Súgó
Új válaszJÁTÉKOSOK
Név: Szépmező Szárnya
Diszharmónia Elem: Félelem
Faj: unikornis, csődör
Külső leírás: fehér szőrszín, kék szem, fekete sörény. Szemüveges, jobb szemén hosszú, varas sebhely fut végig. Szerte a testén van még sebhely (harapásnyomok, vágások, szúrások). Büszkén viseli tiszti egyenruháját.
Belső Leírás: Óvatos és bizalmatlan. Ugyanakkor tudja mi a hűség és el is várja alárendeltjeitől. Akivel már összebarátkozott azt nem akarja elveszíteni, mert tudja, hogy ha eljön az idő, akkor talán csak ő tud majd rajta segíteni.
Tettei során figyelembe veszi a hagyományokat, a hűséget, és a rendet. A szabályok szerint játszik, de aki rászolgál, azzal szemben nem mutat szánalmat, vagy könyörületet. Jól érzi magát egy hierarchikus rendben, s törekedik az uralkodói pozíció megszerzésére, de szívesen vállalkozik szolgálatra is.
A tettei alapján ítél meg másokat. Nem szívesen száll szembe a törvényekkel, de keresi a kiskapukat ott, amit ésszerűtlennek talál, és nem szívesen szegi meg az adott szavát. Természetesen élete során akadtak kivételek.
Jelenlegi tartózkodási hely: Vágtaszeg
Előtörténet:
Egy gazdag, nemesi család sarja volt. Már fiatalon rengeteg szörnyűséget és megaláztatást kellett megélnie és sosem értette, hogy minek ellenségeskedik mindenki, mikor barátság is szövődhetne.
Egy nap túrázni ment a közeli hegyekbe, de eltévedt és az estét rettegésben kellett töltenie, de küzdött.
Ráébredt, hogy egy ilyen élmény alatt és után a póni mennyire vágyik pónitársaira. Megtanulhatják majd leküzdeni félelmeiket, és egy erősebb entitásként élhetnek tovább.
" Leggyengébb pillanatainkban vagyunk hajlandók a legnagyobb változásokra."
A rettegésen keresztül el lehet érni, hogy a pónik egy közösségként gondoljanak egymásra és törődjenek a másikkal, ami idővel barátsággá érik. Aki pedig nem hajlandó a változásra, annál még próbálkozni kell. Aki pedig bizonyíthatóan nem képes változni, azt el kell távolítani.
Megörökölte a családi birtokokat és vagyont, amit fegyvergyártásba fektetett.
Igen tapasztalt személy, aki sokat utazott és katonaként megjárt egy háborút is, valamint megfontolt üzletember és folyamatosan fejleszti képességeit, főleg a mágia terén.
"Hogyan tudnád értékelni a barátságot, ha nem tapasztaltad meg a hiányát?"
Név: Rejtély
Diszharmónia Elem: Hazugság
Faj: pegazus
Nem: kanca
cukijegy: egy kés belelszúródva egy almába, a kést takarja a szárnya
Belső leírás:
Kanca létére elég férfiasan viselkedik, kicsit lusta, viszont kíváncsi, és persze kiszámíthatatlan.
Szülei nem ismertek, a Manehattani árvaházban nevelkedett. fél éves korában találtak rá, egy sikátorban sírdogálva, a halott szülei mellet. Mivel senki sem tudta a nevét, ezért az árvaházi nevelők adtak neki egyet, és ők valami oknál fogva a "Rejtély" nevet adták neki. Elég ügyes mozgású, elég jó fizikumú és repülő és igen ügyesen bánik a késekkel is, cukijegyét akkor kapta meg, amikor fogadásból 30 méterről késsel eltalált egy almát csukott szemmel.
Aki árvaházban nő fel, abból ritkán lesz tisztességes ember. Ez Igaz Rejtélyre is. Bár nem gonosz,de öntörvényű, nem ismeri a "más tulajdona" fogalmát, nem riad vissza a póniöléstől se (viszont elég komoly oknak kell annak lennie). Igen nehezen barátkozik, de ha elfogad valakit barátnak, azért bármit képes megtenni. Nincs saját otthona Equestriát járja.(Pónifalván még nem járt.) Utálja ha a múltjáról kérdezősködnek, és utálja a gazdag pónikat is(meg a mákos bejglit
).Hobbi:Szereti mások idegeit húzni.
egyéb: van egy tőre, amit mindig magánál hord.
Név: Fogyó Fény
Diszharmónia Elem: Fekete Mágia
Faja: unikornis
Külső leírás: Piszkosszürke bundájú, átlagos testalkattal megvert egyszarvú csődör. Egyenes, rövid sörénye és szakálla hófehér, szemei vörösen fénylenek, akárha albínó volna, de a farka egyértelművé teszi, nem ez a helyzet. Hosszú, kissé zilált farka tövénél bundájával egyező színű, mely fokozatosan sötétedik, a végére már szénfekete, mely élesen elüt bundájától és egész megjelenésétől.
Cukijegy: Egy fehér korong, mely egy sötétebb árnyalatú sarlóalak mellett terül el. Nappal a fogyó holdat láthatja benne mindenki, este vagy sötétben viszont elsőre a napkorong elé lassan kúszó holdat véli mindenki felfedezni. Mindez persze alig több fényjátéknál.
Belső leírás: Határozott, gyorsan dönteni képes jellem, akinek megvan a véleménye mindenről és ezt általában ki is mondja. Elsőre talán jó vezetőnek vélnék, de ennél kevés dolog állhatna távolabb. Másokat eszköznek tekinti csupán, akik hasznosak, ezért magához közel tartja őket, ha tudja, viszont azonnal eldobja és felhasználja, ha szüksége így kívánja.
Ha lehetősége van rá, akkor könnyen lesz könyörtelen és kegyetlen, de csupán a felesleges személyekkel vagy lényekkel szemben.
Háttértörténet: Mint oly sok
Ennek tudható be a titkos és nem pici pónik számára való tudás felé tett korai lépései, aminek hamar eredménye is lett, eltanácsolták az iskolából. Ekkorra már nem mondhatott le az egyetlen területről viszont, amiben legjobb lehetne, hiszen nincs vetélytársa.
Azóta is gyűjti minden elérhető forrásból a titkos és napot nemigen látott tekercsek sokaságát, hogy képességeit kiegészítse.
Lakóhely: Egy magányos épület Vágtaszeg és Pónifalva közt félúton, mely szállásként és régiségkereskedésként szolgál. Innen végzi gyanús és sötét üzelmeit, vagy éppen bocsátja áruba mágikus tudását, ha megszorul.
Név: Sávos
Diszharmónia Elem: Téboly
Faja: föld póni
Külső leírás: Nagy termetű csődőr, barnás szőrzet. Feji sörénye és farki sörénye szürkés-fekete sávozású. Szája környékén nem nőtt ki a szőr. Szeme színe zöldes árnyalatú, nagymacskákhoz hasonló. Testén, több helyen fellelhetőek különféle sérülések. Hasadt paták, torz fogazat.
Belső leírás: Elállatiasodott, tébolyodott magatartásformák, kiélesedett ösztönök, kiváló látás, hallás, szaglás. Ellenfeleinek nem kegyelmez, csak bizonyos szívességek ellenében. Magányos vadász, barátok nem érdeklik, viszont csapatban egy ideig képes az együttműködésre, ha úgy hozza a sors.
Cukijegy: egy furcsa fehér szimbólum.
Előtörténet: Hajdanán átlagos póni volt, viszont egy átlagos éjszakán az Elvadult Rengetegben menetelve véletlenül elátkozott helyre tévedt.
Az ott élő renegát unikornisok a betolakodóra kínzó, halált hozó átkot szórtak, hogy véletlenül se tudjon visszatérnie erre a rejtett helyre. Nem halt meg, viszont az átok felemésztette lelkét, és az ép elméjét, testén pedig átalakulás jelei lettek észrevehetőek. Próbált segítséget találni, ám senki nem tudott gyógymódot a kórra.
Évtizedek teltek el az óta. Az átoknak köszönhetően nem öregszik, viszont elállatiasodott, mindenevővé térve át. Az őrület növekedésével nevét folyamatosan elfelejti, csak nagy ritkán emlékszik igaz énjére. Most is a rengetegben él, várva a következő áldozatát...
Jelenlegi tartózkodási hely: Az Elvadult Rengeteg mélye, ahová csak ritkán járnak az épeszű lények.
Név: Rúnakő
Diszharmónia Elem: Önzés
Faj: földpóni
Lakhely: Az Elvadult Rengeteg mélye
Külső leírás:
magas, viszonylag erős testalkatú csődőr, sötét szürke szörszín, barna szörény, szembogár nélkül sötét szürke szem, arcán kecskeszakál és szinte sosem lehervadó sötét vigyor, kép(majd később)
Cukijegy:egy ősi rúna képe
Belső leírás:
- szinte mindenkivel szemben távolságtartó és számító
- de ha szüksége van valakinek a szolgálatára akkor amíg a feladat el nincs végezve, addig remek szövetséges
- mindig saját célja elérése az első számára
- általában komor és csendes, csak akkor szólal még ha nagyon szükséges
- minden tettét legalább kétszer át gondolja , ezért néha nehezen jut elhatározásra
- bármilyen helyzetben képes nyugodt maradni, kivéve ha hosszú ideje nem " táplálkozott ", olyankor nagyon ingerlékeny és kiszámíthatatlanná válik a viselkedése
Háttértörténet:
Múltjára már nem nagyon emlékszik, csak részletekre és ami meg maradt azt nem szereti felhántorgatni. Vágtaszegen földpóniként született, élt és dolgozott, mint könyvtáros és mágiatörténész. Egész életében szidta a sorsot,hogy nem unikornisnak született, mindennél jobban vágyta a mágiát, ezért a Vágtaszegi könyvtár tiltott okkult tudományokkal foglalkozó archívuma felé fordult amit fedezték a tevékenységét ki is rúgtak addigi állásából. Mielőtt elbocsátották volna rálelt egy évszázadok óta elfeledett és betiltott tanra, a rúnamágiára, amivel mágikus erők kerülhetnek birtokába.
Elég tudást sikerült magába szívnia így végül ki akarta próbálni a gyakorlatban is az ősi kövek hosszú ideje elzárt energiajának előhívását, amivel reményei szerint földpóni létére megszeldítheti az oly vágyott mágiát. Ezért bejárta egész Equestriát, több ősi rom rúnáival is próbálkozott, de mindegyikkel kudarcot vallott, mígnem, az szülővárosa eldugott kazamatáiba jutott és az ott talált rúna reagált végre sóvárgó lelkének hívására. Miután aktiáalodot aszürke vésetekkel borított kő, általa mennyiségű, nem várt energia fedte fel magát. Az addig bezárt, kontrolálatlan sötét mágia elszabadult és bekebelezte régi énjét. Ennek eredménye a mostani állapota. Mire visszatért a felszínre több napi bolyongas után, a szelleme megtört és egész testét átjárta a megidézett gonosz erő.
Miután kijutott a szabadba azonnal berohant a legközelebbi sikátorba, és ott egy pocalya víztükrén látta meg új
valóját. Teste megváltozott, érezte erősebb és gyorsabb lett. Eredeti színei sötétebb tónusba tolodtak, szembogara eltűnt. Legnagyobb örömére elérte célját, végre tudta érezni és irányítani a mágiát.
Első próbálkozása egy apró kő felemelése volt amit varázslattal sikerült fél percig maga előtt lebegtetnie, majd elfogyott az ereje a kavics is leesett. Ezután olyan szűnni nem akaró mágia utáni éhség kezdte el gyötri ami szinte az őrületes kergette. Ennek a vágynak a csillapítására véletlenül jött rá. Ott állt a sikátorban, majd közeledő hangokat hallott és amikor felnézett rátalált első áldozataira, két arra járó unikornis palotaőrre. Pupilla nélküli szeme feketén felvillant és két őr eszméletlenül esett össze. Mindkettőtől elvette az összes mágikus erejüket agyának egyetlen ösztönszerű gondolatával. Ezután arra eszmélt, hogy újra eltölti az évek óta vágyott érő. Megtört elméje pedig még többet akart. Majd az első áldozatokat még legalább egytucat újabb követtett, mindegyik egyszarvú volt. Mindegyikük életben maradt csak nagyon gyengültek. Mire sikerül nyomára bukkanni és elfogni varázs ereje már egy egyszerű unikorniséval vetekedett. Megpróbálták kigyógyítani az állapotából, de nem sikerült.
A hercegnők végül nem tehettek mást mint száműzzék az Elvadult Rengetegbe ahol azóta is bolyong újabb áldozatokat keresve. Közben megtanulta a környezet mágiájának felhasználásával csillapítani a pillanatnyi éhségétsét. A magányban töltött évek alatt tökélyre sikerült csiszolni képességét, amivel minden csepp mágiát ki tud sajtolni áldozatából, legyen akármilyen fajú póni. Földpóni létére most már a legnagyobb mágus akár lenni, amit szerinte mások mágikus erejének elvéte a legmegfelelőbb eszköz erre.
Név: Piromén
Diszharmónia Elem: Harag
Faj: pegazus
Külső Leírás: 18 év körüli sötétvöröses-barna szőrű pegazuscsődör lángszín kakastaraj-sörénnyel és farokkal.Szeme parázs-vörös.Közepes testméretű,átlagosan erős,és fürge.
Cukijegy: Egy kört író tűzlabda.
Belső Leírás: Nehezen jön ki más pónikkal,inkább a magányt kedveli,de aki a barátja lett,azzal jóban van.Könnyen kijön a sodrából,ami miatt többször is harcba került.Képes megvédeni magát,de ha elveszíti a hidegvérét,akkor a támadót könnyűszerrel megölheti.A félelmet nem ismeri.Ha teheti,a tűzzel játszik,és élvezi eme veszélyes elemmel történő mutatványbemutatásokat.Gyűlöli,ha gyanúsítgatják egy általa meg nem tett miatt.Ami neki nem tetszik,azt megkérdőjelezi.
Háttértörténet: Fenyőfalván lakott,és barátságban állt egy felcserpónival a közeli őrségből.Egyszer viszont véletlenül vitába elegyedett egy földipónival,aki feldühösítette.A veszekedésnek egy félrelökött gyertya és a Városháza leégésével fejeződött be.Barátja ajánlására (aki remélte,hogy megtanulja irányítani a dühét) elment világot látni,hátha nyugalomra lel...de ez nehezére esik.
Unikornis barátnőjétől,még az incidens elött kapott egy öngyújtó szerkezetet,amivel játszani szokott.Sajnos ő is életét vesztette,így ezt a kis eszközt mindig magával hordja emlékül.
Jelenlegi Tartózkodási Hely: Pónifalva
EGY KIS TÖRTÉNELEMLECKE
Még az Óidők hajnalán; midőn Equestria még nem kovácsolódott össze virágzó egységgé... a hirtelen jött hatalomtól megrészegült alikornisok veszett háborúba kezdtek: az egyeduralomért.
A Természet Anya óvó szárnyai alatt megszületett legendás lények megfeledkeztek arról a nemes célról, amiért világra jöttek. Többé nem gondozták a Természet Elemeit. Többé nem szőtték a Harmónia Szőttesét. Immár egyetlen cél mozgatta őket: uralni a Természetet.
Halhatatlan, végtelen energiákat felsorakoztató csatájuk szétzilálta a világ rendszerét. A halandók világa káoszba fulladt, a rend pedig bomlani kezdett.
Az elkeseredett Természet Anya, látva gyermekei önző és fékezhetetlen tombolását, szörnyűséges büntetéssel sújtotta őket.
Elvette az Elsőktől az időtlenségüket.
A halandóvá és sebezhetővé lett alikornisok vak dühének azonban ez sem vetett gátat. A háború megállíthatatlanul folyt tovább, generációról generációra.
Végül, hosszú-hosszú évek és életek múltán... a Tizenegyedik nemzedék hozta meg a Változást. A megosztott királyság vadregényes keleti hegyeinek árnya alatt, egy épülő palotában ifjú alikornis testvérpár nevelkedett, egy őszinte szívű unikornis csődör és egy tisztalelkű pegazus kanca gyámsága alatt.
A szüleik eredendően örök, ám múlandóvá lett életét elsodorta a halhatatlannak tűnő hadjárat.
Az idősebb testvér, Celesztia a Nap lángoló tüzét hordozta mellkasában; húga, Luna pedig a Hold kék fényétől izzó írisszel tekintett a rajzó világra. Ők ketten meglátták jövőjük homályos tükrében azt az erőt, amellyel tán képesek lesznek megállítani e zűrzavar rohanó folyamát.
Mikor hatalmuk virága teljes pompájában bontott szirmot, elérkezettnek látták az időt. Hosszú és rögös út kövére léptek patájukkal. Küldetésüknek, sőt: kötelességüknek érezték, hogy begyógyítsák az elmúlt korokon ejtett sebeket, és helyreállítsák a béke és a Harmónia kibillent egyensúlyát. A viszályt végül sarjaiban fojtották el, kitartásukat és töretlen hitüket pedig dicsőséges diadal koronázta.
A Kedvesség gyengéd hatalmával megszelídítették a véres csatákat vívó alikornisok feketévé mételyeződött szívét. A Nagylelkűség langymeleg ölelésében fegyverletételre kényszerítették az eddig megállíthatatlannak hitt „hadigépeket”. Az Őszinteség aranyló szavaival barátokká változtatták át az ádáz ellenségeket. A Nevetés csilingelő hangjával felszárították a könnyeket, és mosolyra fakasztották a lefele görbülő ajkakat. A Hűség sziklaszilárd szellemével pedig végleg behegesztették az újjászülető lelkek utolsó repedéseit is.
Az adatott Varázslat Celesztia és Luna fáradhatatlan közbenjárásával, mint főnix hamvaiból újjáteremtette a haldokló Harmóniát. Az alikornisok ismét alárendelték magukat a Természet Elemeinek, ismét megtanulták tisztelni és szeretni azokat...
...de végül e csoda túl soknak bizonyult a Naphercegnő és a Holdhercegnő vénáiban csörgedező halandó energiának. Életüket adták azért, hogy a véget nem érő viszály helyébe egy új, sebeiből és betegségéből meggyógyított világ léphessen.
Ám volt egy alikornis, aki még egyszer, utoljára, dacolva a lehetséges következményekkel szembeszállt a Természet Elemeivel. Halál, akinek nem túl hálás feladata az életutak teremtése és törvényes lezárása lett volna... megtagadta, hogy a testvérpár dobogó szívét megállítsa.
Természet Anya pedig... elfogadta a döntését. Önzetlen tetteik méltó jutalmaként Celesztia és Luna örökül kapták az őseiktől elvett időtlenséget, hogy az idők végezetéig uralkodhassanak a birodalmak fölött; akárcsak Halál, aki igazságos királynőként a lelkek végső nyughelyének éteren túli világából őrizte az életutakat.
***
A háborút túlélő alikornisok szétszéledtek. Ki itt, ki ott élte le halandó, boldog életét.
Idővel mindannyian eltűntek; a történetek többé nem említették a nevüket. Hogy végleg kihaltak-e, vagy csupán a múlt árnyaiba burkolóztak, esetleg egész egyszerűen megszűntek alikornisnak lenni... biztosat senki sem tud. A mesék – szándékosan vagy véletlenül – elfeledkeztek róluk.
Egyesek szerint Természet Anya mindőjüktől visszavette a küldetésüket (kivéve természetesen Celesztiát, Lunát, és Halált), és a föld méhéből mindmáig ő vigyázza és irányítja a Természet Elemeit, de hát... ez is csak egy mendemonda a sok közül.
PROLÓGUS: KRISTÁLYOK
Szépmező Szárnya:
- Igyekezz már, Kánya! - suttogod hátra kellően halk, de azért még parancsoló hangon az utánad loholó egyszarvúnak.
A vörösesbarna, apró termetű csődör botladozva, nem éppen nesztelenül lohol a nyomodban, idegesen jobbra-balra tekintgetve.
Lemondóan csóválod meg a fejed. Kányánál pocsékabb segítőt nem is találhattál volna a céhben, de az idő sürgetett, és a tapasztaltabb alárendeltjeid mind kiküldetésen vettek részt, így nem várhattad meg visszatértüket.
A Mennyegző most zajlott, és pont kapóra jött.
- Az alaprajzot! - sürgeted. Kánya, amint beér, egy gyűrött pergament lebegtet elő az iszákjából, aztán némi tűnődés után megfordítja az eredetileg fejjel lefelé tartott lapot. Belemélyedsz a labirintusszerű vonalakba.
- Ha minden igaz... - emeled ki a fejed a térképből, és balra fordulsz. - Arra!
Tökéletes. Amíg a fényességes esküvő tart, és a sok szánalmas bolond odafenn vigadozik, senki nem kerülhet az utadba a palota kazamatáiban. Néhány kósza, kelletlen őr ugyan ácsorgott egy-egy sarkon, az ünnepség iránt sóvárogva, de nem okozott problémát a kikerülésük.
A vágtaszegi fegyvertár tálcán fog előtted heverni, és nem fogják bánni, ha eltűnik onnan néhány különösen értékes, és ami még fontosabb: veszélyes darab.
Ha minden igaz, még egy sarok, és egy lépcső, és...
- Ez meg mi... - torpansz meg.
- Uraaaaam! - kiabál halálos rettegésben Kánya, de nem foglalkozol azzal, hogy leteremtsd.
A falakból, a padlóból fekete füst szivárog; a folyosó pillanatok alatt teljes sötétségbe burkolózik. A levegő rohamosan hűl.
- URAAAAAM! - a szolga már szinte visít.
- Pofa be! - rivallsz rá hátra sem fordulva, de jómagad is kezded ízlelgetni... a félelmet? Rég nem érezted már...
Kockakövek tűnnek el a padlózatból a mélybe, és repedések szaggatják fel a felszínt.
Hátrálni kezdesz, de elkéstél.
Egy hatalmas padlódarab megdől, aztán recsegve zuhanni kezd a semmibe - veled együtt.
***
Lassan térsz magadhoz, és hasogat a halántékod. A látásod sem egyhamar tisztul ki.
Jó nagyot eshettél...
Viszonylag szűk, de magas barlangban ébredezel - de akárhogy is szemléled, nem látod a mennyezeten a lyukat, amin át a barlangba zuhantál.
Két járat is vezet tovább; egy rendkívül szűk, és egy széles, alacsony, meredeken emelkedő.
A barlangot halvány derengés világítja meg, ami a kristályos falakból ered; a félhomályos (kékes) derengésben egy éles kristálydarabot pillantasz meg közvetlenül a patád előtt.
A kristály mélylila színű, de a fénye olyan mély, olyan sötét...
Megrázod a fejedet, alig tudod levenni róla a tekintetedet. A kristályszilánk vonz, hatalmas energiával, mintha csak szólongatna.
- Hol vagyunk, Uram? - kérdezi Kánya, szaporán kapkodva a levegőt.
Rejtély:
Lustán elterülve napozol egy vágtaszegi háztetőn, félig egy kémény takarásában, miközben unottan hámozol egy almát a tőröddel.
A kilátás a palotára innen pazar, az ünnepség hangfoszlányai bőségesen elérnek hozzád. Nem mintha olyan nagyon foglalkoztatna ennek a piperkőc Mi Amorának meg a bájgúnárának az esküvője - de jelenleg nincs jobb dolgod; az eseményeket viszont inkább csak tisztes távból figyeled, lévén valószínűleg nem szívesen látott vendég lennél a palotakörökben. Azt a sanszot rég eljátszottad már...
Most, hogy a változányok ostroma kudarcot vallott, és mindenpóni a palotában vigad, nemigen akad tennivaló idekinn; elgondolkozol azon, hogy amint a partinak vége, az első széllel továbbevezel Vágtaszegről. Bárhová.
- Élvezed a bulit? - ereszkedik le melléd nevetve egy jégkék (már-már fehér) szőrű, azúr (rendkívül hosszú) sörényű pegazus kanca. A nyakában egy kristályfüggő lóg, ami méregzöld színben dereng.
Gyanakodva méregeted. Ez meg ki az ördög? Hogy meri megzavarni a nyugalmadat? Hát nem látja, hogy mennyi... dolgod van?!
- Csigavér, Rejtély, nem harap a pegazus - mosolyog negédesen.
Nyelvet öltesz neki válaszképpen, mire felkacag, és kitartja feléd a bal mellső patáját.
- Gyere - mondja.
Fogyó Fény:
Némiképp unottan fütyörészve rendezgeted a megannyi különös tárgyat a polcokon; a pókok levadászását válogatott fájdalmas bűbájokkal különösen élvezed.
Igazából teljesen fölösleges volt kinyitnod az üzletet a mai napon. A felsőbb tízezer mind a vágtaszegi esküvőn tellegeti magát, de Equestria többi lakója is a városba tódult az eseményre. Valószínűleg még a kétes hátterű pónik is a jeles eseményre zarándokoltak, könnyű prédára éhesen.
A hőség is kezd elviselhetetlenül fullasztó lenni.
Már-már azon gondolkozol, hogy inkább bezárod az egész kócerájt, és ledőlsz pihenni, amikor megszólal a bejárati ajtó fölé szerelt csengettyű.
A leendő vásárló felé fordulsz, szívélyes (és túl széles) mosollyal, s közben végigméred.
Megviselt utazó, kopott köpenyben. Földi póninak tűnik, de ki tudja, mit rejt a bő csukja? Szőre is, sörénye is piszkosfekete.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezed.
Válaszképpen egy kátrányfekete, törött kristályt ejt a pultra.
- Érdekli? - recsegi.
Sávos:
Idegesen vered a homlokodat egy fa rücskös törzsébe, hátha attól elmúlik a jobb szemgödrödet kínzó szüntelen remegés.
- Bah! - hördülsz fel, mikor nem jársz sikerrel, aztán a levegőbe szimatolsz.
Dinnye.
Paprika.
Burgonya.
Kukorica.
És... egyszarvú, ó, igen, ráadásul... kanca!
Ujjongva felkacagsz, de aztán lehordod magadat.
- Psszt! - közlöd saját magaddal. - Még meghallja!
Követni kezded a szagokat, mint egy szimatoló kutya.
- Ollé! - jelented ki határozottan, amikor meglátod a lanka alján elvezető utat.
Egy ekhós szekér közeledik az úton, amit két megtermett ökör húz. Feltehetőleg a rakomány és az utas a ponyva alatt rejtezik.
Újra a levegőbe szimatolsz. Eyupp, biztosan egyszarvú, és biztosan kanca.
És dinnye.
És paprika, és burgonya, és kukorica.
Rúnakő:
Mágiát szimatolsz a levegőben, nem is keveset. Közeledik. Délkeletről.
Ha jól becsülöd, egyetlen unikornissal kell csak számolnod, és egy silány álcamágiával. Ugyan erősen koncentrált a mágia, amit érzel, de... fura. Olybá fest, az egyszarvú maga sem tudja, milyen erővel bír. Könnyű préda, és bőséges csemege.
Az út mellé lopakodsz, a bokrok rejtekén. Egy ponyvás kocsi, amit két ökör húz.
De vajon mit takar a ponyva? Gyanakodva méregeted, miközben a következő lépéseden tanakodsz.
Piromén:
Sebesség.
Érzed, ahogyan a nagynyomású levegő, és az ellentétes áramlat a csontjaidat ropogtatja.
Feljebb kapcsolsz.
Sebesség. Szabadság.
Kilőtt nyílként süvítő tested ívbe fordul át, majd egy hurok után zuhanórepülésbe kezd.
A levegő látható, párafehér gyűrűként rebben szét tested körül.
Gyorsítasz. Újabb gyűrű.
Sebesség.
A levegő hirtelen megszilárdul az orrod előtt, mintha csak egy vastag fal lenne... hogy aztán a következő pillanatban hártyaként szakadjon át, narancs-vöröses sugarakat zúdítva a négy távoli égtájra.
Szemeidet a minimumra zárod, de még így is könnyeket csal alájuk a zúgó szembeszél. Már nem is nyíl vagy: egy lángoló villám.
Szűk, éles U-alakban szinte érinted a fűszálak hegyét a földön, aztán ismét az ég felé tartasz, függőleges vonalban, Felhőháza felé...
...amikor felrobban körötted a levegő.
- Nem, ne... - nyögöd, de elfullad a hangod a füsttől. Lángok vesznek körbe mindenütt, forró katlanként zár körül a tűzbörtön. Ezt te csináltad volna? Nem, az nem létezik, te uralod a tüzet, és nem pedig az téged, eddig még sosem szabadult el...
...csak egyszer.
Az is éppen elég volt.
Zuhanni kezdesz, és apró tested eltűnik a pokoli lángok torkában.
***
- Jól vagy, kicsi póni? - ébresztget egy magas pegazus csődör. Szőre mélykék, sörényét és fejének nagy részét hóezüst sisak fedi el; a hátát ezüstszegélyű ébenpalást takarja.
Fölötte, a távoli égen látod Felhőháza körvonalait.
Tehát lezuhantál, de... hogy élted túl a borzalmas zuhanást?
MultiIdézés
