Hunbrony Fórum: Pislákoló Fény - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
Oldal 1 / 1

Pislákoló Fény A hercegnők között kiéleződik a helyzet.

#1 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 02 március 2014 - 11:22

Pislákoló fény
A játék egy 5 főre korlátozott fórumos szerepjáték, melynek során szöveges környezetben kalandozhatjátok be Equestria földjeit póni karaktereitekkel. Cselekvéseitekre, döntéseitekre, párbeszédeitekre, reakcióitokra reagálva a mesélő dönti el, hogy mik lesznek a következmények és a további események; illetve bizonyos esetekben kockadobás határoz a sorsotokról. Természetesen a mesélőnek nem érdeke a játékélmény romlása, így nem fogja a történetet negatív, destruktív irányba fordítani, hanem - függetlenül a döntésektől - mindig megpróbálja rugalmasan támogatni a kalandot.

Tehát, összefoglalva: a játékhoz nem kell más, csak képzelőerő, türelem, és napi 10-20 perc szabadidő.

kép

Általános tudnivalók
A szerepjáték menete:
  • A játékosok megalkotják pónikaraktereiket, és a kalandmester által kialakul a cselekvési sorrend.
  • A kalandmester elkezdi a történetet az alapkoncepció megadásával.
  • Ti, a játékosok „belecsöppennek” a történetbe, és a sorrend alapján, egymást követve leírjátok, miképp cselekedtek, beszéltek, stb.
  • Ha mindenki sorra került, a kalandmester összegez (ezúttal tényleg minden kör végén összegzés lesz), és személyre szólóan is leírja, hogyan tovább, szükség esetén sorrendet módosít, és megkezdődik az új kör.
  • Ha rád kerül a sor, 4 napon belül írnod kell, ellenkező esetben jelezd a kalandmesternek, hogy nem érsz rá / el fog húzódni.


A játék szabályai:
  • Csak a saját karaktereddel cselekedhetsz.
  • Írásod minden alkalommal érje el a minimum 70 szavas mércét.
  • Következményt nem határozhatsz meg. Például Ahelyett, hogy: ''XY-ra rádobtam egy mamutot, és egyből szörnyet halt'', írd azt, hogy ''XY fejére dobtam egy mamutot, reménykedve, hogy nem fog tudni kitérni előle''.
  • A hozzászólást mindig a pónikaraktered nevének kiemelésével kezdd, ez szükséges a könnyebb beazonosítás érdekében.
  • A látótér határozza meg azt, hogy melyik karakterek állnak a közeledben. NPC karaktereket lehet irányítani, a történetet nem befolyásoló módon (alapvető mozgás, egyszerű párbeszéd).
  • Mindig olvasd el a többiek hozzászólását is, ne csak a mesélőét. Így nem fordulhat elő az, hogy „lemaradsz valamiről”.
  • Csakis EGY hozzászólást írhatsz. Ha valamit elrontottál, akkor kérlek használd a Szerkesztés gombot, még mielőtt a következő játékos írna. Ennek elkerülése végett inkább olvasd el még egyszer, amit írtál, mielőtt beküldöd.
  • Ügyelj a helyesírásra.
  • Ha párbeszédet kezdeményezel egy másik játékossal vagy NPC-vel, jelezd. Ebben az esetben a sorrend szerint következő játékos megvárja a párbeszéd végét. A párbeszédben résztvevők közül bárki, és a kalandmester is véget vethet a beszédnek.
  • Amennyiben egy ideig nem tudsz játszani, kérlek, jelezd „OFF: Pislákoló Fény” topicban, és a kalandmester úgy formálja a cselekményt, hogy ez ne jelentsen fennakadást.
  • Ha megkapod a staféta botot, 4 napon belül írnod kell. Ha nem tudsz, akkor jelezd, és a kalandmester kihagy, vagy megvárunk.
  • A jelentkezések alappján lesz kialakítva, hogy hány fős is a játék. A későbbiekben a jelentkezés csak üresedésnél lesz lehetséges.
  • A nem a játék menetéhez kapcsolódó OFF hozzászólásokat, megjegyzéseket, kérdéseket kérlek, írd „OFF: Pislákoló fény” topikba.
  • Tilos a másik karakterét egy hozzászólás alatt megölni.
  • Érezd jól magad, és ha kérdésed van: azért van a kalandmester, hogy segítsen.


Karakter készítése:
- Csak saját (OC) karaktert irányíthatsz, Shidotoku kivételével, aki Celesztia hercegnő szerepét tölti be.
- Saját karakter alkotásához, még a történet megkezdése előtt foglald össze a következőket:
* faj (lehetsz földi póni, egyszarvú póni, pegazus póni vagy kristálypóni - más fajtából ebben a kalandban sajnos most nem)
* név
* (kor)
* külső leírás
* belső leírás
* cutie mark
* (esetleges prológus, de nem kötelező)


Karakterek
Celestia hercegnő szerepében Shidotoku
Spoiler


Falling Leaf szerepében Ritli
Spoiler


Light szerepében Fast Doom
Spoiler


Vadászmacska szerepében Noxia
Spoiler


Broken Heart szerepében Damn
Spoiler

Certified fan of the series since 2011.
3

#2 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 03 március 2014 - 04:21

Prológus
A prológust írta Shidotoku és jómagam.

Luna hercegnő

Ma pontosan tíz éve annak, hogy kiszabadultam a Hold ezer éves fogságából, és újra Equestria hercegnőjének neveznek. Illetve talán csak én tartom magamat annak.

Vagy még én sem.

Bármely halandó arcára pillantottam, ezer év tévhite köszönt vissza rám. A rosszalló és a rémült tekintetek mély érintéseit nem tudta elkerülni a lelkem. Hiába próbáltam hitegetni magamat, hogy újra hercegnő vagyok, tisztán láttam, hogy a dolgok egyáltalán nem ilyen egyszerűek.

Nem tartottak oly nagyra, mint nővéremet. Ezer év leforgása alatt egyértelműen berögződött a pónik agyába, hogy én rosszat cselekedtem, ő pedig nem.

Ez az évforduló volt az a nap, amikor már a kilátástalanság odáig nőtt, hogy rászántam magamat arra, hogy beszéljek erről Celestiával.

A nap ebben a pillanatban emelkedett fel, fénye áttörte útját a ködön, és elszórtan megvilágította a földeket.

Hazatért testvérem.

Manehattenben töltötte a tegnapi napot, egy bírósági tárgyalás miatt. Természetesen nekem nem kellett megjelennem rajta, nincs is nagyon beleszólásom az ilyenekbe.

Hosszas vonakodás után végül a trónterembe ballagtam, hogy közöljem vele elégedetlenségemet az úrnői feladatokban, és a hírnév megoszlásban fellelt különbségek iránt. Minden egyes megtett lépés a bizonytalanság szélére állított, elvesztve egyensúlyomat, így kénytelen voltam meg-meg állni.

Ott ült a vörös trónszéken, kimerülve, ásítozva. Egy hosszú papírtekercsbe vésett szöveget tanulmányozott, amely egyértelműen a tegnapi béketárgyalásnak az eredménye volt.

- Jó reggelt nővérem, zavarhatok? – kérdeztem.

Fel pillantott rám, letette a tekercset az ölébe, és megdörzsölte karikás szemeit.

- Csak nyugodtan, Luna. Éppen egy megállapodási szerződést olvastam át. Természetesen nem én vagyok az érintett, de ennél az igazság szolgáltatásnál meg kell jelennem.
- Áh, értem. Szóval megint elutazol?
- Igen, de csak egy fél napra, és két hét múlva. Miért, sürgős lenne?
- Igazából nem volt sürgős, mert már réges-rég közölni akartam veled – nyeltem nagyot.

Tekintetéből éreztem, előre félt a mondanivalómtól. Nem tudtam, hogy folytassam-e, hisz végtére is, lehetséges, hogy csak én vagyok irigy, és feleslegesen kerítek ekkora feneket a dolgoknak.

- Ez esetben jobb, ha most túlesünk rajta – szakította félbe gondolatmenetemet, amely már gyökeres fordulatot vett, és többé nem voltam biztos benne, hogy tényleg meglépjem-e ezt..
Tudod mit, igazából nem is fontos, csak annyi, hogy … eltörtem egy vázát – mosolyodtam el.

Ezzel pedig sikerült előállnom uralkodásunk ideje alatti legbénább hazugsággal. Pedig már volt szerencsénk érdekesebb füllentésekhez is.

- Luna, ha valóban fontos, akkor kérlek, mondd el. – szólt komolyabb stílusban.
- Tudod… - megálltam, és egy nagyot sóhajtottam lesütött tekintettel.
- Igen?

Az ő türelme sem végtelen, és ha most nem mondom el a valós indokot, akkor mindkettőnknek rosszabb lesz. Minden bátorságomat összeszedtem egy szempillantás alatt, és végre sikeresen belekezdtem a gondolatmenetem hangoztatásába.

Csak mondtam és mondtam ami a szívemet nyomta, megállás és gondolkodás nélkül.

- Tudod, ezer évre a Hold fogságába voltam zárva, távol Equestriától, távol tőled, de legfőképpen távol az alattvalóktól. Ez idő alatt úgy érzem, rólam rossz hírek járták be a világot, és minden póni erős köteléket fűzött hozzád. Félre ne érts, szeretlek, de mindenki retteg tőlem. Olyan sugdolózások ütik meg a fülemet, hogy miért vagyok a trónon, miért szabadultam ki a Holdból, miért csak ezer évre zártál el, és még bőven sorolhatnám. Az összes uralkodói feladatkört te töltötted, és töltöd be most is, nem úgy, mint régen, mikor még minden megosztott volt, és igazságos.

Elszégyelltem magamat. Épp úgy, mint ő.

Csak álltunk ott tétlenül, egymás tekintetét kerülve. Ő félt attól amit kimondtam, én pedig attól amit ő fog.

És akkor kinyitotta száját, egyetlen egy csonka kis mondatot adott válasznak, amely teljesen alátámasztotta, hogy ő bizony nem vette olyan komolyan és súlyosan.

- Ez nem igaz Luna, az alattvalók szeretnek!

- Azt te csak hiszed. Tudom, hogy mit hallottam.

Itt már bizony ellentét kerekedett kettőnk között.

- Luna, lehet van néhány konzervatívabb póni, akiknek nem füllik a foguk a visszatérésedhez, de nép zöme igenis imád téged!
- Ha ez valóban így van, akkor miért nem rendelkezem semmiféle tisztségen a címen kívül? Miért nem hagysz rám néhány feladatot?
- Nem lehet.
- Dehogynem. Nővérem, kérlek!
- Nem lehet és kész. Luna, te...
- De…

És akkor dühösen elszólta magát arról, hogy mit is gondol igazán.

- Nem, nem vagy alkalmas rá!

Szóval nem vagyok alkalmas. Mintha szíven ütöttek volna valami ritka egy nehéz tárggyal. Ennyire bízik meg bennem a nővérem. Ő sem tart alkalmasnak. És akkor így uralkodjak.

- Miért, te talán valami okból alkalmasabb vagy rá? Talán az jogosít fel rá, hogy öregebb vagy? Ezer éve ez miért nem akadályozott téged? Ezúttal végleg betelt a pohár, elegem van ebből a világ istene szerepből, amelybe beleképzeled magadat! Talán attól félsz, hogyha osztozol velem a hatalmon, akkor nem fog mindenki ugyanúgy behódolni neked és végtelen hatalmúnak képzelni téged?! Jobban félted a téged övező tiszteletet, mint amennyire engem szeretsz?

- Luna, én téged-

Nem érdekel miféle kifogásokat akar felhozni, haragom véglegesen elszabadult, épp úgy, mint egy ketrecét szétszaggató bestia. Ha akartam volna sem lettem volna képes puszta kézzel megakadályozni, hogy szétterjedjen bennem a pokoli düh. Elmém józan fele elhalványult, és részben feléledt benne Nightmare Moon, ki folytatta helyettem a mondandómat:

- Még önzőbbé és beképzeltebbé váltál, mint egy évezrede, testvérem. És tudom is, mitől. Azt hiszem, ennek a világnak itt és most véget kell vetni, és kihúzni a méregfogadat. Nem érdelmed meg a hatalmadat. - szárnyakat bontottam, és a kastély egy ablakát áttörve az épület legtetejére repültem eszeveszett szárnycsapkodással, hol az a fáklya égett az idők kezdete óta, mely nővérem varázserejét adta. Természetesen tisztában volt azzal, hogy nem egy cigiszünetre ugrottam ki a kastély erkélyére, így nyomban utánam eredt, és egy hatalmas lendülettel csapódott kobakja a hátamnak, akkora erővel, hogy egy röpke pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok és elterültem a földön, épp úgy, mint egy rongybaba.

- Még van esélyed megelőzni egy újabb borzasztó hibát, Luna - állt közvetlenül mellém, elállva ezzel a célomig - azaz a fáklyáig - vezető utat. Egy kis ideig csak a néma csönd uralkodott, agyam rohamosan pörgette át a lehetőségek tárházát, hogy hogyan is olthatnám el a fáklyát.

- Sajnálom, amit tettem. Kérlek, bocsáss meg, ígérem mindent helyrehozok - szólaltam fel megbánással teli hangon. Ő lehajtotta fejét az enyémre, behunyta szemeit, és pár örömkönnyet elhullajtva, már boldog hangon folytatta beszédét.

- Oh, Luna… Örülök, hogy ezúttal még idejében beláttad a dolgot...

Ahogy azonban szeme újra előbújt a födél alól, és az én önelégült tekintetembe ütközött látása, tudta, hogy nincs rendben minden. Szíve egy pillanatra megállhatott, csak értetlenül bámult rám, míg meg nem értette: okkal van arcomon a vigyor. Hátrafordult és a fáklyához sietett könnyes szemekkel. A tűz, mely korábban erejét adta, már végleg kialudt.

- Ezt hogy tehetted? - rogyott össze a döbbenettől. Nem is nézett rám, se semmi másra, csak keserves zokogásba kezdett. - T-tudod te egyáltalán mit műveltél?!
A mágia éppen annyit jelentett számára, mint egy gyermek; és ez az áldás már nincs többé számára. Tettem súlyosabb volt annál, mintha maga a nővérem életét vettem volna el egy röpke szempillantás alatt. A megbánás apró szikrája megmarta szívem, ám a lángoló gyűlölet fölemésztette.
- Csakis magadra vethetsz, ha nem hunytad volna le szemed, akkor nem lett volna módom a mágiát felhasználva eloltani a tüzet. Ám nem tudtam ellenállni az általad tálcán kínált lehetőségen. Még mindig túlontúl érzelgős vagy, Celestia. És most visszatérek a Holdra, ahol az én hűséges alattvalóim élnek. Ég veled, „nővérem”!

A szelekbe kapaszkodtam szárnyaimmal, s dél felé vettem az irányt, a Hold és az Equestria közötti mágikus légáramlás felé, melyre szerencsére a por népből még senki sem talált rá, és ezek után remélem, hogy nem is fog.
Certified fan of the series since 2011.
2

#3 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 01 április 2014 - 06:36

Falling Leaf

Equestria, Canterlot
(még Celestia erejének elvesztése előtt, reggel)

Azért érkeztetek hosszú gyaloglás után Canterlotba, mert kis barátod eltökélten látni akarta, ahogy Celestia hercegnő felemeli a napot. Te pedig nem okoztál csalódást neki, és el is látogattatok a nevezetes fővárosba.

Az ünnepség gyönyörű volt, sajnos azonban csak Celestia hercegnő jelent meg. Most következik a hagyományos nagy, városi ebéd, amin Canterlot apraja-nagyja összegyűl, hogy közösen töltsék meg a bendőjüket.

És ha már úgyis itt vagytok Canterlotban, evés után ellátogathatnátok a kastélyba, elvégre ez egy művészien kivitelezett építmény. Persze mindezt csak akkor, ha Autumn nem bánja - márpedig ő szeret mindent, ami a hercegnőkkel kapcsolatos.

Annyi azonban biztos, hogy a pónik tekinteteit nem kerülik el az olyan csíkos lények, mint a zebrák; de a szellőcskéknél sem jobb a helyzet. Autumnt látszólag ez egy kissé zavarja is, de te vagy olyan higgadt, hogy nem érdekelnek mások véleményei.

Miután végeztetek az asztalnál, felálltok, és kisvártatva a kastélyhoz siettek. Az odaút egyszerű volt, mert a kastélyt a város minden szegletéből látni lehet.

Épp belépnétek a kapun, amikor egy őr megállít titeket.

- Sajnos turistavezető nélkül nem lehet belépni a kastélyba. Kérem, hogy távozzanak.

Nem tudtok mit tenni, a szabály az szabály. Hátat fordítotok, és távoznátok arra, amerről jöttetek, ám hirtelen egy ismeretlen póni böki meg a hátadat.

- Szia! Ne haragudj, a nevem Gyorsolvasó, és ő itt a férjem, Elírt Szó. A messzi Las Pegasusból érkeztünk a mai ünnepségre. Hallottuk, hogy nem engedtek be titeket, így szeretnénk felajánlani, hogy csatlakozzatok hozzánk. A mi idegenvezetőnk húsz percen belül fog megérkezni, ha ez nektek megfelel - ajánlja fel egy mosoly kíséretében.

LÁTÓTÉR
Szereplő: Falling Leaf
Mellékszereplő: Gyorsolvasó, Elírt Szó, Autumn


Certified fan of the series since 2011.
1

#4 Felhasználó nem aktív   Ritli 

  • Okleveles trollszelidítő magiszter és Hulk
  • Csoport: Moderátorok
  • Hozzászólás: 4.744
  • Csatlakozott: 15-január 13
  • Location:Székesfehérvár

Elküldve: 20 április 2014 - 08:14

Falling Leaf


Meglepve pillantok a kancára és a párjára. Sajnos eddigi utazásaim során nem nagyon tapasztaltam a nagyvárosok lakosaitól az effajta kedvességet. Főleg akkor nem, ha olyan számukra furcsa szerzetről van szó, mint egy zebra.
Autumn-ra pillantok, hogy megkérdezzem a véleményét a dologról. A szemei (amik amúgy is óriásiak) szinte a duplájukra nőttek, és úgy ragyognak, mintha valaki épp a kezét kérte volna meg. Azt hiszem ez egy igen akar lenni, kérdésre nincs is szükség.
– Nagyon köszönjük a felajánlást, Gyorsolvasó. Örömmel elfogadjuk. A nevem Falling Leaf, ő pedig...
– Autumn vagyok, örvendek! – fejezi be kis barátom a mondatomat.
– Ó én is örvendek – válaszol mosolyogva Gyorsolvasó, majd nyitja a száját, hogy még mondjon valamit, de végül meggondolja magát.
A férje csak bólint felénk és valamit dörmög. Úgy látom nem az a szószátyár típus. Pár perc kínos néma csend következik, látom a kancán, hogy rágódik valamin. Közben Autumn leül a sapkám tetejére.
– V-Van valami gond? – kérdezem végül.
– Nem, dehogy. Csak...
– Autumn-ról van szó?
Mindig róla van szó. A pónik rettentő furcsákat tudnak kérdezni, mikor meglátják. Többször nézték már valamiféle kiskedvencnek és tudni akarták, hogy ők hol szerezhetnek ilyet maguknak. Aztán mikor megtudják, hogy ez nem így megy, őt akarják megvásárolni tőlem. A legrosszabb az volt, mikor egyszer követtek és megpróbálták elrabolni.
– Bocsánat, csak tudni akartam, hogy mi ő? Nem akartam illetlen lenni, csak még sosem láttam hozzá hasonlót.
– Ó, hála Celestiának. Csak ennyi? – sóhajtok fel. – Ő egy szellőcske. Nagyon ritkán látni őket. Ő is csak egy szerencsétlen, vagy inkább szerencsés véletlennek köszönhetően van velem...
Egy hangos krákogás szakít félbe a hátam mögül.
– Jó napot kívánok. Önöket kell körbevezetnem a palotában?
Kórusban köszönünk vissza, heves bólogatás kíséretében.

Ideje indulni.
Nyaa~
kép

Hilfe! Das Monstrum im mir wird explodieren!
1

#5 Felhasználó nem aktív   Omni 

  • Pineapplejack
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Changeling
  • Hozzászólás: 2.240
  • Csatlakozott: 23-december 12
  • Location:in the bed with your crush

Elküldve: 08 május 2014 - 12:53

Broken Heart

Equestria, Canterlot
(Még Celestia erejének elvesztése előtti reggel.)

Számodra mindig is rejtély marad, hogy miért szeretik annyira ezt az ünnepet a pónik. Hiszen nincs benne valójában semmi különös, csak Celestia hercegnő kiáll a porondra, és felemeli a napot százak szeme láttára. Az egyetlen kiemelkedő része ennek a rendezvénynek az ünnepi ebéd volt, ami kifejezetten jól esett. De ez sem kárpótolhatott azért, hogy elvesztegettél egy fél napot a semmire.

Viszont ha már képes voltál Ponyvilleből felgyalogolni a kulturális központba, talán itt az alkalom, hogy megnézz pár helyi érdekességet. Például a kastély kilátójáról látható hegyet, amibe a négy hercegnő arcmását vésték bele. Igen, arra mindig is kíváncsi voltál, és most itt a lehetőség.

Lassacskán eljutsz a kastélyhoz. Útbaigazításra nem volt szükség, mert mindenhonnan lehetett látni a célt. Megpróbálkozol besétálni a bejáraton, ám az egyik őr elállja az utadat.

- Idegenvezető nélkül nincs bejárás a palotába - állít meg.
- És honnan szerezzek idegenvezetőt? - kérdezed, ám válasz hiányában sarkon fordulsz, és indulnál visszafele.

Ebben a pillanatban érkezik a bejárathoz egy kis csoport. Az egyik póni egy kártyát mutat fel az őrnek, valószínűleg ő az idegenvezető. Mögötte két unikornis, egy zebra és egy picurka póni halad. Talán ők befogadnának, hogy szétnézhess bent.

LÁTÓTÉR
Szereplő: Broken Heart, Falling Leaf , Autumn
Mellékszereplő: Idegenvezető, Gyorsolvasó, Elírt Szó


Certified fan of the series since 2011.
1

Téma megosztása:


Oldal 1 / 1


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó