijuttatni, én szinte semmit sem tudnák tenni egyedül. Érzem, erőtartalékaim végénél járok. Egyre jobban zihálok, szívem pedig szinte a torkomban lüktet.

”Rendben, megteszem” - válaszolok végül, pár pár pillanattal később - ”De hogyan tervezted, hogy eltűnjünk?”

”Majd meglátod…”

Elkomorodok. Marha jól tudja időzíteni a szar poénjait. Inkább nem szólok vissza, csak kivárom, mit, mond majd a tervről, de nem csinál semmit.

Érzem elértem az utolsó erőtartalékaimat. Patáim megállnak, én pedig nehézkesen próbálom magamba szívni az éltető oxigént. Hallom a többiek is lelassítanak. Valamelyik kérdezi mi a baj, egy másik pedig parancsol, hogy hogy nyomban folytassam a rohanást. Nem válaszolok, csak állok ott, mintha a földhöz szögezték volna a patáimat.

Hirtelen furcsa érzés kerít hatalmába, mely bizsergés formájában járja át testemet. Azután... Foltok, világos foltok törik át a sötétség burkát, mely órák óta a szemeimet fedi. Kis idő elteltével a foltokból egy kép kezd el kirajzolódni. Újra látok!

Lassan letekintek a patáimra, mintha valamilyen éjfekete lepel takarná el a végtagomat. Furcsa érzés fog el. Lassan testemmel történik valami. Minden egyes másodperccel egyre jobban beterít ez az anyag és pillanatról pillanatra egyre jobban valamilyen füstszerű entitássá változnék. Nem tudom mi fog történni, testem szinte tudattalanul cselekszik...

Végül az előttem álló ismeretlen társaimra nézek, még mielőtt teljesen elenyésznék.

- Sajnálom... - mondom nekik utoljára, és testem fekete füstté omolva eltűnik a folyosó árnyaiban...
kép
Killer Queen has no weakness...
Spoiler
2

#56 Felhasználó nem aktív   Shadow 

  • Denevérpóni
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.709
  • Csatlakozott: 28-október 13
  • Location:Hollow Shades

Elküldve: 12 április 2014 - 06:28

Cobalt

Azt hittem méndenki itt lesz ,erre egyedül vagyok az irodában. Körülöttem barna íróasztalok, papírok, polcok mindenfelé, néhány fűcsómó agyagcserépben a szekrény tetején, ez próbálnák kevésbé nyomasztóvá tenni a helyet, kevés sikerrel. Huh, nem szívesen dolgoznék itt, nem is értem hogy képesek pónik egyáltalán ebben a büdős városban senyvedni...
Odakintről ordibálás hanga szűrődik be. Ideje indulonom! Ám előtte még felugrok egy asztalra, az ott heverő papírkötésű dossziét széttépem, a fonalat, mi eddig gerincét fogta össze farkam vége köré csavarom. Így most olyan, mint egy pemzli, Ezzel hatékonyabban tudok spórolni megmaradt festékemmel. Ez nem árt, mert igencsak ki akarom dekorálni a helyet: asztalról, asztalra ugrálok, nagy robajjal sodorva le róluk mindent, majd a földöre topanok, szlalomban futok végig az irodán. Csak néhány másodperc, és az egész fehér vonalak és pöttyök kusza labirintusává változik. Ennyi elég lesz. Talán...
Kisuhanok az ajtón, át a szűk folyosón, ahol egy kis kocka alakú helyiségbe érkezem, két lifttel, és egy ajtóval, mi vélhetőleg a lépcsőházba vezet. A társaim közül jónéhány is ott toporog, éppen érkezetem adja a jelet, hogy mehetünk. Nem vagyunk meg mind, ezt egyből látom, de a rendőrök már a nyomunkban. Tovább nem várhatunk senkire... És el kéne hagyni ezt azt emeletet is mielőbb, saját érdekünkben!
- A liftek nem működnek, irány a lépcső! -iramodik meg egyikünk, mi pedig ösztönösen követjük. Először lefelé indulnánk, ám csakhamar felfelé vágtató tömeg visszahngjára leszünk figyelmesek. A rendőrök... Várható volt. Kiugrunk a következő emeletnél, majd hirtelen balra fordulunk. Tiszta fejetlenség, azt se tudjuk merre megyünk... Ám addig is:
- Kapaszkodjatok! - ordítom el magam, majd szemim felakadnak, ahogy elmém minden erejével egy dologra kezdek koncentrálni.
Az épület megrászkódik, az ablakokon beszűrődő napfényt porfelhő takarja el. Azt hiszem azon a kis jéghídon már nem fog senki bejönni, kiváltképp mivel az egész szoba a tengerben landolt, és tettem egy kis maradék törmeléket a folyosóra is, biztos, ami biztos. Bevallom, kicsit féltem, hogy az egész kóceráj ránkomlik, merthát mégse vagyok építész, de úgy áll a kecó, mint a cövek! Raádsul kintről nézve elég félelmetes látvány lehetett, talán kétszer is meggondolják rendőr barátaink, hogy belépnek-e egy omladozó épületbe?

Ordibálás, ordibálás, meh meh meh. Mit képzelenke ezek, érdekel siránkozásuk? Leráztam a zsarukat vagy nem? Igen, én is tudom, hogy ránk dőlhetett volna, köszönöm, hogy elmagyarázatátok legalább hárman kétszer...
A kedélyeket, mint hirtelen jégvihar, úgy csillapítja le a paták kopogása a lépcsőházban. Fene ezekbe, hogy nem értenek a szép szóból! Most vágtázhatunk megint lélekszakadtáig...

Az épület labirintus kezd rajtunk is kifogni. Csak rohangálunk fel-alá cél nélkül... És a csinos pofijú tolvajlányka már alig bírja. A zihálását a szomszéd háztömbben is hallani. Nyilván az éhezés nem kedvez az erőnlétnek... De ha már itt tartunk, elegem van a futásból. Aztért jöttem, hogy harcoljunk, a pegazusoknak itt nincs előnye, erre mit csinálunk? Rohanunk mint a patkányok a süllyedő hajón. Nekem elegem volt!
- Menjetek tovább, én feltartom őket, és megyek utáantok! Egy perc és ott vagyok! - bocsájtom őket útjukra.
Náhányuk viszatekint, ahogy távolodnak, tekintetükben bűntudat tükröződik. Én felhúzom orrom, és gőggel álcázom csalódottságom, amiért ilyen könnyedén elfogadták az ajánlatom. Némi segítésgtő patát azért vártam volna... Mély sóhaj... Hát eredjünk meg... Legalább nem kell másra vigyáznom, szabad a pálya!
Rendőrcsapat száguld végig a pöttyös folyosón, amit az almúlt pár percben akkurátosan festettem. Egy kajánul vigyorgó csődör előtt torpannak meg.
- Hé te, a hercegnők nevében add meg magad és nem esik bántódásod!
Nem válaszolok.
- Rendben! Kereszt, Fáklya, kapjátok el! -int az elöl lévő. Hátulról két póni furkszik előre, felteszem ők a legalacsonyabb rangúak. Milyen nemes gesztus, a zöldfülöeket ismeretlen veszélynek kitenni... Ebben a városban még a rendőrök is bélférgek!
Akkor kezdjük a táncot! Megremeg a fal, a padlóból darabok szakadnak ki. Az egész folyosó, mint kaotikus tömeg kavarok, egy darja néha innen-oda vándorol. Sose lehet kiszámítani mi hogy mozdul, jómagam is csak ötletszerűen rakosgatom őket össze-vissza. Az üldözőim arcára félelem és pánik ül ki, ahogy fogyni kezd lábuk alól a talaj. És a plafon, és a falak... Egynémelyik a fehér festékem sárgával vagy barnával piszkítja be... Undorító. Nos, fejezzük be a színjátékot! Faldarabok úsznak elém, miközben oldalazva állok fokozatosan épül a romhalom, mi elzár a rendőrök elől.
Végül is nem így terveztem. Könyű lett volna kilapítani őket, de... Sosem érdekelt más pónik sorsa vagy hatott meg szevedésük, dehogy én kozzam szánt szándékkal a haláluk... Na azt már nem! Bizonyos határokat nem szabad átlépni, különben nincs visszaút! Ahh... Ha úgyvesszük semmit nem csináltam. Még mindíg üldöznek, bár alighanem más utat kell keresniük! Akkor iránya többiek után? - esem gondolkodóba. Meglehet. De mit érünk vele, át egy másik tetőre? Ezek dögök sose fogynak el, akkor kiváltképpen nem, ha nem bánthatjuk őket. A menkülést pedig már unom. Mi legyen, mi legyen... Ha valahogy meg tudnám oldani, hogy ne üldözzenek... Ésha? Ha elhitetném velük, hogy elkapnak? Nem rossz, kiteleportálok bárhonnan! Lelépek a rabszálítóból és beleveszek a város sikátoraiba. Ezaz, sose találnak meg! És különben sem tudják hogyan működik az erőm, így nem is védhekezhetnek ellene! Vagy... Nem tudják? Várjunk, mi van, ha van egy gépük ami semlegesíti? Az kellemetlen lenne... De neeem. Ha így volna, nem agyatlanul támadának mindket, már használták volna! Igen, ez biztos! De jó nekem, ha elkapnak? A többiekel mi lesz?! Ugyanakkor, máris eltünetek tárasaim, valószínűleg fogságba estek. Őket is kihozhatnám. Affene! Átragadt rám ez a nyavajás jótékonykodás és ménesszelem. Hajaj, nincs mit tenni, valamrre lépni kell! Menekülés, vagy terv, menekülés... Terv... Menekülés? TERV! Úgyis szeretem a kihívásokat. Nosza!
Előttem omladozni kezd a romkupac. Tényleg állhatatosak... Akkor, lássuk, felugrok, telportálással kicsit még feljebb dobom magam, eléggé, hogy a plafonra egy csíkot fessek. Kiszíktom a darabot, és miközben földre fekszem óvatosan testemre helyezem. Nem mondom, van súlya... Csukott szemmel tettetem az ájulást. Paták kopogása halattszik, és elégedett pónik hagja. Mintha ők terítettek volna le...
Puff! A jó... Hogy esne az a dárga szülőkancád teherbe tőled! - robban be elmémbe a gondolat, amint az egyik jól bordánrúg. De nem török meg, bár kissé megárndulok, Túl idióták, hogy észrevegyék, színlelek. Végül lekapják rólam a plafondarabot, és lefelé kezdenek cipelni. Hogy ponos legyek, a fejemet a földön húzzák... És legalább a hetediken vagyunk... Az nagyon sok lépcső! A fenébe, ezért még számolunk... De most, fogak összeszorít, és jön az első emelet...
kép

Spoiler



2

#57 Felhasználó nem aktív   get the salt 

  • GET THE SALT!!!!!
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.437
  • Csatlakozott: 22-július 13
  • Location:On the road

Elküldve: 15 április 2014 - 09:30

Sorryhogyeddignemírtamnemvoltidőm(vicceshogynincsneveakarakternek)

Éljen! Minden jó, végre van pénzem és ez a hely sokkal szebb mint, Manehattan! Végre nem kell attól félnem, hogy valaki megkésel miközben egy padon alszom! Ráadásul végre nem kell egyedül lennem, hála annak, hogy ezen a helyen sokkal kedvesebbek a pónik, és senki nem utál senkit! Nem értem miért nem jöttem ide már sokkal előbb. Ja már emlékszem. Mert ez a hely nem létezik és ez csak egy álom, és az is marad mindörökre.

Hirtelen felébredve azt veszem észre, hogy az én rendőrjeim körbevettek és megvédtek alvás közben. Milyen jó ha a póni számíthat valakire! Igaz, hogy ki kellett mosnom az agyukat, de azért jó. Vajon mi minden történt amíg aludtam? Ki kéne mennem az utcára megnézni itt vannak-e még a rendőrök. Nem, ahhoz fel kéne kelni.
-Hé, te ott!- ordítok inkább rá egy randomrendőrre(alliterálni fun). - Nézd meg itt vannak-e még a fakabátosok.
Erre szó nélkül kisétál. Vajon ilyen engedelmes vagy elfelejtette hogy kell beszélni? Majd később el kéne gondolkodnom ezen, de most túl fáradt vagyok hozzá. Mi tarthat eddig? Ennyi idő alatt még egy rendőr is kijutott volna és megnézte volna amit kell. Muszáj lesz nekem kimennem. Jé mégse. Mert a rendőrök közül elég sokan épp most jönnek be a szobába. Azt hiszem ez megválaszolja a kérdést. Viszont most ki kéne találnom, hogy mit csináljak. Felkelhetnék és megverhetném, vagy magam mellé állíthatnám őket. De az fárasztó lenne. Hagyhatnám, hogy elkapjanak és bevigyenek a börtönbe ahol kipihenhetem magam és ahonnan úgyis bármikor kijöhetek. Igen ez jónak tűnik. Bántani úgysem fognak tudni, szóval nyugodtan hagyhatom, hogy elvigyenek és aludhatok tovább. Gyorsan odasúgom az egyik hipnotizált rendőrnek, hogy ne tegyenek semmit aztán visszafekszek és alszok tovább.
kép
2

#58 Felhasználó nem aktív   TűzSzikra 

  • Kalandmester és anime-fan
  • PipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.036
  • Csatlakozott: 01-augusztus 13
  • Location:Canterlot

Elküldve: 16 április 2014 - 02:50

6. fejezet: Szétvált utak

A rendőrök úgy tűnik, felhagytak az üldözéssel, minden esetre a csapatnak hamarosan szembe kell néznie a ténnyel: két társuk fogságba esett, egyikük pedig elhagyta őket. A városban körözött bűnözőkké válnak, hisz mindenki úgy tekint rájuk, mint veszélyes pónikra, akik erejük segítségével óriási hatalomra tehetnek szert. A csapat tagjai döntés előtt állnak: kiszabadítsék elfogott társaikat, vagy haladjanak előre saját, a sors által kiszabott utakon aminek végső célállomása még számukra is ismeretlen? Képességüknek azonban hamar megmutatkozik a rossz oldala is, és még nem sejthetik, hogy hamarosan egy sokkal rosszabb dologgal is szembe kell majd nézniük...
kép
2

#59 Felhasználó nem aktív   Patrícia 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 233
  • Csatlakozott: 07-szeptember 13

Elküldve: 16 április 2014 - 05:19

Alice:

Éles fényre ébredek, mely megvilágítja az arcomat. A fény egy jókora reflektorból származik, ami a plafonról lóg és pont felém irányították. Ezen kívül azt veszem észre, hogy valami elsötétített hangár szerűségben vagyok, ahol csak a reflektor fénye miatt nincs koromfeketeség. Felállok, és hátrébb lépek, így kilépve abból a kis körből, amelyen a fény a legerősebb. Hátrálok még néhány lépést, ám ekkor váratlanul szörnyű fájdalom hasít belém: olyan, mintha a testemet ezer tű szurkálná nem csak belülről, hanem kívülről is ádáz gyorsasággal. A földre zuhanok, és csak ekkor veszem észre: egy fura ketrecbe vagyok zárva. Ám a rácsok helyett itt energia alkotja őket, és fent a plafon helyén a ketrec négy sarkában négy kis gömb van. Az egyik áram alatt lévő rács hatására éreztem a fájdalmat mivel a szárnyammal véletlenül hozzáértem. A fájdalom elmúlik, amint eltávolodok a rácsoktól.
- Hol vagyok?- de nem jön válasz, csak idegesítő, unalmas csönd.
Hirtelen a négy gömbből kéken vibráló energianyalábok indulnak meg felém, és mikor testem különböző részeihez érnek, az egész alkatom fénybe borul, és ezzel egyidőben fáradtság, gyengeség tör rám. Ezek a nyalábok... az én erőmet akarják! Ébredek rá hirtelen, de hiába próbálok arrébb menni, a nyalábok fénye fogva tartja testemet, és a végtagjaimba gyengeség hullámok áradnak kínzó gyorsaságban.
- Engedjenek el!
- Maradjon nyugton! Akkor nem esik bántódása!
A ketrec körül uralkodó sötétségből most egy csődör bontakozik ki, kezében egy sárga mappával. Azon még épp sikerül leolvasnom a következőt: 'Különleges esetek.' Ezután a csődör leteszi a mappát egy asztalra, amit eddig nem vettem észre, és odalép a ketrechez, de nem ér hozzá.
- Maga meg ki?- arcomra kiömlik a hirtelen düh.
- Mr. Rockwood, de ez most nem fontos. Ami most fontos, az maga. Vagyis inkább... az ereje.
Nagyot nyelek. Ez a csődör volt az egyike azoknak, aki üldözött minket! Mi történhetett a többiekkel? Vajon ők is itt vannak valahol? A csődör, mintha olvasna a gondolataimban, válaszol a ki nem mondott kérdésekre.
- A barátait nem sikerült elfognunk, legalábbis nem mindenkit...- majd elhallgat, és rám mered.
- Nem mindenkit? Akkor...- de elakad a hangom, mikor Hádész mozdulatlan testét pillantom meg egy pillanatra, amint néhány póni keresztül viszi a termen. Majd eltűnnek vele egy ajtó mögött, én pedig csak bámulhatok utánuk. Ugye... nem halt meg? Bár alig ismertem, de mégis aggódok érte... nem tudom, miért.
- Nem halt meg, csak nincs magánál.- a csődör elmosolyodik egy pillanatra, majd arcára újra komorság ül ki.
- Mit akar tőlünk?
- Mit? Hát még nem jött rá? Természetesen a képességüket szeretnénk megkapni. Ezek a gömbök (itt a ketrecre szerelt gömbökre mutat, melyekből a nyalábok is erednek) elszívják maguktól az erejüket, és elraktározódnak egy szerkezetben, de erről ennyit.
- Mihez akarnak kezdeni az erőnkkel?- megpróbálok megmozdulni, ám továbbra sem sikerül.
- Az ne érdekelje önt. Akkor ön már úgy sem lesz... hogy is mondjam... jelen. Ahogy a társai sem...
Azzal még egyszer rám néz azzal a fagyos tekintetével, majd magamra hagy, miközben a testem elernyed, és mikor a kék fény elengedi a testemet, a földre zuhanok ismét. Úgy érzem, örökké tudnék aludni... De nem lehet! Muszáj kijutnom innen valahogy! Nem maradhatok itt! Ahogy Hádész sem!
Kitárom szárnyaimat, és megpróbálok elemelkedni a padlótól. Ám szinte azonnal visszazuhanok. Nincs elég erőm a repüléshez, és amugy is... a ketrecből nem tudnék kijutni. Az árammal feltöltött rácsokon nem hat az erőm, mint azt az előbb már kifigyeltem, a csődör megjelenése előtt. Lehajtom a fejemet, és letelepedek a földre. Mi mást tehetnék? Innen nem tudok kijutni, hacsak kívülről fel nem törik a zárat. De arra kevés az esély...
3

#60 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 18 április 2014 - 05:49

Klenon:

Egyik emeletről a másikig zuhanok át a padlókon. Már nincsenek túl sokan az épületben, de akik kiszúrják ezeket a mutatványaimat, igencsak rémült arcot vágnak. Bár ezen nem csodálkozok, elvégre elég ijesztő látvány lehet, ha egy póni egyszer csak kiesek a plafonból, aztán meg a padlón át távozik. Ráadásul a színem is folyton változik aszerint, milyen felületet értem utoljára, legyen az szőnyeg, vagy padló. Már majdnem leérek a legalsó szintre, amikor kíváncsiságból óvatosan kinézek az egyik ablakon. Nagyából azt látom, amire számítottam. A rendőrök szabályosan blokád alá vették az épületet. Folyamatosan sürögnek-forognak, valamint visznek egy...
– Jaj ne. – mondom alig halhatóan magamnak. Azt a sárga pegazus kancát, Alice-t cipelte néhány egyenruhás pegazus a földön. Szegény pára valamiért elveszthette az eszméletét és most tehetetlenül feküdt fogva tartói patájában.
Még ha most könnyen kereket is oldhatnék, ezt mégsem hagyhatom csakúgy annyiban. Attól, hogy valaki egy kicsit más, még nem bánhatnak így vele. De mit tehetnék? Én nem vagyok hős, mármint eddig nem voltam az. Ha jól értelmezem a képességem, akkor érintéssel le tudom másolni egy anyagnak a szerkezetét. Viszont most hiába leszek mondjuk fémből, egy egész seregnyi rendőrt aligha győzhetek le. Ekkor viszont beugrik egy ötlet. Amikor az a gép hatott ránk és én beleolvadtam a padlóba, éreztem, hogy képes voltam közlekedni benne. Mintha valami sűrű masszában masíroznék.

Eközben Alice-t, valami rabszállító féleségbe zárják be, tehát oda kéne eljutnom. Amint sikerül átáramlanom a földszintre, máris cselekszem.
Veszem egy mély lélegzetet, elkezdek koncentrálni és máris süppedek. Lassan áramlok keresztül a betonon, ahogy haladok. Viszont, mint korábban, most sem kapok levegőt, ráadásul semmit se látok. Ezért az arcomat megpróbálom egy idő után kidugni néhány másodpercre, hogy levegőt vegyek, valamint megnézzem, merre járok. Szerencsére nem vettek észre, ami gondolom részben annak köszönhető, hogy miután a testem felvette a beton állagát, így a színem is jobban igazodik hozzá. Ergo, kevésbé látszom.

A következő felbukkanásomkor nagyjából sikerült a rabszállító alá jutnom. Gyorsan kimászom a betonból, aztán folytatom a tervet. A rabszállító aljához rakom mind a négy patámat, aztán a végtagjaimat hozzá olvasztom. Így olyan, mintha hozzá lennék hegesztve a járműhöz. Még pont időben végeztem, mert nemsokkal később, a rabszállítót húzó pónik nekifeszültek és a jármű elindult. Kicsit feljebb húztam magam, hogy a hátam még bukkanóknál se érjék a talajt. Szerencsére, mivel kvázi hozzá nőttem a rabszállítóhoz, így a saját testsúlyom megtartása egy csöppet sem fáraszt. Hú, azért nagy mázli, hogy ez a szekér földi közlekedésű és nem a levegőbe viszik fel, mert akkor sokkal könnyebben kiszúrhattak volna. A levegőben közlekedés akár végzetes lehetett volna a számomra. Legközelebb az ilyenekre előbb kell gondolnom. Valamint azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban nyalom meg az ajkaimat a kiszáradástól. Úgy látszik, ha használom ezt az erőt, az eléggé szomjassá tesz.
Hagyom, hogy a jármű vigyen az úti célja felé. Most veszélyes lenne megpróbálnom Alice-nak segíteni. Hiszen a rabszállítóba akár többen is lehetnek. Ráadásul, még ha le is győzöm a bent tartózkodókat (már ha vannak), Alice-t nem tudom átáramoltatni a járművön, hiszen azt csak magammal tudom csinálni, ő pedig eszméletlen, tehát kisegíteni sem tud. Azért is gondolom, hogy más személyekre/tárgyakra nem tudom kiterjeszteni a képességeimet, mert akkor nem veszett volna el korábban a nyeregtáskát. Valószínűleg ott maradt a csarnokban, amikor első alkalommal olvadtam bele valamibe. Így az a szállítmányom, valamint az elspájzolt üdítős konzervnek is patája kélt.

Némi idő után a rabszállító megáll. Alulról figyelem, ahogy Alice-t beviszik egy épületbe. Várok egy hangyányit, aztán amikor úgy érzem, tiszta a terep, elengedem a jármű alját, aztán előmászok. Hogy ne teketóriázik a kelleténél tovább, gyorsan odamentem az épület egyik falához, aztán beáramoltam rajta. Nem hiszem, hogy sokáig tartana, mire kiszúr valaki, de a többi alternatíva túl sokáig tartana és addig a fityfene tudja, mit tesznek Alice-el. Egyik helyiségből a másikba jutok. Próbálok a lehető legészrevétlenebb lenni.
Már kezdtem beleunni a fel alá járkálásba, amikor hirtelen egy sötét terembe érek. Megpillantok valami fura, energia ketrecet, amiben ott van Alice. Egy számomra ismeretlen csődörrel beszélget.
– Mihez akarnak kezdeni az erőnkkel? – kérdezi Alice.
– Az ne érdekelje önt. Akkor ön már úgy sem lesz... hogy is mondjam... jelen. Ahogy a társai sem... – válaszolta a csődör.
Na, ennyi nekem elég is volt. Eddig éreztem némi bizonytalanságot, hogy biztosan helyes e, hogy ellenszegülök a hatóságoknak, de a hallottak meggyőztek, hogy egyelőre nem vagyunk egy oldalon. Amikor kimegy a csődör, előmászok a sötétségből és megszólítom Alice-t.
– Nyugalom, megpróbállak kiszedni innen. – szólítom meg suttogva.
Rossz előérzetem van. Túl könnyen jutottam ide és túl gyorsan. Talán már tudják, hogy itt vagyok és egyszerűen csak várják, amíg belesétálok a csapdájukba. Sietnem kell, Alice-el talán javulhatnak az esélyem. Viszont kissé patthelyzetben vagyok, hiszen ebbe az energia izébe nem szívesen mennék bele. Csak kell lennie valamilyen kapcsolónak a közelben. Ha nem találok kapcsolót, akkor megkockáztatom, hogy a közelemben lévő, legszilárdabbak tűnő dolognak az anyagát magamra másolom, aztán megpróbálom a rács alján szétverni a padlót, hátha ezzel a sérült helyen megszakíthatóm az energiaellátást. De a kapcsoló jobb lenne.
2

Téma megosztása:


  • (4 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó