Hunbrony Fórum: Equestria: A.C. 300.000 - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (15 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »

Equestria: A.C. 300.000 ...ha majd minden kornak leáldozott... hogyan találtok haza?

#21 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 26 július 2012 - 09:24

Szépmező Szárnya:

- Hát, nem. De ha valamelyikünk tud varázsolni, máris könnyebb a dolgunk egy kicsit.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#22 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 27 július 2012 - 01:16

Klenon:

– Rendben, akkor én is próbára teszem magamat, meglátom, mi lesz. – válaszolok, továbbra is ordibálva.
Jobb híján egy enyhébb gyógyító varázslattal próbálkozom, hogy legalább a felszíni sérüléseim egy részét eltüntessem. Már ha sikerül.

OFF - párbeszéd vége - OFF
0

#23 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 28 július 2012 - 04:12

Talán jobb, ha nem nyúlok hozzá. jegyzem meg magamnak de egyvalamire még kíváncsi vagyok.
Keresek a földön egy kis méretű követ, lépek hátra pár lépést, majd a lapos kő területére dobom, minél közelebb a homokórához. (nem vágom hozzá, csak mellé akarom dobni)
Majd eredménytől függetlenül, odasétálok a sziklabérc peremétől kb. 30 centire és körülnézek. Próbálok rájönni hol lehetek, illetve utat/utakat keresek, amerre elhagyhatnám ezt a helyet.
kép
0

#24 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 28 július 2012 - 07:19

A látvány teljesen lehangol.
- Jobb, ha minél hamarabb Vágtaszegre érek.
Gyorsabban kezdek repülni.
0

#25 Felhasználó nem aktív   Stargrazer 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 197
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 28 július 2012 - 12:43

Csillagjáró:

Mi a ménkű történhetett itt?! gondolom egy pillanatra megrémülve, de aztán erőt veszek magamon - no meg él bennem a remény, hogy talán találok valakit, aki megmagyarázza, mi folyik itt.
Az épületek közé szállok, és az utcák fölött hasítva az eget kiabálok:
- Hahó! Hall valaki?!
Ha fél óráig semmi sem történik, magasabbra szállok, és eltekintek Vágtaszeg irányába. (Ha történik valami, akkor nyilván azzal fogok foglalkozni.)
0

#26 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 07 augusztus 2012 - 10:25

Solar Flyheart:

Zakatoló szívvel, teljesen kétségbeesve rohansz (szinte vakon) a délibáb-cél: a fák felé... hátha... ott lesz...
...de Sweetnek nyoma sincs. Hogy is remélhetted, hogy megtalálod Őt itt, a Senkiföldjén?
Reményvesztetten tottyansz le abba a kevéske árnyékba, amit a fa nyújt, a tűző nap elől, ám fájdalmasan feljajdulsz, és felpattansz.
Mi az ördöngös fenébe ültél bele?
A homok alatt, nem túl mélyen, itt-ott átütve a felszínt... csontok. Régi, fehérre koptatott csontok.
Egy unikornis csontjai.

Sávos:

- Mit bámulsz? - ripakodsz rá az alaktalan árnyéktömegre, de amaz nem válaszol, csak ereszkedik, egyre lentebb és lentebb.
A földhöz kuporodsz, amikor alig egy fejhosszra ér föléd, de nem áll meg, és pillanatokon belül teljesen beburkol.
A hideg a csontodig hatol, és nem látsz, nem érzékelsz semmi mást, csak a hideget... aztán mintha valami kampó akadna a gerincedbe, olyan erős rántást érzel, és teljes súlyoddal a verem kőfalának ütközöl. Nagyot nyekkensz, aztán kinyitod a szemed...
Az árnyék nyomtalanul eltűnt. És nem ez az egyetlen változás.
A világ megfordult körötted, és ami korábban a tőled balra eső fal volt, az most a padló. Mintha az egész kutat elforgatták volna kilencven fokkal a tengelye körül. A "padló" kristályportól csillámlik, ahogy az immár elérhetővé vált vájat-nyíláson beszökő napfény sugaraival megvilágítja azokat.

Sierra:

- Kotródj! - kiáltasz rá az egyik közeledni tűnő farkasra, rémülten, de az nem mozdul.
- Kotródj te - feleli hűvösen. A szemét egy pillanatra sem veszi le rólad. - Mit keresel itt, a Tengely peremvidékén, a Verzumon, ahol a világok véget érnek, és nem ketyeg az Idő?
- Válaszod jól gondold át, Kinti - szólal meg egy másik -, mert a betolakodók nem szívesen látottak itt.
- És megítéltetsz - teszi hozzá egy harmadik. - Előttünk hazugság nem marad rejtett.

Szépmező Szárnya:

Az, hogy bajtársad feltűnt a színen, egy kevéske reménnyel tölt el. Bár még mindig fogoly vagy, de talán ketten...

Klenon:

Fény a sötétben, hogy patanyújtásnyira tőled van Szépmező. Ha törik, ha szakad, kiszabadítod a búrából!
Előbb azonban... tudnod kell, hogy a mágiád működek-e ezen az idegen, és furcsa helyen is.
Egyszerűbb gyógyító-bűbájjal próbálkozol, magadon (próba: 20, eredmény: 11, abszolút siker).
- Mi a... nyögöd, de elakad a hangod.
Alig fogsz bele a varázslatba, az elsül, és túl jól. A helyne olyan tiszta a mágikus koncentrációja, ami talán még egy alikornis vérében sem csörgedezhet!
A sebeid azon nyomban, nyomtalanul behegednek, a fájdalom megszűnik.
A falak felragyognak, a hieroglifák izzanak, különböző színű fényekkel.
A kék vihar fölötted dübörögni kezd a mélyben, szikrázik. Döbbenten hátrálsz a falig, remélve, hogy villám nem várható...
- Mi a HÉTÖRDÖGÖS MENNYKŰ?! - dörög egy hang.
A jó ég tudja, honnan sétált be az unikornis a színre, de tény, hogy immár melletted áll, de pillanatnyilag nem ér rá foglalkozni veled.
Szürke testű csődör, eléggé öregnek fest. Sörénye nincs, a fejét és az arcát fekete forradások barázdálják. Jobb szemével fehér tályogon át, vakon tekint a világba. Bal mellső patája térd fölöttől hiányzik; helyette óraművek és fogaskerekek, szelepek és csapok kusza, rozsdás, rezes egyvelege dolgozik, mint végtag. Kopott, sérült szarva halvány fénnyel dereng, és a vihart célozza. Úgy fest, sikerül megzaboláznia.
A mennydörgés elültével rád emeli ép szemét.
- Hogy a csomóra kötött tűzszalamandrába gondoltad, hogy varázsolgatni kezdesz Minden Mágia Kohójában, te féleszű sültgalamb?! - teremt le. - És egyáltalán honnan pottyantál ide?!

Szépmező Szárnya:

...de amikor a barátod varázslatba kezd, a hangok megszűnnek, a búra elsötétül, és riadtan észleled, hogy szivárványszínű szikrák pattognak az üvegen belül.

Terra herceg:

Próbaképpen egy követ hajítasz a homokóra felé (nem mintha bármi sikert várnál ettől a véletlenszerű ötlettől), és próbálod felmérni a terepet. A bíbor kanyon látszólag üres, és minden irányban a láthatárig (illetve az égig) nyúlik... figyelmedet azonban megzavarja az általad elhajított kő, ami a talpazat fölé érve semmivé lesz, mintha soha nem is létezett volna.
A homokóra pedig fejtetőre fordul, és mintha egyetlen homokszem legördülne rajta... de utóbbit lehet, hogy csak képzelted.

Rózsasörény:

Kedvetlen hangulatban, monoton repülsz Vágtaszeg felé. A táv lassan fogy, de fogy.
Elszorult szívvel szállsz le az egykori kastély egy ingatagnak tűnő balkonjára.
A rom már csak fakó körvonalaiban emlékeztet az egykori pompás palotára. Pusztulás és moha, indarengetegek és iszalag mindenütt. Kövek, törmelék és fa.
Romok.
A ragyogó város a kastély alatt pedig még siralmasabb. Néptelen kőerdő, semmi több.

Csillagjáró:


Néma gyászban keringesz az egykori felhőváros kísértetiesen üres, halott épületei között, élet nyomait kutatva.
Sehol semmi.
Az időjárás-üzemből nem száll fel füst, és nem ragyog szivárvány. Az otthonok felnyitott konzervdobozként ásítanak.
Úgy döntesz, elhagyod ezt a temetőt.
- Hahó! Hall valaki? - próbálkozol gyenge hangon.
Ennyi.
Felhőháza nincs többé.
- Van itt valaki? - üti meg a füledet egy lehelethalk hangfoszlány.

Kék Villám:

Félelemtől átjárva próbálsz újra fényt csiholni (próba: 15, eredmény: 12, sikerült).
Újra felvillan a fény, de a sötétség, ha lehet, még hamarabb elnyeli. Kiutat időd sincs keresni.
Aztán valami jeges marok szorítja össze a szívedet, és nem kapsz levegőt...
0

#27 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 07 augusztus 2012 - 12:27

Solar Flyheart

*észrevéve a csontokat a szemeim kikerekednek majd szörnyülködve kezdek el hátrálni*

- Ne ez nem lehet...hol van mindenki? hol vagyok én??!!!

*továbbrais a pánik az úr a fejemben de próbálok valami ésszerűre is gondolni*
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#28 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 07 augusztus 2012 - 07:35

Sávos

Felszisszenek egy kicsit a fájdalomtól, ám inkább ez az ijedség, mintsem holmi sebesülés az, ami miatt hangosan kezdek el gondolkodni az átlagoshoz képest:
- Oké, ez nem is volt őr, nem is őrkutya... akkor meg mi a feketerigó árnyéka lehetett ez? Azt hiszem, ez valami hatalmasabb esemény következménye, mint valami olcsó vitáé... De, legalább nem kell másznom, úgy is gyenge vagyok abban. – nyugtatgatom magam, mialatt teszek egy-két lépést előrefele.
Rámeredek a padlón csillámló kristályporra, mely rémisztő gondolatokat hozz maga után:
"Ez a kristálypor... mintha emlékeztetne valamire... valami zuhanásra, meg különös víziókra... Itt történhetett! Valami megtámadta Vágtaszeget... valami... amitől félnünk kellene? Nem emlékszem, mitől is kellene félnünk... inkább tudjam meg mástól, mégis mi félelmem forrása... például attól a füsttől!"
- Hé! Gyere vissza! – ordítom, mialatt a kirohannék a nyíláson.
Ám ekkor valami rossz előérzetem támad, mely azonnali megállásra kényszerít:
"Álljunk csak meg... ha ez az árnyfelhő most változtatta meg a gravitációt... kirohanva furcsa meglepetésben részesülhetek e miatt... inkább kikukucskálok, azzal talán jobban járok, mint a vad vágtákkal. Legalább megtudom, hol van az igazi fent!"
Kinézek a deszka lyukain keresztül, majd óvatosan megpróbálom eltávolítani az "ajtót".
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#29 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 08 augusztus 2012 - 07:27

- Kotródj te - feleli hűvösen. A szemét egy pillanatra sem veszi le rólad. - Mit keresel itt, a Tengely peremvidékén, a Verzumon, ahol a világok véget érnek, és nem ketyeg az Idő?

Abban a percben szinte teljesen lesokkolt az agyam....mivan?!
"...Beszélő árnyfarkasok...
...Az ő területük...
...Tengely Peremvidék...
...Verzum...
...időketyegés?

Ezekről a helyekről csak a legporosabb könyvekben volt összvissz egy lábjegyzet...márha volt...volt-e?Fene,miért nem figyeltem oda történelemórákon?
És amúgyis,nem vagyok annyira hülye,hogy Equestrián kívűl lófráljak...
"
Száraz ajkaimat megnyaltam,választ keresve.
- Én...

- Válaszod jól gondold át, Kinti - szólal meg egy másik -, mert a betolakodók nem szívesen látottak itt.
- És megítéltetsz - teszi hozzá egy harmadik. - Előttünk hazugság nem marad rejtett.

Lesütöttem szemem,aztán mély levegőt vettem.Jó tudni,hogy ezek az agyarak nem akarnak egyből a húsomba kapni.
Legalább van esélyem kimagyarázni magam.
"Nyugi Sisi...ahogy Nightingale is szokta mondani...nem lesz semmi baj...higgadj le...csak pár farkasról van szó...akik leakarják tépni a cukijegyed.Kivétel,ha sikerül kibeszélnem magam ebből."

Felnéztem,és próbálva ellenálli a farkasok hideg tekintetének,bemutatkoztam:
- Először is... -Nyelmen kellet.A sok tekintet miatt lámpalázam volt,és a torkom is kiszáradt az üldözés során.Hirtelen nem tudtam megállapítani,mikor ittam utoljára folyadékot. - A nevem Sierra, Equestriai felcserpóni vagyok...és sajnos én sem tudom pontosan,hogy mi történt vagy hogy mi oknál fogva kerültem az önök területére...
Tovább már nem jutottam.Ezer gondolat forgott a fejemben,és nehéz gondolkodni szúró tüdővel és száraz torokkal.Fél perc után leültem a földre...még azt se tudom,valójában mi történt...
"...ezt végig kell gondolnom."
-Időt kérek... - Nyögtem ki végül. - ...ha megengedik...

(Ha kapok időt, megpróbálom végiggondolni az eseményeket. Ellenkező esetben reménykedem a legjobban,és számítok a legrosszabra. )
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#30 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 02:50

Szépmező Szárnya:

Pánikba esek.
- Klenon!- ordítom kétségbeesetten- Baj van! Megváltozott a gömb! Nem tudom mi tévő legyek. Klenon!
Még püfölni sem merem a búrát. A szikrák egyenesen megrémítenek: attól félek, hogy berobban az egész gömb.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#31 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 04:06

Klenon:

Hirtelenjében nem tudom, merre kapkodjam a fejem.
– Szépmező, tarts ki, kihozlak onnan! – kiáltom teli torokból (függetlenül attól, hogy halljuk e egymást).
Ami ebben a szobában történik, az számomra megmagyarázhatatlan. Ráadásul, ez az idegen a sebhelyeivel és a mechanikus lábával szintén zavarba ejtő nekem. Viszont hamar észbe kapok, hogy Szépmező még mindig abban a burában van és ki tudja, mi történhet odabent.
– Nézze uram, – fordulok az idegenhez, miközben nagyon pörgősen beszélek. – majd később bemutatkozom, azonban jelenleg a barátom kiszabadítása a legfontosabb, abból a burából. És ne mondja azt, hogy annak a belsejébe képtelenség belekerülni, mert pillanatnyilag igenis ez a helyzet. Nem tudom, mi az a „Minden Mágia Kohója”, bár igazándiból arról sincs pontosan fogalmam, hol vagyok. De a társamat akkor is ki fogom szedni onnan és ha kell, a patáimmal szedem darabjaira ezt az izét. És Luna a tanúm rá, hogy megteszem.
0

#32 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 05:18

(egyelőre) Anonim Öreg Egyszarvú és Klenon:

Minden kecmec nélkül közlöd a szándékaidat a fura unikornissal, és a búra felé fordulsz, hogy ha kell, a puszta fogaiddal tépd szét a burkot. Szépmező biztonsága mindennél előbbrevaló...
Üvegfal esik le előtted súlyod puffanással, majd a bal és a jobb oldaladon is, végül mögötted, és fölötted is. Csapdába estél.
- Jóságos Szent Pata, édes fiam, ne tégy semmi meggondolatlant! - hüledezik izzó szarvval a vénség. - Először is, ha itt nekiállsz bűbájolgatni nekem, garantálom, hogy a barátod rövid úton atomjaira szakad szét... Amíg veszteg maradsz, nem eshet baja, szóval, fékezd magad! Másodszor, ha széttöröd a Búrát, akkor az a kevéske, ami Hajdani Equestriából megmaradt, összeroppan, mint egy tojáshéj. Feltételezem, nem ez a célod, bárki is vagy, és bárhogy is csöppentél ide. Tehát, ha képes vagy öt percre letottyanni a megveszekedett hátsódra, akkor kiengedlek a mágiamentes-ketrecedből, és kifundálhatjuk, hogy a kifacsart citromba szedjük ki a barátodat onnan...

/Párbeszéd/
0

#33 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 05:45

Klenon:

Veszek egy mély lélegzeted és próbálok lehiggadni.
– Rendben, rendben, nyugton maradok. Leteszem magamat a cuki jegyemre és nem teszek semmi hirtelen mozdulatot. – szólok az ismeretlen unikornishoz, miközben a földre huppanok. – Amúgy a nevem Klenon és... elképzelésem sincs mi a fene folyik itt. Nézze, én ebből az egészből nem értek semmit. Az utolsó emlékem, hogy ott vagyok az esküvőn, amelyen Kádencia hercegnő és Fényes Páncél egybekeltek. Aztán meg történik valami, majd itt termek, a fene tudja hol. És mi ez a „Hajdani Equestria”, miféle hely vagyunk? Equestria ez egyáltalán? Hova kerültem, mi a fene folyik itt, ki tette ezt?... – mondom ki hangosan az érzéseimet, miközben a megnyugvásra tett kísérletem szép lassan kudarcba fullad.
0

#34 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 06:05

(egyelőre) Anonim Öreg Egyszarvú:

- Equestria... - réved el az öreg -, már ami maradt belőle. Tán barlangban éltél, vagy mi? A vak is látja, hogy temető ez a föld már. Halott, vagy legalábbis haldoklik minden. Alig maradtak már pónik... s az alikornisok nyomtalanul eltűntek... Óh, a Mennyegző, ki ne ismerné a mesét? Ott kezdődött minden, de minden! Vereor leszámolt az egykori Naphercegnővel és a Holdhercegnővel, és megkezdődött a rémuralma, a Félelem érája... A Kádencia vezette lázadások is elbuktak, és sötétség köszöntött a népekre, és a hanyatlás köszöntött... de hát, ez lett Vereor veszte. Ahogy fogytak, akik félhetnének, úgy fogyott az ő ereje. Aszongyák, idővel Vereor egyszerűen Semmivé lett. Ahun vagy, az a Minden Mágia Kohója, vagy ahogy a régről ismerik: a Forrás. Ezen a szent pontotn született meg a varázslat maga, és itt is a legerősebb a koncentrációja... aki nem tudja felfogni ennek jelentését, az jobban teszi, ha nem piszkálgatja meg itt a szövetét. A kordában tartásához évtizedek tapasztalata szükséges... és még az sem mindig elég... Equestria és az alikornisok bukásával a mágia elkezdett szétesni. E gépesített kamra, ezen épület, a "Kohó" hivatott egyben tartani, amíg még lehet. A barátod pedig, csak Fortuna a megmondhatója, hogy került oda, jelenleg... hogy is fogalmazzam... a "csapban" toporog. Az az erő, az a masinárium, ami a Mágiát koncentrálja, azon szerkezeten keresztül csöpögteti ki magából a szövetet...
A szószátyár öreg ugyan egyre jobban belefeledkezik a mondandójába, de ennél a pontnál műpatájával elhűlve a fejéhez csap.
- JÓSÁGOS SZENT CELESZTIA! - hördül rád. - MIT MONDTÁL?! Te... te... te... te... ott voltál... a Mennyegzőn???? Édes drága Fiam, miféle gonosz bűbáj ez?! A Mennyegző több mint HÁROMSZÁZEZER ÉVVEL EZELŐTT VOLT!!!
0

#35 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 07:05

Klenon:

– MICSODA !!! Ez képtelenség, nem lehetett az háromszázezer évvel ezelőtt! – pattanok fel ingerülten a földről és izgágán elkezdek fészkelődni. – Hiszen épp az imént voltunk ott a barátommal, Szépmező Szárnyával. Nem telhetett el ennyi idő, ez csak valami trükk, ez, ez... – miközben belezavarodok a részletekbe, egy emlékkép rohanja meg az elmémet:

***********

Lángnyelvek, pusztítás, furcsa fények mindenhol. A póni sikítanak, rettegnek. Én is nagyon félek. Csak az alikornisokban reménykedek, de ekkor valami történik. Egy gonosz kacajt hallok. Téboly, őrület, megsemmisülés.
– LUNA !!! – kiáltom el magam, miközben előre nyúlok a jobb mellső patámmal.

***********

Ekkor visszatérek a valóságba és azt látom, hogy a dobozban vagyok, ahol a jobb mellső patámmal éppen nekitámaszkodom az üvegnek.
Szeretném megvádolni az öreget azzal, hogy hazudik, átver, de a lelkem legmélyén érzem, igazat mond. Equestria megvívta a legfontosabb csatáját, miközben én nem voltam sehol. Nem tettem semmit, amíg a pónik népét lassan elérte a végzet.
– Az alikornisoknak vége? Luna hercegnő elveszett? – teszem fel az erkölcsi kérdést az öregnek. – A Hold Úrnője nincs többé? – ahogy ezt kimondom, lassan visszacsúszok a talajra és némán lefelé nézek.
– Csak szedje ki Szépmezőt, velem ne foglalkozzon. – nyögöm ki kisvártatva, alig hallhatóan, miközben nem emelem fel a tekintetemet.
0

#36 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 07:54

Katarakta mester:

- Megértem a bánatodat, fiam... - böki ki halkan az öreg, némi hezitálás után. - Nem tudom, elképzelni sem tudom, mekkore erő kellett, hogy kiszakítson a te Idődből, és mi céllal ragadott ki ide. Hogy a hazautat megmutassam... sajnos még az én képességeimet is meghaladja. Sőt, bármennyire fáj ezt mondanom, kétlem, hogy találnál bárki teremtett lelket, aki segíthetne.
Mellső patáid az üvegről a földre huppannak, ahogy az üvegfal semmivé lesz.
- A nevem Katarakta mester, és abba a szűk Céhbe tartozom, akinek rangidősként feladata egy darabban tartani a Kohót, bármi áron. Miután szorult helyzetéből kimókoltam a barátodat, állok kérdéseid rendelkezésére. Gondolom, számtalan van. Amire tudok, megfelelek. Addig pedig... próbáld megszokni, hogy ez a kietlen puszta az új otthonod, mert egyébre nem látok reményt.

/Még egy választ eregess neki, aztán a kérdéseidet majd körzárás után/

0

#37 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 09 augusztus 2012 - 10:29

Klenon:

Próbálom összeszedni magam, ami eléggé nehezemre esik. De most akkor sem hagyhatom el magam. Attól még, hogy Luna nincs itt, nekem póni kötelességem a népét segíteni. És én továbbra is szolgálom a Hold Úrnőjét. Kissé bizonytalanul felegyenesedek és odaszólok az idős unikornishoz.
– Először mentsük ki a bajtársamat szorult helyzetéből, aztán kérem, mesélje el, mi mindenről maradtunk le az évezredek folyamán. – mondom, enyhén bánatos hangon. – Ami meg a reményt illeti, tudnia kell rólam, hogy amíg a Hold fényének emléke él bennem, addig a reményt sem feledem.

OFF - jöhet a következő játékos - OFF
0

#38 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 10 augusztus 2012 - 04:48

Tátott szájjal bámulom a számomra érthetetlen eseményeket.
- Mi Fene ez? mondom hangosan,bár nem nagyon remélek választ rá.
Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha rálépek a talapzatra...
mi folyik itt? Ha meg akart volna ölni Veneor, már biztos megtette volna.
Majd felállok, és az ég felé kiáltom
- Miért hoztál ide, Veneor?
hátha magyarázatot kapok arra, miért vagyok itt.
kép
0

#39 Felhasználó nem aktív   Stargrazer 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 197
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 13 augusztus 2012 - 08:06

Csillagjáró:
Lelkemben újra lángra kap a remény... talán mégsincs veszve minden! Vagy... ez csak egy csapda? Jobb ha óvatos leszek. Leszállok, és a szürke felhőkön tapodva indulok el a hang irányába, figyelve, ha esetleg valaki bántani akarna. Talán még arra is választ kapok, hogy mi a fene történt itt.
- Hahó! Beszélj, hogy megtaláljalak! - kiáltom, izgatottan a kíváncsiságtól, és (bevallom csődörösen) a félelemtől, hogy mit találok.
0

#40 Felhasználó nem aktív   csimbi 

  • Tag
  • PipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 65
  • Csatlakozott: 21-december 11

Elküldve: 13 augusztus 2012 - 09:06

Blue Thunder:

Megrémülök ahogy érzem a szorítás szívemen, és elkezdek pánikolva levegőért kapkodni és kapálódzni.
Ki kell találnom valamit mielőtt megfulladok. Megpróbálom egy tisztító varázslattal kiűzni magamból a sötét erőt amely fojtogat.
0

Téma megosztása:


  • (15 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó