Hunbrony Fórum: Meghasadt Hold, kihunyó Nap - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »

Meghasadt Hold, kihunyó Nap ...ideje belépni az árnyak közé!

#1 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 14 augusztus 2012 - 11:08

Meghasadt Hold, kihunyó Nap

JÁTÉKOSOK

Név: Szépmező Szárnya
Diszharmónia Elem: Félelem

Faj: unikornis, csődör
Cukijegy: Fogaskerék, mely előtt pajzs van. A pajzson egy kard és egy lándzsa van keresztbe téve, középen egy köteg nyílvessző van függőlegesen. Az egészet keretbe foglalja egy nyitott koszorú, melynek balja babérág, jobbja tölgyfaág.
Külső leírás: fehér szőrszín, kék szem, fekete sörény. Szemüveges, jobb szemén hosszú, varas sebhely fut végig. Szerte a testén van még sebhely (harapásnyomok, vágások, szúrások). Büszkén viseli tiszti egyenruháját.
Belső Leírás: Óvatos és bizalmatlan. Ugyanakkor tudja mi a hűség és el is várja alárendeltjeitől. Akivel már összebarátkozott azt nem akarja elveszíteni, mert tudja, hogy ha eljön az idő, akkor talán csak ő tud majd rajta segíteni.
Tettei során figyelembe veszi a hagyományokat, a hűséget, és a rendet. A szabályok szerint játszik, de aki rászolgál, azzal szemben nem mutat szánalmat, vagy könyörületet. Jól érzi magát egy hierarchikus rendben, s törekedik az uralkodói pozíció megszerzésére, de szívesen vállalkozik szolgálatra is.
A tettei alapján ítél meg másokat. Nem szívesen száll szembe a törvényekkel, de keresi a kiskapukat ott, amit ésszerűtlennek talál, és nem szívesen szegi meg az adott szavát. Természetesen élete során akadtak kivételek.
Jelenlegi tartózkodási hely: Vágtaszeg
Előtörténet:
Egy gazdag, nemesi család sarja volt. Már fiatalon rengeteg szörnyűséget és megaláztatást kellett megélnie és sosem értette, hogy minek ellenségeskedik mindenki, mikor barátság is szövődhetne.
Egy nap túrázni ment a közeli hegyekbe, de eltévedt és az estét rettegésben kellett töltenie, de küzdött.
Ráébredt, hogy egy ilyen élmény alatt és után a póni mennyire vágyik pónitársaira. Megtanulhatják majd leküzdeni félelmeiket, és egy erősebb entitásként élhetnek tovább.
" Leggyengébb pillanatainkban vagyunk hajlandók a legnagyobb változásokra."
A rettegésen keresztül el lehet érni, hogy a pónik egy közösségként gondoljanak egymásra és törődjenek a másikkal, ami idővel barátsággá érik. Aki pedig nem hajlandó a változásra, annál még próbálkozni kell. Aki pedig bizonyíthatóan nem képes változni, azt el kell távolítani.
Megörökölte a családi birtokokat és vagyont, amit fegyvergyártásba fektetett.
Igen tapasztalt személy, aki sokat utazott és katonaként megjárt egy háborút is, valamint megfontolt üzletember és folyamatosan fejleszti képességeit, főleg a mágia terén.
"Hogyan tudnád értékelni a barátságot, ha nem tapasztaltad meg a hiányát?"

Név: Rejtély
Diszharmónia Elem: Hazugság

Faj: pegazus
Nem: kanca
cukijegy: egy kés belelszúródva egy almába, a kést takarja a szárnya
Belső leírás:
Kanca létére elég férfiasan viselkedik, kicsit lusta, viszont kíváncsi, és persze kiszámíthatatlan.
Szülei nem ismertek, a Manehattani árvaházban nevelkedett. fél éves korában találtak rá, egy sikátorban sírdogálva, a halott szülei mellet. Mivel senki sem tudta a nevét, ezért az árvaházi nevelők adtak neki egyet, és ők valami oknál fogva a "Rejtély" nevet adták neki. Elég ügyes mozgású, elég jó fizikumú és repülő és igen ügyesen bánik a késekkel is, cukijegyét akkor kapta meg, amikor fogadásból 30 méterről késsel eltalált egy almát csukott szemmel.
Aki árvaházban nő fel, abból ritkán lesz tisztességes ember. Ez Igaz Rejtélyre is. Bár nem gonosz,de öntörvényű, nem ismeri a "más tulajdona" fogalmát, nem riad vissza a póniöléstől se (viszont elég komoly oknak kell annak lennie). Igen nehezen barátkozik, de ha elfogad valakit barátnak, azért bármit képes megtenni. Nincs saját otthona Equestriát járja.(Pónifalván még nem járt.) Utálja ha a múltjáról kérdezősködnek, és utálja a gazdag pónikat is(meg a mákos bejglit :D).
Hobbi:Szereti mások idegeit húzni. :P
egyéb: van egy tőre, amit mindig magánál hord.

Név: Fogyó Fény
Diszharmónia Elem: Fekete Mágia

Faja: unikornis
Külső leírás: Piszkosszürke bundájú, átlagos testalkattal megvert egyszarvú csődör. Egyenes, rövid sörénye és szakálla hófehér, szemei vörösen fénylenek, akárha albínó volna, de a farka egyértelművé teszi, nem ez a helyzet. Hosszú, kissé zilált farka tövénél bundájával egyező színű, mely fokozatosan sötétedik, a végére már szénfekete, mely élesen elüt bundájától és egész megjelenésétől.
Cukijegy: Egy fehér korong, mely egy sötétebb árnyalatú sarlóalak mellett terül el. Nappal a fogyó holdat láthatja benne mindenki, este vagy sötétben viszont elsőre a napkorong elé lassan kúszó holdat véli mindenki felfedezni. Mindez persze alig több fényjátéknál.
Belső leírás: Határozott, gyorsan dönteni képes jellem, akinek megvan a véleménye mindenről és ezt általában ki is mondja. Elsőre talán jó vezetőnek vélnék, de ennél kevés dolog állhatna távolabb. Másokat eszköznek tekinti csupán, akik hasznosak, ezért magához közel tartja őket, ha tudja, viszont azonnal eldobja és felhasználja, ha szüksége így kívánja.
Ha lehetősége van rá, akkor könnyen lesz könyörtelen és kegyetlen, de csupán a felesleges személyekkel vagy lényekkel szemben.
Háttértörténet: Mint oly sok canterloti vágtaszegi egyszarvú, kik régi és önmagát nemesnek gondoló család sarjai, gondtalan és kellemes gyerekkorral büszkélkedhetett. Az egyik legjelesebb iskolába került szülei segítségével és saját tehetségével, ahol alaposan megismerhette a mágia és a tudományok világát. Bár számos társa örömmel vette volna, ha olyan sikeres lehet a varázslás terén, mint ő, maga mégsem érezte így, hiszen mindig akadtak nála jobbak, sohasem lehetett semmiben sem az első. Számára nem tűnt fel, és tanárai előtt is valahogy elsikkadt, hogy szinte minden téren a második volt viszont, vagy legalábbis a legjobbak közt teljesített, ami igencsak kiemelkedő képességnek mondható.
Ennek tudható be a titkos és nem pici pónik számára való tudás felé tett korai lépései, aminek hamar eredménye is lett, eltanácsolták az iskolából. Ekkorra már nem mondhatott le az egyetlen területről viszont, amiben legjobb lehetne, hiszen nincs vetélytársa.
Azóta is gyűjti minden elérhető forrásból a titkos és napot nemigen látott tekercsek sokaságát, hogy képességeit kiegészítse.
Lakóhely: Egy magányos épület Vágtaszeg és Pónifalva közt félúton, mely szállásként és régiségkereskedésként szolgál. Innen végzi gyanús és sötét üzelmeit, vagy éppen bocsátja áruba mágikus tudását, ha megszorul.

Név: Sávos
Diszharmónia Elem: Téboly

Faja: föld póni
Külső leírás: Nagy termetű csődőr, barnás szőrzet. Feji sörénye és farki sörénye szürkés-fekete sávozású. Szája környékén nem nőtt ki a szőr. Szeme színe zöldes árnyalatú, nagymacskákhoz hasonló. Testén, több helyen fellelhetőek különféle sérülések. Hasadt paták, torz fogazat.
Belső leírás: Elállatiasodott, tébolyodott magatartásformák, kiélesedett ösztönök, kiváló látás, hallás, szaglás. Ellenfeleinek nem kegyelmez, csak bizonyos szívességek ellenében. Magányos vadász, barátok nem érdeklik, viszont csapatban egy ideig képes az együttműködésre, ha úgy hozza a sors.
Cukijegy: egy furcsa fehér szimbólum.
Előtörténet: Hajdanán átlagos póni volt, viszont egy átlagos éjszakán az Elvadult Rengetegben menetelve véletlenül elátkozott helyre tévedt.
Az ott élő renegát unikornisok a betolakodóra kínzó, halált hozó átkot szórtak, hogy véletlenül se tudjon visszatérnie erre a rejtett helyre. Nem halt meg, viszont az átok felemésztette lelkét, és az ép elméjét, testén pedig átalakulás jelei lettek észrevehetőek. Próbált segítséget találni, ám senki nem tudott gyógymódot a kórra.
Évtizedek teltek el az óta. Az átoknak köszönhetően nem öregszik, viszont elállatiasodott, mindenevővé térve át. Az őrület növekedésével nevét folyamatosan elfelejti, csak nagy ritkán emlékszik igaz énjére. Most is a rengetegben él, várva a következő áldozatát...
Jelenlegi tartózkodási hely: Az Elvadult Rengeteg mélye, ahová csak ritkán járnak az épeszű lények.

Név: Rúnakő
Diszharmónia Elem: Önzés

Faj: földpóni
Lakhely: Az Elvadult Rengeteg mélye
Külső leírás:
magas, viszonylag erős testalkatú csődőr, sötét szürke szörszín, barna szörény, szembogár nélkül sötét szürke szem, arcán kecskeszakál és szinte sosem lehervadó sötét vigyor, kép(majd később)
Cukijegy:egy ősi rúna képe
Belső leírás:
- szinte mindenkivel szemben távolságtartó és számító
- de ha szüksége van valakinek a szolgálatára akkor amíg a feladat el nincs végezve, addig remek szövetséges
- mindig saját célja elérése az első számára
- általában komor és csendes, csak akkor szólal még ha nagyon szükséges
- minden tettét legalább kétszer át gondolja , ezért néha nehezen jut elhatározásra
- bármilyen helyzetben képes nyugodt maradni, kivéve ha hosszú ideje nem " táplálkozott ", olyankor nagyon ingerlékeny és kiszámíthatatlanná válik a viselkedése
Háttértörténet:
Múltjára már nem nagyon emlékszik, csak részletekre és ami meg maradt azt nem szereti felhántorgatni. Vágtaszegen földpóniként született, élt és dolgozott, mint könyvtáros és mágiatörténész. Egész életében szidta a sorsot,hogy nem unikornisnak született, mindennél jobban vágyta a mágiát, ezért a Vágtaszegi könyvtár tiltott okkult tudományokkal foglalkozó archívuma felé fordult amit fedezték a tevékenységét ki is rúgtak addigi állásából. Mielőtt elbocsátották volna rálelt egy évszázadok óta elfeledett és betiltott tanra, a rúnamágiára, amivel mágikus erők kerülhetnek birtokába.
Elég tudást sikerült magába szívnia így végül ki akarta próbálni a gyakorlatban is az ősi kövek hosszú ideje elzárt energiajának előhívását, amivel reményei szerint földpóni létére megszeldítheti az oly vágyott mágiát. Ezért bejárta egész Equestriát, több ősi rom rúnáival is próbálkozott, de mindegyikkel kudarcot vallott, mígnem, az szülővárosa eldugott kazamatáiba jutott és az ott talált rúna reagált végre sóvárgó lelkének hívására. Miután aktiáalodot aszürke vésetekkel borított kő, általa mennyiségű, nem várt energia fedte fel magát. Az addig bezárt, kontrolálatlan sötét mágia elszabadult és bekebelezte régi énjét. Ennek eredménye a mostani állapota. Mire visszatért a felszínre több napi bolyongas után, a szelleme megtört és egész testét átjárta a megidézett gonosz erő.
Miután kijutott a szabadba azonnal berohant a legközelebbi sikátorba, és ott egy pocalya víztükrén látta meg új
valóját. Teste megváltozott, érezte erősebb és gyorsabb lett. Eredeti színei sötétebb tónusba tolodtak, szembogara eltűnt. Legnagyobb örömére elérte célját, végre tudta érezni és irányítani a mágiát.
Első próbálkozása egy apró kő felemelése volt amit varázslattal sikerült fél percig maga előtt lebegtetnie, majd elfogyott az ereje a kavics is leesett. Ezután olyan szűnni nem akaró mágia utáni éhség kezdte el gyötri ami szinte az őrületes kergette. Ennek a vágynak a csillapítására véletlenül jött rá. Ott állt a sikátorban, majd közeledő hangokat hallott és amikor felnézett rátalált első áldozataira, két arra járó unikornis palotaőrre. Pupilla nélküli szeme feketén felvillant és két őr eszméletlenül esett össze. Mindkettőtől elvette az összes mágikus erejüket agyának egyetlen ösztönszerű gondolatával. Ezután arra eszmélt, hogy újra eltölti az évek óta vágyott érő. Megtört elméje pedig még többet akart. Majd az első áldozatokat még legalább egytucat újabb követtett, mindegyik egyszarvú volt. Mindegyikük életben maradt csak nagyon gyengültek. Mire sikerül nyomára bukkanni és elfogni varázs ereje már egy egyszerű unikorniséval vetekedett. Megpróbálták kigyógyítani az állapotából, de nem sikerült.
A hercegnők végül nem tehettek mást mint száműzzék az Elvadult Rengetegbe ahol azóta is bolyong újabb áldozatokat keresve. Közben megtanulta a környezet mágiájának felhasználásával csillapítani a pillanatnyi éhségétsét. A magányban töltött évek alatt tökélyre sikerült csiszolni képességét, amivel minden csepp mágiát ki tud sajtolni áldozatából, legyen akármilyen fajú póni. Földpóni létére most már a legnagyobb mágus akár lenni, amit szerinte mások mágikus erejének elvéte a legmegfelelőbb eszköz erre.

Név: Piromén
Diszharmónia Elem: Harag

Faj: pegazus
Külső Leírás: 18 év körüli sötétvöröses-barna szőrű pegazuscsődör lángszín kakastaraj-sörénnyel és farokkal.Szeme parázs-vörös.Közepes testméretű,átlagosan erős,és fürge.
Cukijegy: Egy kört író tűzlabda.
Belső Leírás: Nehezen jön ki más pónikkal,inkább a magányt kedveli,de aki a barátja lett,azzal jóban van.Könnyen kijön a sodrából,ami miatt többször is harcba került.Képes megvédeni magát,de ha elveszíti a hidegvérét,akkor a támadót könnyűszerrel megölheti.A félelmet nem ismeri.Ha teheti,a tűzzel játszik,és élvezi eme veszélyes elemmel történő mutatványbemutatásokat.Gyűlöli,ha gyanúsítgatják egy általa meg nem tett miatt.Ami neki nem tetszik,azt megkérdőjelezi.
Háttértörténet: Fenyőfalván lakott,és barátságban állt egy felcserpónival a közeli őrségből.Egyszer viszont véletlenül vitába elegyedett egy földipónival,aki feldühösítette.A veszekedésnek egy félrelökött gyertya és a Városháza leégésével fejeződött be.Barátja ajánlására (aki remélte,hogy megtanulja irányítani a dühét) elment világot látni,hátha nyugalomra lel...de ez nehezére esik.
Unikornis barátnőjétől,még az incidens elött kapott egy öngyújtó szerkezetet,amivel játszani szokott.Sajnos ő is életét vesztette,így ezt a kis eszközt mindig magával hordja emlékül.
Jelenlegi Tartózkodási Hely: Pónifalva

EGY KIS TÖRTÉNELEMLECKE


Még az Óidők hajnalán; midőn Equestria még nem kovácsolódott össze virágzó egységgé... a hirtelen jött hatalomtól megrészegült alikornisok veszett háborúba kezdtek: az egyeduralomért.
A Természet Anya óvó szárnyai alatt megszületett legendás lények megfeledkeztek arról a nemes célról, amiért világra jöttek. Többé nem gondozták a Természet Elemeit. Többé nem szőtték a Harmónia Szőttesét. Immár egyetlen cél mozgatta őket: uralni a Természetet.
Halhatatlan, végtelen energiákat felsorakoztató csatájuk szétzilálta a világ rendszerét. A halandók világa káoszba fulladt, a rend pedig bomlani kezdett.
Az elkeseredett Természet Anya, látva gyermekei önző és fékezhetetlen tombolását, szörnyűséges büntetéssel sújtotta őket.
Elvette az Elsőktől az időtlenségüket.
A halandóvá és sebezhetővé lett alikornisok vak dühének azonban ez sem vetett gátat. A háború megállíthatatlanul folyt tovább, generációról generációra.
Végül, hosszú-hosszú évek és életek múltán... a Tizenegyedik nemzedék hozta meg a Változást. A megosztott királyság vadregényes keleti hegyeinek árnya alatt, egy épülő palotában ifjú alikornis testvérpár nevelkedett, egy őszinte szívű unikornis csődör és egy tisztalelkű pegazus kanca gyámsága alatt.
A szüleik eredendően örök, ám múlandóvá lett életét elsodorta a halhatatlannak tűnő hadjárat.
Az idősebb testvér, Celesztia a Nap lángoló tüzét hordozta mellkasában; húga, Luna pedig a Hold kék fényétől izzó írisszel tekintett a rajzó világra. Ők ketten meglátták jövőjük homályos tükrében azt az erőt, amellyel tán képesek lesznek megállítani e zűrzavar rohanó folyamát.
Mikor hatalmuk virága teljes pompájában bontott szirmot, elérkezettnek látták az időt. Hosszú és rögös út kövére léptek patájukkal. Küldetésüknek, sőt: kötelességüknek érezték, hogy begyógyítsák az elmúlt korokon ejtett sebeket, és helyreállítsák a béke és a Harmónia kibillent egyensúlyát. A viszályt végül sarjaiban fojtották el, kitartásukat és töretlen hitüket pedig dicsőséges diadal koronázta.
A Kedvesség gyengéd hatalmával megszelídítették a véres csatákat vívó alikornisok feketévé mételyeződött szívét. A Nagylelkűség langymeleg ölelésében fegyverletételre kényszerítették az eddig megállíthatatlannak hitt „hadigépeket”. Az Őszinteség aranyló szavaival barátokká változtatták át az ádáz ellenségeket. A Nevetés csilingelő hangjával felszárították a könnyeket, és mosolyra fakasztották a lefele görbülő ajkakat. A Hűség sziklaszilárd szellemével pedig végleg behegesztették az újjászülető lelkek utolsó repedéseit is.
Az adatott Varázslat Celesztia és Luna fáradhatatlan közbenjárásával, mint főnix hamvaiból újjáteremtette a haldokló Harmóniát. Az alikornisok ismét alárendelték magukat a Természet Elemeinek, ismét megtanulták tisztelni és szeretni azokat...
...de végül e csoda túl soknak bizonyult a Naphercegnő és a Holdhercegnő vénáiban csörgedező halandó energiának. Életüket adták azért, hogy a véget nem érő viszály helyébe egy új, sebeiből és betegségéből meggyógyított világ léphessen.
Ám volt egy alikornis, aki még egyszer, utoljára, dacolva a lehetséges következményekkel szembeszállt a Természet Elemeivel. Halál, akinek nem túl hálás feladata az életutak teremtése és törvényes lezárása lett volna... megtagadta, hogy a testvérpár dobogó szívét megállítsa.
Természet Anya pedig... elfogadta a döntését. Önzetlen tetteik méltó jutalmaként Celesztia és Luna örökül kapták az őseiktől elvett időtlenséget, hogy az idők végezetéig uralkodhassanak a birodalmak fölött; akárcsak Halál, aki igazságos királynőként a lelkek végső nyughelyének éteren túli világából őrizte az életutakat.

***

A háborút túlélő alikornisok szétszéledtek. Ki itt, ki ott élte le halandó, boldog életét.
Idővel mindannyian eltűntek; a történetek többé nem említették a nevüket. Hogy végleg kihaltak-e, vagy csupán a múlt árnyaiba burkolóztak, esetleg egész egyszerűen megszűntek alikornisnak lenni... biztosat senki sem tud. A mesék – szándékosan vagy véletlenül – elfeledkeztek róluk.
Egyesek szerint Természet Anya mindőjüktől visszavette a küldetésüket (kivéve természetesen Celesztiát, Lunát, és Halált), és a föld méhéből mindmáig ő vigyázza és irányítja a Természet Elemeit, de hát... ez is csak egy mendemonda a sok közül.




PROLÓGUS: KRISTÁLYOK

Szépmező Szárnya:

- Igyekezz már, Kánya! - suttogod hátra kellően halk, de azért még parancsoló hangon az utánad loholó egyszarvúnak.
A vörösesbarna, apró termetű csődör botladozva, nem éppen nesztelenül lohol a nyomodban, idegesen jobbra-balra tekintgetve.
Lemondóan csóválod meg a fejed. Kányánál pocsékabb segítőt nem is találhattál volna a céhben, de az idő sürgetett, és a tapasztaltabb alárendeltjeid mind kiküldetésen vettek részt, így nem várhattad meg visszatértüket.
A Mennyegző most zajlott, és pont kapóra jött.
- Az alaprajzot! - sürgeted. Kánya, amint beér, egy gyűrött pergament lebegtet elő az iszákjából, aztán némi tűnődés után megfordítja az eredetileg fejjel lefelé tartott lapot. Belemélyedsz a labirintusszerű vonalakba.
- Ha minden igaz... - emeled ki a fejed a térképből, és balra fordulsz. - Arra!
Tökéletes. Amíg a fényességes esküvő tart, és a sok szánalmas bolond odafenn vigadozik, senki nem kerülhet az utadba a palota kazamatáiban. Néhány kósza, kelletlen őr ugyan ácsorgott egy-egy sarkon, az ünnepség iránt sóvárogva, de nem okozott problémát a kikerülésük.
A vágtaszegi fegyvertár tálcán fog előtted heverni, és nem fogják bánni, ha eltűnik onnan néhány különösen értékes, és ami még fontosabb: veszélyes darab.
Ha minden igaz, még egy sarok, és egy lépcső, és...
- Ez meg mi... - torpansz meg.
- Uraaaaam! - kiabál halálos rettegésben Kánya, de nem foglalkozol azzal, hogy leteremtsd.
A falakból, a padlóból fekete füst szivárog; a folyosó pillanatok alatt teljes sötétségbe burkolózik. A levegő rohamosan hűl.
- URAAAAAM! - a szolga már szinte visít.
- Pofa be! - rivallsz rá hátra sem fordulva, de jómagad is kezded ízlelgetni... a félelmet? Rég nem érezted már...
Kockakövek tűnnek el a padlózatból a mélybe, és repedések szaggatják fel a felszínt.
Hátrálni kezdesz, de elkéstél.
Egy hatalmas padlódarab megdől, aztán recsegve zuhanni kezd a semmibe - veled együtt.

***

Lassan térsz magadhoz, és hasogat a halántékod. A látásod sem egyhamar tisztul ki.
Jó nagyot eshettél...
Viszonylag szűk, de magas barlangban ébredezel - de akárhogy is szemléled, nem látod a mennyezeten a lyukat, amin át a barlangba zuhantál.
Két járat is vezet tovább; egy rendkívül szűk, és egy széles, alacsony, meredeken emelkedő.
A barlangot halvány derengés világítja meg, ami a kristályos falakból ered; a félhomályos (kékes) derengésben egy éles kristálydarabot pillantasz meg közvetlenül a patád előtt.
A kristály mélylila színű, de a fénye olyan mély, olyan sötét...
Megrázod a fejedet, alig tudod levenni róla a tekintetedet. A kristályszilánk vonz, hatalmas energiával, mintha csak szólongatna.
- Hol vagyunk, Uram? - kérdezi Kánya, szaporán kapkodva a levegőt.

Rejtély:

Lustán elterülve napozol egy vágtaszegi háztetőn, félig egy kémény takarásában, miközben unottan hámozol egy almát a tőröddel.
A kilátás a palotára innen pazar, az ünnepség hangfoszlányai bőségesen elérnek hozzád. Nem mintha olyan nagyon foglalkoztatna ennek a piperkőc Mi Amorának meg a bájgúnárának az esküvője - de jelenleg nincs jobb dolgod; az eseményeket viszont inkább csak tisztes távból figyeled, lévén valószínűleg nem szívesen látott vendég lennél a palotakörökben. Azt a sanszot rég eljátszottad már...
Most, hogy a változányok ostroma kudarcot vallott, és mindenpóni a palotában vigad, nemigen akad tennivaló idekinn; elgondolkozol azon, hogy amint a partinak vége, az első széllel továbbevezel Vágtaszegről. Bárhová.
- Élvezed a bulit? - ereszkedik le melléd nevetve egy jégkék (már-már fehér) szőrű, azúr (rendkívül hosszú) sörényű pegazus kanca. A nyakában egy kristályfüggő lóg, ami méregzöld színben dereng.
Gyanakodva méregeted. Ez meg ki az ördög? Hogy meri megzavarni a nyugalmadat? Hát nem látja, hogy mennyi... dolgod van?!
- Csigavér, Rejtély, nem harap a pegazus - mosolyog negédesen.
Nyelvet öltesz neki válaszképpen, mire felkacag, és kitartja feléd a bal mellső patáját.
- Gyere - mondja.

Fogyó Fény:

Némiképp unottan fütyörészve rendezgeted a megannyi különös tárgyat a polcokon; a pókok levadászását válogatott fájdalmas bűbájokkal különösen élvezed.
Igazából teljesen fölösleges volt kinyitnod az üzletet a mai napon. A felsőbb tízezer mind a vágtaszegi esküvőn tellegeti magát, de Equestria többi lakója is a városba tódult az eseményre. Valószínűleg még a kétes hátterű pónik is a jeles eseményre zarándokoltak, könnyű prédára éhesen.
A hőség is kezd elviselhetetlenül fullasztó lenni.
Már-már azon gondolkozol, hogy inkább bezárod az egész kócerájt, és ledőlsz pihenni, amikor megszólal a bejárati ajtó fölé szerelt csengettyű.
A leendő vásárló felé fordulsz, szívélyes (és túl széles) mosollyal, s közben végigméred.
Megviselt utazó, kopott köpenyben. Földi póninak tűnik, de ki tudja, mit rejt a bő csukja? Szőre is, sörénye is piszkosfekete.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezed.
Válaszképpen egy kátrányfekete, törött kristályt ejt a pultra.
- Érdekli? - recsegi.

Sávos:

Idegesen vered a homlokodat egy fa rücskös törzsébe, hátha attól elmúlik a jobb szemgödrödet kínzó szüntelen remegés.
- Bah! - hördülsz fel, mikor nem jársz sikerrel, aztán a levegőbe szimatolsz.
Dinnye.
Paprika.
Burgonya.
Kukorica.
És... egyszarvú, ó, igen, ráadásul... kanca!
Ujjongva felkacagsz, de aztán lehordod magadat.
- Psszt! - közlöd saját magaddal. - Még meghallja!
Követni kezded a szagokat, mint egy szimatoló kutya.
- Ollé! - jelented ki határozottan, amikor meglátod a lanka alján elvezető utat.
Egy ekhós szekér közeledik az úton, amit két megtermett ökör húz. Feltehetőleg a rakomány és az utas a ponyva alatt rejtezik.
Újra a levegőbe szimatolsz. Eyupp, biztosan egyszarvú, és biztosan kanca.
És dinnye.
És paprika, és burgonya, és kukorica.

Rúnakő:

Mágiát szimatolsz a levegőben, nem is keveset. Közeledik. Délkeletről.
Ha jól becsülöd, egyetlen unikornissal kell csak számolnod, és egy silány álcamágiával. Ugyan erősen koncentrált a mágia, amit érzel, de... fura. Olybá fest, az egyszarvú maga sem tudja, milyen erővel bír. Könnyű préda, és bőséges csemege.
Az út mellé lopakodsz, a bokrok rejtekén. Egy ponyvás kocsi, amit két ökör húz.
De vajon mit takar a ponyva? Gyanakodva méregeted, miközben a következő lépéseden tanakodsz.

Piromén:

Sebesség.
Érzed, ahogyan a nagynyomású levegő, és az ellentétes áramlat a csontjaidat ropogtatja.
Feljebb kapcsolsz.
Sebesség. Szabadság.
Kilőtt nyílként süvítő tested ívbe fordul át, majd egy hurok után zuhanórepülésbe kezd.
A levegő látható, párafehér gyűrűként rebben szét tested körül.
Gyorsítasz. Újabb gyűrű.
Sebesség.
A levegő hirtelen megszilárdul az orrod előtt, mintha csak egy vastag fal lenne... hogy aztán a következő pillanatban hártyaként szakadjon át, narancs-vöröses sugarakat zúdítva a négy távoli égtájra.
Szemeidet a minimumra zárod, de még így is könnyeket csal alájuk a zúgó szembeszél. Már nem is nyíl vagy: egy lángoló villám.
Szűk, éles U-alakban szinte érinted a fűszálak hegyét a földön, aztán ismét az ég felé tartasz, függőleges vonalban, Felhőháza felé...
...amikor felrobban körötted a levegő.
- Nem, ne... - nyögöd, de elfullad a hangod a füsttől. Lángok vesznek körbe mindenütt, forró katlanként zár körül a tűzbörtön. Ezt te csináltad volna? Nem, az nem létezik, te uralod a tüzet, és nem pedig az téged, eddig még sosem szabadult el...
...csak egyszer.
Az is éppen elég volt.
Zuhanni kezdesz, és apró tested eltűnik a pokoli lángok torkában.

***

- Jól vagy, kicsi póni? - ébresztget egy magas pegazus csődör. Szőre mélykék, sörényét és fejének nagy részét hóezüst sisak fedi el; a hátát ezüstszegélyű ébenpalást takarja.
Fölötte, a távoli égen látod Felhőháza körvonalait.
Tehát lezuhantál, de... hogy élted túl a borzalmas zuhanást?
3

#2 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 14 augusztus 2012 - 07:16

Szépmező Szárnya:

Okt.8.

" Idióta! Hülye idióta! Hogy lehettem ilyen figyelmetlen és könnyelmű? Elfelejtettem, hogy hol is vagyok, és majdnem lebuktam.
Minek is fogadtam el Kékvér meghívását? A birtokán nem volt számomra más, csak bosszankodás, szánakozás, keserűség... és düh.
Annyira feldühödtem a hercegen, hogy már nem bírtam tovább, és meggondolatlanul belekezdtem a transzformáció varázslatba.
Mikor az összes fogam kihegyesedett, akkor döbbentem rá, mekkora hibát követtem el, hiszen a kastélyban voltam. Ezután minden varázserőmmel azon voltam, hogy késleltessem az átalakulásomat. Zsebkendőmet a szám elé tartva, rosszullétet színlelve hagytam el a birtokot. Persze egy bocsánatkérő levéllel kimagyaráztam magam, de ne tereljük el a szót.

Régen ilyen soha nem volt, hogy a dühöm miatt ilyen lépésre szánjam el magam. Régen tudtam megálljt parancsolni magamnak. Mi változott? Mi változott meg bennem, hogy azt tettem, amit?

Most, mikor még eszemnél vagyok... Most kell naplót vezetnem, hogy vissza tudjam követni magam. Hogy emlékezzek rá, honnan indultam és miért. Milyen motivációim és álmaim voltak, vannak.
Hogy milyen voltam régen, mikor minden kezdődött...
És hogy többé ne fordulhasson elő a fenti eset."


- Csendet!- rivallok már sokadszorra segítőmre.
Ugyanakkor ő az, aki visszaránt a kristály vonzásából. Ebben a szilánkban valami nagy erő munkál, az biztos.
Körülnézek még egyszer.
- Kérem az alaprajzot. Köszönöm. Menj, és figyeld a két járatot, hátha jön valaki.- erre sajnos nagy az esély.- És légy olyan csöndes, amennyire csak tudsz!
Gyorsan megkeresem azt a helyet, ahonnan lezuhantunk. Ahogy látom, a közelben egy lépcső sem vezet lefelé.
"- Ez baj... csapda...? Nem maradhatunk itt."- Kánya megbotlik valamiben és elég nagyot csattan. A szememet forgatom szerencsétlenségén. Tovább tanulmányozom a térképet, de egyre erősebb bennem a gyanú, hogy ez a barlang nincs sehol.
Bosszantó, hogy ez nincs jelölve. Hogy történhetett ez meg? Hogy lehet, hogy annak ellenére nem találtunk semmilyen feljegyzést, lábjegyzetet(!) erről a helyről, hogy megszerezhetek szinte bármilyen könyvet, pergament, dokumentumot, stb. ebben az országban? Az információ birtoklása hatalom! A hiánya az olyan esetekben, mint amilyen például ez is, végzetes lehet.

- Uram!
- Jönnek?
- Nem, csak...
- Akkor pofa be, és kérlek,figyelj tovább.
- De...
Egy kis koncentrálás, és kihegyesedtek a fogaim, az íriszem résnyire szűkült.
- Végezd már a dolgodat!- villantom meg fogaimat.
Kányából mintha a lélek szállt volna ki, egy pillanat alatt fehérré vált. Visszament őrködni én pedig visszaváltoztam.
Azért őt választottam segítőmnek erre az akcióra, mert a legtapasztalatlanabb a céhen belül. Ugyan buzgón tanult és edzett négy fal között, sosem szagolt még puskaport. Ráfért már egy kis terepgyakorlat, éles tanulás.
De most, hogy itt van... Sokat beszél, kicsit ügyetlen, botladozik és picit lassú. Ha túléli, valami könnyebb küldetést kap legközelebb.
Ne húzzuk tovább az időt!
Újra a szilánkra nézek.
"- Igen, nem maradatunk... folyamatosan mozogjunk, úgy nehezen kaphatnak el. A kristályt majd máshol megvizsgáltatom."- patámmal a lila kő felé nyúlok.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
1

#3 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 14 augusztus 2012 - 08:35

Rejtély:

Hűvösen végigmérem az előttem álló pegazust.
Beszélgetés kezdeményezése:


- Fogalmam sincs ki vagy és azt sem tudom mit akarsz. Mivel ismered a nevem, gondolom tudsz egy-két dolgot rólam, ezért csodálkozom, hogy mégis ilyen vidáman idejössz és leszólítasz. De mivel emlékeztetsz egy gyermekkori barátomra, ezért adok egy jó tanácsot: ha barátokat akarsz szerezni akkor javaslom hogy a lenti vidám barátságos pónik közül válassz egyet.
Tőröm hegyével a mulatozó póninép felé mutatok, majd levágok egy szeletet az almából, beveszem a számba és folytatom:
- Én olyan póni vagyok, akiktől az anyukád óvva intett. Egyébként is nemsokára elhúzok ebből a városból, és egy jó darabig vissza sem fogok térni.
kép
1

#4 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 15 augusztus 2012 - 05:33

Fogyó Fény:

Vevő érkezik, ez remek. Gondolom magamban hamisan. Miért is lenne remek, a legtöbb egyszerű nincstelen, aki értékesnek hitt ócskaságaitól próbál megszabadulni, és szánalmasan visszakozik, mikor megtudja mennyit is ér egyetlen emléke az anyjától.

Széles mosolyt villantok felé, hiszen ez az elvárás, mindketten tudjuk, hogy utáljuk a másikat, de kedvesnek láttatjuk magunkat, akkor jobb üzlet köttethet. Az érkező felé nézek, az némi valódi örömet lop szívembe, kinézete alapján vagy tényleg bajban van, és könnyen kiforgathatom mindenéből némi élelemre való érméért cserébe, vagy véletlen egy igazi partnerrel hozott össze a sors.

– Mivel szolgálhatok?

A mosolyon lassan elhal, a másik arcán nincs, és ez jó jel. Drága jel, de jó. Az efféle tudja mit hozott hozzám, és azt is, hogy megkapja érte a jussát, ezért hozta ide, s nem másokhoz.

– Érdekli?

Mutat felém egy furcsa kristályszilánkot. Hmm, ilyesmit honnan szednek ezek össze? Első ötlettől vezérelve nyúlnék is felé mágiámmal, de időben megálljt parancsolok a gondolatnak. Hosszan, kimértem mérem végig a tárgyat, hátha valamit megtudhatok róla, bár ez most inkább csak a színjáték része. Úgyis megveszem, megszerzem. És ha megéri az árát a másik póni, akkor ezt ő is tudja már. Hát táncoljunk.

– Igen.

Egyszerű szó ez, de nem kell több. Az átlagos vásárlóimmal órákig tart, míg elboltolok egy hamis arany ékszert. Vele perceken belül túl leszek mindkettőnk e havi legjobb üzletén.
2

#5 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 15 augusztus 2012 - 07:26

Sávos

"Fincsi, fincsi rakomány... már egy ideje hiányolom az efféle ételek zamatát. Legutóbb is vagy pár napja ettem, az is húsos volt... mi volt az? Nem mindegy? Újra ehetek!"

Néma kacajt ejtek, ez alatt megnyalom a szám szélét, már annak a képzetétől, miféle lakomát fogok csapni magamnak.

"Dinnye, paprika, burgonya és kukorica meghintve némi véres zamattal. Nem is kell több... Ráadásul ez a bolond itt akar áthaladni, amelyről én magam tudom, hogy senki ép eszű nem jár itt az elmúlt időkben, csak a vadak...
De vajon mit alkalmazzak? Frontális támadással egyből a ponyvát megcélozva ártalmatlanítom a kiskancát elérve nála egy szívinfarktust? Esetleg útonálló módjára fenyegessem meg... Áhh, ez egy unikornis, biztos tud valamilyen mágiát, amely talán beválik ellenem... vagy csak odaosonva a szekér mögé felpattanva szerzem meg a finomságokat, meglopva az unikornist?
Minek találgassak a megfelelő taktikákon, ha mindig improvizáltam?"


Erőt veszek magamon, majd lassan ügetek lefele, ügyelve arra, hogy ne lásson, vagy hallhasson meg, majd próbálok megbújni az út közelében.

"Fincsi, fincsi finomságok... jövök!"
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
1

#6 Felhasználó nem aktív   What A Beautiful Duwang 

  • chew
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.946
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 15 augusztus 2012 - 09:43

Rúnakő

Lehunyom pupilla nélküli szemem, újra a levegőbe szagolok, hogy megbizonyosodjak jól éreztem-e az előbb. Egyre erősebb a koncentrált mágia semmivel össze nem téveszthető illata... Egyetlen unikornis... Gyenge álcamágia...

- Könnyű préda - suttogom alig hallhatóan, az útmenti bokorok rejtekében, miközben arcomon megjelenik a sötét vigyor. Az Éhség, ahogy a mágia utáni vágyamat nevezem, szinte sovárogva követeli már a jussát. Kinyitom a szemem és felmérem a helyzetet.

"Nincs mit tenni. Vagy kockázatosan, meglepetésszerűen rárontok, a szekér elé való kiugrással a bokrok közül. Az ökrök feltehetőleg megijednek és megállnak, azután pedig egyszerűen elvehetem tőle azt ami kell nekem és átkutathatom a kocsit, hátha van benne valami hasznos. Vagy pedig türelmesen követem, kifigyelem az áldozatot és a megfelelő pillanatban rátámadok és utána csillapítom az Éhséget és vizsgálom át a a szekeret." - fut át az agyamon, miközben ösztönösen az összes lehetőségemet mérlegelem.

Közben érzem az Éhség egyre lüktető érzése fokozódik, amíg szinte már elviselhetetlenné kezd válni, mivel jó ideje nem érzett ekkora erejű prédát és egyre türelmetlenebbül akarja a magányos egyszarvú mágikus erejét. Végül döntésre jutottam, inkább kockáztatok és most cselekszek. Jobb mellső patámmal a földet kaparom és már feszítem is az izmaimat a bokorból való kiugrásra.
kép
Killer Queen has no weakness...
Spoiler
1

#7 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 16 augusztus 2012 - 04:27

Piromén:

..uh...a fejem...ez...
...várjunk csak...élek?


- Jól vagy, kicsi póni?

A távoli hang ébredésre késztetett,és lassan kinyitottam a szememet.Érzékeim szerint a fűn feküdtem,egy darabban,törött végtagok nélkül...látásom kiélesedett,lassan felülve körülnéztem.
Az első dolog,ami feltűnt,az a póni,aki ébresztgetett.Nagyjából sötétkék szőr,fehér-ezüstös sisak,fekete palást ezüst szegélyezéssel...valami katona?...de...
A második dolog,ami feltűnt,az Felhőháza...kifogástalan állapotban.Legalább semmi nem kapott lángra rajtam meg a levegőn kívűl.Ez nyugtató tény.
Az idegenre nézve válaszra emeltem fejem.

-Ja...megvagyok...köszönöm. - Bólintottam. - Az nevem Piromén,és...még új vagyok itt.És ön?Hogy hívják?
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
1

#8 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 17 augusztus 2012 - 10:40

Szépmező Szárnya:

- MEGÁLLJ! - reccsen rád egy mély hang, amint a kristály felé nyúlnál.
Felpillantasz róla (elvenni rólad a tekintetedet továbbra is megerőltető).
A nagyobbik bejáratnál egy derengőn rózsaszínes unikornis kanca áll, mályvaszín köpenybe burkolózva. Haragoszöld íriszével szinte keresztüldöf.
Kánya teljesen elkerekedett szemekkel áll előtte, őszinte rettegéssel az arcán; de mozdulni és megszólalni képtelen, a testét bebórító kékes pókgubó-szerű anyagtól.
- Arra te nem vagy jogosult! - folytatja, de összezavarodik, és motyogni kezd... hogy neked-e, vagy csak a levegőnek, nem tudod. - ...illetve, itt sem szabadna lenned, és a Szilánknak sem, nem jó ez így, nagyon nem jó... valami történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, ez hiba, és az nem jó, nem jó, nem jó...

/párbeszéd lehetőség/

Rejtély:

- Te fenyegetni próbálsz, engem? - kacag fel selymesen édes hangon a pegazus, miközben fellebben a levegőbe, és tesz egy kört körötted, hagyva, hogy hosszú sörénye köréd boruljon; aztán megállapodik a kéményen.
Sértetten nézel fel rá, és elakad a lélegzeted, mikor meglátod ajkai között a késedet!
Mielőtt azonban háborogni kezdhetnél, (arcod fülig vörös a megaláztatástól), visszanyújtja neked azt.
- De nem játszadozni jöttem, és nem is barátokat keresgélni - kacsint rád. - A nevem Szellem, és a... öööh... a "gazdámnak" szüksége van... a képességeidre.

/párbeszéd lehetőség/

Fogyó Fény:

- Igen - csak ennyit felelsz rá, kimérten, és bízol benne, hogy perceken belül mindkettőtök számára kedvező (de inkább csak neked) remek üzleten lesztek túl.
- Jó, nagyon jó - vigyorog. - Érzem a mohóságodat, fiam. Ez kell nekem. Ez kell *nekünk*.
Kicsit megzavarodsz; nem éppen erre a folytatásra számítottál, talán inkább az üzlet...
- Az üzleten jár az eszed, igaz? - vág a gondolataid menetébe. - Felteszem, az áron... Nos, hogyne, természetesen van ára a dolognak: Te.

/párbeszéd lehetőség/

Sávos:

Túl sok mérlegelnivaló.
Elhessegeted a fölösleges gondolatokat; csak nehezítik a fejedet.
A cserjésben lapulva vársz az út mellett, hogy a szekér közelebb érjen.
Alig tudod pórázon tartani az éhségedet, de vársz.
Kivársz.
A szekér lassan egy vonalba ér veled...

Rúnakő:

Mágia iránti éhséged csillapíthatatlanul gyötör, kínoz... ész érv itt már nem használ, lerázol a válladrol minden tervszerűséget, és kockáztatsz.
Amikor meglátod elhaladni orrod előtt a ponyvát, előreveted magad a fedezékedből...

Sávos (folyt.):

A ponyva a szekérről eltűnik, mintha sohasem lett volna. Először fel se fogod, amit látsz.
Se dinnye, se kukorica, se egyszarvú... de még egy nyamvadt pónibébi se! Az egész szekér üres... leszámítva egy oszlopszerű fémszerkezetet, ami kattogni és forogni kezd, és...
- Repülööööök! - ez az egyetlen, amivel le tudod reagálni, hogy a levegőbe emel egy láthatatlan erő, és a szekér felé kezd el húzni.
Tompán puffansz a szekér mellett, a földön. Az ökrök megálltak, de idegesnek tűnnek.
- Szerbusz! - köszönsz nekik, aztán csilingelő hang tereli el az amúgy is elterelt figyelmedet, és látod, amint az oszlop kinyílik, és apró, de halálos számszeríjak pattannak fel az oldalából, a szélrózsa minden irányában.

Rúnakő (folyt.):

Mikor elrugaszkodsz, már érzed a hátadon felálló szőrből, hogy ezt elhamarkodtad.
Tompa, láthatatlan falnak ütközöl, és az útra esel.
A szekér megállt,a ponyva eltűnt, és egy idiótán gajdoló földi póni repked a levegőben.
Csapda!
De elkéstél.
Ott, ahol az ízletes prédának kéne várakoznia, hogy ízeire szedhesd, csupán egy forgó-kattogó fémoszlop ágaskodik... amiből számszeríjak csúsznak elő, mint sündisznó tüskéi.
Halk kattanást hallasz, majd még egyet, és egyre többet, és csak annyit tudsz kinyögni, hogy "ajajj", és a levegő megtelik süvítő nyílvesszőkkel.

Piromén:

A tűz nyomtalanul eloszlott, és úgy érzed: egy darabban vagy.
Kicsit kóválygó fejjel válaszolgatsz a katona küllemű pegazusnak, aki időközben leemelte fejéről a sisakját.
A sörénye... szivárványszínű... különös, eddig csak egyetlen póniról hallottál, akinek szivárványsörénye van, de ez nem lehet ő...
- A nevem Szivárványvihar kapitány - mosolyog rád -, és többek között én felügyelem a majdani felhőváros felemelését.

/párbeszéd lehetőség/
1

#9 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 17 augusztus 2012 - 03:18

Szépmező Szárny:

- Elnézést, de kicsoda ön? Tán valami szellem, mágikus másolat, póni testet öltött lény?
Óvatosan a kardom felé nyúlok. Sosem lehet tudni.
"- Ha harcra kerül a sor... Kánya kiesett. Ha most varázslatba kezdek, nyilván támadó szándéknak fogja nézni."
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#10 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 18 augusztus 2012 - 10:08

Szépmező Szárnya:

Sosem lehet tudni: a kardod felé nyúlnál... de a fegyver kicsusszan a hüvelyéből, és csengve-visszhangozva a barlang falának csapódik, majd a földre hullik, elérhetetlen távolságban. Gyanítod, hogy nem lenne alkalmad visszaszerezni sem mágiával, sem pedig fizikailag...
- Hallgass! - folytja beléd a szót dühösen. - Épp gondolkozni próbálok, hogy ez a... baleset, mégis miként történhetett meg... EZ NEM ÍGY VOLT ELTERVEZVE!!!
0

#11 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 18 augusztus 2012 - 07:52

Szépmez Szárnya:

"- Nem tettszik ez a hangnem. Ha így folytattja, még mutatok neki pár trükköt."
- Akkor hogy volt eltervezve?
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#12 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 18 augusztus 2012 - 09:00

Szépmező Szárnya:

- És neked ahhoz mi közös van? - horkant. - Ám legyen, a helyzet már nem is lehetne ennél rosszabb... Nemes egyszerűséggel nem a megfelelő személyt hozták vissza... elképzelni sem tudom, milyen gikszer folytán...
0

#13 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 18 augusztus 2012 - 09:37

Szépmező Szárnya:

Valami villan a szememben.
"- Hozták?! Vissza?!"- rövid időre hideg fut végig a hátamon.
- Kik hoztak?- ismét körbepillantok a barlangban, de sehol senki más. Még szerencse, hogy hoztam más fegyvert is.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#14 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 20 augusztus 2012 - 09:20

Szépmező Szárnya:

A nem túl megnyerő modorú idegen elengedi a füle mellett a kérdéseidet; helyette ő kérdez.
- Egyet árulj el nekem - von kérdőre -, hogyan sikerült előhívnod a Szilánkot? Hogyan sikerült FELÉBRESZTENED A FÉLELMET?!
0

#15 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 20 augusztus 2012 - 03:44

Szépmező Szárnya:

Ettől a kérdéstől végre tényleg elszakadok a kristálytól. Az idegennel farkasszemet nézek, úgy gondolkozok.
"- Előhívtam a Szilánkot és felébresztettem a félelmet... De honnan? Azt mondta, nem kellene itt lennie... és nekem se. Valaki mást várhattak. De nem tudom, hogy ma-e, vagy máskorra."
Feltolom orrnyergemen a szemüvegem.
"- Hmm... Ez a valaki nyilván ismeri azt a helyet, és ezt a barlangot, hiszen úgy beszél, mint aki már sokszor járt itt. Az sem kizárt, hogy még vannak itt rajta kívül... az ő pónijai.
Viszont engem úgy tűnik, nem ismer. Azonban szerinte én hívtam elő ezt a kristályt. Ezt nem fogja elfelejteni, és ha sikerülne is kereket oldanom, keresni kezdene. Nyomozni fog utánam. Veszélybe kerül identitásom.
Hiába vagyok talpig páncélban, hiába fedi a cukijegyem, látszik rajta, hogy felismerne, ha legközelebb találkoznánk. Az elsődleges mágikus lenyomatomat jegyezte meg.
Így csak két folytatás jöhet szóba."
Milyen elbűvölően szép szemei vannak.
"- Ugyanakkor azt sem tudja, milyen hatalom birtokában vagyok, mivel meglepődött, hogy felébresztettem a Félelmet. Tehát eddig meg se figyelt és most találkozunk először. Ebből még előnyt is kovácsolhatok..."

- Régen a Vágtaszegi Nagykönyvtárban, az elzárt részlegben, egy nem különösebben figyelemfelkeltő könyvben volt alkalmam olvasni erről a kristályról. "Nem válna előnyömre, ha rájönne, semmit sem tudok erről a kőröl."
Azonban ön azt a mágikus lenyomatomat érzékeli, amit a leggyakrabban használok, történetesen aznap is ezt használtam. Így sajnálatos módon csak kétféle képen folytatódhat a történet...- Mágiával lecsapom sisakrostélyomat, közben táskámból kiveszek néhány füstgránátot.
- Most viszont ön válaszoljon, mielőtt elkezdjük: kicsoda ön, mi köze van a Szilánkhoz, és ha nem engem, úgy kit akarTAK idehozni?
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#16 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 20 augusztus 2012 - 06:03

Rejtély:

- Mi a.. mondom meglepődötten.
Ezt hogy csinálta? Észre sem vettem hogy elvette.
Kezd nagyon zavarni ennek a pegazusnak a jelenléte.
Felrepülök a magasságába és elveszem tőle a tőrömet, miközben még mindig elvörösödve ezt mondom:

Beszélgetés kezdeményezése
- És mégis honnan ismer a "gazdád" engem? A "gazdád" szónál egy pillanatra gúnyosan elmosolyodok.
Milyen képességeim vannak ami érdekelheti őt és miből gondolja hogy ez engem érdekel?
kép
0

#17 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 10:58

Rejtély Terra herceg:

- Hatalom - kacag fel Szellem. - Az ajánlatunk Hatalom.
Leszáll melléd.
Egészen közel hozzád.
- A mesterem félelmetes erőknek parancsol. Háború áll a küszöbön, de ezt még csak kevesen érzik... az ostobák... És te ott leszel a kellős közepében, kedvesem, és a mesterem által felszínre hozhatod azt, aki igazán vagy!
0

#18 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 06:00

Rejtély:

hogy mi? Milyen háború?
Ez a póni túl sok Cidert ivott! Azt hiszem most van itt az ideje hogy továbbálljak.

- Érdekesnek hangzik, de hirtelen egy kis dolgom akadt, de szavad ne feledd, jövök vissza mindjárt!

Rámosolyodok, és elrepülök olyan irányba a házak közé, ahol nem láthat, és megpróbálok elvegyülni a tömegbe, kifele tartva a városból

OFF: válasz már csak záráskor, next player!
kép
0

#19 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 07:35

Fogyó Fény:

Jó, nagyon jó – vigyorog. – Érzem a mohóságodat, fiam. Ez kell nekem. Ez kell nekünk.

Afene, gondolom magamban. Persze, egy kissé holdkóros, ami annyira nem is meglepő, a szakmánk velejárója. Engem sem mondana túl sok nagy hírű orvos épelméjűnek, de hát mit tudnak ők? Inkább figyeljünk az eladóra, az üzletre…


Az üzleten jár az eszed, igaz? – vág a gondolataid menetébe. – Felteszem, az áron…Nos, hogyne, természetesen van ára a dolognak: Te.

G
yors ez a tánc, pont ahogy szeretem. Egy ütem kimarad a képzeletbeli zenészek részéről. Micsoda? Arcom felett remélem sikerrel tartom meg uralmamat, nem jött még el a végjáték.

Elmém hátsó részén egy piciny kis póni, melyet józan észnek neveznek, tombolva rúgkapál, és kiabálva próbál rávenni a cselekvésre, a menekülésre. Szemernyi figyelmet sem szentelek rá, most fontosabb dolgom akadt.

A tánc nem ért véget, épp most kezdődött el igazából:


Mindenkinek megvan az ára, kérdés, hogy tartani tudod-e? Te mit ajánlasz, ti mit ajánlotok? Ő mit kínál fel értem?
0

#20 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 07:53

Fogyó Fény:

- Ó - vigyorodik el csuklyája árnyában -, hatalmat. Nyers, zabolátlan hatalmat, ami csak arra vár, hogy felszínre törjön benned. Te adod az ajtót, mi adjuk a kulcsot. A Szilánk kiválasztott téged, és azon erők, mik képesek a Harmónia Elemei ellen állni a sarat, (sőt, visszavágni!) készen állnak, hogy egyesüljenek.
0

Téma megosztása:


  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó