Hunbrony Fórum: Equestria: A.C. 300.000 - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (15 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15

Equestria: A.C. 300.000 ...ha majd minden kornak leáldozott... hogyan találtok haza?

#261 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 08 március 2014 - 06:18

Szépmező Szárnya:

"- Te jó ég."- most esik csak le, hogy majdnem kellemetlen helyzetbe hoztam magam. Ellenségeik már évezredek óta ismertek, én meg Csupakönyvtár Reinsből származom, szüleim biztosan riogattak velük; és még csak nem is sejtem, hogy ki az ellenség? Ez gyanút kelthetett volna bennük.
"- Legközelebb jobban megválogatom szavaimat!"
- Ez esetben megmondaná nekünk, merre találhatjuk meg Nestrát? Persze, csak ha nem raboljuk az idejét, kedves Valora.

/Gondolom, itt szeretnéd lezárni a párbeszédet./
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#262 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 09 március 2014 - 04:48

Félve hátrapillantok pár másodperc erejéig, majd gyorsítok a repülésemen még jobban. Nem akarom, hogy megint elkapjanak. A közeledő hangok miatt egyre nagyobb félelem fog el engem és lankad a koncentrálásom is. A föld felé zuhanok, de próbálom összeszedni magam.
0

#263 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 24 március 2014 - 07:47

Sierra és Solar Flyheart

- Akkor be is foghatlak titeket némi munkára... - feleli mosolyogva Almásderes.
Amikor ezt kimondta, az ajtó nyílt, ahol a korábban megismert Ábrándka nyitotta lépett be.
- Kapitány... - feleli – hamarosan elérkezünk a célállomáshoz.
- Remek! – válaszolja vissza Almásderes – Mindjárt jövök!
Majd erre a kijelentésére, amint ismét becsukódik az ajtó, akkor a következőket tanácsolja a Őszinteség elemének hordozója:
- Tehát mit mondtam, nem hiszem, hogy kémek lennétek, viszont, mivel most mondtátok, hogy van tapasztalatotok a hajókon való munkához, bevallom, a léghajó csaknem ugyanolyan élményeket biztosít... mármint a széllökések, maga a súlynak a megfelelő biztosítása, valamint... Mindegy, gyertek csak! – feleli könnyedebb hangvételben, mialatt kinyitva az ajtót, majd ráparancsolt az ajtónálló őrökre, hogy az ő engedélyével vagytok itt, majd kért titeket arra, hogy kövessétek a lépését.
- Mint ahogy mondtam... – feleli nem sokkal később a narancsszínű földipóni kanca – lenne egy-két könnyedebb munkátok... Bár szerintem az út rövidsége miatt csupán két dolog kellene, amit el kellene vállalni...
Amint felértetek érezhetitek a magasságot, a szelet, valamint az erősen sütő Nap fényt. Láthattátok továbbra a távolban délibábok ködébe rejtőző hegyeket, a köztük rejtőzködő településeket – már ha települések – valamint egy hatalmas kiterjedésű erdőt, amely egy teljes hegygerincet falva be nem is veszi észre a körülötte elterülő csaknem halott pusztaságot.
- Az egyik – feleli vezetőtök – hogy felügyelni kellene az én kis Héricsemre... míg a másik, hogy spirituszt kellene adni Ezüstszarvnak... bár lehet, hogy valami nagyobbra számítottatok ennél, viszont mind a kettejük betegesen viselik ezeket az utazásokat...

Terra herceg

Úgy döntöttél a jelekre bizakodva, hogy jobb lenne elhagyni a könyvtárat, a két veletek levő kölyök lágyabb hangjait már-már alig hallva csaknem fellöktétek a kiáltozó harmadikat.
Tehát a terv, amely még nem állt teljesen stabil lábakon, végül is megvolt: ha a tekercset jelző szoba a tekercsekhez vitt, akkor talán a nyilakkal jelzett folyosó végén felérhettek a felszínre, onnét meg, ha nagy szerencsétek van, akkor talán találhattok valapónit, vagy más lényt, amelynek a nyelvét értenétek.
Viszont Sávos kérdése ekkora még nagyobb kérdést tett fel: él-e még egyáltalán? A talán egy órával ez előtti sikolyból, meg ezektől a ragadozók lehetséges természetéből fakadóan talán már nincs életben, ám már régen is bebizonyosodott egy-két alkalommal, hogy csak saját szemmel lehet bebizonyosodni a társak, barátok hollétéről…
Ám elmerengésedet Kék Villám szakította meg, aki neved kiáltása mellett az elétek kerülő akadályra szólította volna fel a figyelmet.
A folyosó végén, a főterem látóterébe kettő-három a korábban megismert kölykök nagyobb termetű változatai egyenes testtartással, összeeszkábálódott mellvértekkel, valamint hosszú, botszerű fegyverekkel próbálták elállni az utatokat.
17% - sikertelen
Ahogy megpróbáltad egy teleportvarázst, csak lassacskán tudtál összpontosítani, mialatt csaknem feléjük értetek…
Egy kékes színű villanással mégiscsak elkerültétek az ütközést, valamint a lények vöröses sugaraikat, amelyek belecsapódtak a kövekbe. Ahogy megfordulsz, láthattad, ahogy Kék Villám szarván lenyugvó szarván a varázs, majd ennek ütemében esik össze a kanca társad.
Feléje kiáltasz, aminek eredményeként az útonállóid - négyet biztosan kivehetsz az árnyékok rejtekéből - lassacskán megfordulva, valamint fegyvereikkel felétek célozva valamit mond az egyikőjük felétek... ám nem érted, mit mond.

Klenon

Bár elköszöntél tőlük, viszont amint elhagytad a klinika bejáratát, az utcára érve még egyszer megfordulva gondolatban még egy búcsúbólintással kívánsz nekik szerencsét. Hisz belegondolva Katarakta mester még nem tűnt a legjobb állapotban, hogy veled menjen, Paszulynak meg mégis mestere mellett kell lennie, hogyha Eszperának próbálnák elmagyarázni azt, amit mondtál… ha érdekelné őt a titkod.
Eszpera útmutatása lassacskán be is válik: tényleg nem lehetett nem hallani a zsibongó hangokat, majd mikorra a város fő terére érve, több emlékmű közt elhaladva láthatod a seregbe beálló katonák utolsó sorait…
- Nézzenek oda! Csak nem még egy jelentkező?
A hang irányába fordulva két, ezüstös páncélba bújt fegyveres földipónit pillantasz meg. Bár fejüket, nyakukat és testük legnagyobb részét eltakarták, ám látható volt, hogy az egyik fehéres arcából feltűnően nagy, vöröses szempárt, a másik katonánál meg a bordó orra mellett sötétbarna szemeit alig lehetett kivenni a sisakja miatt.
- Ki tudja... szerintem pont az egyik felső-osztálybeli kanca mellett láttam nem olyan rég, ami miatt nem hiszem, hogy az a harcos típus... – feleli a vöröses szemű, társa kérdésére válaszolva, majd feléd tekintve a következő kérdést teszi fel:
- Nézelődsz, vagy beállnál katonának?

Szépmező Szárnya

- Annyira azért van időm... - válaszolta mosolyogva a nővérke – mintha Atlasz nevét hallottam, mikor veletek találkoztam... valahányszor megemlíti annak a csődőrnek a nevét, akkor biztos, hogy vele lesz megbeszélnivalója.
- Ennél pontosabban nem tudod, hogy merre lehet? – kérdezte unottan Ásós.
- Mivel ez nem az első olyan alkalom, mikor Nestra patája alatt dolgozok, talán valami kevésbé feltűnő helyen lehetnek. Mindenesetre mennem kell...
Valora elbaktatásával, kevés információval a birtokodban mentél ki a bányászcsődörrel a sátorból.
- Remek! Ha meg akarjuk találni a parancsnokunkat, akkor az előző parancsnokunkkal kellene találkoznunk...
Mialatt ezeket mondta Ásós, láthattad, ahogy lassacskán bár, de a körülötted levő pónik, valamint más lények kezdik el lebontani a sátrakat, valamint több szekérre kezdték felpakolni a táborban található felszereléseket.

Rózsasörény

Amint hátrapillantasz, nehezedre esik látnod üldözőidet. Pegazusok és griffek, fémsisakokban, és testüket borító, vértekhez kevésbé hasonlító fém már ránézésre is félelmetesnek tűntek, ám az ordításuk… mintha minden szárnycsapásból kifejtődő fájdalmukban hallatták hangjukat.
Bár ahogy észreveszed, az eszeveszett tempóban közeledve kevésbé hiszel abban, hogy meg tudod csinálni…
Mégis, így kellene megígérned Hajnalcsillámnak az egyetlen kérését? Az egyre jobban szétterjedő félelem közepette, lassú siklásod alatt érzed, hogy muszáj elérned azt a Verdomot, valamint seregét.
De mégis: hogyan ráznád le őket? Netalántán harcba bocsátkozol? Vagy próbálnál beszélni a csaknem húszfős pegazus-griff sereggel, még ha azt is kockáztatnád ezzel, hogy elkapnak?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#264 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 02 április 2014 - 06:47

SolarFlyheart

Figyelmesen végighallgatom Almásderes mondandóját mielőtt megszólalnák

"szóval nemsokára elérünk valami lakott településre. Hátha többet is megtudhatunk arról mi zajlik ebben az idősíkban"

-Szerintem én elvállalnám Ezüstszarv felügyeletét.

Válaszolom mosolyogva

-Szívesen segítek neki. Ez is a ... munkakörömbe tartozik.

Mondom miközben Sixre nézek.
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#265 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 03 április 2014 - 09:07

" Ne nézz le... ne nézz le... ne né- fű de szép a táj... HINNYE, DE MAGAS!!!! "
Miután kigyönyörködtem és elszörnyülködtem a táj és a magasság látványában, fapofával Almásderes és Solar felé fordulok. Sose volt ínyemre a magasság. De legalább friss a levegő.
Almásderes pont befejezte a feladatok felsorolását, és úgy látszik, Solar eltálalva Ezüstszarv segítését... nem is csodálkozom, egy átlagpóni ott helyben beájulna egy többméteres nagy éles fogú valami láttán...
... ami nem is a szépségéről volt híres.

- Akkor én vállalom Hérics felügyeletét... - Válaszolom neki(k), végül egy kérdő, de nagyjából fegyelmezett tekintetet vetek rájuk. - ... őt most merre találhatom a hajón?
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#266 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 07 április 2014 - 03:41

Terra:

Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Az elmúlt ötszáz évet szinte eseménytelenül töltöttem el, most meg úgy látszik az idő próbálja bepótolni, amit elmulasztottam.
Gondolom, miközben próbálom lopva felméni a másik felet, és a környezetet. Kékvillám azt mondta valami kihalt faj. Lehetséges hogy ők is csak áldozatok. Rápillantok a kancára, aki most ott fekszik a földön eszméletlenül. Majd abba az irányba nézek amerre a hang jött és izgatottságomat leplezve nyugodt hangnemben "válaszolok":
- Üdv. A helyzet az, hogy nem igazán értem, hogy mit mondasz.
kép
0

#267 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 07 április 2014 - 10:28

Klenon:

Beállni katonának? Na, pont erre van jelenleg a legkevésbé szükségem. Ha most engem kivisznek a frontra (Luna tudja hova), akkor tán nem lesz újabb lehetőségem, hogy Verdomo-ral találkozzak. Így jobban belegondolva, valószínűleg Szépmező-t is már megkörnyékezték és bár aggódok kissé a bajtársamért, azért megnyugvással tölt el, hogy ő jártasabb a harcokban mint én.
Nekem viszont most, ha nem muszáj, nem kéne bevonulnom. Meg kell próbálnom továbbállni. Csakhogy, a "Fekete Kód" miatt talán ez az opció nem választható a részükről. Harcolnom pedig elég veszélyes lenne ezekkel a katonákkal, hiszen, még ha le is győzném őket (ami egyáltalán nem biztos), pillanatok alatt egy egész osztag jöhet a segítségükre.
– Higgyék el nekem, nem vennék hasznomat a seregben. Ráadásul, én nem idevalósi vagyok és még korábban sosem jártam a városban.

OFF - párbeszéd kezdeményezése a katonákkal. - OFF
0

#268 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 09 április 2014 - 04:45

Klenon

- Mindegyik ezt mondja... - feleli unott sóhajjal bordó orrú katona – még a nagy Verdomot sem óhajtják látni, nemhogy követni a parancsait... és ez miatt vallják magukat amatőröknek, bányászoknak és a külhoni zöldfülűeknek…
- Viszont nem valami hasonló zöldfülű hívta ki Atlasz századost alig fél órája?
- De tényleg – válaszol nevetve vissza vörös szemű társának – arról is csak látszott, hogy épp, hogy meg tanult vívni...
A katona kacagása miatt tovább nem tudta mondani a részleteket, ami nevetéséből adódóan talán emlékezetesnek tűnhetett.
- Mindenesetre csak figyelmeztetnénk csavargó – feleli neked a fehér szőrű katona unott hangnemben – hogy sokan pályáznak a szükséges erőkre, ebben a szűk órában, mielőtt elindulunk a nagyúr parancsára...
- Mint mi is! – feleli határozottan a röhögést abbahagyó katona.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#269 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 09 április 2014 - 05:35

Klenon:

Kissé értetlenkedve hallgatom a katonákat. Valószínűleg valami olyan dologról beszéltek, amit én a nem idevalóságom okán nem érthetek. Ezért, a fölösleges csatározások elkerülése érdekébe az alábbit válaszolom:
– Nézzék, nem ismerem a helyi szokásokat, de ha a besorozás kötelező, akkor nem fogok ellenkezni. Viszont azt szeretném megtudni, hogy miféle erőkre gondoltak, amire sokan pályáznak?

OFF - erre szerintem még mindenképp legyen egy válasz. - OFF
0

#270 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 09 április 2014 - 08:44

Klenon

- Nekünk is ez volt a kérdésünk mikor elkezdtük a besorozást... - feleli a vörösszemű – viszont a válasz egész egyszerű!
- Bármilyen pónit, gyémántkutyát, változányt, akár más külhonit is szívesen beveszünk – feleli nyugodtan a másik katona - akár golyófogónak is, ha azt hazudnád, hogy még egy egyszerű konyhakést sem lebegtettél életedben... mert, mindenkinek megvan a maga specialitása, ami hasznos tagja lehet egy ilyen szituációnak.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#271 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 10 április 2014 - 12:33

Klenon:

Nem mondhatnám, hogy okosabb lettem ettől a választól. Viszont szembeszállnom továbbra sem érdemes velük. Egyébként is, jobba békesség.
– Csak önmagamat tudod ismételni. Ha mindenképpen Önökkel kell tartanom, nem fogok ellenkezni. De ha külön utakon járunk, biztosan feltalálom magam. Amennyiben pedig tudni szeretnék, melyen harci képesítésem van, akkor mindenféle mellébeszélés nélkül elmondom, hogy bár tanultam vívást, az nem igazán nevezhető az erősségemnek. Leginkább az elme varázslatok, valamint az illúzió bűbájok terén rendelkezem szakértelemmel. Viszont, az igazat megvallva, ezt sem papírokkal, sem más személyek által nem tudom Önöknek bizonyítani. Maximum tettekkel. Ez alapján, mondják meg, mi legyen?!

OFF - párbeszéd vége. - OFF
0

#272 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 12 április 2014 - 09:50

Szépmező Szárnya:

- Szerintem menjünk innen, csak a táborbontók útjában lennénk.
- Gyerünk ki arra.- mutat Ásós egy olyan irányba, aminek távolában a katonákat látjuk.- Hol máshol lehetne egy tiszt?
- Hmmm.- Kicsit vonakodom, de ez legalább valami irány.- Hát rendben.

Igyekezve szedjük lábainkat, hogy magunk mögött tudhassuk az orvosi sátrakat. A faji sokféleségnek hála egész hatékonyan és tempósan végzik dolgukat a bontók. Gyémántkutyák, változányok, földpónikkal és unikornisokkal együtt oldják ki a köteleket, tekerik és hajtogatják a sátorvásznakat, faanyagokat és számtalan berendezéseket visznek. A magas vagy még magasabb helyeken pegazusok, sárkányok és változányok segítik egymást. A szervezésben, a rendszerezésben és a felszerelések gondos felügyeletében viszont inkább az unikornisok képviseltetik magukat. Félő tekintettel és irataikra sűrűn tekintve ellenőrzik, hogy minden a helyére kerüljön, hogy semmi sem hiányozzon az utolsó fiola penicillinig.
Még azok a furcsa szimbólumot viselő katonák is itt vannak, bár ők ha jól látom, egy-két rövid besegítésen kívül csak őrködnek a munkálatok felett. A területen járnak fel s alá, és figyelnek.
Négy ilyen katona -kik előttünk vannak- észre vesz minket és nyomasztóan komor arccal felénk veszik az irányt.
Ám ekkor fentről kiáltás hangzik: VIGYÁZAT!
Egy nagytestű sárga-zöld színű sárkány "huppan" le elénk, a katonák útját elállva. A mellettünk lévő nagy sátor csúcsát tartó központi cölöpöt fektette éppen le biztonságosan. Mikor ezzel végzett, aggodalmas tekintettel felénk fordítja szarvas fejét.
- Nagyon sajnálom, hogy nem szóltam időben. De a változányok számára nehéznek bizonyult, én pedig épphogy közbe tudtam lépni.
Ásóssal együtt egy kicsit ledermedtem ettől a hirtelen akciótól; viszont mikor elér az agyamig, hogy mi is tornyosul előttem, gyorsan kapcsolok.
- Semmi baj uram. De lenne olyan kedves megmondani nekünk, hogy nem látta-e Atlaszt vagy Nestrát onnan föntről? És ha igen, úgy merre találjuk valamelyiküket?
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#273 Felhasználó nem aktív   Andrea 

  • Detektív póni
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 681
  • Csatlakozott: 13-március 12

Elküldve: 14 április 2014 - 02:17

Nem akarom vesztegetni az időt, ezért megfogok egy igen méretes esőfelhőt és az üldözőimhez vágom. ezután repülök tovább. Elfordulva, folytatom az utamat.
0

#274 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 24 május 2014 - 05:49

Sierra és Solar Flyheart
- Rendben... legyen! – feleli diadalittasan Almásderes, akinek a sietős lábdobogtatásaival örül annak, hogy nem kerültetek konfrontációba egymással – Akkor kövessetek!
A hajó másik vége felé haladtok. Munkások ellenőrzik a tat állapotát, a léggömbök állapotát. Néhányan unott tekintettel mossák a padozatot, megint vannak olyanok, akik egy-egy fél pillantással bár, de nem akarják megkérdezni a kapitányt a további helyzetekről. Körülöttetek, a léghajó körül a griff és pár pegazus őrség köröz az esetleges veszélyforrások miatt. Ám még mielőtt bementek a valószínűleg a kapitányi szobákhoz vezető ajtón, láthatjátok a horizontból kicsapódó többi repülő szerkezetet, amelyek hozzátok igazodva készülnek ők is a végcéljuk felé.
Amikor beléptetek az ajtón, eláll a lélegzetetek: nem az miatt, mintha olyan gyönyörű pompát csodálnátok, inkább azt a szegényes belsőt, amely alig lehetett nagyobb kincsekkel teli azon az asztalon, valamint az azon levő eszközöktől, mint a szoba, ahol várakoznotok kellet.
Ám Almásderes se szó-se beszéd, megállíthatatlanul, mintha nem is lenne mondanivalója megy tovább egy lépcsőn lefele, majd a jobb oldalon levő első szobához bekopogva ismerős hangra lettek figyelmesek.
- Tessék?
Ábrándka hangjával együtt csodálatos tekintetével üdvözöl titeket, mialatt kinyitja az ajtót.
- Hogy van a kicsi? – feleli Almásderes határozottan a fehér pegazusnak.
- Egész jól... - válaszol vissza a pegazus – viszont állandóan valamit el akar mondani, amit nekem nem akar...
Az idős földipóni kanca örömmel teli arcán a következőt mondja:
- Akkor egész jók a megérzéseim, hisz Sierra elvállalná, hogy egy kicsit megnyugtassa Hérics-et... ugye? – ezzel Sierra felé kérdez.

Sierra
- Igen, természetesen! – válaszolsz neki, elrejtve magadban az épp elmúló félelmedet.
- Akkor menj csak be, addig a barátodat elkísérem Ezüstszarvhoz... szólnék, ám szerintem érezni fogjátok, amikor leszálltunk... - Almásderes elnevetve magát intett Solarnak, hogy kövesse tovább, majd mikorra vagy két-három méterrel elmentek tőletek beinvitáltad magad a szobába.
Nem volt ez sem szebb, viszont legalább azzal törődtek, hogy legyen a kicsinek néhány játéka, valamint egy-két kényelmes és nagy párnája az ágya mellett.
- Nézd Hérics, ki jött ide hozzád! – feleli Ábrándka a csikónak, aki félelmetesnek hatóan a következővel válaszolt, vak szemeivel feléd nézve.
- Köszönöm még egyszer Sierra, hogy nem hagytál minket cserbe...
- Kellene önnek valami esetleg, vagy netalántán maradhatok? – feleli közben, halkabban a fehér pegazuskanca.

Solar Flyheart
Hallhattad az ajtó csattanását, ahogy belépett a társad az ajtón keresztül, mialatt tovább követted Almásderest a folyosón.
- Ám nem kell pánikba esned... – feleli az Őszinteség hordozója feléd – azért mégsem lesz olyan nagy koccanás, csak szerettem volna a tériszonyos tekintetű barátodat megijeszteni.
Komor ábrázatából elejtett egy kis nevetésre hasonlító hangot, majd a folyosó végére érve nem is kellett Almásderesnek kopognia az utolsó ajtónál balra.
Nagyobb csattanással, egy páncélos griff jött ki, szemeiben csalódottság és idegesség mutatkozott, mialatt felétek intve üdvözölte a kapitányt.
- Kapitányhölgyem! Mit keres ön mellett ez a fogoly?
- Nem jelent nagy veszélyt ránk! – feleli Almásderes nyugodtan – Ezüstszarv kezeléséért felel addig, míg a hajó le nem száll.
A griff hümmögve csak ennyit tud mondani lekezelően:
- Persze engem, a nagy Snaktland századost a hercegnőnk lenéz néhány jobb ötletem miatt, ön meg idehozza ezt a... kémet, hogy nyugodtan zsörtölődhessen, kipuhatolva...
- Ide figyeljen, Snaktland! - emeli fel a szavát Almásderes – ha még egyszer nyafogni hallom, akkor garantálom, hogy lefokoztatom!
- Próbálja meg, hercegnő kis kedvence... - feleli a mogorva griff, mialatt elhagyva körötöket felfelé galoppozott.
Bár szúrós szemmel tekintett vissza a griffre, de egy nagy sóhajjal lenyugtatva magát Almásderes feléd fordulva a következőt mondta:
- A szobában Ezüstszarv lesz, bocsánat, hogy nem invitállak be, de nekem van egy-két sürgős dolgom...
Egy utolsót mosolyogva rád, tekintetébe visszatért a katonás fegyelem, majd az ajtó előtt ott hagyva lassacskán beérte a griff századost.

Terra herceg
Válaszodra a legközelebb levő behúzott fülekkel, fogat fehérjét mutató vicsorítás közepette célzott rád fegyverével. Ahogy ezt tette a két társa, kik az árnyékokban maradtak mintha próbáltak valamit mondani a vadabb harmadiknak, ki hörgő hanggal nézett veled farkasszemet.
Alig néhány másodpercnyi rettenetes pillanattal később hallhattad, ahogy a irattárnál hátrahagyott kölykök próbáltak beszélni a sötétbe bújó katonákkal, ám nyelvezetüket tovább sem értve, próbáltál nyugodt lenni, még ha a közelebb álló lidérces szemei közepette várná ujjainak a megvakarását...
- Naparkű!
Egy új hang kiáltása csillapította le a lövész lassú mozdulatát, majd a tulajdonosa felé fordulva láthattad megmentődet.
Nem számíthattál arra, hogy egy újabb barnás földipóni, cukijegy nélkül közelít feléd és Kék Villám lassan ébredező eszmélete felé, mialatt azzal az idegen nyelvvel fegyelmeztette a fegyveres lényeket.
A mögötte közeledő további kutyák figyelmeztették a korábbi őrséget valamiről az ismeretlen nyelven, mialatt láthattad sávos sárgán villogó jobb szemét...
- Látod! Én megmondtam, hogy eléggé múlt hangjegyű ez az egész, mintsem jövős... már ha tudnám, milyen lenne egy TÉNYLEGES jövőkép! – szólt felétek Sávos, aki talán jobb bőrben lehet, mint ahogy azt gondolhattad volna.
Vajon ez egy elme trükk, vagy tényleg azt látod, amit eddig is láthatsz.

Szépmező Szárnya
- Nestrát és Atlaszt... – dörmögi orra alatt a sárkány, nem érdekelve a körülötte folytatódó munkálatok, a további sátorbontások – Igen, láttam őket... a fősátornál lehetnek a város külső falainak nyugati részénél...
Mialatt kimondta az irányt, lassacskán felemelve a jobb mancsát mutatta az irányt, mégis merre lehetnek, majd hozzátette.
- Ám sajnálom, hogy nem tudok pontosabbat mondani, de nekem még van egy csomó munkám...
- Nincsen gond uram! Majd mi eltalálunk oda, nem igaz? – kérdezi Ásós téged.
- Persze és köszönjük! – feleled a sárkánynak, aki még egyszer elnézést kérve felugrik a földtől, hogy hatalmas szárnyaival a következő feladata felé szálljon.
- Milyen rendes egy pikkelyes! – feleli Ásós neked – Biztos, hogy sok kávét ihatott, hogy ilyen gyors volt... nem mintha lebecsülném a sárkányokat, csak legyen annyi elég, hogy lassan járnak, hogy tovább éljenek!
Gyorsabban kezdtetek menni, legalábbis gyorsabban vetted a meneted, hogy minél hamarabb kiderüljön, hogy kinek a szárnyai alatt fogtok szolgálni ebben a véresnek tűnő csatában.
Tíz percetekbe is bele tellett, hogy elértétek a város nyugati oldalát. A főbb sátrak terét nehezen tudtátok volna elérni a tömeg, valamint a katonák miatt, ám nagy meglepettségedre, Ásós elkiáltva magát rohant neki tömegnek.
- Ásós! – ordítod, ahogy a konok bányászcsődőr téged is megragadva tolakodtok a tömegben, hogy kiérve nekimenjen véletlenül néhány katonának.
Megrázva a fejedet kínosan feleszmélsz, ahogy a társad köré és melletted is a szürkepáncélos őrség szúrós tekintettel és még szúrósabb fegyverekkel figyelnék minden mozdulatodat.
- Hmm... elnézést? – kérdezi idegenkedve a földipóni társad, ám válasz nem hagyja el a torkod.
Sokkalta inkább ez másik szó jön ki ajkaidból...
Egy régi társad, a barátodat látod, amint egy lilás unikorniskancával hozzátok sietnek…
- Klenon?

Klenon
- Figyeljen uram... - feleli a vöröses szemű őr – nekünk feladataink vannak, ami most a toborzás, ha nem hajlandó katonának jelentkezni, akkor vagy távol tartja magát a kaputól...
- Vagy úgy gondolja, hogy csatlakozik és velünk kell jönnie, mindenféle mellébeszélés nélkül! – feleli a bordó orrú katona.
Hangjukból érződött, hogy az eddigi fárasztó nap mellett a beszéded csavarosságát sem érthették. Nem is lehetne csodálkozni, az eddig hallottak alapján ez egy nagy esemény része, ráadásul ritka is, ha ennyire rettegik a Fekete kód nevét.
- És mi lenne, ha leszállnának a hírnökről és engednék tovább útjára!
Egy harmadik hang épp olyan erősen szólott, hogy a város tömegének zsúfolt hangján áthatolva a fületekbe szólott, mire meg nem érkezett tulajdonosának hangja mögötted betrappolva.
- E-elnézést kérünk hölgyem! – feleli a barnás szemű őr, lehajtva fejét társával együtt – D-de ez az idegen nem szólott a felől, hogy hírnök!
Lassacskán végigméred hirtelen felbukkant segítődet. Kicsivel alacsonyabb lehetett nálad, unikorniskanca, lilás szőrrel és sötétes sörénnyel...
- Mert hírei fontosabbak, hogy egyszerű katonáknak elmondaná... - felelte rá gyorsan Eszpera – és mivel láthatóan képtelenek észrevenni egy fontos diplomáciai küldöttet, így engedjenek át minket Verdomo nagyúrhoz, amilyen gyorsan csak lehet!
- I-Igenis! – engedte ki torkában felgyűlt feszültséget a vöröses szemű kadét, majd előrerohanva próbálta a tömeget oszlatni.
- Eszpera? - feleled összezavarodva – Mit keresel...
- Mint mondtam... - feleli a kanca – értek a fejben történő bajokról, köztük a gondolatokkal is, így rövidebb idő volt megértenem, miért is hazudtál!
Szemében a lassú kimerültség látszott, valamint a bosszúság, hogy nem mondtad el az igazat, viszont ahogy a továbbiakban beszélt, nyugtázhattad magadban, hogy még mindig kedvesen próbál segíteni neked, viszont a tömegben halkabban beszélve a következőket mondta.
- Viszont én is tudok hazudni, ha tényleg muszáj... Atyám városban betöltött szerepeinek köszönhetően ki tudom használni a nagyobb hatalmat, hogy ne merjenek ellenem szegülni... de hol is tartottam? Persze, meg van, Katarakta és Paszuly kérték, hogy segítsek neked, míg ők megpróbálják megoldani a Kamra körüli változásokat! Nem kell aggódnod... – feleli már nyugodtabban - ha bármilyen probléma lenne velük, érezni fogom legalább a mesterem gondolatait, ha üzenni kíván nekem...
- Utat a hírnőknek! Utat a hírnőknek! – felelik körülötted a katonák, ahogy a lassan kitelepülő katonajelöltekkel együtt kiérsz Eszperával együtt a város kapuján, hogy a kicsiny katonacsapat ellenőrzése alatt oda menjetek, ahol a kérdéseidre talán választ találhatsz...
Ám a jeles pillanat nem tart túl sokáig: az őrség elülső tagjai hangos rikkantásokkal próbálnak körbekeríteni, valamint letartóztatni két… régen látott társat. Az egyikkel persze alig beszéltél, viszont a másik...
"Szépmező?" gondolod magadban.

Rózsasörény
Szerencsésnek érezheted magad azzal, hogy a csaknem száraz vidék, forró levegőjében pont észre tudsz venni egy esőfelhőt. Gondolod azt, hogy ezzel némi időt is nyerhetsz, hogy tovább szökve érhessed el célodat, amit Hajnlacsillám mondott: tartani az irányt, át az Erdőn, hogy elérhessed Verdomo nagyurat és közeledő csapatát.
Óvatosan megragadod, amellyel épphogy nem ráznád meg magad, majd egy erős lökéssel repíted el a pályájáról, hogy az eddig csapatban mozgó, huszonöt különböző lényt számláló csapat szíve felé csapódjon be az elektromos és vizes veszedelem.
Nem várod ki az eredményét, ám azt nyugtázod magad egy újabb siklás közepette, hogy feléd repülő rémcsapat pár tagját talán eltalálhatta a felhőd. Viszont ez után jött csak a rossz: egy vaskos ezüstös, sisakos griff, szűnni nem akaró, fájdalmat éreztető ordítása alatt már-már elérve téged próbált megragadni karmos mellső lábaival, amelynek következtében hátsó feled küldözgeti az idegrendszereden keresztül a fájdalmat.
Nyilvánvaló, hogy nincs semmi esélyed ezzel a katonával szemben, ám próbálkozol legalább elrúgni magadtól ezt a támadódat, ám mindhiába.
Alig vagy már néhány tízméternyire az erdőségtől, amikor egy erőteljes pofont levágva feléd csak hagyja, hogy megszédült kis tested legalább biztonságosan elérje a fákat, majd a levelek záporát, míg a sötét erdőség egy bozótosába érve szerencsétlen landolásod közepette eszméld csak fel az lombkoronaszint feletti rikácsolásokat és üvöltéseket.
Mit csinálsz?
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
2

#275 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 10 június 2014 - 03:27

Sierra:

" ...hogyhogy érezni fogjuk, hogy leszálltunk? Ugye ezzel nem arra akart utalni, hogy nekimegyünk egy hegynek, mert nincs rendes horgony vagy egyéb megállási lehetőség?
Namindegy, elment...
"
Belépve a szobába és körülnézek, megfigyelve a benne rejlő dolgokat... pár gyerekjáték, egy-két párna, és egy ágy... csakúgy, mint a kapitányi kabint, ezt sem egy lakónak tervezett helyiség. Ennyire rossz lenne a helyzet ebben az időben?
Ábrándka azt mondta, hogy Hérics el akarna mondani valamit... hátha a kedves Sierra-bácsinak elmondja. "Jesszus, mióta nem volt dolgom csikókkal, pedig semmi bajom nincs velük... csak ötliternyi türelem kell. Meg egy szerető szív. Amit hál'istennek a homoksárkány nem evett meg."

- Nézd Hérics, ki jött ide hozzád! - Ábrándka mondata felkeltette Hérics figyelmét, aki felém nézett a... vak szemeivel... majdnem kirázott a hideg. Nyugi, Sierra...
- Köszönöm még egyszer Sierra, hogy nem hagytál minket cserbe... - Feleli a csikó.
- Nem muszály... hisz ez a dolgom... - Felelem a csikónak, aztán enyhén megvakarom a tarkóm... - Sajnálom, hogy ilyen körülmények között kellett, hogy találkozzunk.
- Kellene önnek valami esetleg, vagy netalántán maradhatok? - Ábrándka halk hangja megüti a fülem, és enyhén felé fordulok.
- Nem kell semmi, köszönöm... Ha Héricsnek nem baj, szerintem maradhat nyugodtan. - Mondom felé mosolyogva, majd a csikó felé fordulok. " Sose voltam jó beszélgetések kezdésében, és nem tudom, pontosan mit akar elmondani, vagy hogy mihez kapcsolódik...
...azt hiszem, támadt egy ötletem.
"

- Tudom, kicsit illetlen kérdés, de... Van-e valamilyen téma, amiről szeretnél beszélgetni, vagy találjak-e én ki valamit? - Kérdem, enyhén megdöntve fejem.
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#276 Felhasználó nem aktív   GeN.Garus 

  • Draconian Executor
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.937
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Drakonian

Elküldve: 10 június 2014 - 09:20

Solar Flyheart

Miután meghallgattam Almásderest és távozott, és óvatosan benyitok a kabinba.
Láthatóan, elég szerényen berendezett kabint pillantok meg, bár az eddig begyűjtött információk alapján, nem is számítottam sokkal másabbra. Ezüstszarv az ágyon fekve pihen mialatt megszólítom.

-Umm üdv ismét.

Mosolyodok el .

-Jöttem társaságnak hogy ne legyél egyedül és jobban érezd magad.

Majd az ágyhoz indulok, figyelve a reakcióit.
indörökké Equestria! Mindörökké Őfelsége Luna!!

SPARTA!

Spoiler

kép
0

#277 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 24 június 2014 - 06:30

Terra:

Lám a szituáció újabb fordulatot vett. Megkönnyebbültem, mikor a kutyaszerű lények lejjebb eresztették fegyvereiket.

- Hála az égnek, hogy jól vagy! Mondtam Sávosnak, aki szemmel láthatóan tisztában van a helyzettel.

Viszont a fejemben más dolgok játszódnak le. Az egész olyannyira álomszerű, hogy lassan kezdem megint felvetni a lehetőséget, hogy túl sok sütit ettem, és elaludtam.
Biztos viccesen nézhetek ki. Elmosolyodok.
Akárhogy is nézem, akár az egész egy álom is lehetne, elég vad dolgok történtek az elmúlt pár órában. Már ha tényleg órák teltek el azóta. Az időérzékemet is levesztettem már itt a járatokban. Mindegy, jobb lesz ha nyitva tarom a szemem és követem az eredeti tervet.
Elsőként meg kell találnom Cadence-et. De előbb jó lenne már végre pár információhoz jutni, ez a hely nem igazán akart nekem semmiben sem segíteni.

- Látom sikerült pár barátot szerezni, kérlek avass be minket is a helyzetbe, Sávos.
kép
0

#278 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 02 július 2014 - 06:58

Szépmező Szárnya:

Sajnos nem tudok teljes mértékben örülni, hogy Klenon itt van. Hisz ki lesz akkor aki itt marad? Lehet, hogy ő is beállt a seregbe? Talán a Hercegnők akarata, hogy ne távolodjunk el egymástól?
- Mit keresel itt Klenon?
"Vajon ki lehet ez a szép hölgy mellette?"

/Párbeszéd kezdeményezése/
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#279 Felhasználó nem aktív   Klenon 

  • Hű tag
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 302
  • Csatlakozott: 05-január 12

Elküldve: 04 július 2014 - 02:14

Klenon:

Eszpera diszkrét rosszallása alatt kissé lehajtom a fejem. Nem kevés lelkiismeret furdalást érzek amiatt, hogy elhallgattam előtte az igazságot.
– Tényleg sajnálom, hogy titkolóztam, – szólalok meg végül. – de nem tudtam mit tehetnék. A lehető legkevesebb személyt akartam beavatni ebbe az egészbe, mert... fogalmam sincs, mi lesz a vége. Egy ekkora, hogy is mondjam, "útnak", amiben nekem most részem van, biztos komoly oka van. Ilyen nagy dolgok nem történnek ok nélkül és minél nagyobb egy dolognak a következmény, annál nagyobb az ár, amit fizetni kell érte. Talán túl nagy lesz a végén azaz ár, amibe ez kerülni fog. Ezért szeretném elkerülni, hogy sokan tudjanak erről. Hogy ne nekik keljen elszenvedni a következményeket helyettem. Te, Katarakta Mester és Paszuly választhattok, én viszont nem. – miközben mondom ezeket, kissé előre révedek. – Kitartok a végletekig az esküm mellet. Hiszen jómagam már akkor fejet hajtottam a Hold Úrnője előtt, amikor a legtöbben még rettegtek tőle. És az iránta érzett elkötelezettségem még ennyi idő elteltével is megingathatatlan.

Annyira belemerülök a kissé hatásvadászra sikeredett monológomba, hogy a város kapuján kiérve először észre sem veszem Szépmező Szárnyát és Asóst. Az őrök miatt kissé aggódom, hogy mi fog most történni, de így is megkockáztatom, hogy odaszóljak a barátomhoz.
– Örülők, hogy újra látlak... – egy pillanatra elakad a szavam, amikor észreveszem Szépmező sérüléseit. – Te jó ég, mi történt veled?

OFF – párbeszéd folytatása. – OFF
0

#280 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 04 július 2014 - 07:47

Szépmező Szárnya:

- Csupán karcolás.- legyintek, elmosolyodom.- Milyen furcsa a sors: én ezt kapom,- mutatok a sebeimre- te pedig e bájos hölgy társaságát élvezed. Üdvözlöm kisasszony.- bólintok a kancának.
Szemtelenül ügyet sem vetek az őrökre. Hadd méregessenek még egy kicsit.

/Párbeszéd folytatása/
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

Téma megosztása:


  • (15 Oldal)
  • +
  • « Első
  • 12
  • 13
  • 14
  • 15


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó