Na erre most én is jelentkeznék
Név: Rúnakő
Faj: földpóni
Diszharmoni Eleme: Önzés
Lakhely: Az Elvadult Rengeteg mélye
Külső leírás:
magas, viszonylag erős testalkatú csődőr, sötét szürke szörszín, barna szörény, szembogár nélkül sötét szürke szem, arcán kecskeszakál és szinte sosem lehervadó sötét vigyor, kép(majd később)
Cukijegy:
egy ősi rúna képe
Belső leírás:
- szinte mindenkivel szemben távolságtartó és számító
- de ha szüksége van valakinek a szolgálatára akkor amíg a feladat el nincs végezve, addig remek szövetséges
- mindig saját célja elérése az első számára
- általában komor és csendes, csak akkor szólal még ha nagyon szükséges
- minden tettét legalább kétszer át gondolja , ezért néha nehezen jut elhatározásra
- bármilyen helyzetben képes nyugodt maradni, kivéve ha hosszú ideje nem " táplálkozott ", olyankor nagyon ingerlékeny és kiszámíthatatlanná válik a viselkedése
Háttértörténet:
Múltjára már nem nagyon emlékszik, csak részletekre és ami meg maradt azt nem szereti felhántorgatni. Vágtaszegen földpóniként született, élt és dolgozott, mint könyvtáros és mágiatörténész. Egész életében szidta a sorsot,hogy nem unikornisnak született, mindennél jobban vágyta a mágiát, ezért a Vágtaszegi könyvtár tiltott okkult tudományokkal foglalkozó archívuma felé fordult amit fedezték a tevékenységét ki is rúgtak addigi állásából. Mielőtt elbocsátották volna rálelt egy évszázadok óta elfeledett és betiltott tanra, a rúnamágiára, amivel mágikus erők kerülhetnek birtokába.
Elég tudást sikerült magába szívnia így végül ki akarta próbálni a gyakorlatban is az ősi kövek hosszú ideje elzárt energiajának előhívását, amivel reményei szerint földpóni létére megszeldítheti az oly vágyott mágiát. Ezért bejárta egész Equestriát, több ősi rom rúnáival is próbálkozott, de mindegyikkel kudarcot vallott, mígnem, az szülővárosa eldugott kazamatáiba jutott és az ott talált rúna reagált végre sóvárgó lelkének hívására. Miután aktiáalodot aszürke vésetekkel borított kő, általa mennyiségű, nem várt energia fedte fel magát. Az addig bezárt, kontrolálatlan sötét mágia elszabadult és bekebelezte régi énjét. Ennek eredménye a mostani állapota. Mire visszatért a felszínre több napi bolyongas után, a szelleme megtört és egész testét átjárta a megidézett gonosz érő.
Miután kijutott a szabadba azonnal berohant a legközelebbi sikátorba, és ott egy pocalya víztükrén látta meg új valóját. Teste megváltozott, érezte erősebb és gyorsabb lett. Eredeti színei sötétebb tónusba tolodtak, szembogara eltűnt. Legnagyobb örömére elérte célját, végre tudta érezni és irányítani a mágiát.
Első próbálkozása egy apró kő felemelése volt amit varázslattal sikerült fél percig maga előtt lebegtetnie, majd elfogyott az ereje a kavics is leesett. Ezután olyan szűnni nem akaró mágia utáni éhség kezdte el gyötri ami szinte az őrületes kergette. Ennek a vágynak a csillapítására véletlenül jött rá. Ott állt a sikátorban, majd közeledő hangokat hallott és amikor felnézett rátalált első áldozataira, két arra járó unikornis palotaőrre. Pupilla nélküli szeme feketén felvillant és két őr eszméletlenül esett össze. Mindkettőtől elvette az összes mágikus erejüket agyának egyetlen ösztönszerű gondolatával. Ezután arra eszmélt, hogy újra eltölti az évek óta vágyott érő. Megtört elméje pedig még többet akart. Majd az első áldozatokat még legalább egytucat újabb követtett, mindegyik egyszarvú volt. Mindegyikük életben maradt csak nagyon gyengültek. Mire sikerül nyomára bukkanni és elfogni varázs ereje már egy egyszerű unikorniséval vetekedett. Megpróbálták kigyógyítani az állapotából, de nem sikerült.
A hercegnők végül nem tehettek mást mint száműzzék az Elvadult Rengetegbe ahol azóta is bolyong újabb áldozatokat keresve. Közben megtanulta a környezet mágiájának felhasználásával csillapítani a pillanatnyi éhségétsét. A magányban töltött évek alatt tökélyre sikerült csiszolni képességét, amivel minden csepp mágiát ki tud sajtolni áldozatából, legyen akármilyen fajú póni. Földpóni létére most már a legnagyobb mágus akár lenni, amit szerinte mások mágikus erejének elvéte a legmegfelelőbb eszköz erre.