Hunbrony Fórum: Equestria: A.C. 300.000 - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (15 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15

Equestria: A.C. 300.000 ...ha majd minden kornak leáldozott... hogyan találtok haza?

#241 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 14 február 2014 - 07:27

Szépmező Szárnya

- Atlasszal? – lepődött meg a százados nevének hallatán – Akkor még szerencsésnek is érezheted magad, hogy egyáltalán túlélted a párbaját...
Behunyva a kékes színű szemeit, mialatt jobb mellső patájával megsimítva halántéka környékét, egy mély levegőt véve a következőkkel folytatta mondanivalóját:
- A beosztásotokat megbeszélem Atlasszal, addig meg...
Elfordítva tekintetét, egy a mellettetek elhaladó fehér földipóni kancához szólt:
- Valora! Lenne egy feladatod!
A magában menetelő földipóni kanca kicsit megremegve fordult a ti irányotok felé, majd rákérdezte:
- Mi... mi... a probléma?
- Jegyezd fel reins-i Szépmező Szárnyát és lássad el a sebét! lehetséges gyulladásos fertőzése lehet a jobb deltaizom környékén, köszönhetően az Atlasz századossal vívott párbajának!
- I... igenis, Nestra... - felelte megszeppenve Valora.
- Még mielőtt elmennék és az alkalmi orvos megvizsgálja – kérdezi még elmenetele előtt az eléggé magas Nestra - lenne bármilyen betegsége, vagy allergiája, amit érdemes lenne megemlítenie?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#242 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 15 február 2014 - 05:58

Szépmező Szárnya:

- Nincs, asszonyom.- válaszolom rövid gondolkodás után.

/Seriously men! What shuld I do? Remélem még folytatjuk, mert úgy érzem hogy valami hosszabbat és tartalmasabbat kéne írnom./
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
1

#243 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 15 február 2014 - 09:25

Szépmező Szárnya

- Remek, ezt már szeretem – ismét felvette Nestra az arcán a mosolyt – akkor jó gyógyulást!
Sietősen láttátok elmenni az orvosi szakasz vezetőjét, arrafele, amerre legutoljára Atlasz is tarthatott.
- Ez a kanca... valamiért félelmetes... - Ásós szólalt meg mikor már biztos volt abban, hogy nem fogja meghallani a vöröses sörényű kanca.
- Mindig ilyen szokott lenni, jobb, ha hozzászoktok... – válaszolt Valora is egy kicsivel később – viszont, ahogy látom Atlasz kardjával sebesítetted meg magad, mi? Akkor jobb lenne, ha követne a sátorhoz...
- Én nem mehetek? – vágott bele a nővér szavaiba Ásós.
- Sajnálom, de nem hiszem, hogy... -a nővér be se tudhatta fejezni mondatát, hiszen a bányászcsődör aggódva belekérdezett mondandójába.
- Akkor mit csináljak? Csak nem hagyhatom a külföldi barátomat egyedül... - ám mintha szikra gyúlt volna a retinájába, feléd fordulva megkérdezte, hogy:
- Vagy te hogy látod?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#244 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 16 február 2014 - 10:47

Szépmező Szárnya:

- Nézd Ásós, felőlem nyugodtan velem tarthatsz, hiszen még te sem tudod, hová leszel beosztva, és céltalanul lézengni egy katonai táborban nem szerencsés. Maradjunk csak együtt. Legalább kölcsönösen tudunk figyelni egymásra.
A bányászpóni hálásan bólint egyet. Tekintetünket pedig Valora-ra vetjük, várva, hogy mit fog reagálni az iménti eszmefuttatásomra.
- Rendben velünk jöhet, de kérem,- tekint Ásósra- ne okozzon kárt semmiben.
- Vigyázni fogok hölgyem.
- Merre van a sátor?
- Kövessenek.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#245 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 16 február 2014 - 08:05

Rózsi figyelmesen hallgatta Hajnit. Miután ő eltűnt, Rózsi ottmaradt még 4 percig, majd kirepült a barlangból és a megadott irányba, ahol Verdono nagyúr lesz a seregével.
- Félek, hogy nem fog sikerülni...
Rózsi gyorsít a tempón és nem érdekli a kifáradás sem, csak repül előre gyorsan, miközben a lenti tájat fürkészi.
1

#246 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 23 február 2014 - 01:00

Sierra és Solar Flyheart (Solar szemszögéből)

- Lehet gondolni rólam, hogy nem mondanám el az igazságot – feléd tekintet miközben ezeket a szavakat mondta – ám elememhez hű maradva mindig is igazat mondok, és most sem hazudnék, eme vészterhes időkben.
Néhány másodperc erejéig összeszedte gondolatait, majd egy nagy levegőt véve kezdte el a következő történetet:
- Amire még emlékszek arra az estére, tudom, hogy a beömlő éjsötét árny felé rohantam. Hallottam barátnőim kiáltásait, ám mire megfordulhattam volna, már ebben a porfészekben találtam magam. Több napon keresztül kerestem életet, mire a kiszáradás veszélye miatt már nem tudtam továbbmenni... A következő emlékem ezek után az ébredésem volt. Alig pár órányi léghajóval, ahonnét titeket felvettünk, van egy település, amelynek a neve Kristálydombja. Ott tengettem a napjaimat egészen idáig, mint Kádencia hercegnő jobb patája... - erre a kifejezésre felnevetett, ám ezek után visszatért eredeti hanglejtésébe.
- Viszont bánattal teli hírt közölt velem a hercegnő... - folytatta tovább monológját - A fekete köd, amely miatt ide kötöttem ki, egy, még az Elsők háborúját valahogy túlélt Elsőtől származott. Vereornak hívatta magát és a semmiből előjött árnyseregével nemcsak a hercegnőket, hanem az Equestriai pónik nagy többségét is legyőzte. Tudom, hogy nem tudnátok elhinni, de háromszáz-ezer éve történt eseményekről beszélek... Valahogy előrevitt Vereor mágiája nemcsak engem, hanem titeket is, épp most, mikor az utódjának seregei ellen indulunk hadnak...
Megcsillant valami a földipóni szemében, amelyre megállva a további mesélésbe, a következőt mondta:
- Ahogy most állunk a Barrakudán – erre bal patájával körbemutatott a kabinotokban - elvesztettünk egy kiváló katonát, valamint Ezüstszarv nem beszámítható állapotban van, érdekelne, hogy voltatok-e hajón?

Terra herceg

Miután fellapoztad az utolsó könyvet is, amely mágiád ügyébe akadt az asztalon – hasonló sikerességgel bezárólag, mint az eddigiek – visszabaktatva Kék Villámhoz, meg az eddig megjelent két farkaskölyökhöz, egy ideig még lesed az árnyakat.
Látod még azt a szempárt, amelynek tulajdonosa nem akart eddig kijönni. Sárgálló fénye mintha csak a megfelelő pillanatra vár, gyanúsnak találod annak a viselkedését.
- Sadeia! – kiálltja feléd a fülbevalós kölyök, amelyre Kék Villám felnevet.
- Érted, amit mondanak? – kérdezed a kék unikornist, ám reményeid ellenében a következőt mondja.
- Nem, nem értem igazán... emlékszem, hogy olvastam valamilyen könyvben az eddig számon tartott kihalt fajokról és népekről.. viszont tudásom semmit sem ér, ha már a mi idősíkunkban kihalt nép szavait hallom ettől a két kölyöktől...
- Adzsabu, adzsabu! – az eddig árnyékban maradt kölyöktől származott a kiáltás.
Amint észreveszitek, a harmadik kölyök ekkora már kifutva a teremből, ordibálta az ismeretlen nyelven valamit.
Visszatekintve a kölykökre, a kettő behúzott fülekkel próbáltak a szemkontaktust elkerülve visszasettenkedni az árnyékokba, sikertelenül.

Klenon

- Sok mindenben lehet reménykedned, Klenon... – felelte a mester – mi abban reménykedünk, hogy a szerzett képességeikkel el lehetne kerülni a háborúkat, békésebb úton lehetne megközelíteni a konfliktust, amelynek a küszöbén vagyunk...
- Viszont mi van akkor, ha nem válna be? – szólalt meg Paszuly – Lehet, hogy ki lehetne szabadítani a hercegnőket?
Katarakta erre a kérdésre nemlegesen bólintott fejével, mialatt a következőket mondta:
- Nem... az utolsó ismert iratok, amelyeket a Nyugat-Equestriában élők megosztottak, ott sem tudunk többet, mint a tényt, hogy Vereor őket száműzette elsőként az ősi fővárosból, ha lenne is valamilyen információ, akkor a Rengetegen túli sztyeppéken álló magányos hegyen lehet találni valamilyen megoldást, ami ismereteink szerint a hercegnők utolsó tartózkodási helye volt...
Mire ezeket a szavakat kimondta a betegszobába egy ismerős póni érkezett be. Eszpera kikerekedett szemei, valamint idegesen rángatózó füle próbálta elárulni a legutóbb hallottakat, viszont mivel nem értettétek így egy kis idejű szünet kellet, amíg hármatok közül az egyikőtök megszólaljon.
- Eszpera, tanítványom... - szólalt kedvesebben a mester – hogy-hogy itt láthatlak téged?
- Én... - szólalt meg az unikorniskanca – Én hallottam... hogy Verdomo nagyúr... épp most érkezett városunkba!

Szépmező Szárnya

- Hogyhogy csak ez az egyetlen ilyen nagy sátor a környéken? - kérdezi Ásós, amint beértetek egy jóformán húsz négyzetméteres területet befedő, vagy tizenkét méter magasságú fehér sátorba.
Fájdalmadat a válladban elviselted, viszont a tömegben való kerülgetésektől és ütközésektől jobban érezted volna magad, ha nem öt percbe került volna, hogy ehhez a nagyobb sátorhoz odaérjetek.
- Van több is, ám azokat majd a táborlerakás után húzzuk fel... - válaszolta Valora - most csak a besorozás alatt sérült pónikat és más lényeket kezelünk itt...
Ahogy láttátok, a sátorban több pihenőágy valamint keményfás asztal mellett több szekrényi orvosi fémeszköz, megfelelő vízellátás szempontjából nagyobb hordók tömegeit valamint a sürgő-forgó ápolók és az ágyakon fekvő pár sérült keltette fel leginkább benned a megállapítást, hogy ez a szituáció már a háborús helyzeteket mutatja.
- Kérem, várjanak egy kis időt, míg előhozom a felszerelést. - szólt a kanca mialatt mutatta a szabad asztalt, ahová korábban kérte, hogy ülj fel.
Miután Valora elbaktatott a szekrényszekcióban válogatni, hallhattad Ásósnak a hangos gondolkodását:
- Hát, nemsokára úgyis húzhatjuk a sátorfát. Na, az lesz egy jó menet, hogy leszedjük és elpakoljuk ezt...

Rózsasörény

Ahogy elhagyod a hercegnők szobraival díszített termet, kicsiny lábaidra támaszkodva tudsz tovább haladni azon a kis folyosón, amelynek a végén fényt látsz. Hallhatod a járatokban zsibongó lények visszhangjait, amelyek kisebb-nagyobb szünetekkel, hol vékonyabb, hol hangosabban szólnak egymásnak a lények. Végre kiérsz a járaton, azon kapva magad, hogy a Vágtaszeget tartó hegy egyik mélyebb járatából veted le magad, hogy szárnyacskáidat gyorsan mozgatva ne zuhanj le a még így is harminc-negyven méteres mélységbe. Sikeresen tartva a tempót, az alattad elterülő romos puszta láttán csak arra tudsz gondolni, hogy minél hamarabb találkozz a Verdomo által vezetett seregekkel.
Alig repülsz előre vagy száz-kétszáz métert, előtted látva a kiterjedt Elvadult Rengeteget, valamint egy, az erdőből kitornyosuló hegygerincet, egy szívlüktetésnyi pillanatra meghallod a hangot, amelyet már egy ideje nem is hallhattál:
"Nem szökhet meg!"
- Félek, hogy nem fog sikerülni... – mondtad magadban, ám bátorságot merítve magadban még egy fokkal gyorsabb tempóban próbálod elérni az előtted tornyosuló erdőséget, ez alatt, mögötted pónik sikolyához, és madarak vijjogásához hasonlító hangok egyre közelebb kerülnek hozzád.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
1

#247 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 23 február 2014 - 09:18

SolarFlyheart

Figyelmesen végighallgatom Almásderes mondanivalóját, miközben levonom a szükséges konzekvenciákat a halottakból.

-Ezek szerint az időutazások legalább 2 hullámban történtek. az elsők voltak valószínűleg Equestria legfőbb védelmezői, Hogy ne tehessenek semmit umm... Vereor ellen. de elnézve a dolgot, itteni idő szerint eléggé sok idő telt el a 2 hullám között...

Kissé tovább is gondolván az elhangzottakat, máris ötletelni kezdek.

- Viszont akkor innen kell valahogy helyreállítani a dolgokat. de ahhoz még ki kell deríteni sok mindent...

Majd eszembejut hogy a kapitányhölgy is feltett egy kérdést.

-Nos igen voltam már ilyen hajón, elég egyszerű szerkezet...

Vágom rá magabiztosan, de közben helyet engedek a társamnak is hogy ő is kifejezhesse véleményét, de láthatóan eléggé elmerültem az okfejtegetésben
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#248 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 25 február 2014 - 09:46

Sierra:

Sokkolva bambulok magam elé. " A földnek lőttek, a népesség többségének lőttek, és a Nap és Hold hercegnője helyett van egy másik, akiről fogalmam sincs hogy kicsoda... bár, egy alikornis az alikornis, ismerem a hatalmukat... nem egy legenda van, mikor nagyobb lényeket győztek le... pl. Viszályt... de ahhoz kettő kellett.
És most, hogy tudomásunk szerint csak egy Elem van meg a Harmóniából, a probléma még nagyobb.
Kiváncsi vagyok, hogy miféle fajzat ez a Vereor... jó lenne tudni, hogy mit tud, így háromszázezer év után... bár egy alikornisnak ez meg se kottyanna.... márha alikor...


- ...érdekelne, hogy voltatok-e hajón?

-Nos igen voltam már ilyen hajón, elég egyszerű szerkezet...

A következő pillanatban már rajtam volt Almásderes és Flyheart tekinte-
"Várjunk csak, HAJÓN?!"

- ...ééén... kábé egyszer-kétszer voltam léghajón... akkor is csak utasként. - Bököm ki végül. Én és a magasság sose voltam jóban, még ha egy léghajó padlója van a lábam alatt. De most nincs mese, a föld se olyan biztonságos, mint régen volt.
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#249 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 02 március 2014 - 03:47

Terra:

- Ez nem jelent jót. Jegyzem meg, miközben a harmadik, elfele igyekvő gyerek felé tekintek.
- Itt nem maradhatunk! El kell hagynunk ezt a helyet! Kövess. Majd futni kezdek a kijárat felé.
Ha kiérünk, a felfelé mutató nyilakkal jelzett járat felé veszem az irányt.
Ha esetleg valaki(k) az utunkat állnák, akkor megpróbálom mögéjük teleportálni kettőnket.
kép
0

#250 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 03 március 2014 - 03:28

Klenon:

Miközben figyelek Katarakta Mester mondandójára, igencsak felkelti a kíváncsiságom, amit Eszpera közölt. Ha ez az alikornis, akit az emlékeimben láttam, akkor a vele való találkozás talán választ adhat néhány kérdésre. De egyáltalán jó irányba tapogatózom, vagy ez az egész egy zsákutca? Na meg, mégsem mehetek oda csakúgy egy uralkodóhoz. Gondolom azonnal elkapnának a testőrei, vagy pedig ő maga mérne rám nagy erejű támadást. Mégis valamit lépnem kell, hiszen valószínűleg nem véletlenül bukkant fel a látomásomban. Ennek a végére kell járnom. Viszont nem hagynak nyugodni a mester szavai sem. Az imént azt mondta, hogy a hercegnők utolsó tartózkodási helye, a "Rengetegen túli sztyeppéken álló magányos hegyen" volt. És az az emlékfoszlány, melyet akkor hallottam, mikor Eszpera segített a fejfájásomon, mintha idevágna.
"Ahol a fák elérik a hegyek lábát, ott találod majd gondjaidra a megoldást..."

Azért persze haladjunk szép sorjában. Most az alikornis nagyúr van itt, szóval erre kell koncentrálnom.

– Akkor gondolom, az összes járóképes személynek ott a helye! – szólalok meg végül. – Eszpera, oda tudnál vezetni minket?

OFF - párbeszéd kezdeményezése Eszperával. - OFF
1

#251 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 03 március 2014 - 06:24

Klenon

- Odavezetni? – kérdezi Eszpera meglepődve – Nem mintha elég probléma, hogy a Fekete Kód miatt soroznak be katonának valót...
Hangja egyre esdekelőbbé válik, mintha félne valamitől, ami miatt nem akarna oda menni, aminek következtében a mester nem óhajtja az indokok hallatát.
- Eszpera! – emeli fel hangját Katarakta.
- I... Igen? – kérdezi kiborulása előtti állapotban a kanca.
- Atyád híre elegendő, hogy ne sorozzák be őt... – tekint rád ez alatt a mester – viszont szüksége van Klenonnak arra, hogy odamehessen...
Ahogy láthattad, az unikorniskanca lassacskán érdeklődő arccal hallgatja egykori tanítójának a szavait.
- Kérdem inkább én, képes vagy-e odavinni Klenont? – kérdezte visszatekintve Eszperára a mester.
Kis szünet következett be ekkor. A lilás szőrű unikorniskanca egy ideig figyelte a földet, előremerevedett gondolataival próbálna emlékeznie valamire, mire a következőt válaszolja.
- Igen... – felelte búsan – azt hiszem, oda tudom vezetni őt...
Majd rád tekintve is megismétli:
- Oda tudlak vezetni, igen... mégis miért?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#252 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 04 március 2014 - 02:57

Klenon:

Amint tudatosul bennem, mennyire fájdalmas a dolog, amire Eszpera-t kértem, nagyon elszégyellem magam. Annyira természetesnek véltem, miszerint egy uralkodó megjelenésénél méndenkinek ott a helye és meg se fordult a fejembe, hogy valaki pont erre vágyik a legkevésbé. Némi gondolkodás után próbálom valamennyire korrigálni magam:
– Azért akarok odamenni, mert... – te jó ég, ezt hogy közöljem. – mert én olyan eseményekbe csöppentem, amelyek meghatározhatják az elmúlt és a jövendő generációk sorsát. Azt, hogy ez pontosan mit jelent, azt inkább Katarakta Mestertől kéne megkérdezned, mert tőle halva talán könnyebben elhiszed, mintha egy olyan valaki mondaná, akit alig huszonnégy órája ismersz.
Ezt követően nyelek egyet és próbálom összeszedni a gondolataimat.
– Ami meg az odavezetést illeti, talán elég, ha megmondod, merre induljak. Útközbe majd megkérek legfeljebb valakit, hogy igazítson útba. Emiatt neked már ne fájjon a fejed. Ilyen vészterhes időkben inkább legyél a családoddal.
Ekkor ötlik belém, hogy a szüleimet talán sosem látom többé. Pedig a Vágtaszegi Esküvő előtti napokban azt írtam nekik, hamarosan meglátogatom őket. Erre örökre eltűntem.
– Attól, hogy én talán már sose láthatom a szeretteimet, neked ne keljen hasonlóan járnod.

OFF - erre szerintem még legyen egy válasz. - OFF
2

#253 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 04 március 2014 - 10:41

Klenon

Eszpera meghökkenve hallhatta magyarázatodat, amelyre a következőt válaszolta, mialatt közelebb jött hozzád:
- Mire kimész az épületből, csak követned kell a tömeg hangját... eléggé nagy felfordulás van így is az obeliszkek közt. Onnantól már láthatod a kaput, ahonnét bejöhettél és ott már könnyebb utad lesz megtalálni az uralkodót...
Akarna még szólni e felől, ám helyette a következőket mondja lágy mosollyal a száján:
- Remélem, sikerrel jársz...
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
1

#254 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 05 március 2014 - 12:47

Klenon:

Mihelyt befejezte Eszpera az útbaigazítást, bólintok egyet.
– Köszönök mindent. – intézem szavaimat mindhármuknak. – Jobb lesz, ha indulók.
Utána ismét Eszpera-hoz fordulok. A jövőtől való félelmem kissé megint melankolikussá teszi a hangulatomat, ami miatt némileg szomorkás lesz a tekintetem.
– Ég veletek. – szólalok meg, aztán felemelem a jobb patámat, enyhén behajlítva, majd ezt követően az ajkammal megérintem ezen végtagomnak egy olyan részén, amelyik nem érintkezik a talajjal, végül finoman Eszpera homlokához nyomom a patámat, mintha csak neki adtam volna puszit.
Mielőtt távozom a helyiségből, még azt mondom nekik:
– "Luna holdjának fénye világítsa meg utatokat."

OFF - párbeszédnek vége. - OFF
0

#255 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 05 március 2014 - 07:34

Szépmező Szárnya:

Megvillan a szemem.
- Mond csak Ásós, mit is jelent pontosan Nestrához kerülni? Ez milyen feladatokat és kötelességeket takar?

/párbeszéd kezdeményezése/
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#256 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 06 március 2014 - 10:23

Szépmező Szárnya

- Én sem tudok többet, mint te... – felelte Ásós – ha az orvosi szárnyhoz kerültünk, akkor az nem jelent jót. Mármint én tudom magamról, hogy nem vagyok orvos, eddig a talajt ápoltam, meg a köveket, így lehet, hogy az ágyakat, meg a sátrak darabjait kell elszállítani... Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy a sérülteket is nekünk kell majd csata közben, vagy az összeütközés után visszavinni hozzájuk...
- Elnézést, hogy ilyen sokáig kellett várnotok, csak az orvosi felszerelésekért már most meg kellett küzdeni – szólt az egyre közeledő ápolókanca, Valóra – továbbá próbáltam volna az egyik pihenő unikornist is idehívni, viszont neki már épp dolga akadt.
Valora hátán a táskából meg is pillanthatod azokat az orvosi eszközöket, amelyekkel helyre tudná állítani a sebedet.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#257 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 06 március 2014 - 10:31

Szépmező Szárnya:

- Elnézést Valóra, de miközben ellát, felelne néhány kérdésünkre?
- Persze, kérdezzenek csak.
- Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy Nestrához osztottak be minket. Itt szolgálni pontosan mit jelent?
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#258 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 06 március 2014 - 11:14

Szépmező Szárnya

- Szolgálni? – kérdezte ő is, mintha elgondolkodna a megfelelő szavakhoz, mialatt a táskájából egy kisebb üvegcsét kivéve szedte le a kupakját.
- Mindenhol lehet szolgálni, katona... - feleli sejtelmesen, mialatt a löttyből próbált minél kevesebbet ráönteni a táskából előkerülő gézre – viszont itt éppenséggel ez a munkánk!
- Mármint a tényleges munkátok? – kérdezi Ásós meglepődve.
Még mielőtt válaszolt volna, elővéve egy vizes szivacsot próbálta megtisztítani a vágás környékét, majd miután ezt megtette, megragadva a gézt a következőket felelte.
- Manapság egyre kevesebben vakmerőek és az ilyenek éppenséggel még a hozzánk hasonló kezdő orvosoknak ez egy valóságos csoda! – elragadtatása közepette a válladba oly erővel nyomta ezt a kis gézt, hogy alig bírtad hang nélkül túlesni ezen a részen.
- Hoppá, elnézést... – feleli kicsit zavartan – jobban szeretem, ha halkan csinálnám, hiszen... de vissza a kérdésedre. Akiket érdekelnek a gyógyászatok, azoknak bár stresszes, ám mégis ez egy teljesen más tapasztalat, mint mondjuk egy változány törékeny szárnyának a teljes visszavarrása...
Mialatt ezeket a szavakat mondja, láthatod, hogy milyen finoman próbálja befáslizni a sérült részedet, mialatt tovább mondja a mondanivalóját:
- Viszont eddig sosem kérdeztem körbe a nem-orvosokat, hogy ők mit csinálnak itt... talán ők hozhatják be a betegeket vagy védik azokat. Ezt szerintem érdemes megkérdeznetek Nestrától... ééés kész! – ujjongott fel, miután egy erősebb csomót kötött a felbugyolált válladon nyugvó kötésre - A lényeg, hogy ne keveredj további összetűzésbe és én garantálom, hogy holnapra hatni fog a szer! Egyéb kérdés?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#259 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 07 március 2014 - 09:50

Szépmező Szárnya:

"- Gyanús, nagyon gyanús. Ha itt ragadok, akkor hogy kamatoztathassam a képességeimet? Azért az a több éves testőrködés nem egy helyben állásból és díszfelvonulásokból állt. Sebesültek és kórház védelme? Ráadásul nehézfegyverzettel?"- a sátor oldalához támasztott pallosomra tekintek.
"- Ez nem logikus. A nehézfegyverzettel rendelkezőknek az első sorokban szokás harcolniuk, hogy áttörhessék a ellenség vonalát. Vagy... Lehet, hogy olyan ellenség ellen küzdenek, ami miatt ennyire szét kellett osztani az erőket? Ki vagy mi lehet olyan elvetemült, hogy harcképtelen sebesülteket öljön?"
- Ki az ellenség? Legalább találgatások vannak róla? Mit suttoghatnak a katonák?- szegezem Valórának a kérdéseket.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#260 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 08 március 2014 - 11:42

Szépmező Szárnya

- Csak a szokásos ellenség, amely már ezredévek alatt sem óhajtott többet tenni, mint fenyegetni... - válaszolja Valora a kérdésedre, már el akarna hajtani, mire Ásós besegít kérdésed értelmezésébe.
- Őt külföldiként hozták ide, én sem tudok többet a Nyugat-Equestriai államról, továbbá az egész Fekete kódról annyit mondtak, hogy fegyverbe meg valami fegyver...
- Akkor elmondták a legtöbbet... – mondja Valora megszakítva ezzel Ásós magyarázatát – minket is így küldtek ide, viszont azok mellett még mindig rettegünk elhagyni a városainkat.
- Azoktól a vadaktól szerintem nem kell félnünk, a vadállatok sem veszélyesebbek, valamint a maszgimok is csak a mesékben léteznek... nem igaz?
- Sosem lehet tudni... - feleli a nővérke – viszont nekem más dolgaim is vannak, így ajánlanám felkeresni Nestrát a további útmutatásokért.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

Téma megosztása:


  • (15 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 11
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó