Hunbrony Fórum: Equestria: A.C. 300.000 - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (15 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »

Equestria: A.C. 300.000 ...ha majd minden kornak leáldozott... hogyan találtok haza?

#1 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 21 július 2012 - 04:25

Játékosok:

Név: SolarFlyheart

Faj: Pegazus
Belső leírás: Nagyon kedves és segítőkész. Szeret segíteni másoknak, pincérnőként dolgozott egy pónivárosi étteremben. Igényes és fontosnak tartja a külsejét. Nem jeleskedik se repülésben, sem erőben. Viszont nagyon okos és gyors mozgású. Mérnöknek tanul. Legjobb barátnőjével lakik egy háztartásban, akivel jóban rosszban együtt van.
Szereti az életét és megpróbál teljes értékű életet élni a testi hiányossága ellenére is.
Cukijegy: egy furcsa szimbólum. Talán valami kezdetleges űrjármű?

Név: Sávos
Faj: Földpóni
Külső leírás: Csődőr, barna szőrzet; az orr résznél világos színezet, ugyanúgy, mint a patáinál; fekete sörény a fejénél, fekete-lilás csíkozás a farki sörénynél, szeme színe zöld. Testméret alapján az átlagos pónikhoz képest nagyobb, de mégsem számít a legnagyobbnak. Jobb oldali füle meg van tépázva.
Belső leírás: Szeret új dolgokat megismerni és felfedezni, amelynek köszönhetően képes önfejűen belegázolni a legnagyobb veszélybe is. Nehezen talál új barátokat, viszont azt a keveset próbálja nem elveszíteni. Sértésnek veszi, ha mások a "fogyatékosságáról" kérdezősködnek. Szerény jellemnek tartja magát. Képes eltársalogni bármilyen pónival, bár kevésbé bízik meg az unikornisokban, meg minden más mágikus erőben. Kalandozásai során sokat tapasztalt, amelynek az eredményeit néha ki tudja használni. Harcot nem kedveli, de van egy-két trükk a tarsolyában, amelyeket felhasználhat, mind testi adottságok, mind észjárás tekintetében. Legtöbb esetben csendes, magában gondolkodó típus. Az önfejűsége miatt képes néhanapján őrültségeket csinálni.
Cukijegy: nincs
Háttértörténet: Nyereger egyik kicsiny, külső agglomerációjában született. Nevét a farki sörényének színezettsége miatt kapta, mivel szüleit életének első pár napjában vesztette el, nevet pedig csak szülők adhattak neki, így ez is csak becenév. Kiscsikó korában állandóan áldozatul esett az iskolatársainak a bántó szavainak, mivel nem kapta meg a cukijegyét, elkísérve ez az utálat főbb tanulmányainak végeztéig. Ebben az időszakban bekerült pár fizikai sértés is, amelynek az egyik eredménye a még mindig látható megtépázott jobb oldali füle, valamint a minimalisztikus bizalma az unikornisokban. Fiatal felnőttként, cukijegy nélkül elhatározta, hogy csak rátalál a különleges képességére. Elválva az eddig nehezen szerzett barátaitól, hosszú kalandba kezdett, hogy egyedül rátaláljon a különleges képességére és véglegesen megkapja a cukijegyét...

Név: Blue Thunder

Életének első éveit Ponyville-ben élte le, mint könyvtárossegéd. Legjobban a mágia után érdeklődött és a könyvtárban volt esélye ennek gyakorlására és megismerésére. De tudásszomja vándorlásra késztette, és elindult hogy mindent megtudjon a mágiáról. Legfőképpen a harci mágia érdekelte, hogy megvédhesse Equestriát az esetleges támadóktól.
Mindig szerette kombinálni a varázslatokat. Jól ért a pónikhoz, hamar szót ért bárkivel, habár a kezdeményezés nem az erőssége.
Külső leírás: sötétkék unikornis kanca világosabb csíkokkal, farkának színe megegyezik a testével.
Sörénye fehér és egy sötétzöld kendővel hátra van kötve. Szeme szürke.
CM: csillag és egy villám.

Név: Sierra

Faj: Földipóni,csődör,16 éves.
Belső leírás: Segítőkész,szeret érdekes régi dolgokat felfedezni(például romokat).Türelmes,ritkán önfejű,de képes begurulni.Kevés önbizalma van,ezért inkább csapatjátékos,mint magányos farkas.Jól tud bánni a fegyverekkel,de inkább kerüli a konfliktust.Gyakran megkérdőjelezi a számára gyanús dolgokat,ami kiváncsi természetének köszönhető.Képes föláldozni magát barátai biztonságáért,ez nem egyszer majdnem az életébe került.
Cutie Mark: Egy vöröskereszt,balalsó sarokban egy,míg jobbfölső sarokban két kicsi vöröskereszttel.
Elősztori: Szülei lovagok a Sárkányvölgy Őrségnél,így megtanulta a hadviselés alapjait,mint például a kardforgatást,a hadigépek alkalmazását (bár ezzel nem szokott dicsekedni,mert egyszer egy mozdulattal leszerelt egy kőhajítót...a seregét) és a felderítés fontos csinját-binját.Mivel nem szeret másokat vezetni,ezért inkább felcsernek állt be.Cukijegyét sebesült társa kimentése közben kapta meg,de mikor barátai ezt tudtára adták,ő mit sem törődve vele foglalkozott társa összefoltozásával ("Ráér az..!" ).Mostanában,ha eltávban részesül,gyakran látogatja Pónifalvát pihenés gyanánt.
Több küldetésén megvolt az esélye,hogy fűbe harap,így nem szeret mesélni halálközeli kalandjairól,és ha teheti,kerüli a túl gyanús területeket...

Pónim neve: Szépmező Szárnya

Faj: unicorn, csődör
Külső leírás: Fekete sörény, tengerkék bőrszín, kobaltkék szem
Cukijegy: Gyűrűs bolygó,egy holddal. Mindkettő sarló alakú.
Belső Leírás: Új társaságban lassan barátkozik,mert megfigyeli a személyeket,azonban idővel felenged és igaz baráttá válik.
Megértő és segítőkész, de hajlamos a lustaságra. Álmodozó,picit anakronista. Néha akaratos,szeret megmagyarázni dolgokat. Szociálisan érzékeny, patrióta és hűséges.
Szeretné elsajátítani a transzformáció képességet. ^^

Név: Klenon.

Faj: unikornis (csődör).
Külső leírás: fekete külső, lila sörénnyel.
Belső leírás:
Kissé kedveszegett, de rendes alak. Nehezen barátkozik és sokszor nem találja a helyét. Legjobb barátjának Szépmező Szárnyát tekinti, valamint rajongva imádja Luna hercegnőt. Rendkívül hűséges és a barátaiért bármikor hajlandó lenne feláldozni magát, ha a szükség úgy hozná. Az illúzió mágia és az elmemanipulációs varázslatok szakértője. Ez utóbbi képességét, ha lehet, sosem használja, mert mélységesen elítéli, ha valakit megfosztanak a szabad akaratától. Szereti, ha bókolnak neki és utálja, ha megalázzák.
Cukijegy: halványkék varázskönyv.

Név: Prince Terra

Nem: Csődör
Életkor: 2972
Faj: unikornis (alikornis)
Szín: Tengerkék szőr és fűzöld sörény és farok , zöld szem
A sörénye ha nincs maga alatt és biztonságban érzi magát, akkor halványzölden világít, viszont nem hullámzik, mint Celestiáé, vagy Lunáé
Fiatalos megjelenésű,, testalkata átlagos, szarva kétszer nagyobb mint egy átlagos Unikornisé.
Cukijegy: Zöld kör Négy részre osztva. Ha nem az elvadult rengetegben van (vagy más olyan helyen, ahol nincsenek évszakok), akkor mutatja az aktuális évszakot.Cutiemark
Rokonság: kistestvéri kapcsolatban áll Princess Celestiával és Princess Lunával, szülei nem ismertek.
Történelem:
Terra 10-20 évvel Discord Kőbezárásának éve előtt születhetett, és már 10-15 évesen
megkapta a cuki jegyét, ami csak azért furcsa, mert egy alikornisnak több száz évig kell várnia
a cuki jegyére. Ezt a korai eseményt egyébként Discordnak köszönheti, akkor
döbbent rá hogy mennyire szereti a természetet, amikor Discord a szeme láttára
egy halom homokká változtatott egy nyulat.
Látta az eseményt, amikor a Lunát a holdba zárta Nővére, Celestia.
Pár száz évvel a jelenkor előtt hozta létre az elvadult rengeteget.
jellem:
nagyon kedves, barátságos, viszont szégyellős, ha új pónikat kell megismerni (főleg kancák terén :D ).
viszont nagyon tud szeretni, ha már elmúlt az "ismerkedési félelem".
nem szeret hivalkodni, segítőkész, kicsit visszahúzódó,
olykor gyerekes, és kíváncsi. utálja a felé mutatott túlzott tiszteletet.
egyéb: feláldozta a szárnyait, hogy megmentsen egy életfát, ami az elvadult rengetegben nőtt ki.
mostani lakhely: Az Életfák kertje ami az elvadult rengeteg közepén található.

Név: Rózsasörény

Faj: Pegazus póni
Kor: 16 éves
Nem: Kanca
Foglalkozás: Ezermester
Belső tulajdonság: Érzékeny, de többnyire morcos. Szeret egyedül lenni, ha bal patával kel.
Elősztori: Pónifalván született. 14 éves korában nagyon összeveszett a szüleivel, és el is ment hazulról. Néhány hónap múltán saját szerelő műhelyt nyitott. A mühelyben mindenfélét javít: ajtót, kereket, törött ablakot stb... . Remekül megy neki, és a műhelyben lakik. Így telnek a napjai. Barátai: Mane 6
Cukijegy: Szerszámosláda, benne mindenféle szerszámokkal

Név: Csillagjáró

Faj: Pegazus
Külső leírás: középszürke szőr, sötétkék és sárga sörény és farok, korához (ifjú, alig idősebb a CMC-nél) képest elég nagy szárnyak, cukijegye két négyágú csillag.
Belső leírás: kicsit lassú a felfogása meg a mozgása is, általában megfontoltan viselkedik (kivéve ha nem :P ). Sokaknak butának tűnhet előbb említett lassúsága miatt, pedig nem az. Kitartó, erős testalkatú, elég makacs. OC lexikonból kimásolt elősztori:
Egyszerű, szürke életű pegazus, akinek leghőbb vágya, hogy ne legyen útban senkinek. Felhőházán született, ahol béna osztályzatokkal kijárta a repülőiskolát (nem erénye a sebesség, az már biztos!). Sulis évei alatt - mint mindenki más - ő is megszerezte cukijegyét, egy osztálytársak közti verseny során, amikor is magasra kellett repülnie - ő odáig felszállt, hogy fényes nappal látta a csillagokat az égen! Egy ideje egyedül lakik, felélve szüleitől kapott kevéske pénzét (nem kell rosszra gondolni: üzleti vállalkozás miatt Nyeregerbe költöztek, őt meg felnőtt póni lévén otthagyták a családi felhőházban). Munkát keresett, ami miatt Pónifalvára utazott.



ANNO CELESTIA

Bábkirálynő legyőzetett.
A változányok népét örökre (de legalább is hosszú időre) száműzte Equestria földjéről Fényes Páncél és Kádencia hercegnő szeretet-mágiája.
A gyönyörű mennyegző, és a kétszeres ünnepség lezajlott hát, és új, reménnyel teli béke napkeltéjét bűvölte fel az égboltra Celesztia hercegnő...

...ám az ünneplés, a pompa, a diadal alkonyán... mélyen Vágtaszeg és a megbolygatott Kristálybirodalom alatt; az Elsők idejéből származó vájatokban...

...feltárult egy ajtó.
A kristályok fénye bevilágította a karcsú alikornis régóta porosodó kőszobrát.
Vereor volt ő; a Félelmek hercegnője, a Teremtés csorba gyermeke.
A generációkon át tartó alikornis-háborúnak Vereor is áldozatul esett; elragadott halhatatlansága már nem segíthetett rajta. Amikor a háború, hosszú idők múltán és borzalmas áron végül véget ért, sokukat elfeledték.
Vereor egyike volt azoknak, akit nem. A Félelem örök. Mindig emlékezni fognak rá, hogy mit is jelent félni.
Így amikor a kétségbeesett Hajnalcsillám varázslata bejárta a kristálybarlangok ősi erezetét, a hatalom szele szikrát lobbantott Vereor rég nem dobogó szívében. Amikor pedig a változányok serege betört Vágtaszegre, és az a rengeteg póni... félt... Vereor kitárta üres íriszét, és bosszúra szomjasan előlépett időtlen sírjából.
Luna. Luna volt az, ki legyőzte őt.
Vesznie kell.

***

Öröm és ünnep varázsa egy szemvillanás alatt megtört, mikor Celesztia hercegnő megérezte, hogy a gonosz újra közöttük jár.
Királyi őrökért kiáltott, de már elkésett.
Egy, majd még egy, és egyre több póni zuhant térdre, láthatatlan démonokkal küzdve.
Celesztia hercegnő ragyogó szarvval a védelmükre sietett, míg Luna támadó pozíciót vett fel.
- A Harmónia Elemei! - kiáltotta Hajnalcsillám, aztán a földre zuhant, könnyező szemekkel.
Szivárványvágta kilőtt; de aztán egy oszlopnak ütközött.
Fekete füst szállt fel a padlózatból. Almásderes megrohamozta az anyagtalan ellenséget, de többé nem került elő a fojtogató ködből.
- Luna, Luna, ó, drága Luna - zúgta Vereor deres hangja, mint száz irányból fújó szél - és persze Celesztia. Ideje már, hogy a Félelem forgassa tovább a világot, nemdebár?
Luna hercegnő éjfekete sugárral ostromolta meg a materializálódó ellenséget; de a csapás fémes kondulással lepattant róla.
- Gyenge vagy, és mindig is az voltál.
- Egyszer már... - kezdte az Éj hercegnője, de Vereor rádörrent.
- Szerencséd volt!!! Ennyi az egész!
Celesztia hercegnő, nem törődvén Vereor szónoklatával, megidézte a napfény erejét... de a félelem csápjai kioltották, mint gyertyalángot.
- Dacolni mertek egy Elsővel?
- Mindig is... - sziszegte reménytelen hangon Celesztia hercegnő, de Vereor őt is félbeszakította.
- ELHALLGASS! Ím, felébredtem hát, és minden, amitől féltek, köztünk jár, újra. De mi az, amitől mindannyian a leginkább féltek? Ó, igen, ne is tagadjátok: hogy a Sötét Korok visszatérnek. Amikor alikornisok vére folyt, és a Hatalmat mindenpóni reszkető szívvel félte. Az Elsők háborúja.
- Ne merészeld... nem...
- ...dehogynem, ó, dehogynem.
A fekete füst átölelte már az egész helyiséget. Kátránnyá olvadtak a falak, az ablakok, az oszlopok, a mennyezet: minden.
Az egyetlen fényforrás immár a padlózatban lobogott. A kristálybarlangok szövevénye át meg átszikrázott a mozaik-kövek között. Pulzált. Furcsa, bonyolult mintában lángolt a padlózatban.
Celesztia hercegnő előrelépett, de a térde összerogyott alatta. Könnycsepp gördült végig az arcán.
- Sajnálom - nyögte.
- Nem fogod - bólintott Vereor, és a világ kettészakadt.
A tér meghasadt, elgörbült, az idő viharban sodort falevélként pörgött. Akár falhoz vágott kirakós darabkái, lassított-gyorsított felvételben, de sehogy sem akart helyreállni.
Néha fekete volt minden, néha pedig százezer színben égő.
Aztán már nem volt semmi sem, csak Vereor fojtott nevetése zengett, és egy ismeretlen óra ketyegése.

***

Solar Flyheart:

Nem sokra emlékszel az eseményekből. A sötétség, a ragyogás... valami erő elragadta a barátnődet mellőled, a patád alatt pedig széthullott a mozaikpadló, és kristályburok vett körbe. Aztán... semmi.
Körülnézel. Szikár puszta, ameddig a szem ellát. Néhány kóró, száraz fa, sziklák.
Hol vagy?

Sávos:

Uhh... nagyon a fejedbe szállhatott a pezsgő! Hasogat a halántékod, és mindenféle színes kristályszilánkot látsz magad előtt.
Pislantasz egyet, és a zavaró vízió semmivé lesz... helyette azonban... kőfalak? Szürke, omladozó, pókhálófedte, föléd záródó kőfalak! Mi a menyét?! Tömlöcbe vetettek volna? Tettél valamit, amíg... nem voltál magadnál?
De... az nem lehet, a tömlöcöknek van ajtaja, ez pedig inkább valami veremféle. Felnézel... úgy tizennégy-tizenöt láb magasan aranyszín napfény süt be egy deszkafedte nyíláson.
Hogy kerültél ide?

Blue Thunder:

- NEEEEEEEEEE!!! - üvöltöd, aztán az elmédet tépő színek elmaradoznak, és nem marad más, csak a sötét magány. Akármerre is nézel: minden fekete.
Mi a fene?

Sierra:

Kétségbeesetten menekülsz. Ezek nem lehetnek természetes farkasok!
A sötétben nem látsz valami jól, de akkor is: mozgásuk furcsán szaggatott, és hangtalanul suhannak a nyomodban.
Azzal a ténnyel, hogy halványlila ideád sincs, hogyan kerültél szembe velük, most nem érsz rá foglalkozni. Az életed a tét! Ha még csak egy-két szörnyetegről lenne szó... de ezek tucatnyian özönlenek! És nem segíti a dolgodat az sem, hogy vakon rohansz a semmiben. Időközönként feltűnik előtted egy-egy romos faldarab, mohaként kristályokkal borítva, amit kikerülsz... de semmi más.

Szépmező Szárnya:

Akárhogy is töröd a fejedet, tanulmányaidból nem villan az eszedbe semmi hasznos. A kék színű gömbzárvány körötted elpusztíthatatlannak tűnik, egyelőre. Mozgásteret sem túl sokat ad... és idegesít, hogy nem emlékszel, hogy kerültél ide.
Próbálsz átpislogni a falán, de túl homályos a világ. Mintha valamiféle barlang lenne körötted, de...
Nyögést hallasz.
A homályban egy kupac törmelék megmozdul lassan, de aztán újra magába roskad.
Nem vagy egyedül... de legalább a börtönöd menedéket ád, ámbár ez a tény most nem tud vigasztalni.

Klenon:

Felnyögsz a fájdalomtól. Ég a vállad, az oldalad, a gerinced. Mázsányi súly nehezedik rád.
Rémlenek... képek... egy felrobbanó kristályépület, leomló oszlopok, lángoló háztetők...
De minden... olyan... zavaros...

Terra herceg:

Amikor Celesztia a földre zuhant, minden intelme ellenére a segítségére siettél, dacolva a növekvő, gonosz sötétséggel... ám a padlózat magába nyelt.
Megpróbálkoztál valami hirtelen mentő-varázzsal, de a szarvad csak sistergett.
Kristályszerű torokban zuhantál a föld mélységes gyomra felé, aztán minden eltűnt, és helyettük...
...a semmi szívében vagy. Valamiféle sziklabérc lehet, de minden kő bíborszín, természetellenes, és nem ismerős... Sziklafalak magasodnak fölibéd, és hogy a hely furcsaságát tovább növelje: egy lapos kő tetején egy ezüst homokóra lebeg; de benne nem pereg a homok.

Rózsasörény:

Csak az dereng, hogy valami süteményt kóstolgattál, de aztán minden szétoszlott körötted, és apró kristálypengék hullottak, mint hóesés.
Most pedig: idegen földön vagy. De mégis hol?
A kő, melyen patád tapod, valaha ház lehetett, de már csak árnyékában emlékeztet rá. A maradványok fölé egy megcsavarodott, lombtalan fa hajol. Azon túl pedig: égbe szökő sziklafalak. Szűk, kopár, és sötét völgy falai vesznek körül.

Csillagjáró:

Amikor zuhanni kezdtél, automatikusan kitártad a szárnyaidat, de elragadott egy képlékeny szivárványszél.
Aztán a világ villódzni kezdett körötted, és az ég, melyen most hasítasz, ismeretlen a számodra. A színe, a szaga, az anyaga: valahogy más.
Kopár földek fölött suhansz el, világnagy sivatag terül el alattad.
Hol vagy, és hogy kerültél ide?
1

#2 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 21 július 2012 - 08:28

Solar Flyheart

*Eléggé zavarodott állapotban,körbetekintek de semmitse látok,csak a végeláthatatlan pusztaságot.*

*megrázom a fejem*

-Ah...mi..Mi az ördög történt? *kérdezem inkább csak magamtól* Ott voltam Sweet melett mikor hírtelen....el..eltűnt... nem értem mi lehetett ez.
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#3 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 21 július 2012 - 08:40

Sávos

"Celesztiára mondva... Mi történt velem? Az biztos, hogy nem érzek fájdalmat... a lábaimon is megállok, így nem törtem el egy lábamat sem... Hol vagyok? Mi történt? Gyerünk, gondolkodj... Gondolkodj!"
Töröm a fejem a kőfalba, hogy végre valami emlékfoszlány törjön elő az elmúlt pár óra történéseiről.
"Mi is volt a mai nap egyáltalán? Valami esküvő, úgy emlékszem... engem is elhívtak, mert már egy ideje csak kemény munkával dolgoztam a... hol is? Megvan... azt hiszem valami bútorszállítási üzletnél... és kellett pár asztal, meg szék... Persze! Megy ez! Csak ezek a fekete, bogárszerű póni-valamik, a változányok engem sem kíméltek... Aztán csak egy-két karcolással, de vége lett annak a rohamnak... utána megtartották az esküvőt, ahol láthattam integetni a jegyeseket... de... cukijegyet kaptam egyáltalán?"
Gyorsan rápillantok arra a bizonyos pontra, de cukijegy sehol.
"Nincs! Nyilván ez miatt határoztam el a pezsgőzést... majd egy kis veszekedésem volt egy... milyen fajta volt? Valami unikornissal... megvádolt, hogy változány volnék a cukijegyem miatt... Végül ide kerültem... Remélem nem voltam túlontúl durva vele... De hogy nézett ki? Hogy hívták? Kanca lehetett az biztos... Akkor most mi legyen? Nem tudom, hogy magamtól jutottam ide, az unikornis tette, vagy ténylegesen bezártak ide... Talán meg kell próbálnom az ordítozást, hátha valapóni hallja majd..."
- Halló! Van itt valaki? Segítség! – ordibálok úgy, mintha kitörtem volna az egyik lábamat.
Kicsit megköszörülve a hangom a következőre jutok.
"Remek: be vagyok rekedve... De tanultam valamit most is: ne igyak túl sok pezsgőt hivatalos helyen, mert az csak árthat... Talán meg kellene vizsgálnom ezeket a falakat, lehet, hogy van valami titkos ajtó, vagy valami más, ami bármilyen kalandregényben lehet... Az a sok Tettre Kész könyv talán ad valami valós állítást is, nemcsak szórakozást..."
Tehát, mint egy csapdába esett kísérleti egér, nemcsak, hogy rugdosom a kőfalat, kaparászom az alját, meg körbe-körbe járok, közben ordibálok tovább is:
- Valapóni! Valaki! Akárki! Segítségre lenne szükségem! Itt vagyok lenn! Segítség!
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#4 Felhasználó nem aktív   csimbi 

  • Tag
  • PipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 65
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 22 július 2012 - 01:56

Kék Villám(legyen magyar):

-Jaj!- mondom miközben kirázom a fejemből a furcsa képeket.
-Hol vagyok? Mi ez a hely? HAHÓÓÓÓÓÓ?!?- kiáltok a sötétségbe.
- Ja persze...- csapok a patámmal a homlokomra- van szarvam.- És belekezdek egy fényvarázslatba.
0

#5 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 22 július 2012 - 03:44

Sierra:

“Nem szabad megállni.”-gondoltam-”Futni kell,amíg ezek is futnak utánam...ha megállok,meghalok...csak le kéne már maradniuk!”
Bár,a környezetet nézve próbáltam tanulmányozni,hova kerültem,de nehéz ez,ha egy tucat "valami" van a póni nyomában.
“…fák...fal...kristály...menyi ideje is futok?!...nem szabad megállni...szénába,miért hagytam otthon a patakardomat?”
Egy rosszul sikerült ugrás következtében megbotlottam,de azon nyomban futásnak eredtem.
“...kezdek kifulladni...és ezek...ezek még mindig...?”
Egy faldarab mellett elhaladva gyorsan kitérve fedezék mögé bújtam.Már alig láttam valamit a sötétben,szívem a pánik és az adrenalin miatt majd’ kiugrott a helyéből.A gondolkodás most nehezemre esett.A gondolat,hogy hova kerültem,föl sem merült.
“Már nem tudok tovább rohanni...inkább lapulok.Ha kell,akkor megpuhítom a valaminek az arcát(vagy arcait?) a patámmal...csak kerüljön a közelembe...”
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#6 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 22 július 2012 - 06:46

Szépmező Szárnya:

Irritál ez a tehetetlenség. Itt vagyok ebben a gömb izében, nem tudok kijönni és az sem tudom, hol vagyok. Próbálom felidézni, mi történhetett az esküvőn, de valahogy minden olyan homályos. Mi van, ha nem tudok innen kijutni? Mi lesz, ha örökre...
– Ó, Celesztia szerelmére, szedd már össze magad, Szépmező! – mondom magamnak, szinte már parancsoló hangnemben. – Katona vagy, a Nap Hercegnőjének szolgája, Equestria harcosa. Viselkedj is e szerint!
Már épp valami terven kezdenék agyalni a szabadulásom érdekében, amikor mozgást veszek észre az engem körülvevő törmelékek között. Egyelőre nem hívom fel magamra a figyelmet. Várok egy kicsit, hogy mi történik, miközben lelkileg felkészülök egy esetleges harcra.


Klenon:

Mindenem fáj. Valami borzalmas dolog történt. De vajon mi? Nem emlékszem. Minden a legnagyobb rendben volt, ám ekkor valami történt. A torta, az esküvő, az épület, a világ, mintha mind semmivé váltak volna. Nem tudom, mi történhetett, de az érzés még mindig bennem van.
A lehető legjobban mentek a dolgok. Mindannyian örültünk, boldogok voltunk. Ám ekkor az a valami mindent tökre tett. De mi lehetett az, vagy ki? Nem tudok koncentrálni a fájdalomtól. Minden olyan összefüggéstelen. Mitől válhatott az a sok öröm ennyire a viszályára. Az épületek lángoltak és sikolyokat hallottam a messzeségből. Vagy én sikoltottam egyedül? Egy dologra azért emlékszem. Emlékszem, hogy azt hittem, meghalok. De ezek szerint mégsem haraptam fűbe. Viszont arról gőzöm sincs, hol vagyok. Egyáltalán nem ismerős semmi.
– Hahó, segítene valaki? – kiáltok teli torokból, nem törődve azzal, hogy esetleg valami ellenség figyelmét hívom fel magamra. – Hahó, van itt valaki?
Próbálok kimászni a rám omlott törmelék alól. De más aggaszt igazán. Mintha nem lenne itt semmi és senki. Bár általában nincs bajom az egyedülléttel, most viszont borzasztóan aggaszt. Vajon van itt bárki is rajtam kívül, vagy teljesen magamra maradtam. Legszívesebben becsuknám a szemem és remélném, hogy hamarosan felébredek. De most ébren vagyok, különben nem fájna minden csontom.
– Van itt valaki? – kiáltom újfent, aztán összecsukló hangon alig halhatóan folytatom. – Kérem, valaki.
0

#7 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 23 július 2012 - 03:20

Celestia! ordítom, miközben a semmibe zuhanok...
Majd hirtelen megint talajt érzek a patáim alatt.

Elkezdek körbe forgolódni, keresve az ellenséget, de semmi.
Hová tűnt minden? hol vagyok? Mi a fészkes feketerigó történt?
Kérdezem magamtól kétségbeesetten.
"Amikor alikornisok vére folyt, és a Hatalmat mindenpóni reszkető szívvel félte. Az Elsők háborúja." Visszhangzik át az agyamon a gonosz alikornis szavai.
feldereng homályosan egy rémtörténet, amit még Luna mesélt nekem, mikor még kiscsikó voltam.
Reszketni kezdek a félelemtől.
úgy mesélte, hogy Viszály uralma tündérmesének tűnt ahhoz képest.
Több ezer évvel ezelőtt nagy háború dúlt. A pónik szenvedtek, a fájdalom és a félelem volt az úr.
A káosz bejárta az egész világot, rengetegen haltak meg akkor.
Ekkor egy név fut át az agyamon: Vereor.
A földre fekszek és ijedten nézek körül.
Úgy emlékszem, Luna suttogva említette ezt a nevet. Mintha már a nevétől félt volna.
Azt hittem, csak ijesztgetni akart. Tehát igaz. Tényleg átélte azt a borzalmat.
Pár perc után kezdek megnyugodni. lassan felállok, és körbetekintek. próbálom felmérni a terepet, utakat, amin elhagyhatnám ezt a helyet. Kíváncsiságból rápillantok a cukijgyemre, hogy megnézzem milyen évszak van.
- Hol lehetek?
Borsódzik a hátam ettől a helytől. Rideg és kietlen, még soha nem láttam ehhez hasonlót.
Majd tekintetem egy lapos kőre szegeződik, amin egy homokóra lebeg.
Reszkető lábakkal odamegyek az órához. A lapos kő határánál megállok, és jobban szemügyre veszem a homokórát.
Körbejárom, és próbálom megállapítani, miért nem pereg benne a homok, és írást keresek rajta. Illetve bármit, ami támpontot adhat arról, hogy mi a célja a homokórának.
kép
0

#8 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 23 július 2012 - 08:59

Döbbenten nézek körbe. Percekig tűnődök azon, hogy mi is történt. Végül egyvalami jut eszembe: Vágtaszegre, Celesztia hercegnőhöz menni. Így hát felszállok, és elrepülök Vágtaszeg felé.
0

#9 Felhasználó nem aktív   Stargrazer 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 197
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 23 július 2012 - 12:25

Csillagjáró:
Hol vagyok?! Hogy kerültem ide?! gondolom rémülten, majd az égre pillantok. Sehol egy felhő... de hát mit vártam, egy sivatagban vagyok! Újra lefelé szegezem tekintetem, végigpásztázva a végtelenbe nyúló dűnesort, bármiféle életjelet keresve.
0

#10 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 23 július 2012 - 06:40

Solar Flyheart:

Akárhogy is koncentrálsz, nem villan be semmi a gyorsan pergő képeken túl.
Sötétség, ezer szín...
És most ez a pusztaság?
Hol lehet Sweet?!
Kétségbeesésednek hangot adsz egy elakadó üvöltés formájában, a puszta ég felé...
Nincs válasz.
Sóhajtasz.
Mint egy rossz álom...

Sávos:

Kiáltozol, míg csak bírod, de a torkod hamar kiszárad. Elég dohos és ritka a levegő itt lent.
Titkos ajtót keresel, de a kőfalak szilárdnak tűnnek, és nem áll szándékukban megmoccanni vagy utat engedni.
A verem szája felé nézel. Árnyék borul fölibéd.
- Hahó? - kockáztatod meg, de az árnyék válaszképpen csak mordul egyet... és mintha megnövekedne.

Blue Thunder:

Megpróbálkozol egy alapvető fénymágiával. Most az a legfontosabb, hogy legalább az orrodig láss... (próba: 18, eredmény 9, siker). Érzed a gyülemlő energiákat, a szarvad felizzik, és erőteljes ragyogás űzi el a sötétséget... de csak egy pillanatra. Színekben pompázó falakat pillantasz meg, amik elég szűk mozgásteret adnak neked, aztán a nem egészen természetes sötétség, mintha csak élne, visszaszerzi az ellopott területeket.
Szarvad pislákolása elgyengül, és kialszik.

Sierra:

Szúr az oldalad, és érzed, hogy már nem sokáig menekülhetsz. Csökken a táv közted és a fantomfarkasok között.
Fedezékbe vetődsz, remélve, hogy a szörnyetegek nem vesznek észre.
Egy-két farkas továbbsuhan, de a többiek, mintha csak éreznék a jelenlétedet, lassítás nélkül irányt változtatnak, és körülvesznek, félkör alakban.
Nem mozdulnak, csak bámulnak rád, izzó szemekkel. Némelyikük vicsorog.
Készen állsz, hogy ha támadnak, a patáddal védd magad, míg csak erődből futja.
De nem támadnak.
Várnak.

Szépmező Szárnya:

Idegesen körözöl a búrában. Egyre jobban dühít a tehetetlenség, de aztán erőt veszel magadon, és fegyelmezed az érzéseidet. Elvégre képzett katona volnál...
A mozgásra megmerevedsz, és kivársz. Ki tudja, miféle szörnyűség következik?
– Hahó, segítene valaki? – hallasz egy fojtott, tompa, de ismerős hangot – Hahó, van itt valaki?

Klenon:

Segélykérésedre senki sem felel.
Úrrá lesz rajtad a magány, és... a félelem? Nem, most nem szabad félni. Ki... kell juss innen...
Szerencsére nem túl vastag a rád telepedett törmelék rétege, így dacolva a fájdalommal, kievickélsz a romok közül, és felméred a helyzetedet.
Szabályos, kocka alakú szoba, rozsdásodó fémfalakkal. A lepergett rozsda alól valamiféle hieroglifák tűnnek elő.
A plafont nem látod, mert kéken szikrázó, hangtalan, gomolygó viharba vész.
Az egyetlen berendezés, amit megpillantasz, egy homályos üvegű búra, amit egy cső köt össze a viharral, és az üveg mögött...
Valaki van az üveg mögött!

Terra herceg:

Túl sok kavargó és zavaros kép, és csak arra tudsz gondolni, hogy vajon Celesztia és Luna épségben vannak-e...
De ezt nem tudhatod.
Ismeretlen erő ragadott el, egy ismeretlen helyre.
A cukijegyedre pillantasz, de döbbenten veszed tudomásul, hogy nem jelez évszakot!
Elszoruló torokkal a lebegő homokórához lépkedsz, lassan, óvatosan, a furcsa tárgyat méregetve.
A homok továbbra is megfagyva ülepedik benne; maga a homokóra pedig mozdulatlanul lebeg néhány centivel a talapzat fölött.
Írás, jelzés nincsen rajta. Rendeltetését legfeljebb csak találgathatod.

Rózsasörény:

Az első döbbenetből magadhoz térve, felröppensz a levegőbe.
Vissza kell térj Vágtaszegre!
Celesztia hercegnő... ő tudni fogja, mi a teendő!
A kanyon falai szűkülnek. Mintha csak össze akarnának záródni körötted... de aztán kiröppensz a sziklamonolit szájából, és igyekszel betjálni magadat.
Semmi támpont.
Idegen föld.
Sivatag és sziklák mindenfe... Vágtaszeg!
Nem vagy biztos benne egészen, de mintha a távoli horizonton a Vágtaszegi orom hátának sziluettjét pillantanád meg...

Csillagjáró:

Lassan evezel előre, és a földet pásztázod, élet után kutatva... de semmi sem mozdul.
Szomorú szívvel nyugtázod, mikor egy földig rombolt falu vázlatszerű maradványai fölött szállsz el. Olyan mértékben lepusztult, hogy valószínűleg csak a levegőből adja egy település látszatát...
Kis híján összeütközöl egy sötétlő viharfelleggel, annyira magával ragadta a tekintetedet a lenti világ.
Óvatosan megkerülöd a magányos pászmát, és...
Megdobban a szíved, végtelen fájdalommal, aztán kihagy egy ütemet.
Felhőháza.
Legalábbis... ami maradt belőle.
Néhánytucat szárnyhosszra előtted látod a hatalmas és dicsőséges várost, tengelyében megsüllyedve, ferdén, gyászosan, és túl nagy csendben lebegve a levegőben.
0

#11 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 23 július 2012 - 07:07

Solar Flyheart

-Ezt nem Hiszem el.

*Topogok idegességemben és kezd erőt venni rajtam a pánik. Összeszorítom a szemeim és próbálom a gondolataimat összeszedni*

-nyugalom....nyugii ez csak egy rosz álom...

*Idegesen elindulok a fák irányába*

-Mi történhetett...Ott volam Sweet melett....éppen a sütiket sütöttük mikor.... *Próbálok emlékezni* a ragyogás.... talán mágia lehetett.... a kristályburok...szintén....Talán valami hatalmas erejű varázslat lehetett ez biztos de hogy hol vagyok ...nem tudom....

"Sweet Drága barátnőm...merre lehetsz...Annyira hiányzol. Annyi mindent tettél értem olyan sokminden történt már velünk... meg kell keressem.. semmi nem számít... Meg kell keresnem őt"

*Egyre jobban pánikolok és lassan könnyek gyülnek a szememben a Tehetetlenségtől és a félelemtől*

-SWEEET!! MERRE VAGY!!

*Kétsékbeeskve kiáltozom miközben Már Futva rohanok a fák irányába,reménykedve hogy ottlesz és csak pihen az árnyékban*
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#12 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 23 július 2012 - 07:46

Sávos

"Na, elég nyilvánvaló, hogy nincs itt semmiféle titkos ajtó, sem további járat a mélybe... bár nekem nem lenne jó itt, a föld alatt, legyen inkább a vakondoké, nem hiszem, hogy ezáltal kiérdemelném a Sorsnál, hogy cukijegyet szerezhessek. Ami azt illeti, nem csak a fejem fáj a pezsgőtől... a térdeim csak úgy sajognak, mintha tucatnyi vascsőn kellett volna térdelnem vagy egy napot. Csak tudnám, mégis mi volt még a vitám alatt/után... Erre csak egy válasz létezhet: ki kell jutnom! Egyre jobban érdekel, mégis az a deszka megmozdítható lenne-e, vagy sem, bár így is nehézkesen... várjunk csak, ez az egész verem egész szűk ahhoz, hogy egyik patapárom egyik falon, másik patapárom meg a másik falhoz támasztva felmásszak... kicsit nehézkes bár, de Sávos: igazi zseni vagy! Nézzük, milyen magas lehet ez! Remélem nem több mint az a négy-öt méter, amire saccoltam korábban..."
Amint felnézek, egy árnyék takarja el a verem száját.
"Hé! Végre valaki! Csak megérte az ordítozás... Ez a veremőr talán ad valami választ, mégis mit követhettem el..."
- Hahó? – megkockáztatok egy apróbb, mégis célirányos hangzást, helyzetemet illetően.
Az árny válaszként egy morgást hallat, majd mintha megnövekedne.
"Öhmm... Ennyire morcos lenne ez a veremőr, vagy ez egy állat... egy ragadozó talán? Kicsit félek, mégis mi lesz itt..."
Amint kimondtam a félelem ragozását, valami friss, mégis halovány emlék jött elő agyam eddigi homályos részéből.
"Ideje már, hogy a Félelem forgassa tovább a világot, nemdebár?"
Megrázom egy kicsit a fejem, de nem veszek észre további mozgást a lény felől.
"Ez aztán érdekes emlék, csak látnám az értelmét... ivászat utáni kirakósokban nem vagyok olyan jó, bár tényleg kellene egy kis víz, hogy végre magamhoz térjek. Bármilyen barbarisztikus valami lehet ott, inkább csöndben meghúzódok, a mögöttem levő oldalfal elég jó lesz ahhoz, közben próbálkozok egy szemkontaktust... az állatok félnek a farkasszemezéstől ismereteim szerint... remélem ez így is van. Talán érdemes lenne rászólni... mert kicsit kezd félelmetes lenni a szituáció..."
Hátrálok, ez alatt erősen az árny felé nézek, majd mire érzem a kőfalat a hátammal, hangosan, mégis önfejűen rászólok:
- Mit bámulsz?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#13 Felhasználó nem aktív   csimbi 

  • Tag
  • PipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 65
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 25 július 2012 - 10:38

Kék Villám:

-Ez nem jelent túl sok jót.- mondom remegő hangon. Kezd eluralkodni rajtam a sötétségtől való félelmem. Megpróbálkozok egy még erősebb fényvarázslattal és megpróbálom jobban felmérni a helyzetemet, főként a plafont és a terem alakját. kell lennie valami kijáratnak.
0

#14 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 25 július 2012 - 05:54

Sierra Six:

"Várnak...de...mire?"
Az árnyfarkasok (már ahogy lehet ezeket a fura valamiket nevezni) még mindig ott álltak,miközben már...mennyi idő is telt el?...nem tudom,de már rég rám támadhattak volna.Feszülten próbálok a lehető legészrevétlenebbül keresni valami kiutat,esetleg valami tárgyat,ami segíthet...
...de,a romos terepet elnézve,a falakon és a kristályokon kívűl nincs itt semmi...
"...viszont a kristályokat elnézve...számításaim szerint hogyha elég kemények lennének és jól meg lehetne markolni...
Nem,nem lesz ez így jó...mégha megfelelően is dobom,nem fog az akkora sebet ejteni.És ha el is találom őket,akkor egyből rám ugranak...
...és akkor vége a dalnak...még egy rohanást már nem élnék túl.

Van erre fele egyáltalán vala-
"

Szemem sarkából nézve úgy tűnt,mintha az egyik megmozdult volna.Ösztönösen felé dobbantottam.
-Kotródj! - üvöltöttem rá elijesztésképpen. - Vissza!
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#15 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 25 július 2012 - 08:44

Szépmező Szárnya:

"- Ez a hamg..."- gyúl szikra a szememben.
- Klenon, te vagy az?
Remélem bizakodásom nem hiábavaló.

/Párbeszéd kezdeményezése Klenonnal (persze nem hosszan)./
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#16 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 26 július 2012 - 12:08

Klenon:

Az üveg mögötti mozgás először nagyon megijeszt. Nem tudom mi lehet az ott belül, ami...
– Klenon, te vagy az? – hallok meg ekkor egy tompa, ismerős hangot.

Vajon ez tényleg ő. Igen, ez ő, Szépmező! Ettől a reménysugártól az iménti melankóliám jelentősen lecsökkent, miközben minél hangosabban próbálok kommunikálni.
– Igen, én vagyok. Jól vagy? Nem látlak jól. Valamilyen rozsdás, kocka alakú szobában vagyunk. A falakon számomra ismeretlen írásjelek vannak. Nem tudom, hogy kerültünk ide. A plafon olyan, mintha egy viharfelhő lenne és az búra, amiben vagy, egy cső által összeköttetésben van ezzel a viharral. Mit csináljunk?
0

#17 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 26 július 2012 - 03:24

Szépmező Szárnya:

- Igen, jól vagyok!- ordítom teli torokból.- Te hogy vagy? Nem esett bajod?
- KÉRLEK ORDÍTS TE IS, mert nem hallak tisztán! Mit mondtál az imént? Mit köt össze egy cső?- ezek szerint ő tudja miben vagyunk, van már kívül szemem!
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#18 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 26 július 2012 - 08:50

Klenon:

– Néhány karcolást leszámítva semmi bajom! – kiabálom, immáron teljes erőből. – Azt mondtam korábban, hogy az a búra, amiben te vagy, az egy cső által összeköttetésben van a plafonnal, ami olyan, mármint a plafon, mintha viharfelhő lenne. Egyébként egy kocka alakú, rozsdás szobában vagyunk mindketten, melynek a falain valamilyen idegen betűk vannak. Mit csináljunk most?
0

#19 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 26 július 2012 - 08:57

Szépmező Szárnya:

"- Hát ez aztán furcsa egy hely lehet."
- Képes vagy varázsolni?- közben belekezdek egy alap varázslatba, letesztelni, hogy itt bent tudok-e varázsolni.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#20 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 26 július 2012 - 09:02

Klenon:

– Nem érzem magam a legjobb formámban, de azt hiszem menne. Miért, van valami ötleted?
0

Téma megosztása:


  • (15 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó