Hunbrony Fórum: Meghasadt Hold, kihunyó Nap - Hunbrony Fórum

Ugrás a tartalomhoz

Welcome to our forums

Join us now to get access to all our features. Once registered and logged in, you will be able to create topics, post replies to existing threads, give reputation to your fellow members, get your own private messenger, and so, so much more. It is also quick and totally free.
  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »

Meghasadt Hold, kihunyó Nap ...ideje belépni az árnyak közé!

#41 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 03:58

Rejtély:

- Nem könnyíted meg a dolgunkat. A dolgoDAT - csóválja a fejét az unikornis. A mosolynak már nyoma sincs. - Itt van kezdetnek ennek a kereskedőnek az ügye... és ez csak pont egy a több pergamennyi listán...
0

#42 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 04:42

Rejtély:

- Az a póni, aki utánnamordibált, aztán hátulról leütött?
Az egy kereskedő volt? Megilyesztett. Gondolom ilyen magatartással nem sok vevője lehet.
Nézzék, Nem tudom hogy kit keresnek, és azt sem tudom mit tett, de nem is érdekel.
Szerintem összekevernek valakivel. Engem Rózsaszínnek hívnak, És Equestriától távol élek, a Zebrák földjén.
Csak azért jötten Equestriába, hogy lássam az egybekelő hercegnőt, és párját.
Elvégre nem minden évben van ilyen esemény, hogy egy Szárnyas egyszarvú megházasodik.
De mióta rendezik a kihalgatásokat egy pincében? Azt hittem Equestriában fejlettebb a büntetőeljárás.
Vagy az a póni, akit keresnek ennyire sok bűnt követhettt el?
kép
0

#43 Guest_Hullócsillag_*

  • Csoport: Vendég

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 06:10

Rejtély:

- Az igazság azokat illeti, akik nem hazudnak - folytatja egyre hidegebben. - És te hazudsz, fiam, mint a vízfolyás, amióta csak kinyitottad a szádat. Nézz körül: magasan képzett unikornisok között vagy. Látom minden rejteni kívánt gondolatodat... Rejtély. Ne légy ostoba. Még egyszer, utoljára, kérlek: vallj színt. Ez esetben elintézhetek neked egy tárgyalást a büntetés enyhítésére. Ellenkező esetben viszont... rács mögé kerülsz, míg zörgő csontokkal, aggastyánként, holtan nem találnak a sarokban. A kulcsot pedig én magam fogom bedobni egy mélységes kútba.
0

#44 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 05 szeptember 2012 - 09:02

Rejtély:

És az mennyire igazságos, hogy a fejemben kotorászol?
Ha ezt valóban hallod, látod vagy fenetudja mit csinálsz az elmémmel, akkor itt a válaszom:
Enyhítenétek a büntetésemen? mégis mennyit? Öregkoromra mégis mit csinálok, ha kiszabadulok?
Ki alkamzana egy börtöntölteléket?
Mégis mit adott a társadalmad nekem, hogy együttműködő legyek?
gyermekmunkát, semmi mást. Amíg te ezüstkanállal a szádban játszadoztál a szüleiddel vagy a barátaiddal,
én az árvaház mosodájában dolgoztam. Az év minden napján, amióta ki tudtam mondani a nevem.
Oktatást persze nem kaptam. Gondolom nem futotta ki Equestria Költségvetéséből.
Szinte egész gyermekkoromban a rácsokon keresztül bámultam a külvilágot.
Persze ezeket nem nézed meg, mert másnak a problémái nem érdekelnek. Túlságosan el vagy foglalva a saját jóléteddel, és az elkényesztetett hercegnők hátsójának a védelmezésével.

És ez mind mennyire volt igazságos? És ezért persze nem bűnhődik senki.

Nem,Nem fogok bevallani semmit. Én csak azt adtam vissza, amit a te nagyrabecsült társadalmad nyújtott nekem. Inkább a börtönben halok meg, minthogy behódoljak egy olyan képmutató társadalomnak mint ez, némi enyhítésért, miközben jót szórakoztok azon, hogy mégjobban porig aláztok.

gondolom mindezt, miközben némán bámulok még mindig az asztalnál álló őr szemébe.
kép
1

#45 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 09 szeptember 2012 - 12:23

Fogyó Fény:


Próba? Az nem jó, ott túl gyakran kerültem második helyre, és ez itt kevés lesz. Hmm, vajon mi a céljuk? Mit szeretnének látni, valóban harcolnom kell, életre-halálra?

Te ostoba! – rikoltok magamra, és próbálok még időben félrelépni az első támadás elől. Körbe pillantok. Az ellenfelemet keresve gondolom végig az alapvető támadó mágiákat, majd sorban ellövöm őket.

Szemernyi esélyt sem látok arra, hogy ezzel diadalt arassak, de talán meglátom ellenfelem gyengéjét közben, és egyben a visszaszerzem a kezdeményezés lehetőségét is talán. Ezalatt elmén hátsó részén ismét felhangzik egy halk kis póni fájdalmas nyöszörgése.

[Harc kezdeményezése]



0

#46 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 09 szeptember 2012 - 02:41

Sávos

"Mi lehet ez a három fémesség? Hol van az oszlop? Hmm... Oszlop nincs, erre megjelenik három ilyen valami... Mint mindig... varázslat lehet a levegőben..."

- Áhh! A hercegnőnek új játékai lennének? Mit óhajtotok tőlem? –morgok rájuk.

Válasz nem jön, helyette méregetnek, közben köröznek körülöttem.

"A hercegnő "legjobb" vadászai, medvék, farkasok, toportyánok, banditák és még sorolhatnám, mik jöttek ellenem eddig talán... élve, vagy holtan bebizonyosodott, hogy mindig legyőztem ellenfeleimet... persze elhaladhatott már a technika is remeteévtizedeim alatt. Varázslat működte fémgyilkosok... kell a kihívás!"

Mialatt ezeket gondolom, a fémes valamik kivont fegyverzettel, hangtalan támadásba lendülnek.

"Akkor a szokásos módszer: hosszabb ideig nem bántani őket, míg kifigyelem a mozgásukat, esetleges hibáikat, valószínűsíthető gyengéiket (már ha vannak), majd a gyenge pontra mérem a csapást..."

Próbálok időben felugrani a szekér tetejére, mielőtt teljesen nekem rontanának.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#47 Felhasználó nem aktív   What A Beautiful Duwang 

  • chew
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.946
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 09 szeptember 2012 - 09:13

Rúnakő

Érzem végre szívverésem üteme normalizálódik, a levegőt is egyenletesebben veszem, végre tudok tisztán gondolkozni... Nagy a csend... Kikukucskálok a szekér alól... Az előbbi földpóni, körülvéve három apró földpóni....

"Frissen megismert "társamnak" az esélyei elég alacsonyak. Ő volt olyan bolond, hogy kimerészkedjen" - gondolom és arcomon megjelenik a sötét vigyor, miközben megvonom a vállamat a szekér rejtekében - "Szinte biztos hogy ott hagyja a fogát. Aután pedig szinte biztos hogy ez a három kis fémszörny megpróbálna felkutatni és kiiktatni. Egyedül biztos, hogy nem tudnák végezni velük. A túlélésért lehet segítenem kéne neki, bár nem szeretek szívességet tenni másoknak, de most kéne támadni, mert még velem van a meglepetés ereje." - fut át az agyamon - "Innen elnézve mintha mágiával mozgatják őket, de a legbiztosabb, hogy magam bizonyosodok meg felőle, nem kell még egy baki, utána meg kiválasztom a megfelelő eszközt a támadásra" - gondolom miközben mágiát kutatva a levegőbe szimatolok.

Ha tényleg mágia mozgatja őket, akkor az Éhséget csillapítva megpróbálom elszívni az őket mozgató mágiát ezektől a kis fémbestiáktól. Ha pedig nem varázslat hajtja ezeket a valamiket, akkor keresek valamilyen támadó mágiát a repertoáromból.
kép
Killer Queen has no weakness...
Spoiler
0

#48 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 10 szeptember 2012 - 06:30

...
Magam elé bambulva próbálom földolgozni az elmúlt fél órát.Márha annyi idő telt el.Az órát is otthon hagytam...
...otthon...
...ami egy másodperc töredéke alatt kiradírozódott a történelemkönyvből...
...tövestűl.
...
...remélem,hogy ez csak egy rossz álom...de egy álomban nem szabadna éreznem ennyire a fizikai tényezőket.A fű puha...a szél enyhe...
...a szituáció meg pocsék.
Egy sóhajjal nyugtáztam enyhén kilátástalan helyzetemet.
-...hidegvér...hidegvééér...-mondtam magamban(vagy magamnak).

Ideje tervet ácsolni.
1.Lekérdezni az időt.
Biztos van valaki,aki tudja,hogy melyik évben járunk.Talán tudok valahogy igazodni enyhe töritudásommal.
2.Vágtaszeg.
Muszály léteznie.És ha létezik,meg kell tudnom,hogyan tudok viszatérni a saját időmbe,mielött még túl késő lesz.
3.Megtalálni a mágust,aki idevezetett,és...
...utána mi fog történni,azt csak a jóédes alikornisok tudják.
4.Túlélni az egészet.
Ezt nem is kell részletezni.


Szárnyamat próbálgatva gondolkodás közben,végül egy csapással az égbe emelkedtem,és megindultam légúton a majdani Felhőháza irányába.Próba cseresznye.
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#49 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 04:10

Rejtély:

Az unikornis palotaőr,-ha meg is döbben, hogy ilyen hevesen visszavágtál,- nem mutatja ki érzelmeit. Még a szeme sem rebben. Nyilván sokat tapasztalt a szakmájában.
Fáradtan (vagy csak azt színlelve?) megdörzsöli szemeit, majd elsétál az asztaltól.
- Most tartunk egy kis szünetet, addig gondold át újra, mit is válaszolsz.- és miközben kifelé tart, a vállával félrelök. Nyelvedet kiöltve "búcsúztatod".
Az unikornist követi a két őr is, majd rád zárják a vastag tölgyfaajtót. Az ajtó takarásából pedig egy ismerős pegazus tűnik elő, a falnak támaszkodva: Szellem.
A nyakában lógó zöld kristály mintha erősebben derengene. Fénye földöntúli hangulatúvá varázsolja a szobát, a pegazus arcát és mosolyát pedig kísértetiessé teszi.
Mióta volt itt?
Tapsolni kezd, majd elneveti magát.
- Háháháhá! Jól van, jól van! Ezt akartuk hallani.- tapsol tovább.- Amit az imént gondoltál, azt neked- mutat rád- kellett kinyilatkoztatnod, magadnak. Nem tőlem kellett ezt hallanod, de mástól sem. Csakis magadtól! Végre kimondtad azt, ami már kiscsikó korod óta ott volt a fejedben. Ami meghatározta gondolataidat, szavaidat, tetteidet. Egész eddigi életedet, a Sorsodat.

Odasétál hozzád, majd arcodon végig simítja a farkát.
- Említettem, nem is olyan rég, hogy háború lesz. Egy háború, mely egyszer és mindenkorra elsöpri ezt a köpni való országot, az átkozott hercegnőkkel együtt és az utálatos rendszerüket is. És te a győztes oldalon fogsz állni! Most fordíthatsz sorsodon, mert kellesz nekünk.
Leveszi nyakáról a szilánkot és feléd nyújtja.
- Mert kellesz NEKI.

/Párbeszéd lehetősége/


Fogyó Fény:

"- Elhallgass!"- rivallsz rá elméd kis pónijára. Jól is tetted, hogy így ráparancsoltál, hiszen már jön is a következő támadás. A fekete unikornis kardjával feléd súlyt, de sikeresen eltáncolsz előle, bár csak centiken múlott. Azonban már lendül is feléd, hogy átszúrja koponyád. Egy pajzsvarázzsal sikeresen hárítod ezt, de az unikornis sorozatos támadásokkal szorít a falhoz.
Mikor úgy érzed, itt az alkalom, elgurulsz a következő csapás elől.
Még fel sem tápászkodsz, mikor a szarva vörösen felizzik és a kardjából csinál még öt másolatot. Gonosz vigyorral az arcán megfeni őket egymás pengéin, csakhogy rád ijesszen: ezek nem illúziók.

Nincs ínyedre ez a fajta tánc. Ideje lenne átvenni a vezető szerepét.


Sávos:

Hiába ugrasz a szekérre, ezek ugranak utánad. Körül akarnak venni, de ezt nem hagyod. A szekérről le az út melletti kis árokba, onnan a fák közé -közben hallod, ahogy követnek-, majd be a bozótba.
Néhány szívdobbanásnyi szünet...
Halkan elneveted magad, és kiugrasz oda, ahonnan beugrottál, remélve, hogy összezavarhatod támadóidat.
Sikerült! A fémes valamik túlfutnak tőled, de már kapcsolnak is és keskeny ívben visszafordulnak hozzád.
Csakhogy addigra te már egy alacsony tölgy ágain kapaszkodsz felfelé.
Mikor úgy gondolod, hogy nem követnek, lenézel, hogy kigúnyold őket.

Arcodra fagy a mosoly: karmaik segítségével könnyedén követnek még fel a fára is.
De... csak kettőt látsz! Hová lett a harmadik?
Ekkor csörömpölésre leszel figyelmes, ami a földszintről jön.
"- Nahát. Betegszem elbánt az egyikkel. Hehe, Betegszem! Ez jó."
- Hé! Küldöm a többit!- ordítasz le neki és az ágakon ugrálva, fáról-fára elindulsz felé.
"- Hehe. Lepasszolom neki, azt... Mi? Mit passzolok le? Kinek? ÖKRÖK!!!"- újra felfedezed az úton fekvő dögöket.
"- Háhá! És csak az enyém!"- nyalod meg szád szélét.


Rúnakő:

Számodra édes, isteni illat tölti meg az orrodat.
- Jackpot!- kurjantasz föl. Már csorog is a nyálad.
Felkapsz egy követ és a leghátsó valamit megdobod vele, mielőtt tovább üldözné azt a tébolyult pónit. Erre ő feléd fordul, és rád támad.
Kitérsz előle és már szívod is el a mágiáját. A fémlény nem lehet valami okos, mert annak ellenére, hogy gyengül még mindig támad. Mikor pedig pedig az utolsó "csepp" mágiát is kiszívtad belőle, csörömpölve összeesik.
- Hé!- hallod azt a barna pónit valahonnan.- Küldöm a többit!
Tőled nem messze megrezdül a lombkorona: feléd tart.
És hozza a másik két finomságot...


Piromén:

Mély szárnycsapásokkal közeledsz Felhőházához. Minél közelebb érsz, annál több jelét látod annak, hogy a város még valóban épül.
Pegazus munkások sürögnek -forognak, építőanyagokat szállítanak (fát, préselt felhőt, stb.), léghajókra erősített daruk és egyéb emelőszerkezetek segítik a pónikat.
A hatalmas Repülő Stadion még csak félig van kész, a Városházán még nincs tető, néhány épületnek még csak az alapja van megépítve, másoknál már a falakat húzzák fel.
Meglehetősen tanácstalan vagy: most hol találsz itt olyaspónit, aki ráér segíteni neked?

És mint egy varázsütésre, észreveszel egy munkáscsoportot, akik egy hosszú, préselt felhőgerendán éppen ebédszünetüket töltik: ki eszik, ki a társával beszélget, mások olvasnak vagy szundítanak egyet.
Odarepülsz hozzájuk.

/Párbeszéd lehetősége/


Szépmező Szárnya:

Jázminszirom türelmetlenül fúj egyet, mire valóban elindulnánk. Nyilván nincs hozzászokva, hogy így megváratják nemcsak őt, de most az Urát is.
Kéken világító kristályjáratokon át vezet az utunk. Jázminszirom mindenféle segítség nélkül tudja a helyes utat: magabiztosan fordul be a folyosókra.
Van egy sejtésem, hogy hol is lehetünk...
- Elnézést, de milyen hely ez?
- Lássuk, rá jössz-e.
- Hm... Abból ítélve, hogy ön igen határozottan közlekedik a folyosókon, azt jelenti, hogy már hosszú ideje itt él. Vagy legalábbis napi rendszerességgel közlekedik itt. Valamint, feltételezem, hogy ön igen magas rangú személy lehet az Ura szervezetében, ami azt jelenti, hogy a közelében kell lennie.- Jázminszirom kicsit felém fordítja arcát.- Tehát ez az Urának a székhelye kell legyen.
- Igen, így van. De amíg nem álltad ki a próbát, addig nem mondhatok többet.

Hamarosan megérkezünk egy kis előcsarnokba: a padlótól a mennyezetig kristályból van a nagy része, és -a miéket is beleértve- három folyosó vezet ide. A velünk szembeni fal viszont sötét kőfal, fekete erezettel és díszes kapuval.
Jázminszirom hideg hangon szol hozzám.
- A kapun túl megmérettetsz.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
3

#50 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 05:10

Rejtély:

- Tárgyalás, mi? Mégis mit hisznek? Hogy majd csak úgy hirtelen megbánok min...
Ekkor megpillantom az ismerős arcot az ajtó mellett.Hogy nem vették észre az őrök, hogy ott van? Kedven lenne láncaim ellenére nekirontani, de beszélni kezd.

"- Háháháhá! Jól van, jól van! Ezt akartuk hallani..."

hogy mi? gondolom magamban. Talán ez is valami csapda lesz....
A további mondandója viszont elgondolkoztat.
Megváltoztatni a sorsomat? nem tennék mást szívesebben, mint eltörölni ezt a mocskos rendszert a föld színéről.

Majd a kristályt,ami eddig a nyakában lógott, felém nyújtja, mintha oda akarná adni nekem.
"- Mert kellesz NEKI."

Neki? egy nyakláncnak? Ennek tényleg el ment az....
A gondolatmenetem félbeszakad, mikor a kristályra nézek. Mintha csak hívna.
Furcsa érzés. Nem éreztem ezt az érzést mióta... Ekkor önkénytelenül a cuki jegyemre pillantok.
Az a hang. Az a rejtélyes érzés. Mintha ugyanaz lenne.

Beszélgetés kezdeményezése:

- És mégis mi lenne a feladatom ebben a háborúban?

Mondom, miközben a világító kristály felé nyúlok.
kép
0

#51 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 05:22

Rejtély:

- Harcolni. Ott leszel a csaták közepében, de a magad módján fogsz küzdeni. És ez- teszi a patádba a kristályszilánkot- felszínre fogja hozni a benned rejlő tehetséget, amivel hatalmat szerzel magadnak.
Szellem elégedetten nézi, ahogy megbűvölten nézed a szilánkot.
Kis csönd után megszólal:
- Akkor benne vagy?
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#52 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 05:46

Rejtély:

Szinte alig hallom meg Szellem kérdését a kristály bűvöletétől.

"- Akkor benne vagy? "

Ekkor a szemébe nézek, és ennyit mondok:
- Igen.

- Párbeszéd vége -
kép
0

#53 Felhasználó nem aktív   Thorin 

  • Kritikus
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 661
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Wrong side of the 4th wall

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 06:29

Fogyó Fény:

– Alpári! – morgom félhangosan a fegyveres támadására. – Még a földi póniknak sem gond egy kard forgatása… – mondom széles mosollyal arcomon. – …vagy öt! – fejezem be kevésbé magabiztosan.

Rendben, eljött az ide, hogy valóban meglepjem ellenfelem, ha erre is számít, bajban vagyok. Szétvetem lábaim, akárha valamiféle nagy mágiára készülnék, ám e helyet csupán egy szimpla kis sötét mágiát idézek.

Persze nincs olyan, hogy egyszerű sötét mágia. A normál varázslatok vízfolyásként szökellnek el az unikornis szarváról, könnyedén, csekély melegséget hátrahagyva, létrehozásuk kellemes, bár néha fárasztó tevékenység.

Nem így a sötét erők, melyek nem várnak, nem tűrnek halasztást, kirobbannak a megidézőjükből, egy darabot, egy csipetnyi lényüket magukkal ragadva. Ez adja erejüket, ez adja bájukat. Ez adja irtózatos mivoltukat. És ez adja tiltott létezésüket, hiszen az örökké bölcs alikornisok miképp engedhetnék ilyen fertelem használatát a kicsiny kis póniiknak.

Apró rángás fut végig arcomon, ahogy a gonosz erő elhagyja szarvam hegyét. Kiáltanák, ha először tenném, szerencsére ez nem igaz, bár másik pónira még sohasem próbáltam alkalmazni.

A mosoly elhalványul arcomon, hiszen nincs minek örülni, bármi is lesz a vég, egyikünk elbukhat, a fránya hangok egyike röpke pillanatra ismét magához ragadja az irányítást.
0

#54 Felhasználó nem aktív   Gabe 

  • Overwatch
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 403
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:Source Code

Elküldve: 15 szeptember 2012 - 07:51

Sávos

Valamit ismételten meghallok mögülem. Hátranézek, majd realizálom, mégis mit akarok leadni. A fémes pónik, macskaügyességgel törtetnek előre a fák ágain keresztül, hogy engem kapjanak el.

"A kis örökmozgók egyszerűen nem fáradnak el? Micsoda egy kérdés, hiszen ezek varázsszerkezetek, vagy mifélék..."

Körbepillantok a fák lombjain keresztül. Nehezen megyek bele ebbe az ajánlatba, hisz nemcsak az ökrök rothadásnak induló látványa csigázz fel, hanem az üldözőim egyre közelebb merészkednek.

"Lám-lám... A beteg szemű a leterített fémesség előtt áll... Valamit tud ez a póni, csak tudnám mégis mit... De inkább a husikát akarom még jobban..."

Szám szélén a nyálam már felhabozhatott. Ritkán teszi ezt velem az éhségem, de ha már több napja csak kisebb testű táplálékon éltem, két megtermett ökör már felhozza belőlem a tényleges vadat is.

"Akkor nincs mit tenni... Átadom annak a póninak ezeket, majd az ökrökhöz indulok..."

- Érjetek el, hercegnő kis játékszerei! Érjetek el, ha tudtok! - kiálltom feléjük röhögve.

A fémszerkezetek már egész közel merészkedtek.

- Vúhú! – ordítom, mialatt gyorsan próbálok leereszkedni a fáról, majd sikeresség tekintetében a földipóni felé vágtázok.
"See, this is why I don't have friends! All they ever do is run around screaming causing problems for everyone until someone tries to kill them. Friends are like weeds that scream."
- Freeman's Mind; Episode 47.
0

#55 Felhasználó nem aktív   What A Beautiful Duwang 

  • chew
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 1.946
  • Csatlakozott: 17-január 12
  • Location:interwebs

Elküldve: 16 szeptember 2012 - 10:54

Rúnakő

"Társam" eltűnik a látóteremből már csak az utána rohanó három fémpónit látom... Egy követ hajítok az egyik fémbestiának... Az megfordul, nekem ront,de kitérek előle... A pupilla nélküli szemem feketén felragyog... A fémlény még hadakozik pedig fogy az ereje.. Majd csörömpölve darabjaira esik...

Érzem ahogy testemet újra átjárja a mágia semmivel össze nem téveszthető bizsergése. " Egyszerűen imádom ezt az érzést. " - fut át az agyamon miközben arcomon végig fut a sötét vigyor. Majd hirtelen meghallom a földpóni hangját valahonnan.
- Hé! Küldöm a többit! - a közelemben megmozdul a lombkorona. Csak pár tized másodpercem van reagálni.

" Erre tart és biztosan mögötte loholnak a fémszörnyeteg is. Szóval a nyakamra hozza nekem a maradék kettőt is. Ezért nem szeretek szívességet tenni másoknak." - jegyzem meg magamban egy kicsikét bosszúsan miközben összeszedem magam mind testben, mind lélekben - "Nézzük inkább a pozitív oldalát, legalább kapok még két adag finom mágiát. Bár ez már nem lesz annyira egyszerű mint az előző egy-egy elleni harc. Egyszerre kéne megcsapolni ezeket az apró izéket, de eközben meg kell próbálnom távol tartani magamtól a kis fém szörnyeket, nehogy eltudjanak érni vagy megsebezni."
Mindeközben stabilan megvetem a földön a négy patámat, és várok a közelgő támadásra, amit megpróbálok az agyam által felvázolt forgatókönyv szerint lejátszani.
kép
Killer Queen has no weakness...
Spoiler
0

#56 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 17 szeptember 2012 - 05:04

Piromén:

Lassan végignézek a félig kész városon.Hát...ezen van mit alakítani még.
A Repülő Stadion eléggé máshogy nézett ki. - gondoltam - A városháza sem a régi...mármint...uh!Hülye idő!
Fejemet vakargatva nézek körül,hátha van valapóni...
...a munkásokat észrevéve viszont eszembejut egy fontos dolog...
Terv 1:Lekérdezni az időt.

Lassan megközelítem a pihenő társaságot,és nézem,ki ér rá a legjobban.Talán az a kettő ott ráér...
...leszállok,aztán lassan odabaktatok hozzájuk.
-Elnézést... - mondtam nekik - ...a nevem Piromén és még új vagyok errefele...és a probléma,hogy a naptáramat elhagytam.Megkérdezhetném,hogy milyen év és hónap van ma?
...hát...remélem,bevállik...

///Beszélgetés kezdeményezése: Piromén - Munkás(ok) ///
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#57 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 17 szeptember 2012 - 07:12

Piromén:

A munkás pegazusok döbbenten/csodálkozva néznek össze; aki olvasott, az felnézett könyvéből, aki evett, az megállt rágás közben, aki aludt... nos az aludt tovább.
- Hát, ifjú póni,- szólal meg az egyik munkás- jó sokat ihattál tegnap este, ha ez kiment a fejedből.- azzal felkacag, majd követik őt a többik is.
Arcod vörössé válik, így tudatva a külvilággal, hogy szerinted ez nem vicces. Hiszen nem tudják, hogy milyen elveszett helyzetben van.
- Jaj, kérlek ne haragudj,- próbálja menteni a helyzetet a munkás- de ezt muszáj volt. Na. A kérdésedre válaszolva a Hercegnők 1301. évének 6. hava és annak is a 15. napja van.
Hitetlenkedő arckifejezésedet félre értve még hozzátesz: kedd.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
0

#58 Felhasználó nem aktív   SierraSix 

  • Amatőr Profi és Elementáli Sajt
  • PipaPipaPipa
  • Csoport: Tagok
  • Hozzászólás: 214
  • Csatlakozott: 07-július 12
  • Location:Mögötted

Elküldve: 18 szeptember 2012 - 07:14

Piromén:

- Hát, ifjú póni,- szólal meg az egyik munkás- jó sokat ihattál tegnap este, ha ez kiment a fejedből.
A munkás felkacagott a saját viccén,a többiek meg követték a példáját...
...ha.Ha.Ha.Nagyon vicces.
Ha tudnád,milyen szituban lennék,te kis...

Érzéseim szerint arcom vörössé válhatott: ezt még a munkások arckifejezésén is láthattam.Meg hogy kezdem elveszíteni magam...
...nyugalom.A hosszú élet titka...
- Jaj, kérlek ne haragudj,- szólalt meg végül egy másik,normál hangnemben - de ezt muszáj volt. Na. A kérdésedre válaszolva a Hercegnők 1301. évének 6. hava és annak is a 15. napja van...

...öhm...hogy mi...?!
EZERHÁROMSZÁZEGY?!
...a jó istenbe,mi is történhetett akkor...?!....Discord rég bevolt zárva,meg valszeg Luna akkor töltötte ezer évét Rémpaci a Holdon...szegény Luna...meg szegény töritudásom.Miért nem figyeltem az órákra...?!


-...kedd. - Tette hozzá.
-Ok...kösz...megjegyzem. - Mosolyogtam el. - Köszi a választ.További szép napot!

Ha nincs több mondanivaló,fölrepülnék egy magasabb helyre,Vágtaszeget keresve...
Terv 2.:Vágtaszeg.
Sok ötletem van,de más kérdés hogy működnek-e.

Praise the Sun! - Solaire of Astora
0

#59 Felhasználó nem aktív   Bluedrake Miller 

  • Kormányzó
  • PipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Őstagok
  • Hozzászólás: 780
  • Csatlakozott: 02-január 12
  • Location:Szentistván

Elküldve: 30 szeptember 2012 - 05:42

Rejtély:

Rövid válaszod sorsfordító mivoltát, mintha az Univerzum is hangsúlyozni akarná: válaszod visszhangzik.
Szellem pedig egy villanás kíséretében eltűnik a szemed elől. Arcod elé kapod patádat, olyan erős a fény. Pár másodperc múlva halványulni kezd, leemeled patádat és... kihagy a szíved.

Szellem átlátszóvá vált! Írisze színe pedig szürkévé.
Közelebb lebeg hozzád, aurájának hidegsége végigsimogatja arcodat, körülöleli tested. Megborzongsz. És amikor Szellem megszólal, megfagy benned a vér.
- Ahová megyünk, csak ilyen formában tudlak odajuttatni. Így neked is szellemmé kell válnod az utazás idejére. Megértettél?- hangja földöntúli, éteri.
Mélyen bólintasz, de nem tetszik.
- Jó, vedd nyakadba a Szilánkot. Rendben, most pedig hajolj közelebb.- utasítja, miközben ő is közelebb lebeg hozzád. Szemeitek egy szintben vannak.
Nyomasztónak találod beléjük nézni.
- Nézz mélyen a szemembe, és ne pánikolj.
Nézed azokat az átlátszó, szürke szemeket.
...
Azokat a hideg szemeket.
...
Azokat a szép szemeket.
...
Kellemesen bizsereg a tested, szárnyaid ernyedten a földre csúsznak, szívverésed lelassul.
Ám hirtelen úgy érzed mintha kihűlne a szemed! A pislogás sem segít.
- Összpontosíts RÁM!- emeli meg a hangját.

Hiába, nem tehetsz mást, hisz beleegyeztél és most már nincs vissza. Ez az egyetlen módja, hogy belépj egy jobb élet kapuján. Ezért bátorságot merítesz, és tovább nézed a szürkeséget.
"- Ó, azok a szemek."- gondolod elaléltan. Egyre hidegebbnek érzed szemeidet, de már tested is kezd kihűlni.
Kezdetben patáid és szárnyaid válnak hideggé, és az érzés, mint kígyó kúszik egyre feljebb és feljebb.
- Meg fogok halni?- kérdezed Szellemtől sokkal higgadtabban, mint az ilyenkor normális.
- Nem, de közel leszel hozzá.

Hirtelen fájdalom hasít a szemeidbe. Minta jéghideg kést szúrtak volna bele, viszont nem jajdulsz fel. Ahhoz már túl nyugodt és ernyedt vagy.
Még egy szúrás... és még egy... Egyre szaporodnak, és már tűszúrásoknak érzékeled. Eközben az érzés szemeid sarkáig kúszik, majd az idegen felkapaszkodva tart az agyad felé.

Szellem mindkét patájával megfogja az arcodat.
- Ajándékot is szeretnék adni, biztos becsülni fogod.- szájon csókol.
Ajkaid erein keresztül, egy harmadik pontos is terjed a Hidegség.
Már nem tart sokáig...
Szárnycsapás nélkül emelkedsz a levegőbe: Lebegsz.
Átalakulásod utolsó fejezeteként pedig áttetszővé válsz.
Szellem kicsit hátrébb lebeg, hogy végigmérjen. Bólintással nyugtázza, hogy minden rendben végbement.
- Rendben van, induljunk. Az őrök miatt nem kell aggódnod, ebbe az idősíkba többé már úgysem jössz vissza. Kapaszkodj belém, mert te még nem tudod, hogy kell utazni. Igen, így jó lesz. Aztán erősen szoríts!
Kábult vagy még, úgy érzed a beszéd most megerőltető lenne. Inkább csak bólintasz neki.

Szellem patájával bonyolult, kéken világító szimbólumokat rajzol a levegőbe. Mikor elkészül a lebegő alakzattal, hátrébb lebeg, majd meglódul és beleszáll a körbe.

...

Egy csarnokban térsz magadhoz. Még kába vagy egy kicsit, de kezdesz feltápászkodni. Akár egy ma született csikó. Masszírozni kezded patáidat... De mi ez? Nem vagy átlátszó. Nem vagy már szellem!
- Á. Végre felébredtél.- szólal meg Szellem a hátad mögött.- Isten hozott a múltban kicsi póni!

/Párbeszéd lehetőség./


Fogyó Fény:

Szarvadból a sötét mágia, mint fekete tűz tör ki. Másodpercek alatt fut végig a termen. Ellenfeled képtelen volt reagálni erre a gyors támadásra.
A fekete lángok elporlasztották fegyvereit és páncélját, leperzselték róla a bőrt, csontjairól leolvadt a hús.
A varázslatod elmúlt. Egy pillanatig még a földön szuszogsz, de büszkeséged megparancsolja a testnek, hogy legyen engedelmes az akaratnak és álljon fel. Ugyan erősen fáj a homlokod és egy kis ürességet is érzel magadban, de igen... feltápászkodtál.
Megrázod magad, és megszemléled a terem túlsó végén heverő "munkád gyümölcsét".
Unikornis ellenségedből azért elég sokminden megmaradt, de a látvány valami gyomorforgató. Félig megégett, félig szétfolyt torzója hever ott. Néhány bordája megfeketedve mered felfelé, csupasz koponyája szemüregében az üresség vert tanyát, belső szervei körülötte szétfolyva, valahonnan még mindig szivárog a vére. Tekintélyes mennyiségű. Mindezt megkoronázza az égett hús és szőr szaga.

Ám mielőtt megkönnyebbülnél, észreveszed a rendellenességet: vére... visszafelé folyik!
A koponya oldalra dől és vadul rángatózni kezd. Száját hol tágra nyitja, hol kisebbre. Ijesztően kopog a kőpadlón.
Földbegyökerezett lábbal és égnek álló szőrrel bámulod a jelenséget. Erre nem voltál felkészülve.
Még mindig ÉL!

Más hangot is hallasz a koponya felől: nevetést.

/Párbeszéd lehetősége./


Sávos:

Nagyot kurjantva vágtázol el Betegszem mellett. Innentől fogva azok a lények az ő gondjai. Neked pedig ott a terülj-terülj asztalkád...
Pofádat kitátva elővillannak hegyes, ragadozófogaid és még egyet ugorva a dögökhöz érsz.
- Jó étvágyat!- kívánod magadnak.


Rúnakő

Tébolyult "társad" elviharzik melletted, a segítségnyújtás legkisebb jelét sem mutatva.
Jobb is így, Csak hátráltatta volna a tervedet.
Azok a mágikus valamik közben kieresztett karmokkal és pengékkel közelednek.
10 méter...
7 méter...
5 méter...


Piromén:

Feljebb repülsz, hogy a tájat körbekémlelve Vágtaszeget megtaláld.
Tekintesz jobbra-balra, körbe-körbe, szemeidet mereszted, hunyorogsz, de nem látod a fővárost sehol. Tőled jobbra a távolban hegylánc, balra úgyszintén. Merre lehet Kelet?
Magad fölé nézel, hogy a Nap járását figyeld. De az most dél lévén szinte az égbolt közepére van szegezve.
Mikor már úgy látszana, megint le kell szállnod segítségért, mintha csak a Hercegnők mutatnák meg, hogy mennyire is a kegyükben vagy: léghajó konvojt látsz közeledni Felhőháza felé.


Szépmező Szárnya:

- Kánya.- fordulok társamhoz.- Nekem innentől egyedül kell tovább mennem. Amíg nem találkozunk újra, minden tárgyamra, amit nálad hagyok, úgy vigyázz, mint saját szemed világára!
- Igenis, uram.- hajtja meg fejét előttem.
Jázminszirom mindenféle reakció nélkül néz minket. Jó is, hogy néz. Látnia kell, hogy Kánya jobban fél tőlem, mint őtőle. Ebben a környezetben gyenge: elméje, akarata könnyen megtörhet. Onnantól pedig hűsége megkérdőjelezhető. Meg kell ezt előzni.
Mindezen gondolatok közben a nem fontos tárgyaimat átadom neki. Kardomat vonakodva ugyan, de szintén átadom.
- Páncélomtól nem vagyok hajlandó megválni.- közlöm Jázminszirommal.
- Ha ettől nagyobb biztonságban érzed magad, hát legyen. De ami odaát van, attól nem véd meg semmilyen páncél.
- Észben tartom.
Szembefordulok a kapuval.
- Akkor később találkozunk.
- Ha lesz számodra olyan.- leheli hidegen Jázmin.
Határozott léptekkel elindulok a kapuhoz.
"Amint a nap a horizont mögé bukott, és kigyúltak az első csillagok, eszébe jutottak az interjúk, amelyeket a balvégzetű Columbia legénységével rögzített. Lelki szemei előtt még mindig látta ragyogó, reményteli arcukat, emlékezett szellemiségükre és mosolyukra [...] Ahogy most a lemenő nap által narancssárgára és rózsaszínre festett felhőket nézte, újra meggyászolta azokat a bátor lelkeket, akik örökre eltávoztak az emberi világból.
A sűrűsödő homályba meredve, keserű gondolatai egyszeriben átadták helyüket valami másnak. Mintha nagy súlyt emeltek volna le a melléről. Lélegzetért kapott, és a levegő hihetetlenül édesen töltötte meg a tüdejét. Az érzés abban a pillanatban kitörülhetetlenül egybekapcsolódott benne a felhők szépségével.
[...] Nagy teher alól szabadult fel, amit addig öntudatlanul cipelt egész életében. És megértette.
Ötven-egynéhány évének valamennyi fájdalma, a félreértések, a sértődöttségek, mellőzöttségek, csalódások, az élet apró, mindennapos haláltusái most egyszeriben elszálltak. Helyükre pedig a megbocsátás mindent elborító érzése telepedett, úgy saját maga, mint embertársai iránt. Szeretet töltötte el minden és mindenki felé.
[...] Mielőtt egyáltalán rájöhetett volna, mit csinál, azon kapta magát, hogy sírdogálni kezd a tornác kis tóra néző hintaágyán ülve, szipog, és úgy itatja az egereket, ahogy tízéves kora óta soha."

James Stoddard: Csillag-vezére hányt-vetett hajóknak (részlet)
3

#60 Felhasználó nem aktív   Terra 

  • Lemonwater
  • PipaPipaPipaPipaPipaPipaPipa
  • Csoport: Csikó
  • Hozzászólás: 2.361
  • Csatlakozott: 20-december 11
  • Location:You can't even imagine.

Elküldve: 02 október 2012 - 08:03

Rejtély:

...Lassan ébredezem. Résnyire nyitom a szemeimet, és látom hogy valami csarnokban vagyok.Micsoda álom... Hol a fenében lehetek? Lassan kezdenek visszatérni az emlékeim. Beszélgetés Szellemmel...az őrök a pincében...szellemmé váltam...
Felülök, és a patáimra tekintve látom, hogy már nem vagyok átlátszó. Nem vagyok már szellem!
Ekkor a hátam mögül egy ismerős hang megszólal:

"- Á. Végre felébredtél. Isten hozott a múltban kicsi póni!"

A hang irányába tekintek. Szellem az.
Felállok és teszek pár lépést felé. Azaz hogy csak tennék, de az utazás okozta gyengeség megakadályoz ebben, és hasra esek.
Ránézek Szellemre és elpirulok. kínos...

feltápászkodok újra, megdörzsölöm a fejem, majd újra Szellemre nézek, nagy levegőt veszek és elkezdek kérdezni:

Beszélgetés kezdeményezése:

- Miért jöttünk a múltba? Akkor most találkozni fogunk a mestereddel? És ki az ellenség? Kaphatok fegyvereket? Milyen hatalmam lesz?
És mit kell tennem, hogy megkapjam?...
kép
0

Téma megosztása:


  • (8 Oldal)
  • +
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • Utolsó »


Gyors Válasz

  

1 felhasználó olvassa ezt a témát.
0 felhasználó, 1 vendég, 0 anonim felhasználó