Hunbrony Fórum: Meghasadt Hold, kihunyó Nap - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »

Meghasadt Hold, kihunyó Nap ...ideje belépni az árnyak közé!

#21 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 09:01

Fogyó Fény:

Lassan széles mosolyt varázsolok magamra, egyre jobban tetszik amit hallok. Majd elmén egy újabb darabja kell önálló életre az elhangzottak alapján. Póni vagyok, így nem tagadhatom meg a harmónia felé érzett tudatalatti vonzalmam teljesen, még ha nyíltan sohasem ismerném ezt be.

A menekülés pártján álló ösztönöm elbújik új, reménybeli partnere rosszalló pillantása után. Egyik tudatszilánkra sem figyelek, nem érdemlik meg, hogy időt vesztegessek rájuk.

A rend követője szégyenkezve hátrál a képzeletbeli koponyámig, ott szétveti lábait, és dacosan magának követel egy darabot létezésemből. Csupán egy halk horkanást eresztek meg erre, és a patával fogható beszélgetőtársamra fordítom figyelmem.

Akkor lepjünk ki a szabadba.
0

#22 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 21 augusztus 2012 - 10:35

Sávos

"Szép…... szééép..."

A pillanatkép, amely alatt külső szemlélőként láthattam magamat repkedni, majd hirtelenjében az újdonsült csemegéimnek köszönök, kiváltotta belőlem a röhögő görcsöt.

- Széééép húzás! – rikoltom röhögésem közepette, mikor látom a számszeríjak hadát a gépen előpattanni.

"He, nem is hittem volna, hogy ilyen bekövetkezhet... tudják akkor, mégis mi a gyengém, holott hosszú ideje nem láttam errefele pónikat... kivétel az a pár szerencsétlent, akik nem tértek vissza... Ezek szerint véglegesen le akarnak velem számolni, de... miért is? Mert azok nem tudakolták meg az öregektől, hogy ez az ÉN területem? Maradjon a válaszadás későbbre... Miután a veszélynek vége... tehát fedezéket kell találnom: az ökrökhöz, le az útról, szekér alá... Nem érzem oly gyorsnak magam, ha már az ösztöneimet becsapta egy konzervoszlop... marad a közelebbi, biztonságosabb célpont..."

Felmérve gyorsan a lehetőségeket, fogom magam, és kacagva begurulok a szekér alá, remélve a megfelelő védelmet a nyilak hadai ellen.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#23 Felhasználó nem aktív   Kövesember 

  • Livin' the Dream
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.947
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 22 augusztus 2012 - 09:31

Rúnakő

Kiugrok a rejtekhelyerről, de azonnal érzem teljesen elhamarkodtam a támadást.... Láthatatlan falnak ütközök, az útra esek.... Felnézek, a ponyva eltűnt, és meg előzőknél is nagyobb meglepetésemre a levegőben egy összevisszabeszélő fölpóni repked...

Az egész helyzet szinte mellkason vágott, agyam nehezen kapcsol. "Ez egy csapda!" - üvöltöm magamban - "Hol a préda, itt csak egy forgó és kattogó fémoszlop van!? Mi a pokol folyik itt!? Talán felfedezték a tevékenységemet, az utóbbi pár héten szinte az Elvadult Rengetegnek csak ezen a részén hajtottam végre támadásokat, és most el akarnak tenni láb alól. Én balga, biztosan kifigyelték a szokásaikat, pedig az itt töltött évek alatt folyamatosan vándoroltam és pár naponta változtattam a helyzetemet az erdőben. De a csapdához mi köze van egyáltalán ennek az értelmetlenül beszélő földpóninak?"

Mire észbe kapthattam volna az oszlopból számszeríjak meredtek a szélrózsa minden irányába... Egy kattanás, majd meg egy és egyre több... A levegő megtelik a szerkezet megszámlálhatatlan, süvítő lövedékével...

- Ajajj! - nyögöm ki végül elhaló hangon. Egy hatalmasat nyelek, közben pár tizedmásodperc alatt szinte lepörög pupillla nélküli szemem előtt a teljes életem (legalábbis amire még emlékszek a múltamból), miközben szinte megbénulva meredek magam elé.

"Ha nem cselekszek azonnal itt hagyom a fogam!" - üvöltöm az elmémben, hogy felébredjek kezdeti bénultságomból, miközben próbálom villámgyorsan felmérni nem túl kecsegtető lehetőségeimet - "Fedezéket kell találnom azonnal! Ha vissza ugrok a bokorba szinte biztos a halál, a legközelebbi biztos hely a szerkezet alatt , a szekér alatt van. Szinte biztos hogy így is megsérülök, talán ha egy varázsburkot készítenék magam köré, bár lehet, hogy így hirtelen nem sikerülne. Meg kell próbálnom be vetni magam azonnal a kocsi alá és közben elkészíteni a varázslatot is!" - szinte üvöltömlött magamnak, és már feszítem az izmaimat, megpróbálok mint a villám bevetni magam a szekér alá, miközben próbálok egy védőmezőt magam köré felhúzni. Remélem, hogy a nyilak elkerülnek és túlelém. Először most az életben maradás legfontosabban, utána meg majd foglalkozók a csapdából való kijutással.
kép
0

#24 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 22 augusztus 2012 - 11:33

Piromén:

- A nevem Szivárványvihar kapitány - felelte mosolyogva az ismeretlen póni -, és többek között én felügyelem a majdani felhőváros felemelését.

Enyhén fájó fejjel veszem tudomásul a hangzottakat.Erőt gyűjtve magamon lábra állok,Szívárványvihart figyelve.

- Örülök a találkozásnak,kapitány - mondom,patámat nyújtva...

...
...a sörénye...

-...ön hasonlít valakire...ismer-e egy Szívárványvágta nevű pónit? -kérdezem,szemöldökömet enyhén felhúzva.

///Párbeszéd kezdeményezése: Piromén - Szívárványvihar kapitány ///
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#25 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 22 augusztus 2012 - 11:53

Piromén:

A kapitány elgondolkodik.
- Nem rémlik - mondja. - A szivárványsörény családi vonás, szó ami szó, és büszke is vagyok rá... de Vágta? A nagyapámat hívták Szivárványröptének... nem rá gondolsz?
0

#26 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 22 augusztus 2012 - 02:53

Piromén:

- Öhm...nem. - rázom meg a fejemet. - Akkor összetévesztettem valakivel...tudja,sok új pónival szoktam találkozni mostanság...
Közben a tarkómat vakargatom.Hát ez égés.Szó szerint.
Csöndesen álltam egy kevés ideig,gondolkozva,mit mondjak.

-...azért köszönöm,hogy kimentett a tűz torkából. - mondtam ki végül. - Nem is tudom mi lett volna,ha nem lett volna itt...
Egy pillantást vetek az égre.Kár,hogy nem jött össze a Főnix-fölszállás...de legalább egy ház sem égett le...
...márcsak az hiányozna...
Most viszont lógok ennek a póninak eggyel.Nem szeretek tartozni.De van szabadidőm...


-...netán tudok-e segíteni valamiben?

///Ha nincsen párbeszédfolytatás,felőlem lelehet zárni a párbeszédet az Összefoglalásra.///
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#27 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 23 augusztus 2012 - 09:40

Szépmező Szárnya:

A kanca hidegen méreget. Elmédben erős nyomást érzel (próba: 12, eredmény 13, kudarc). Fel vagy vértezve ugyan mentális támadások ellen, de ez túl erősnek bizonyult. Kellemetlen nyomást érzel a koponyádon, de tehetetlen vagy. Füstgránátot készítesz elő.
- Most viszont ön válaszoljon, mielőtt elkezdjük: kicsoda ön, mi köze van a Szilánkhoz, és ha nem engem, úgy kit akarTAK idehozni? - kiáltasz rá magabiztosan.
Ám a meséd, és a blöff nem vált be. Felnevet.
- Úgy, szóval IGAZÁBÓL fogalmad sincs róla, hogyan ébresztetted fel a Szilánkot. Ám legyen: tetszik a dacod nekem, kalandor. Megkapod a válaszaidat. Talán, ismétlem, TALÁN... még egymás hasznára válhatunk. Hogy kit vártunk? Egy Kékvér nevű unikornist, aki birtokolja mindazt a hatalmat, ami a Félelem Szilánkjának felébresztéséhez szükséges. Bizonyára ismered a meséket a Harmónia megkovácsolt hat Eleméről... Amit kevesen tudnak, hogy a Tengely túlperemén Káosz atya kohójában megszületett ezek hat méltó ellenfele, a Diszharmónia Elemei, avagy: a Szilánkok. De, akárcsak a Harmónia Elemei, úgy a Szilánkok is tehetetlen szunnyadó erők önmagukban. Szükségük van a megfelelő szívvel, akarattal és erővel bíró hordozókra. Az Uram... keresett-kutatott utánuk, de nem találta meg őket... ebben a korban. Ámde a távoli jövőben látta megszületni őket, így utánuk küldetett. Az én feladatom lett volna fogadni Kékvért. Erre itt talállak téged. Nem tudom, hogyan kerültél Kékvér helyére, ahogyan azt sem, hogyan keltetted fel a Félelem Szilánkját. El kell meséld, mire emlékszel a történtekből, és utána majd döntök a továbbiakról. De ne hazudj még egyszer. Legközelebb nem leszek ilyen elnéző.

Rejtély:


Magadban elkönyveled a pegazust futóbolondnak, és egy mondvacsinált ürüggyel a távozás sebes mezejére lépsz.
Az ünneplő tömeget célzod meg, remélve, hogy elvegyülhetsz közöttük, és lerázod a "zaklatódat".
Olybá fest, sikerrel jársz, amikor...
- ...hé! - kurjant valaki rád a pónik közül.
A hang irányába pillantasz. Ó, jaj, ez így nem lesz jó... ez nem az a kereskedő, akinek alig egy éve sikerült... jelentősen megkönnyítened az erszényét?

Fogyó Fény:

– Akkor lépjünk ki a szabadba - közlöd az idegennel, némi elégedettséggel a hangodban.
- Lépjünk - bólint, és készségesen kitárja előtte az ajtót.
Átléped a küszöböt, de... Hmm... ez nem az az előkert, amire emlékezel.
Sőt, még csak nem is előkert. Egy palota előcsarnoka, némiképp megviselt állapotban (rongyos szőnyegek és falikárpitok, csorba csillárok, repedezett oszlopok, törött ablaküvegek). Nem ismerős környezet (geometriájában
ugyan hajaz valamicskét a vágtaszegi udvarra... de csak valamicskét).
A roppant csarnok kihalt, üres ásítással üdvözöl. Rajtatok kívül egy teremtett lélek sincs a színen.

Sávos:

Még akkor is nevetsz, amikor a szekér alá begördülve bevered a fejed az első tengelybe. Ezt sikeresen megúsztad, de hát, ki ha nem te, a fürge, a gyors, a bátor?
Ezen újra nevetned kell.
Nyílvesszők puffannak a földbe a szekér körül.
- Óhhelló! - üdvözlöd a porfelhőt felverő földipónit, aki hason csúszva érkezik a szekér másik oldaláról.
Aztán fülelni kezdesz.
- Te kaparászol? - érdeklődöd tőle.

Rúnakő:

A láthatatlan fal miatt talán túl sok időt vesztettél. Gyorsnak kell lenned (próba 13, eredmény 11, siker). Még időben gördülsz be a szekér hasa alá, így a nyílvesszők célt tévesztve csapódnak a homokba, és közben kevéske tartalékaidból megpróbálsz megidézni valamiféle védőburkot (próba 7, eredmény 9, kudarc). A levegő ugyan felserceg, de semmi sem történik.
Ekkor tudatosul benned, hogy az imént idétlenül repkedő póni nevetgélve rádköszön; a következő pillanatban pedig nyugtalanító kaparászást hallasz a szekér teteje felől.

Piromén:

Szivárványvágta kapitány mosolyogva rázza meg a fejét.
- Pihend csak ki magad - utasít el -, szükséged lehet rá. Nem semmi zuhanás volt, és eléggé beverhetted szegény fejedet, hogy nemlétező tüzekről hallucinálsz... De nekem most mennem kell, ne haragudj. Megleszel? Majd kiküldök egy felcsert esetleg... Addig is, ég veled, biztosra veszem, hogy még találkozunk!
Azzal a levegőbe emelkedik, és az épülő Felhőháza felé veszi az irányt... épülő? Valami itt nem stimmel, nagyon nem stimmel...
1

#28 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 24 augusztus 2012 - 06:59

Szépmező Szárnya:

Hát ez kész elmebaj! Nem számítottam rá, hogy ezen a napon ilyen erős mentális varázslattal rendelkező személybe botlok. De nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa, amint dörzsölöm a fejem. Sisakrostélyomon keresztül továbbra is Őt figyelem elszántan.
"- Hogy kit vártunk? Egy Kékvér nevű unikornist, aki birtokolja mindazt a hatalmat, ami a Félelem Szilánkjának felébresztéséhez szükséges."
"- Azt az alja pónit?! Pont őt, aki szerintem sem vagyonát, sem rangját nem érdemli meg?... Neki is hatalma van akkor a Szilánk fölött... Nem jó..."- még be sem fejezem gondolatomat, mikor már döntöttem Kékvért illetően.

"- ... Harmónia Elemei ...hat méltó ellenfele... a Szilánkok. Szükségük van a megfelelő szívvel, akarattal és erővel bíró hordozókra." Letekintek a lila kőre a patám mellett. Ez a nagy hatalmú kristály bennem találta meg mindezt? Engem... választott?
Gyorsan visszatekintek lehetséges ellenfelemre, hiszen nem lankadhat a figyelmem: tekintélyes varázsereje lehet. Ki tudja, mire készül?
Ráadásul az Ura ért az időutazó mágiához! A múltból irányítja azon alárendeltjeit, akik itt, a mi JELENÜnkben tevékenykednek! Hát ez már brutális! Akárki is parancsol ennek a póninak(?), hihetetlen hatalma lehet...

Utolsó szavaira is annyi figyelmet szentelek, mint az egész mondandójára. Utolsó mondatától egy indulathullám söpör végig rajtam a másodperc tört része alatt. Kelletlenül, de le kell nyelnem büszkeségem, és tennem, amit parancsolt nekem.
- Eredetileg a mai esküvő alatt akartam eltulajdonítani néhány hasznos holmit a kastély fegyvertárából. Kányával- mutatok a még mindig megdermedt póni felé- itt, a kazamatákon keresztül terveztük elérni a helyet.
Az egyik sarkon túl egy lépcsőnek kellett volna lennie, de ehelyett a falakból és a padlóból is fekete füst kezdett szivárogni, ami másodpercek alatt belepte a folyosót. Közben lehűlt a levegő.
Ekkor éreztem, már hosszú ideje először, félelmet. Igen, megijedtem, mert azt hittem, itt pusztulok vagy fognak el.
Ezzel egy időben a padlózat repedezni kezdett és kisebb-nagyobb darabok kezdtek zuhanni ide le. Próbáltam hátrálni, de nem voltunk elég gyorsak, és ide lezuhantunk. Rövid időre még az eszméletemet is elvesztettem.
Mikor pedig felnéztem, nem láttam az omlást.
Ott feküdtem.- Mutatom meg a helyet, ahol földet értem.- És ugyanott, a patám előtt láttam meg a Szilánkot. Felé nyúltam. A többit már ön is tudja.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#29 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 25 augusztus 2012 - 03:18

Rejtély:

Úgy látszik bevette. Nyugtázom magamban, miközben az épület irányába tekintek, ahol a furcsa pegazussal találkoztam.
Hatalom? mégis ki adna hatalmat egy törvényen kívülinek? és mégis mifélét?
gondolatmentemet egy kiálltás szakítja félbe:

"- ...hé!"

A hang irányába fordulok.
- Jaj ne! mondom halkan, akikor megáltom hogy a hang forrása az a kereskedő, akit egy éve kifosztottam. Úgy látszik a mai nap nem az én napom...
El kell tűnnöm innen, mert még rámszabadítja az őröket! A földön nem maradhatok. Azzal felrepülök, a levegőbe a házak fölé.

Ha még ott van Szellem a ház tetején (vagy meglátom valahol):
- A fenébe már! Tekintek az imént faképnél hagyott pónira.
Odarepülök hozzá, majd sietően közlöm vele:
- Rendben, veled megyek, csak tűnjünk el innen! Azonnal!

Amennyiben nincs már ott(és nem is látom):

a legrövidebb úton a városból kifelé repülök, minél gyorsabban.
kép
0

#30 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 26 augusztus 2012 - 03:52

Fogyó Fény:

Teleportálás? Nem, azt csupán az alikornisok tudják, meg állítólag egy-két kivételesen erős póni, nekem még nem sikerült. Biztosan csupán elbűvölte az ajtót, mielőtt belépett volna. Az nem is olyan különleges, bár meglepően ügyes akkor.


Ösztönösen átgondolok egy egyszerűbb támadó varázslatot, nem mintha nagy hasznát vehetném az ő területükön. Hol vagyok? Egy romos kastély, talán egy volt uralkodói vár? Hmm, az egyetlen, amiről tudom, hogy elhagyatott...

Az nem lehet, ki volna olyan bolond, hogy az erdő mélyén verje fel tanyáját, ezek szerint van máshol is ilyen rom, vagy tán tévedtem és máshol járunk?

Szememet végigfuttatom a falakon és az ablakokon, hátha valami eligazít, hol is vagyunk. Közben várom a többiek felbukkanását, a mesteréét, azt, akivel végre tárgyalhatunk is, aki valóban tudja, mire megy ki ez a játék, mely úgy fest az életemről is szól.

Ideje új partnerhez lépni a táncparketten.


Nos?
0

#31 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 26 augusztus 2012 - 10:37

Sávos

Felmérem az újdonsült társamat, miután észreveszem, hogy nem ő csinálhatja ezeket a hangokat, akkor gyorsan hozzáteszem:

- Nenenene... ne mondj semmit!

Kacarászva egy kicsit, de halkabban megjegyzem:

- Van valami mozgó odafenn...

"Nem tűnik olyan póninak, mint amelyekkel korábban találkoztam... valami baja lehet a szemével... biztos beteg jószág, nem kellene rátámadnom most, majd mikor kiderül, ki állhat eme meglepetésszerű támadás mögött... és még magamat nevezem olykor bolondnak..."

Még mielőtt elindulnék, rászólok a "szomszédra".

- Légy jó póni és maradj a helyeden... vagy megtudod, hogy mennyire harapós kedvemben vagyok! – közben vicsorgok rá egy kicsit, a ráhatásért kicsit csattogtatom is a fogaimat, majd kijövök a nyílzápor múltával a szekér alól, leellenőrizni a külvilági helyzetet, kezdve a "konzervoszlop" és "kaparászó" megtekintésével.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#32 Felhasználó nem aktív   Kövesember 

  • Livin' the Dream
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.947
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 28 augusztus 2012 - 11:33

Rúnakő

Benn vagyok a szekér alatt, nyílak csapódtak a földbe mögöttem...Végre, ideiglenesen is, de biztonságban vagyok, mégha a védőburok nem is sikerült... A szívem szinte még a torkomban dobog és egész testében még mindig ott van az adrenalin mámorító érzése... Levegőért kapkodok, valaki nevetgélve rám köszön, zavartan felnézek, előttem van az a földpóni aki a támadásokor a szekér körül repkedett... Kaparászás hallatszik fölülről...

- Helló - nyőgöm ki, szinte csak mogorván odamorogva, miközben még mindig mélyeket lélekzek. "Mi a pokol folyik itt!?" - fut át újra az agyamon ez a gondolat, igaz az életemért való rohanás és az Éhség miatt(ami egyre kínoz a hamis zsákmány okán) szinte alig tudok logikusan gondolkozni. A földpóni mintha mondana valamit nekem de, nehezen jut el az agyamig a mondandója.

Nagyon lassan tisztulni kezd az elmémre borult köd. Az agyamban rengeteg kérdés halmozódott fel, amik között ott van maga a mostani helyzet és újdonsült "társam" kiléte.

"Talán először meg kéne tudni, kitől vagy mitől származik a kaparászás, utána pedig jöhetnek a kérdéseimre a válaszok, persze ha már kint is biztonságos lesz a terep. Bár lehet, hogy a legbiztosabb ha nyugton maradok és kifujom magam (ha már a támadást így elhamarkodtam és emiatt vagyok ebben a helyzetben), és megvárom mi fog történni a következőkben." Inkább most megvárom mi lesz a következőkben, csak ezek utána döntök az elkövetkező lépésemről.
kép
0

#33 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 29 augusztus 2012 - 08:50

Piromén:

Szivárványvágta kapitány mosolyogva rázta meg a fejét.
- Pihend csak ki magad - szólalt meg végül -, szükséged lehet rá. Nem semmi zuhanás volt, és eléggé beverhetted szegény fejedet, hogy nemlétező tüzekről hallucinálsz...
...hogy mi?
Hallucinálás?
Nem,ez nem igaz...

- De nekem most mennem kell, ne haragudj. - folytatta tovább,hangja figyelemre késztetett.Nem véletlenül kapitány ez a fickó.- Megleszel? Majd kiküldök egy felcsert esetleg... Addig is, ég veled, biztosra veszem, hogy még találkozunk!
Szótlanul bólogattam,mikor távozott.Még mindig nem értem...ha nem ismeri Felhőházán Vágtát,akkor ez vagy egy túlontúl hivatalos valaki,vagy valami idióta....méghogy hallucinálok...
- ...majd meglátjuk...-dörmögtem magamban.
Választ keresve,szinte ösztönösen utána néztem,ahogy az épülő Felhőháza felé ta-
...ÉPÜLŐ?!
Szemeimet megdörzsöltem.Nem,ez nem lehet igaz.Ennyire azért nem üthettem be a fejemet,ez ki van zárva...legalább 1000 éve itt állt,teljes pompájában (és még Lidérctáltosnak se sikerült megkarcolnia!),erre meg...
Fejemben próbáltam felidézni a történteket...mit is mondott...?...kell lenni köztük valami magyarázatnak...
...a neve és kinézete Vágtához hasonló,de egyáltalán nem ismeri...
...Ő felügyeli a már ezer éve megépült Felhőháza felépítését...
...
...átrobbantottam magamat az időben?
Neeem,az kizárt...nem látta a tüzeket...ahhoz még valami lángnak a nyoma is kellene,ami nincs...
...akkor csak egy dolog maradt...
...
...piszkos mágia. -.-


Patámmal a törzsemhez kaptam...eredménytelenül.A kis táska,amiben Fülemüle kis öngyújtó szerkezete volt,nem volt a helyén.Hát persze...a gyakorlás elött levettem...ha minden rosszul alakul...
...és úgy is lett.
Magamra vagyok utalva.

Körülnéztem,hátha találok valamit,ami hasonló lenne az "eredeti" világhoz...legyen az fű,fa,Pónifalva...vagy esetleg póni.
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#34 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 01 szeptember 2012 - 05:11

Szépmező Szárnya:

Úgy fest, vallatód csak minden második félmondatot hallja meg, mert közben erősen elgondolkozik. Máshol jár.
- ...fekete füst? Vereor! Az átkozott! De... nem, ez nem lehet véletlen... hogy pont abban a megátalkodott órát válassza a feltámadásra, amelyben a megfelelő örökösöket... De miért ő? Miért nem Kékvér?
Félig felvont szemöldökkel hallgatod saját magával folytatott zavaros párbeszédét.
- TE! - mutat ekkor rád. - Lehetséges? A Szilánk talált volna... méltóbbat? Nem, az lehetetlen, Kékvér tökéletes volt... hacsak... meg nem halt? Ó, az ősökre...! De hát... ha a Sors így akarta... Nos, két választási lehetőséget nyújtok neked. Maradhatsz a barlangban is, ha úgy van kedved, de garantálom, hogy nem hagyod el élve, sem te, sem a tökkelütött társad. Vagy, akár meg is békélhetsz a szituációval, és részt veszel a további eligazításon... illetve, a próbán, a Mesterem előtt. Ki tudja, talán méltó örökös vagy. Talán. Ez esetben, üdvözöllek az általad ismert Equestria élő történelmében, amikor alikornisok tépázzák a földeket az egyeduralomért, és mindenki halandó. Csatlakozz, hogy a Mágia uralkodhasson mindenek felett!

Rejtély:

Ezt elszúrtad, túl nagy a tömeg a meneküléshez, talán ha felrepülnél...
Szellemet keresed a tekinteteddel, de már nem látod sehol sem.
Megpróbálsz kivergődni, de egyre többen méregetnek gyanakvó szemekkel, és az általad megkárosított kereskedő is egyre közelebb ér (próba: 10, eredmény 16, kudarc). Nem vagy elég fürge, és túl sokan vesznek körül.
- Megvagy! - vág tarkón a kereskedő.
A világ elsötétlik körötted, de még van szerencséd megpillantani két marcona őrt fölötted, és... mögöttük... a kacéran vigyorgó Szellemet.

***

Dohos pincehelyiségben eszmélsz. Szűk terem, két oszlop, keskeny és rácsos ablaknyílás magasan... Előtted egy asztal, mögötte egy magasabb rangú palotaőr. Patáid párosával bilincsben vannak, szárnyaidat a testedhez kötözték. Mögötted két másik őr. Menekülésre esély sincs.
- Nos? - szólal meg az asztalnál álló unikornis.

Fogyó Fény:

- Nos? - fordulsz a téged iderángató idegen felé, de az nyomtalanul eltűnt; ellenben mielőtt felocsúdhatnál, a padlózatból előtörő bíbor porfelhő kíséretében alakot ölt előtted egy hatalmas termetű, fekete unikornis, vérvörös könnyűpáncélzatban.
- Nos, ideje, hogy bizonyíts - mondja kimért hangon. - Ímhol a táncparketted, kápráztass el! Ha képesnek látlak megfizetni az "árat", továbbléphetünk. Ha nem...
Nem folytatja.
Van némi sejtésed, hogy mi történik, ha elbuksz a hatalmas egyszarvú próbáján.

Sávos:

A viharos ismerkedés után kivonszolod magadat a szekér feneke alól, hogy felmérd a szituációt.
Kéttucat nyílvessző a földbe és a szekérbe fúródva, egy haldokló és egy halott ökör. Vacsora? Hmm, inkább majd később.
A jó hír az, hogy eltűnt az oszlop. A rossz hír, hogy három nálad jóval alacsonyabb, fényesen csillámló póniforma teremtmény vesz körül egy szemvillanás alatt. Fura, nem tűnnek finomnak, valószínűleg a fogad is beléjük törne. Testüket mintha folyamatosan változó fémpengék alkotnák. Kihívóan méregetnek, miközben köröznek körülötted.
Aztán, kivont fémkarmokkal, pengékkel, tüskékkel, és csupa veszélyesnek tűnő tárggyal hangtalan támadásba lendülnek.

Rúnakő:

Bölcsebbnek találod fedezékben maradni, kivárni, mérlegelni, és úgy dönteni a továbbiakról. Egy baki elég volt.
Az a másik meg, hadd ölesse meg magát, ha nagyon akarja.
Túl nagy a csend.
Megkockáztatsz egy kipillantást a szekér alól.
Amit látsz: a futóbolond, körülvéve három apró, de halálos fémpónival. Az esélyei nem valami fényesek. Vállat vonsz.

Piromén:

Valósággal sokkol, mikor ráébredsz: valamiféle hatalmas mágia kiszakított az idősíkodból, és a régmúltba taszajtott... de pontosan mikorra?
Próbálsz emlékezetből tájékozódni, és Pónifalva irányába indulsz meg, de Pónifalva jelenleg egész egyszerűen nem létezik.
Minden oly idegen neked... talán Felhőháza... de hát, az sem az, ami az emlékeidben él...
0

#35 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 03 szeptember 2012 - 08:33

Szépmező Szárnya:

Bevallom, lebénultam, hogy megtudtam: visszamentünk a múltba úgy, hogy nem is vettük észre. Hihetetlen.
De gyorsan összekapom magam.
"- Nem számít, mit hablatyolt itt össze Kékvérről, a saját forrásaimon keresztül kell informálódnom felőle. De azért remélem, hogy a kedvenc pezsgőjétől fulladt meg. Már ha valóban meghalt."
Elteszem a füstgránátokat.
"- Érdekes, hogy nem örül ennek a Vereornak. Ezt megjegyzem..."
Még mindig állom a tekintetét. Hehe... arckifejezése alapján nyilván nem tettszik neki, hogy a szemébe nézek. Helyes! Nehogy már azt higgye, hogy majd mindig úgy viselkedem, ahogy ő szeretné.
Megint megérzem a nyomást a fejemben.
"- De most nincs más választásom, ne várakoztassuk tovább."
- Rendben van, csatlakozom. Magával tartok, de társamat elengedi és magamhoz veszem a kardom. Érthető voltam?

/Párbeszéd kezdeményezése/
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#36 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 04 szeptember 2012 - 08:54

Szépmező Szárnya:

- A feltételeket NEM TE SZABOD! - dörren rád váratlanul, de aztán lecsillapodik. - Fegyverre nem lesz szükséged ott, ahová megyünk. Ha méltónak találtattál, szabadon felszerelkezhetsz, de addig is, azt teszed, amit én mondok, és amit a Mesterem mond. Ellenkezz ám bátran, nem sok levegőt lesz alkalmad venni azon túl.
A szarva narancs fényben izzik fel. A szeme szinte lángol.
Kánya a következő pillanatban kapálózva terül a földön.
- A rabszolgáddal szabadon rendelkezhetsz, mindaddig, amíg jónak látom. A nevem, mellesleg Jázminszirom, és most kövess.
0

#37 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 04 szeptember 2012 - 10:37

Szépmező Szárnya:

- Kánya! Ide hozzám!- intek neki, mikor úgy látom, hogy némileg lenyugodott.
Míg elém járul, magamhoz lebegtetem kardomat.
- I-igen, uram?
- Vedd le a szügypáncélod. ... Ezt az ügyetlenségedért kapod.- azzal egy suhintással sebet vágok a szügyén. Nem fog meghalni tőle, de nem is ez a cél.- Hogy okulj.- És még a seben tartom a kardot, hogy vére végigcsorogjon rajta.
Magam is meglepődöm, hogy Kánya milyen jól tűr most: nem jajgat, csak csukot szemmel és fogát szívva türtőzteti magát. Elveszem a kardom.
- Most pedig jól figyelj. Nem tudunk visszamenni a Céhbe, mivel a múltban vagyunk. A Céh még nem létezik, de te sem és én sem.- szünetet tartok, hogy legyen ideje feldolgozni a hallottakat.- Velem fogsz jönni, és nálad lesznek a fegyvereim. Ez is.
Mutatom neki a véres kardomat, majd a hüvelyébe csúsztatom, és átnyújtom neki.
- De uram, akkor...
- Nincs vita! Amúgy sem leszek teljesen védtelen. És most gyerünk.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#38 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 04 szeptember 2012 - 04:03

Rejtély:

kicsit szédelegve eszmélek,és egyből a még mindig sajgó tarkómhoz nyúlok az egyik patámmal.
Remek. Ez a nap is szép dolgokat tartogat számomra. Gondolom magamban gúnyosan, miközben a melső patáimon bámulom a bilincseket. Az az átkozott pegazus...

"- Nos?" Szólal meg az asztlnál az őr.

A hangra felkapom a fejem, körbenézek, vetek egy pillantást a mögöttem álló őrökre, majd az asztalnál álló őrre nézek.
Egy unikornis Palotaőr... Csodás.

Beszélgetés kezdeményezése:

- Miben állhatok szolgálatukra ? kérdezem az unikornistól, miközben egykedvűen a szemébe nézek.
kép
0

#39 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 08:10

Rejtély:

- Miben állhatok szolgálatukra? - kérdezed ártatlanul csillogó szemekkel, mire az asztalnál álló unikornis felkacag; a mögötted állók összenéznek, és ők is csatlakoznak hozzá.
- Humorodnál vagy, fiam - közli veled, mikor abbamarad a nevetés -, szükséged is lesz rá, mert hosszú-hosszú ideig nem látod a felkelő napfényt. Sok van a rovásodon. A többségéről már tudunk. Ez is éppen elég ahhoz, hogy a vendéglátóid legyünk, csekélyke életed végéig. De ha esetleg vallomást tennél, önszántadból... az mindenképpen enyhítő körülménynek bizonyulhatna.
0

#40 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 03:36

Rejtély:

Valószínűleg öszzekevernek valakivel, gondolom magamban.
- A többségéről? Ezt nem igazán értem... Miről kellene vallomást tennem?
kérdezem vissza értetlen fejjel.
kép
0

Téma megosztása:


  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó